2023.10.23
Bernát
A hétvégén bulit szerveztünk, jött pár barát, de mivel durva
felnőtt-tematikájú találkozó volt, a gyerekek el lettek paterolva Eszti
mamához, és csak hétfő délután mentük értük. Hát mondhatni Esztimamának kicsit
elfogyott a türelme, nagyon felidegesítette magát. Azokat a bosszankodásokat
mondta, amiket mi az első hónapokban.
Bianka a buli kezdetére belázasodott, kicsit aktivizálnom kelett magam.
Estére volt idő egy romantikus filmet megnézni. Aztán reggeli, vagyis délig
alvás.
Én fáradt voltam, Bianka meg nagyon beteg, sokat aludt, csináltam neki reggelit,
aztán vissza feküdt.
Délután mentünk a gyerekekért.
Bianka
Ahogy olvastam, kerekedett a szemem, egyik modat jött a
másik után, hogy oké,ezt akár értelmezhetjük így is, de a tizediknél gondoltam,
tiszta viszet öntök a pohárba :D
Szóval a durva felnőtt buli az a Házas Hétvégén kiscsoportunk – ez ugye egy
keresztény, sőt, mitőbb, katolikus alapokon nyugvó szervezet, program egyházi
házasságot kötött, hívő pároknak. Az hogy vannak olyan renitensek, mint az én
drága férjem, hogy „vallásnélküli” az ritkán belefér :)
Én határozottan meg vagyok győzdve arról, hogy eddig
tartottam a frontot, jött Jancsi egyik betegsége, amibe belekeveredtem, de nem
estem ki, majd a másik betegsége, amit meglepő módon fel sem vettem, de attól
még szerintem a bombázás megvolt. Annyi munka, annyi program, van, hogy
konkrétan nincs idő a betegségre, és a gyerekek mellett sem lehet nagyon
szétesni. És tartottam is magam egészen szombat éjszakáig, addig vágtam a
centit, mikor viszi már el őket Eszti mama, és mivel tudtam, hogy
reggel/délelőtt jön és felszabadít minket, az én szervezetem azt mondta, hogy
na akkor most van pihi. Csak az én szervezetem figyelmét az az apró kis jelentéktelen
semmiség elkerülte, hogy mi aznap háromra másik hat embert várunk ide, akiknek
kaja, pia, desszert kell.
Így aztán félhullánintéztem mindent, mentem boltba, azt hittem, meghalok, délre
már a lázam is felment, de aztán bevertem két algopirint, és minden bajom
elszállt – egy időre.
Romantikus film = A védelmező 2. Erőteljesen gyilkosos.
Visszatérve kicsit a gyerekekre, én sokszor érzem azt, hogy másokhoz képest szigorúbbak vagyunk, többet követelünk. De ma beszélgettem Eszti mamával és mondta, mennyire kiakadt a gyerekeken,főleg Julison, hogy amit mondott neki, nem hallja, nem figyel, nem érdekli, de az öccsét bántja,a hülyeséget megcsinálja, és olyan dolgokat is, amikre azt modaná az ember hogy egy év alatt azért már illett volna megtanulni.
Nagyon kész volt ma Eszti mama, éreztem az indulatot is a hangjában.
Én nem tereltem, megmondtam neki, hogy nem elég következetes. Amiket ígér, azoknak nincs súlya. A pozitívaknak igen, Mert ha azt mondja pl, hogy kap sütit, aki .... akkor 100%-ra biztosak lehetünk, hogy a hűtőben van süti.
De sok negatív következményt is igér, mint büntetést, de azok egyre elrugaszkodottabbak és amikor már kimondja, szerintem mindenki tudja hogy nem igaz, nem is gondolja komolyan, de nem is csinálná meg. És erre miért van szükség? Mert amikkor elsőre azzal fenyegette a gyerekeket, hogy aki nem csinája meg ezt vagy azt, annak rácsap a fenekére a légycsapóval... de nem csapott. Soha nem csapott. És így a gyerekek azt tanulták meg, hogy neki nem kell hinni ilyen téren. Csak egyetlen egyszer kellett volna rácsapni a fenekére, amikor beígéri, akkor ez a mostani helyzet nem lenne. Akkor most nem mondana olyat, hogy úgy, de úgy elverné. És persze nem veri el. De az indulat ott van.
Én meg párhuzamban azt látom, hogy mi bár szigorúbbak vagyunk, többet követelünk, de ha letettük azt a gondot,már nem emleetjük fel. Bernát már nagyon korán tudta ezt. Én fejlesztem magam ebben, de jól haladok, mármint a gyors elengedésben. Nagyn jól haladok. Napról napra érzem, hogy egyre könnyebb a kis hülyeségeiken felül emelkedni.
Bernát
Eszti mamánál volt egy kis munka, diófát kellett vágni
mármint pár ágát. Nekem a múltkori egész napos térdelő munka, meghozta az
eredményét, úgy fájnak a térdeim, hogy pisi kaki…
Hazaérve a gyerekek még játszottak az udvaron én meg kikerestem a félelmetes SzörnyRT
c. filmet.
Most síri csöndben nézik a mesét, így még tudunk kicsit pihenni. Aztán
készülünk a vacsorára, a tegnapi maradékot adjuk nekik, mármint azokat a
kajákat amiket még nem csócsáltak össze! :)
Első fogás bakonba tekert virsli, második fogás tiramisu. Remélem, jó lesz
nekik.
Biankával nem vagyunk egy szinten! Tegnap este beszélgettünk, eléggé lelkizős
dolgokról, sérelmekről, múltról. Arra a az eredményre jutottunk, hogy neki még
nagyon sok elrejtett sebe van a múltból, amik még megoldásra várnak. Fura nekem
a női, - vagyis Bianka - gondolatmenete, az ősz kapcsán eszébe jutott, hogy már
ősz van, és ő még nem rég akadt ki a tavasszal a nárcisz letépés miatt a gyerekekre.
Én már ezeket rég elfelejtettem, de őbenne még ez munkálkodik.
Én a gyerekeken csak a pillanatnyi baromságaikon baszom fel magam, és pik-pak
le is tudok nyugodni.
Például, most megunták a mesét kiküldtem őket a konyhába és mondtam nekik, ha
nem érdekli őket a mese, akkor lehet kiülni és csendbe maradni, persze
sugdolóznak, amit sejtettem, hogy ez lesz, de aztán Julis kezdi az asztal
ide-oda tologatását, eltolja arrébb, vissza húzza! Ez nagyon idegesít, mert ha
van rajta pohár, az borul, de ezt akkor is megcsinálja, ha körbe üljük az
asztal és simán az ölembe tolja az asztalt. De már nem csapom szét a fejét egy
hólapáttal, már nyugodt vagyok, rászólok és kész.
Ma reggel megjegyeztem Biankának hogy hiányoznak a gyerekek,
és tudom, hogy most mindenkinek kell a pihenés, de akkor is ezt érzem. Őneki nagyon nem, azt mondja, egy hét is kevés
lenne hogy ki pihenje magát. Hát ennek nem örülök… Nem vagyunk egy szinten és
ez eddig nem okozott problémát, de bízom benne, hogy Bianka hamar utolér az
érzéseivel, és minden szupi lesz.
Tudom, hogy ezt nem lehet erőltetni, de az én agyam nem érti az övét, hogy mi
tart ennyi ideig.
Többször jön ki úgy, hogy apa fürdet, ill apa mos hajat.
Jancsi haja rövid, azzal szinte semmi gond nincs, de azért az első alkalmak,
amikor a lányom haját kellett mosni, hát még nekem se volt soha ilyen hosszú
hajam. És a szárítás! Hát ezek kb. mind vak folt volt, de már belejöttünk.
Bianka
Én meg mostanra hulla vagyok, megy fel a lázam, épp most
vettem be gyógyszert és húzás aludni, csak még annyit, hogy sokszorosan hős
vagyok.
Ágyneműt cseréltem, kikészítettem a gyerekek holnapi cuccait, az összes száraz
ruhát összehajtottam és elpakoltam, ÉÉÉÉSSS!! Csaknem az összes tiszta zoknit
összepárosítottam, amiből már egy nagy 20 literes lavórnyi volt és engem várt.
De minden kész, és a helyén van. És amiért bónuszban hős vagyok, hogy most
annak ellenére, hogy nem is vacsoráztam, nem jutalmaztam magam kajával, pedig
nagyon nagyon ügyes voltam :D