2023.11.03
Bernát
Családi kör vagy kóór...
Bent vagyunk mind a kisszobában a gyerekek játszanak, Jancsi
hány a köhögéstől.
Ettünk palit! *
Az asszony dolgozik, meg köhög. Az orrom néha eldugul, néha felszakad egy kis tüdő
genya, szóval minden fasza.
A gyerekek játékból szétszedték az ágyat, apa majd össze rakja!
Jancsival van nonverbális kommunikácionk. Mutogatunk egymásnak. Külömböző
jeleket, látlak, figyellek, oké, hálólövés mint a pókembör. Jancsi sokat Geszti
kulál! 
már kicsinek is csinálta mikor magyarázott. **
Anya épp söpri ki a játékot a szétesett ágy alól, Julist nem izgatja, hogy
minden szar van az ágya alatt, borzalmasan igénytelen. Most egyedül az új pokrócát
félti egy kicsit, de két nap múlva ezen is át trimbol sáros cipővel! A kocsi
kalaptartója is így járt, ő be bújt valamiért mellé, lelökte és végig sétált
rajta. De hát gyerek! Engedd el! ***
A mai nap nem voltam a toppon, három programból kettőt elfelejtettem. Majdnem
elhagytam a százezres fúrógépemet... Próbáltam valami vicces műsort hallgatni,
de mindig megzavart a gyerek ordítás (játszanak) meg a mocsok cigány szomszéd,
aki megint kijött diszkózni a kert be!
Szóval béke és nyugalom a köbön.
Bianka
Ma enyém volt a tisztség, hogy a kölköket igazgassam. Néha
jó visszanézni erre az egy évre, hogy mennyit fejlődtünk így négyen, néha meg
ledöbbenek, hogy mennyire balf*szok tudnak lenni, hogy egyszerű dolgokat
mennyire nem képesek megjegyezni, beépíteni a mindennapokba. De bezzeg a
hülyeség, a megöllek, meg aközépső ujj mutogatása, vagy bármilyen barom
mondóka, aminek az égvilágon semmi értelme nincs, de még ha lenne valami
ritmusa, ami miatt skandálják… de még az sincs.
Emlékszem, gyerekkoromban az egyik kiszámolónak volt egy vége, amit mindig
hozzá mondtunk:
Jött egy busz,
kiesett a kereke,
Jancsi bácsi megette
Holnap lesz a temetése,
te leszel a fele-sé-ge.
Na ez most a mieinkné nem tudom, hogy van, mert ami az
oviból hazajön, az már erősen ferdítve van de a mieink ezt skandálják:
Jött a mentő
kiesett a kereke
Józsi bácsi megette
túrós lett a pofája…
… És ez megy napi szinten százezerszer, és nevetnek rajta.
Én nem tudok. Már mondtam nekik, hogy ez nekem sem nem vicces, de még csak nem
is rímel, de ritmusra se jön ki, szóval sehogy nem jó. Szó szerint bántja a
fülem.
No szóval ilyen hülyeségek percek alatt szívódnak rájuk. De
a papucs, meg az, hogy nem megyünk az ágyra cipővel, hogy az asztalnál
odahajolunk a tányér fölé, és akkor talán nem a földre esszük le az összes
kaját, vagy, hogy a szendvicset nem fejjel lefelé tartjuk… ez egy év alatt nem
ment át. És egyik oldalon ott van, hogy két okos gyerekről van szó,a másik
oldalon meg nézek, hogy ha ezek nem mennek, akkor nem okosak.
Ma nem sokszor vesztünk össze. Én most így, hogy beteg is
vagyok, nem is hallok rendesen,fáradt is vagyok,szívesen pihennék, de nem
lehet, ez nem jó kombiáció. Mindez igazábból csak egy kicsit erőteljesebb
következetességet hozott ki belőlem, de semmi állatkodás. Csak ha elmondtam,
mit várok, azt el is vártam. Pl pakolás. Mestereik annak, hogy a polcról egy
pillanat aatt borigassanak le minden egyes dobozt, így a visszapakolásrais
szoktam kelő időt szánni. Én 11 órakor ebédet készíteni mentem,
(zöldborsófőzelék, rántott husi) a gyerekeket meg pakolni indítottam. Kb
egyszerre végeztünk. Egészen az alvásig zene szólt. Julisnak kiadtam, hogy
vetkpzés, fekvés… Persze neki mindig van valami magyaráznivalója, valami még
csak, valami, amit még előtte meg kell csinálni, valami, amit még a másikn
számon lehet kérni. Én, valami csodával határos módon az ebéd befejeztével
emosogattam gyorsan a használatba vett edényeket, Julis tollászodott és
egszólalt,hogy nem tud a zenétől aludni. Jólvan, mondom, én figyelembe veszem
az igényedet, leis állítottam a zenét, de akkor kettő perced van, hogy aludni
kezdjél. És azzal kimentem befejezni a mosogatást. Letelt akb két perc,
bementem, még sem levetkpzve nem volt, sem elhelyezkedve nem volt, a szemüvege
még a fején… Vettem a légycsapót, elkezdem kocogtatni a lábát… letelt a két
perc, Julis… miért nem vagy még levetkőzve? Megkocogtattam a fejét: a
szemüveged mit keres még rajtad? Miért nem fekszel már az ágyban? Kettő perc
hogy nem volt erre elég? De azt bezzeg tudod mondani, hogy nekem mit kell csinálnom.
Na idefigyelj… -közelebb hajoltam – Előbb a saját dolgodat csinálod meg, UTÁNA
okoskodhatsz bele a másik dolgába….
Egy-két ilyen kis kört leszámítva semmi gond nem volt.
Viszont ma eléggé beszorultunk a lakásba, nagyob béna idő volt.
*Ettünk palt margójára. Bernát nagyon szépen vezette fe a
kérdést: Cicám… akkor bekeverjek egy édes túrót? – Oké, keverj… És ezzel meg is
beszéltük, hogy palacsinta lesz a vacsi. Nem mindig szeretem ezt a gyerekek
füle hallatára megbeszélni, mert utána nem lehet őket lelőni és ehhez most nem
nagyon lett volna türelmem.
**Jancsi sokkal érzékenyebb ezekre a kommunikációkra. Nekünk
is sokszor van ilyen.. Szemmel kérdez, és én az aktualitásnak megfelelően
jelzek neki vissza. Ez nagyon megy neki.
*** nem tudom hogy az igényesség,vagy az igénytelenség
genetikailag tud-e öröklődni, de remélem, hogy nem így megy, hanem nevelhető,
mert ez egyelőre borzalom, hogy Julis néha milyen gumicsizmás paraszt tud lenni.
Nem érdekli, ha valami koszos, ha leesik, ha rátapos, ha egy ruha a földre
esik, elnézegeti egy darabig átmegy rajta párszor. Könyvön képesek járkálni,
pedig már ezeket megbeszéltük, már kaptak is érte. Julist az sem érdekli, hogy
éz ki, hogy eszik, hogy áll a ruha rajta,nem baj,ha lecsúszik, nem baj, ha
fordítva van. Mondtam Bernátnak, hogy
most már nagyon kellene a tükör. Hogy néha meg tudjam mutatni őket maguknak.
Néha úgy esznek, mint egy disznó, és ha nem látják az eredményt, akkor csak én
papolok,azt sem tudják mi a bajom.
Minden hülyeség ellenére ez kb egy jó nap volt, még a
munkámmal is haladtam, illetve úgy néz ki, sikerült a revoluttal 17500 Ft-ot
szereznem :)