2023.11.05.
Börnát
Világ meg váltás és eső…
Reggel (hajnalban) csörött az ébresztő, mert menni kell lovagolni, de fél
szemmel hallottam, hogy esik a víz! Mondom az asszonynak, elfojtott erős férfi
hangon, úgy hallom, esikaz esőőőő ugyee nem kell menni? – Nem, nem kell, alvás…
Erre az a rühedvény telefon full hangerővel ébreszt egy óra múlva, parkolás
címszóval!!! Hát anyád! Alig bírtam kikapcsolni, na hamár felvert ez a mocsok,
én már nem fekszek vissza… Vagyis nem tudtam visszaaludni, ezért felkeltem.
Toporogtam, főztem egy teát, meg egy kávét, aztán eszembe jutott, hogy csinálok
reggelit, mert sok a tojat. Sütöttem szalonnát, annak a zsírján pirítottam
hagymát, aztán rá a 8 tojás és adjad neki. Közben a kölkök keltek, Julis
kétszer nem pisilt be, de ma reggelre megint sikerült! Adtam nekik ruhát és kiültettem
őket a az étkezdébe, (aki járt nálunk az tudja, hogy ebben a hatalmas házban a szoba
előtt található) De talán az anyjukat nem költik fel…
Megreggeliztünk én vittem be az asszonynak tejes kávét*, (tejes kávé: 1.5 deci
normál tej (riska) 0.5 mandulatej (nem riska) 3 az egyben kávépor és egy kis
kakaószórás)
Aztán bevittem a reggelit is és szépen felkeltettem, addig a gyerekek csendben
- MONDOM CSENDEB! - reggeliztek. Viszonylag jól indult a reggel, nem nagyon
volt hiszti…
A mai napi tervek…
- Ma korán kelek pipa.
- Az asszonyt is felkeltem, pipa.
- Gyereket ellátni pipa.
- az előb jól eset volna egy reggeli pipa!
- és kimegyek össze szerelem a szekrényt, amit tegnap lelakkoztam, hát végülis
ebéd után kimentem és félig össze is raktam tehát pipa.
- Hordok előre téglát, mert falazom a kéményt…
- Falazom a kéményt…
- De legalább össze pakolok az előtérben, hogy be és ki lehessen bújni valahogy…
- Visszafekszem az ágyba és megvakarom a tökömet pipa.
Mondhatni nem volt túl eseménydús a mai napom, fáradt vagyok és még mindig
beteg.
És egyébként is ledolgoztam 5 munkanapot, aztán szombaton gyerekeztem és
dolgoztam itthon, hát a tököm fog bármit is csinálni itthon Vasárnap!
Amióta gyerekeink vannak, de kb az első ismerkedős nap óta, a déli alvást mi is
tartjuk, mert kell egy kicsit pihenni, meg a délutáni alvást is… igaz este van,
hogy éjfélkor szólok az asszonyra, hogy nincs több írás, mert korán van!
Sok energiát vesznek el a kölkök, és ezt valahol pótolni kell, egy kis kávé
habbal, egy kis csoki…
Bianka
Na igen, kb a reggei közepén kapcsolódtam be újra a folyamatokba.
Az előzőeste beállítottam7-reaz ébresztőt,hogy irány lovagolni, aztán reggel,
mikor keltem, kinyitottam a szemem, és lehet, hogy dögség, de azt mondtam, mit
nem adnék, ha nem csak borús idő lenne, hanem esne is rendesen. Kinéztem az
ablakon és hát igen, esett rendesen.Írtam Virágnak, hogy ilyenkor mi van? És
mondta, hogy sajnos az eső az egyetlen, amikor nem tud fejlesztést tartani. (ezzel
együtt akkor válaszolt a még fel nem tett kérdésemre, hogy mi lesz télen, a fagyban,
hóesésben? Akkor tehát kell majd harisnya, meg hosszabb derekú nandrág, meg
esetleg olyan kabát, ami fel van sliccelve, mert olyan széles a ló, hogy a
lábaik szinte spárgában állnak, így a hosszabb dolgok fel fognak csúszni, már
látom magamelőtt, hogy ki lesz a derekuk a lovon. De nem lesz ki, mert megoldom….
Na visszatérve a reggelre, kimentem a mosdóba és visszaosontam, majd fordultam
egyet és nyugtáztam, hogy így teljesüljön minden kívánságom! És azzal aludtam
is tovább.
Bernát simogatására ébredtem, reggelit hozott a drágám. A
kölkök épp kint reggeliztek.
Szívem szerint fordultam is volna a másik irányba és a reggelit követően aludtam
volna még, de nem lehetett, mert tegnap délután kaptunk két szépséges fácánt,
ami rám várt. Még tegnap délutánelis mentem venni hozzá zöldségeket, hogy
csináljak egy szép nagy adag fácánlevest. Ez most gyógyír lesz mindenre, azt
hiszem. A mellekből az ebédet készítettem el, a többi alkatrész ment a fazékba.
Már egész profi vagyok a felbontásban,
nagy zacskóba teszem és így nem megy minden tele a tollakkal. Nézzük
néha a séfes műsorokat és döbbenet, hogy van,aki úgy megy ilyen versenybe, hogy
soha nem dolgozott még fel tollas madarat, vagy nem pucolt halat. Döbbenet. És bár
készülök ilyen versenyre, (bernát: mörfi itt ki maradt egy NEM!! :D ) (Bianka:
baszki, tényleg :D… De tényleg NEM készülök ilyen versenyre :D ) azért
eljátszottam a gondolattal, hogy ott állok a pultban, Zé csillogó szemekkel
mondja, hogy a következő fő alapanyagunk…. A Fácán! A versenyzők fele
felszisszen és fujjog hogy ő még soha nem dolgozott ilyennel, valaki hisztizni
kezd, hogy sajnálja a madarat, én meg halál nyugalommal csak várom, mikor
kezdhetek neki. :)
Gyorsan végeztem hát velük, és indult a leves, meg az
ebédnek való,aztán irány az ágy.
A gyerekek ott asszisztáltak a madarak tisztításánál. Jancsi azt várta, mikor
vérzik ki.Elmagyaráztam nekik, hogy itt már nem lesz kiserkenő vér, mert ők már
ahhoz rég nem élnek.Amikor egy ízületet bontottam szét és ott volt egy kis vér,
akkorhirtelen felkiálttt, hogy néééézd, Juliiiis! ott a vére!
Julis meg munka közben egyszercsak mondta, hogy akkor Ő most bemegy játszani.
Közben megsimogatta a vállam, hátam… Kérdem tőle, öntöd belém a lelket? Modja,
igen, nagyon ügyes vagy, anyuci!
Amikor meg végeztem, akkor jött és mondta nekem Julis, hogy nagyon férfi
vagyok. Egyértelmű volt számomra, hogy a munka elvégzésére mondja, hogy talán
ez neki nehéz munka lenne, és hogy megcsináltam, ez olyan nagy teljesítmény
volt? Passz. Kérdeztem tőle, hogy miért vagyok férfi? Mondta, hogy mert olyan
ügyesen megpucoltam a fácánokat.
Aztán persze tisztáztuk, hogy attól én még np vagyok :D Jancsi és apa a fiúk,
aki felnőtt az a férfi, mi meg a lányok vagyunk, aki fellnőtt lány, az a nő :)
Most nem rég megpucoltam egy rakat zöldséget, Julis kint ült
az asztalnál, épp gyurmázott. Kérdeztem tőle, Figyelj, már, Lujza? Ideülhetek
melléd zöldséget pucolni? Örült neki nagyon, mosolyogva várta, hogy
mejnek.Olyan cukker volt, megsimoattam a fejét és megpusziltam. Nagyon tetszett
neki a zöldségpucolás, mindegyiket megkóstolta, mindetmegbeszéltük, hogy mi
micsoda.
Közben szól a zene, Jancsi táncolgat.
A süketségem nagyon gáz. A zenét emlékezetből hallom. Olyan
mappát indítottam, amit szinte kívülről tudok,tudom, mikormit kell hallani, hol
milyen ritmusok, hajlítások vannak, és ezt tudom hogy ott van, így belehallom.
De a felét nem hallom. Folyamatosan olyan, mintha medencézés után bedugult
volna a fülem.
Utána néztem, elvileg nem nagy dolog. Van egy Eustach-kürt, ami összeköti az
orrjáratot és a fület, és levegőztető funkciót lát el. Ilyekor, mikor
megfázáskor megdagadnak a nyálkahártyák, ezt a kürtöt elzárják. Mivel megszűnik
a levegőztetés, felhalmozódhat folyadék is, ami az átmeneti süketséget okozza.
Néha élvezem a jótékony hatását, hogy pl nem ébredek fel minden zajra. De
alapvetően mindig reménykedem, hogy reggelre egyszercsak újra kidugul a fülem,
de ez még nem érkezett el. Pedig már tegnap este a fürdésnél konkrétan a tust a
fülemhez tartottam, mint egy telefont, folyattam bele a meleg vizet, hátha
csodát tesz. De nem tett.
Ha jól hallasz, adj hálát érte. Nem természetes dolog az,
hogyjól hallasz!
Bernát
Tegnap este néztünk Madagaszkárt, Jancsi kérdezte, hogy ebbe
a mesébe van zebra? –igen van. –És van zsibra?? – Van, de úgy röhögtem, mondtam
is „te jános, ezt ragd el nekem a szilvesztei viccesbe”!
Megnéztük a mesét és aztán aludtak.
Igaz, hajnalban Jancsi elkezdett szipogva sírni, ez ilyen hiszti féle, de álmából
felébredve azért van jelentése! Kérdeztem, hogy mi van? Kapcsoltam lámpát, felült,
ivott, visszafeküdt, mondta, hogy félt valamitől, és aludt tovább, ilyenkor jön
a gyógyító apai simi! ( Csak megjegyzem, nem tudom apám hányszor simogatta meg
a hátam. Ez csak azt jelenti, hogy nem emlékszem, de nem azt, hogy nem volt!)
Most, hogy vége a délutáni alvásnak, halkan felöltöztettem őket,
és kiküldtem az udvarra játszani.. Erre jönnek vissza, csapkodják az ajtót,
kérdem, mi afranc van???? Jöttünk inni. Ó hogy azt a bugaröcsögei jó édes …
igyatok aztán kifelé, mert anya még alszik. Én írok, eltelik öt perc, jönnek be
, Julis ül a vécére, állítóag kakál, Jancsi a folyosón mert ugye párban járnak…,
kiabál, de vagy háromszor, hogy ott egy kocsi. Húúú… bazdmeg, én megölöm,
kimegyek lebaszom, kizavarom…
Egyszerűen le se szarják, ha valaki alszik, őket ez nem érdekli, és ilyenkor,
amikor nagyon nem kéne bejönni, akkor bezzeg jönnek, máskor úgy kell őket beküldeni
hogy menjél be inni…
Nem lehetsz ideges, ők csak gyerekek, nem akarnak rosszat, csak szarnak arra,
hogy mit mondasz!
Bianka
Most egyelőre még sok a nyávogás, de remélem, szépen lassan
bennük is kialakul az a féle bizalom, hogy mi (az esetek többségében) jobban
tudjuk, és az, hogy bármi is van, bármi is történik, mi jót akarunk és jó, ha
hisznek nekünk.
Én sokszor alkalmazom azt, hogy mennek a dolgok szépen, aztán az egyik elkezd
nyávogni, mert kavics kerül a gépezetbe és az úgy abban a formában nem jó. És
mikor már irreálisan soknak érzem a nyávogást, akkor megmutatom, hogy az, hogy
most így van, az jó,és, hogy azzalén dolgozom, hogy az így legyen, de megtehetném
azt is, hogy nem dolgozom ezen és akkor még rosszabb lenne.
Így volt ez ma a fésülködéssel is. Julisnak fésültem a haját, bontottam ki
szépen, igyekeztem, minél kevesebb fájdalmat okozni, de ő csak szenvedett,
tekergett, és úgy csinált, mintha tépném a haját egyfolytában. Mondtam neki,
hogy ezt így nem tudom csinálni, hiába gyekszem, ha egyfolytában tekereg,
kihúzza a kezeből a haját akkor nem tudom úgy csinálni, hogy ne fájjon. A
kezébe adtam a fésűt, hogy tessék, akkor lehet egydül csinálni. Fésült rajta
párat, láttam, hogy akad benne a fésű, húzta magának is, de egyszer csak
mondta, hogy kész. Jó, akkor tehát kibontottad, akkor nekem már nem kell bontogatnom,
fésülhetem rendesen. – Igen. – Oké.
És akkor nekikezdtem. Nemakartam brutálisan nagyonvadállat módjára fésülne, de
azért beleakasztottam a fésűt rendesen, olyan 45 fokos szögben meghajlott
egy-szer-kétszer. Mondom, ez így oké? Nem fáj? – nem szólt… Odafordítottam, és
mondtam neki, hogy na akkor… az egyik lehetőség, hogy ÉN bontom ki a hajad,
éste türelmesen kivárod. És megpróbáom, - ahogy eddig is – minél kevesebb
fájdalommal. A másik lehetőség, hogy levágjuk ilyen rövidre, mint az enyém, és
akkor nincs vele gond. Melyik legyen?- Te bontsd ki – mondta könnyes szemekkel…
- Oké. akkor fordulj.
És innentől ilyenkor megváltozik a hangulat, Julis készséges, én is kedves
vagyok, beszélgetünk, minden szép és jó.
Bernát ilyen esetekkor jegyzi meg, hogy már megint nyávogás van és, hogy ez mire
jó? Én őszintén szólva remnykedem abban, hogy amikor ez a fajta bizalom meglesz,
hogy ha pl kicsit húzom a haját, akkor abban ne azt lássa, hogy kínzom, hanem
azt, hogy ez lehetne rosszabb is, és hogy az, hogy csak ennyire fáj, az már
azért van úgy, mert azon én már dolgozom.
Hamarosan vacsi: fácánleves.
A vitaminozás megvolt, C, D vitamincseppek, Béres csepp, és
gyerekvitaminkomplex.
A köhécselés elmúlt, az orrukat csak hellyel-közzel fújják. Reggel is majd jól
bevitaminozom őket, aztán húzhatnak oviba.
Bernát
Szeretnék estére megnézni egy romantikus filmet (Védelmező
3) ha ezek a kis gecik elalszanak, de az asszony annyira nagyotthall, hogy
konkrétan üvöltetni kéne a filmet, hogy halja és arra tuti felébrednek a
gyerekek. Tehát most nincs film nézés, most mással kell elbaszni az időt! :D
Índítok egy lágy ébresztő zenét és hozok az asszonynak egy kávét, mert azért
már kelni kéne, nincs téli állom! :) Ja, vittem neki egy mogyorós csokit is,
meglepinek, meg egy nagy műanyag dobozt hogy ha felébred nyugodtan pakolhassa a
nyári ruhákat dobozba!
Már két perce hangosan, - mondom HANGOSAN RÖHÖGÖK! - Az megvan, hogy elindítottam
halkan egy ébresztős lágyzenét, de az asszony csak horkol tovább … !!! Hát
süket, bazdmeg, nem hall, ennek indíthatok én bármit, az ágyú dörrenést is csak
alig hallja. De bezzeg a gyerekek hangjára tuti fel ébredt volna!
Besötétedett még 5 óra sincs! A gyerekek ilyenkor bejönnek és kérdezik, hogy nézünk
e valamit? És igen inkább nézünk valamit, csak ne hangoskodjatok. A hercegnő és
a koboldokot!
Bianka
Alapvetően nem tartom ezt egy követendő iránynak, hogy ha
kell a csend, a tv elé ültetem a gyereket De néha nagyon jó, mikor nekünk is
fogytán van az energiánk. Én ma is úgy voltam, hogy megcsináltam, amit kellett,
akkor pörögtem is, de aztánhúztam aludni, és jól is esett. Most is még fent
vagyunk, megvolt a vacsi most fürdenek, de azt gondolom, engem ma sem kell
ringatni. Elmosogattam pár dolgot, írtam, készre csinátam a levest, főztemegy
kis tésztát hozzá, aztán helló… szakad rólam a víz és jó volt leülni.
Julist egy kicsit helyre tettem, készültek fürödni és a
tacsi felment az ülőrészükre, és Jullis ott állt és csapkodott felé, hessegette
volna el. Számomra még nem tiszta, hogy a tacsi hányadán áll a gyerekekkel.
Sokszor engedi, hogy simogassák, de az ilyen hessegetéseket nem nagyon tűri.
Nem bántotta még a gyerekeket, és ha volt is morranás, keményen rászólunk, mert
az nem opció, hogy a kutya a gyerekeket rendszabályozza. Viszont a tacsi
könnyebben morog, pl olyankor is, amikor csak jelzni, hogy neki nem komfortos
valami. Más kutya ilyenkor csak elfordul, fúleit lecsapja, szájat nyal, a tacsi
ezeket nemcsinálja, hanem morog. Így kommunikál. Mindenesetre a gyerekeknekis
meg kell tanulniuk, mit lehet és mit nem lehet egy kutyával, és hát a
hessegetés, csapkodni a kutya felé, azt biztosan nem… Szóval guggolt 40-et.
Mára lépünk, jó éjt :) Holnap folytatjuk.