2023.10.29.
Bernát
Egy nyugalmas vasárnap … J
Óra átállítás ugye, na ez most jól bele fog kavarni az életünkbe. Ez nekem
amúgy is egy gyásznap, az emberi butaság gyásznapja…
Reggel volt idő megreggelizni, mivel az új idő szerint korán keltek, a tegnapi
pizzát ettük.
Aztán addig cicomázták magukat a lányok, hogy bár padlógázon mentem a lovardáig,
de így is késtünk 3 percet. Elsőnek Jancsi volt a lovas, addig mi a kocsiban vártunk,
hogy ne vonjuk el a figyelmét, aztán csere és Julis mászott fel.
A foglakozás végén Virág elmondta, hogy Julis nagyon nehezen tudott ma
koncentrálni. Mondtam neki, hogy érthető, egész héten beteg volt, lehet, hogy fáradt.
Kifizettem egy diszkrét összeget és távoztunk. Volt egy csomag kinőtt ruhánk,
amit tovább adtunk egy kedves ismerősnek, a normálisabb kinőt ruhákat el
szoktuk ajándékozni, mert mit kezdenénk vele, mi is kapunk, így sokkal
kevesebbet kell rá költeni. Szinte csak az ünneplőst kell megvenni.
Hazafelé mondom a gyerekeknek, hogy beugrunk a cukrászdába sütiért,
még jó, hogy nem ígértem fagyit, mert már nem árulnak. Vettünk pár szelet sütit,
megint otthagytam egy diszkrét összeget, és irány haza, egy órát játszottak az
udvaron, aztán ebéd. A drága, már kevésbé beteg feleségem fincsi tésztát
csinált nekünk. Aztán vetkőzés és alvás, a gyerekek gyorsan bealudtak, velük
együt mi is. Rémlik valami, hogy Bianka rászól Julisra, hogy alvás, de én ki
voltam ütve, aludtam tovább.
Kelésidő előtt keltettek, mondtam nekik, hogy még alvás van, de Jancsi folyamatosan
susmutolt, ezért kiküldtem a konyhába, lehetett guggolni. Nálunk bevált bünti, hogy
guggolnak (ami nem jó, hogy testedzéssel büntetünk). Ez egyébként jót tesz a
lábaiknak, csipőjének nagyon jó és szükséges is!!
Kapott a lány a mamától egy csokit, és kivételesen hagytam, hogy ő ossza el,
nem akartam beleszólni, de egy kicsit kellett. Amikor indult a csoki evés,
Jancsi hiába mondta, hogy ő nagyot kér, Julis nem adott neki, én megkérdeztem,
hogy az öcsédnek nem adsz? Erre az volt a válasz, hogy nem kért! (a ku….*%@#...
te *#%, ott ül melletted az asztalnál, kér csokit, te meg nem adsz, phuu….b.meg…)
De kér! Adjál neki is! Egy fél tábla csokit ettek meg igazságosan volt elosztva
elméletileg, mert nem felügyeltem. A tábla felénél Jancsi mondta, hogy nem kér
többet, Julis még falt egyett aztán rá hagyta. Jancsi rendszeresen megálljt
parancsol az evésben, ő még érzi, hogy mennyi az annyi, kivéve a milánói abból
kér repetát, de pl. csokiból nem.
Kint játszanak az udvaron, be van vetve a titkos fegyver,
nyitva az ablak hallunk mindent, és hát egy idő után indul a vita, meg a
csérogás… Bianka ki is ment rendet rakni, mindig az kell, ami a másiknál van!
És Julis mostanában nagyon szemétkedik, ez a tipik nyenye nyee ez most nálam
van …
Mi rendszeresen rászólunk, hogy ez negyon csúnya, remélem idővel ő is rá
jön. A múltkor vacsora közben Julis (ugye
egész nap itthon volt és reggel vettünk közösen lángost, persze Jancsi, aki
oviban volt, nem kapot. És már reggel mondta, hogy Jancsi ilyet nem kap.Akkor
is mondtuk neki, hogy ez nem szép dolog, örüljön annak, hogy Ő kapés kész, nem
kellkárörvendőnek lenni. Mondtuk azt s, hogy sajnálni kellene, hogy Jancsimost
nincs itt, sajnos Ő nem eszik most ilyet. Akkor már mondta késpbb, hogy jajj,
de sajnálom, hogy Jancsi nincs itt és nem eszik ilyet.) Erre este: Jaj Jancsi én úgy sajnálom, hogy nem ettél
lángost! (Jancsi azt se tudta hogy mi ettünk)
Rászóltam, hogy ez nem szép, mondtuk neki, hogy bár azt mondja, sajnálja, mst
dicsekvés volt, hogy Ő kapott valamit, amit Jancsi nem… Erre oda sétáltam a
szekrányhez kivettem egy csokit és oda adtam Jancsinak, hogy tessék, Julis
közbe karika szemekkel bámult, hogy ő nem kapott. Mondom Julisnak, hogy Jaj, de
sajnálom, hogy te nem kaptál! Hát indúlt is a szája, kezdte volna a pityergést,
én még kicsit mondogattam, hogy jaj, de sajnálom, közben Bianka elmondta hogy
ez mennyire fáj a másiknak, mikor kimaradt valamiből, ugyanúgy, ahogy most neki
is rossz ez, és, hogy mennyire átlátszó volt ez a semmiből jött mondata. Persze a végén kapott csokit, csak
érzékeltetni szerettem volna, hogy ez nem jó irány és, hogy nálunk ez nem
divat!
A két gyerek kb. mindenből ugyananyit kap, talán ételből kicsit kevesebbet,
mert Julis nagy zabás, Jancsi meg keveset eszik. De fő az igazságosság!
Bernát az igénytelen Julcsa…
Teljesen kész vagyok, már töbször írtuk, hogy Julcsa megeszi a földről felvett
fikadarabot is, de egy csomó mindenben igénytelen. A nadrágját ruháját nem
igazítja meg, nem zavarja, ha koszos a keze törli a ruhájába, ha rászólok, hogy
mossa meg és ne nyúljon semmihez, akkor tuti össze keni a falat a hűtőt a
kilincset. Bár az anyja rendszeresen minden reggel megfésüli, őt nem érdekli
hogy szép-e a haja! A legszebb pólót egyszer felveszi, és utána dobja a földre,
majd át tapos rajta papuccsal, könyveket szintén a földre dobja és járkál
rajta. Egész nap képes volna pisis pelenkában sétálni, nem zavarja, ha bepisil,
vagyis kicsit, de rak maga alá törőlközőt és alszik tovább. Egyszerűen
borzalmasan igénytelen, mint egy putris cigány! És csak bízni tudok benne, hogy
a folyamatos nevelés egyszer irányba rakja nála ezt a dolgot.
Most már sajnos egyre gyorsabban sötétedik, és fel kell
készűlni, hogy vacsoráig már nem tudnak kint játszani az udvaron, lassan öt óra
és már félhomály van. Már előre készülök, valami fimet kell nézni, mert ha
nincsenek lekötve, akkor csak a hiszti, meg a baromkodás megy.
Ők még azon a szinten vannak, hogy lökdösik, emelgetik egymást és ha elesnek
akkor egy darabig nevetnek rajta, de ahogy fáradnak, borítékolható a sírás. Persze
rájuk szólunk, hogy ezt ne csinálják, és két perc múlva …
Ezt a filmet nézzük csak azért osztom meg mert úgy gondolom, hogy kishazánkról
kevés ilyet látni. : https://youtu.be/_q5s8-Yg_4Q?si=a1ruurl6KRlhBmGj
Bianka
Épp jó volt egy kis nyugtat film a kinti pörgés után. De
annyira semmit nem fognak fel, meg képtelenek odafigyelni bármire is,
folymatosan szövegelnek, kérdeznek, az mi? Az mi? Hal? Kígyó? Sárkány? Szörny? csak
kb 20-szor mondtuk el, hogy ha csendben lennél és figyelné, a bácsi mondja hogy
az mi.
És nem tudom, miért van a gyerekekben az a késztetés, hogy minkedképp valami
okosat kell mondaniuk… és akkor Jancsi megkérdezi a semmiből fél óra után, hogy
ez a halas? Vagy nem?Vagy igen? – Én meg csak nézek, hogy phuuuu… ez most
kérdés?
Reagálva kicsit Bernát fentebbi írására… a gyerekek ugye
érzelmileg is fejlődnek és azt gondolom, van egy útja ezeknek az érzelmi
harcoknak, a megvívott kis vitáknak, meg ell érezniük a veszteséget, a
győzelmet, és azt a győzelmet is, amikor már erőn felül harcolnak valamiért és
már mire megszerzi, értelmetlenné válik az egész… Én emlékszem ezekre az érzésekre
kiskoromból.
Én azt nem szeretem és azt le szoktam állítani, mikor látszólag értelmetlenül
csérogtatják egymást. Hogy annyi játék, meg mindenféle cucc van a kertben és
képesek egy boton összeveszni… és amikor az egyik direkt csinálja ezt a nye nye
nyeeee, nálam van és nem adom oda… a másik meg értelmetlenül csak nyüszít
őssze-vissza, de annyit nem mondana, hogy kérem, szépen, nála, volt előbb… Na
ilyenkor kimegyek – int ma is – és számonkérem mindkettőt… Az egyiket azért,
hogy miért genyózik a másikkal, a másikat meg azért, hogy nincs szád? Nem tudod
azt mondani, hogy kérem? Vagy add vissza? Neeeem… az egyszerű lenne.. jobb csak
simán nyüszíteni.
Most, hogy beteg vagyok, jóval nehezebben viseltem a
hülyeséget. Az életünk egyébként már a egszokott mederben zajlik, de minden
napszaban, miden helyszínnek megvannak a kritikus részei, és az igazán csodás
az lenne, ha lenne időm, energiám a vigyázó szemeimet mindig rájuk vetni, és
hajtani őket, hogy mi a feladat, de erre sem időm, sem kedvem nincs, és
ráadásul ha szabad, ha nem, nekem igenis vannak elvárásaim feléjük. És nem azt
várom, hogy mindig tökéletesek legyenek, tudom, hogy fognak hibázni, de az,hogy
törekedjenek az önállófeladatvégzésre, a szabályok betartására, a ránk való
odafigyelésre, ezt elvárom. Tudom, hogy majd egyszer eljön a pillanat, mikor
nem kell szólni a papucsért, amikor nem kella hátát megnyomnom, hogy hogy kell
enni az asztalnál, mikor nem kell visszakérdeznem, hogy hogy kel becsukni az
ajtó, és hogy kell aludni…. majd eljön ez a pillanat is, ár néha alakul :D