2023.10.17
Bianka
Hm… a gondolatok a fejemben úgy kavarognak, nem is tudom,
hol kezdjem. Talán ott, hogy a Bianka ugye nem a rendes nevem, és nincs is úgy
benne a kezemben az írása, mint az eredeti nevemé. Ezért aztán rendszeresen
elrontom és ilyenkor jót nevetek. Voltam már Binka, Bainka, Banka, most épp
majdnem Biana lettem, de javítottam :D
No szóval.
Kezdettől fogva érzem, tudom, hogy az, hogy Jancsi és
Juliska a mi gyerekeink, az nem vitás. De ne csak olyan értelemben mondom ezt,
hogy így döntöttem (azért egyes szám, mert amikor a kezdetek kezdetén napról
napra kellett, - igen, kellett - igent, vagy nemet mondani, akkor ott nem
nézhettem Bernát döntését, ott nekem kellett döntenem, mert ha bármi nem jól
alakul, később nem mondhatom, hogy de hát Bernát akarta. Mindketten döntöttünk)
Szóval nem csak ezért, mert így döntöttem, meg nem azért, mert az eltelt idő
már összecsiszolt minket, hanem azért, mert van ebben az egészben egy
sorsszerűség. Arról nem is beszélve, hogy ugye írtam az én kis csodámról egy
éve, hogy milyen próféciát kaptam. Istennek terve volt és van ezzel a mi
négyesünkkel. Nagyon nem véletlen az, hogy pont ők lettek a mi gyerekeink. Ezt
nap mint nap érzem, mikor Juliska kihoz a sodromból, mert nem hiszem, hogy ez
normális dolog, hogy valaki ilyen szinten fel tud dühíteni egy pillanat aatt –
még mindig. Főleg,mikor olyan dologba tapos bele, - és brutál jó érzéke van
ehhez – ami nekem különösen érzékeny pont.
Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy a gyerekekkel való
kapcsolatom, - de főleg Julissal – mindegy egyes aspektusa egy-egy időutazás az
én múltamba. Elgondolkodtat és arra késztet, hogy számot vessek, visszanézzek,
értékeljek. És nem tudom, hogy ha ők mondjuk öt évvel hamarabb jönnek és akkor
a 40-et töltöm, akkor is ilyen bölcselkedő lennék-e, de most így, hogy 45 éves „nagyöreg”
lettem, valahogy megszáll néha a bölcsesség szele :)
Ma elgondolkodtam, mert:
Hibáztat, számonkér.
Juliska nem szereti a felelősséget. Én sem szerettem soha. És
utáltam a megmérettetést, amikor számot kellett adnom valamiről, annak
ellenére, hogy egyébként a legtöbb dologban jól teljesítettem. A hiba
lehetőségét sem szerettem és hibázni sem. Szerintem gyorsan megtapasztaltam,
hogy a dolgok úgy mennek jól, ha mindenki teszi a dolgát, a tőle telhető
legjobban, és akkor megy flottul minden. És ha hiba van, ha valaki nem
dolgozik, kiesik, lazsál, hanyag, az az egész folyamatot rontja. Nem szeretek
hibázni, a hibát sem szeretem és a hibást sem szeretem. Hosszú idő kellett,
mire eljutottam odáig, hogy ne hibáztassak, hanem a folyamatok egészét nézzem,
ami szempontjából hatékonyabb csak magára a hibára koncentrálni, arra is csak
azért, hogy megjavítsuk, ami nem jó, majd menjünk tovább, és a hibást ne
hibáztassuk.
Juliska hacsak teheti tagadja a felelősségét, hazudik, tolja másra az egészet,
tagad, amíg csak lehet. Ha pedig fölényben érzi magát azonnal utasít,
számonkér.
Nem gondoltam, hogy nálam ez is valahol mélyen ott szunnyad. Azt tudtam, hogy
szeretem a vállalkozói életemet, amit bár nehezen kezdtem, mert tartottam a
bizonytalanságtól, de mostanra már szeretem. Nem is gondoltam, hogy ez a
szabadság is tetszik, hogy nem liheg a nyakamba egy főnök, akinek az aktuális
kedvétől függ az egész csapat jókedve, és bármikor bármiért számonkérhet, ha
úgy tartja kedve. És most, hogy évek óta élem az életemet ettől az egész
szarságtól szabadon, jön ez a kis HP négyéves (mindjárt öt) és ilyeneket mond,
reggel, miután felöltözött, haja mindenfelé megy, mert este volt hajmosás:
Anyaaaa, szemembe lóg a hajam,mert nem fésültél meeeeeg! – s mindezt olyan
hangsúllyal, hogy még ha akarnám sem tudom nem hibáztatásnak, számonkérésnek
venni. Legszívesebben megintcsak felrúgnám. 5 éves kis szaros… hova kér számon?
De az oviban is… - mert nem adtál ezt, nem adtál azt, mert nem csináltad meg
ezt, … és állandóan megy a hibáztatás. És ezt úúúúúúúúúúúúgy utálom, hogy a
pumpa egyből felmegy.
Ma reggeli rutinunk következő lépése lett volna a fésülés. Megérteném, hogy
pampog, ha már kint állnánk a kapuban, és akkor szól, hogy a hajával nem
csináltam semmit, akkor még bocsánatot is kérnék, hogy ilyen barom vagyok, de
ráadásul úgy, hogy nincs is igaza… na ettől kész vagyok.
És akkor megfésülöm a haját, húzza a cipőjét, erre: a szemüvegem! Bent maradt a
szemüvegem, mert nem adtad ide! – Hát anyád… Minden alkalommal csinálja,
szalad, rendezkedik, felveszi, leteszi, megmossa, megtörli, csinál mindent,
amit kell…. erre ma reggel azért nincs szemüvege, mert én nem adtam oda. Na
odahajoltam hozzá, és megmondtam neki, hogy Nyuszika... nem véletlenül dolgozom
itthon, egyedül…Senki nem kér számon. Ezt tőled sem szeretném. Ha bármi nem jó,
kérdezel, vagy kérsz. Ez a két verzió van. (Mert ha még egyszer számonkérsz,
úgy szájon váglak. hogy kirepülsz az ajtón)
Bernát
A világ száz csodája
Egy pici kagyló, találta valahol, mit valahol? EZT A KAGYLÓT
A JÁTSZÓN, a homokban találtam, apa :)
Kezében fogja, nézi és csodálja, néha felnevet. Ajjaj, ki kell szállni a kocsiból
mert megyünk a boltba, akkor hova tegyem a kagylót? - Hagyd az ülésen, megvár
és akkor legalább nem hagyod el.
Egy üres csigaház, és NÉZD, APA! CSIGA!! Kiabálva, visítva mondja, nagyon örül.
Ahogy a nagy festőink mondják, gyermeki ártatlansággal rácsodálkozik a világ
szépségeire!
Te meg csak nézed, hogy mit néz, benned már nincs meg ez az erő, ez a csoda,
csak éled a szürke hétköznapokat, már nem látod a csodákat, pedig ott van
mindenhol! De van még remény, egy szikra(kettő). Ez a kis lény még kaput nyit
és átvezet ebbe a csodavilágba, ha hagyod. Tarts vele, amíg lehet, mert a kapu
egyszer bezárul…
Bianka
Na igen. Valami ilyesmire gondolhatott a „költő”, mikor a
Szentírásban azt mondja, hogy a gyermekeké a Mennyek országa. És nyilván ne
arra kell gondolni, hogy a kapuban ki van írva, hogy 6 éve felülieknek belépni
tilos, hanem valami ilyenre, amit Bernát fentebb írt. Arra a gyermeki
lelkületre, ami ilyen módon tud rácsodálkozni valamire, ami ilyen naiva tud
hinni, szeretni, bízni.
Legalábbis én ezt gondolom.
És nagy ellenségünk ebben a felnőttkor. És nyilván nemaz évek száma, hanem az,
ami a felnőttkorral jár, a rohanás, a mókuskerék, a fizetnivalók, hogy ez az
egész bedarál, hogy annyi minden vanm és annyi minden kell(ene) és annyi
mindenre kell az a nyamvadás csokipénz, hogy ha az ember nem hajt, akkor nincs
miből. És mi még szerencsések vagyunk, mert kapunk segítséget. Ruhát, cipőt,
kaját, pénzt, de így is rengeteg megy ki. És nem szórakozni járunk. Jó ritkán
van az is… egy étterem, pl. De csupa olyan dologra megy a pénz, ami kell, szükséges,
a javunkat szolgálja.
És miközben hajtunk és éjfélkor még dolgozunk,fáradtan kelünk, rihanunk egész
nap, kinek van ideje egy hülye csigával foglalkozni? Pedig kell. Muszáj.
Elengedhetetlen, mert nekik most ez a csiga, meg kagylóhéj a minden, és azt
gondolom, nem feltétlenül attól leszek jó anya, hogy a gyereken szabályosan áll
minden, hanem attól, hogy amikor a játszótéren odahoz nekem két kagylóhéjat,
akkor bizony azt megőrzöm, tartogatom,mert mikor indulunk, bizony megkérdezni,
hogy megvan-e még, és nem jó válasz az, hogy bocs, elejtettem, és nem akartam
felvenni, hanem bizony fel is veszem.
Bernát
Ma reggel fincsi köhögésre és +2 fokra ébredtünk, mármint
kinti két fok. J
Itt jut eszembe az a vicc, mikor az orosz felhívja székely barátját, hogy
- azt hallom, nálatok -20 fok van.
- Igen annyi.
- Az semmi, képzeld, nálunk -30! A kutyák megfagytak ugatás közben az udvaron.
- Jaaa! az udvaron? Ott -40! Én azt hittem, itt a házban kérded? :D
Tehát kint +2, bent 21,8.
Én langyi vagyok, Jancsi meg köhögés ellenére nem lázas, még!
Egy gyors kávéj és irány az ovi, legalábbis Julisnak, Jancsit parkoló pályára
rakjuk, nehogy lefertőzzön valakit az oviban, mi se szeretnénk, ha valaki
TAKNYOSAN KÖHÖGŐSSEN, LÁZASAN vinné a gyerekét oviba. Mert ugye intelligens
ember nem terjeszti a kórt!
Csak reménykedni tudok, hogy ez a maszkos baromság arra legalább jó volt, hogy
aki beteg, az úgy közlekedik az utcán, hogy felveszi, nehogy megfertőzzön
másokat.
Tegnap voltam egy Barátomnál és elmondta, hogy épp hányás-hasmenéses
vírusban küzd, én meg ugye kezet fogtam vele. Na, ahogy visszaértem a kocsiba,
vettem elő a kézfertőtlenítőt, hogy nehogy rám ragadjon a nyavaja. Ezeknek az
eszközöknek már ott kell leniük a fegyvertárban!
Meg kell védeni a családot! Arról nem
beszélve, hogy egy gyógyszertári számla is odavág a családi kasszának.
A másik, hogy az idegrendszeremnek se tesz jót, ha az asszony torka fáj és el
van dugulva az orra! J
Bernát
Privát beszélgetés egy baráttal részlet…
Amikor viszket a tököd, akkor….. ja nem is ez a lényeg…. de
a végén megkérdezi, hogy na és a gyerekek rosszak? Hát igazából nem is az a
nehézség, hogy rosszak-e, inkább az a nehéz, hogy idegesítenek, minden pici
baromsággal fel tudnak ba*ni. És nagyon nehéz azt mantrázni, hogy még csak
gyerek, vagy hogy kicsi még és nem érti. Az hogy rosszalkodik, az még néha aranyos
is, de most már indulnak a kegyetlen hazugságok… Beküldtem az udvarról Jancsit,
hogy menjél anyához, hogy fújja be a torkod, mert köhögsz, én épp szereltem az
udvaron és tiszta olaj volt a kezem… Hallom, bent oktatás megy arról,
(századjára) hogy hideg van és az ajtót be kell csukni) Majd kijön vissza a
gyerek és mondja, hogy anya azt mondta, hogy nem ad gyógyszert! No néztem
egyet, hogy az asszony hogy írja felül a parancsomat és miért? Bementem, jól
fel basztam magam, hogy ezt is nekem kell megcsinálni, kérdem is az asszonyt,
hogy miért nem adtál gyógyszert a kölöknek, erre közli, hogy nem és kért. No
megfogtam a sprét kimentem és számonkértem a gyereket, hogy akkor most miért is
hazudott??? befújtam a torkát, nem érdekelt, hogy ez épp kellemetlen-e neki,
ott helyben agyon tudtam volna verni, hogy mia a tökömért kell ez a rohat
hazugság, miért nem lehet azt csinálni, amit mondok, bemész és kérsz gyógyszert
és ennyi, aztán jössz kifelé játszani.
DE a másik is hazudik…. jövök be az udvarról, és látom, hogy Julis öltözködik a
wc előtt, megkérdezem, hogy megtörölted magad? - igen apa… Belenézek a wc-be és
sehol egy papír, csak a pisi, no ott is eldurrant az agyam, ha azt mondja, nem,
apa elfelejtettem, akkor oké, de akkor gyorsan töröld meg magad… De ő inkább
hazudik, nagyon lebasztam, és ilyenkor még arra is vigyázzak, hogy ne hívjam
valami csúnya néven, mert ugye ez az oviban jó káromkodás lenne, mert tuti megtanulja,
de ugye ne is fenyegessem, hogy ha ez mégegyszer előfordul akkor …. szóval idegálapotban
néha elkap a mit is mondjak és a dadogás és ÁÁÁÁÁ………
Én nem tudom, hogy ezek a drogos szukák hogy bírják idegekkel, ma tiktokon egy
picsa, jaj ma véletlen a gyerek beleöntött három deci kakaót a macbook pro-ba!!!
Hát azt se tudtam, mit mondjak, nem baj kislányom. Ember az egy töb százezer
forintos gép!!!
1., a gyerek miért játszik ilyen drága szarokkal??? 2, biztos, hogy ennyivel el van intézve egy havi
keresetem????
Azt nem mondom, hogy agyon verném az anyját, meg a gyereket is, de az biztos,
hogy olyat csapnék mellé, hogy bele remegne a lába!! (NEM VAGYOK AGRESSZÍV B.MEG)
Ma vacsinál jófej apa közli, hogy aki szépen megeszi a
vacsit az kap valamit.
Persze elkezdtek találgatni, de akkora suták, hogy ha nem csoki, akkor mi? No
mindegy, Julis benyögi, hogy ajándék? Mivan???? Bazdmeg eddig bármit kaptál
ajándékba kaptad, a kaját, a ruhát, a játékot, a bármit, soha nem kellet még
házi munkát se végezned, nemhogy pénzért bármit megveni!!!!! Ezen megint meg
akadt az agyam, nem akarok az az apa lenni, aki azt mondogatja, hogy ez az én
házam, meg, ha majd megdolozol érte…., és még kicsik a házi munkához is, de
amikor megkérdezi hogy ajándékba hát igen bazdmeg! Ajándék… (tudom túl érzékeny vagyok)
Bernát Jancsi és a közös munka…
Dolgozom az udvaron, Jancsi kijött játszani, hintázni, és egyszer csak beakadt
neki, hogy ott hátul van egy piros kocsi és ő azzal akar menni, ez egy lábbal
hajtós kocsi, de hiányzik a hátsó kereke, így találtam és kb. nem lehet megjavítani…
Mondom, azzal nem játszhatsz, mert hiányzik a kereke, de neki kell és ő azzal,
és … Mondom oké, tessék, itt van, nézd meg, nem jó. De neki jó… oké, akkor
játszál vele, nesze. Két perc rángatás után jön, hogy csináljam meg. Mondom
neki, hogy nem lehet, de ő ott toporog… Mondom, nincs kereke, venni kell bele
kereket, akkor menjél és vegyél, csináld meg…
Mondom, sok csokipénz, nincs most ennyink, nincs rá pénz… De ő csak mondta, hát
mondom, most megtanulod, hogy nincs! Mert bár vehetnénk egy ilyen kocsit, de se
szülinapja se karácsony, de ezt a féldarabot akkor se tudom megjavítani… ügy lezárva.
Bianka
Én abból a szempontból tartom hülyeségnek ezt, hogy pl Julis
már nem nagyon tudna vele játszani, de lassan Jancsi sem. Szóval ráköltünk egy
valag pénzt, és ugyanúgy nem fogják becsülni, mint semmi mást.
Apropó, becsülni.
Vendégség volt nálunk egyik nap ugye. Akkor, aznap este a
gyerekek még pörögtek egy sort, de már látszott, hogy ennek nem lesz jó vége.
Húzták-vonták egymást, nevetgéltek, de olyan nevetgélés volt ez, amit nem tudok
meghatározni, hogy honnan, de hallható, érezhető, hogy egy időzített bomba, és
bármikor robbanhat. Julison rajta volt egy sárga gyöngynyaklánc, és … mondjam?
Persze, hogy elszakadt…. A jó hosszú nyaklánc gyöngyei ezer felé szaladtak, és
Julis keservesen sírni kezdett. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy most a
fáradtság szólt belőle, vagy a nyakláncot sajnálja. Kérdeztem is tőle, hogy
most mi a gond? Ennyire sajnálod a nyakláncot, vagy fáradt vagy? Azt hiszem,
mindkettő bejátszott.
Bernát
meleg baráti kézfogás…
Ma elvittük Julist az oviba Jancsival, utána mentünk tovább férfias dolgainkra,
köpködni és asszonyt verni! J
Elsőnek mamának vettünk tejes kannát a barkács boltban, aztán irány a
festékbolt, festék a rotátorra, és végül megáltunk a zöldségesnél egy kis
narancs, citrom, gyömbér, csoki, kakaós csiga és kenyérre.
Minden egyes kiszálásnál fogom a drága fiam kezét, amibe szépen beleköhög,
ahogy kell úgye, hát nem volt kérdés, a kezét fogni kell, tudtam, hogy
garantáltan bacis, de most ez van.
Persze mikor haza értünk őt is zavartam kezet mosni, meg úgye én is mentem, ÉLNI
AKAROK!!!
Bianka
Én meg majd holnap folytatom, mert pihenni is kell :)