2023.11.07.

Bernát

még tegnapra

Tá tá tárárárá tá tá tára…
Reggel ok
Délbe ok
Délután o óóÓÓ
Noszóval lehordtam hat banános karton ruhát a kicsi szobába. (game over!!!)
Indult a ruha válogatás, szortírozás, ezt próbáld fel, jó???
Bolondok háza! Én csak hordok le mindent is, mert ugye egy éve, amikor a gyerekek jöttek, két hét alatt puccba vágtuk a lenti szobát és a félkész fenti hálószoba meg átment kupisba, meg raktárba, meg mindenbe is! Szeptemberre ígértem a gyerekeknek, hogy kapnak egy saját szobát, ahol lehet majd játszani. Hát, izé, ők még hála Istennek nem ismerik a naptárt. A szoba leburkolva és kivakolva van, oldalfalak, mivel tetőtér lambériázva vannak. Legalul, ahol a tető összeér a járólappal, még hiányzik pár deszka, de az is meg van, csak még nincs felszerelve, pik-pak. 
A mennyezetre kerül még egy kis gipszkarton, az is megvan, ledes lámpa középre, az is megvan. Tehát csak rakni kell össze és kész is. A héten meg lesz drágám! :)

Bianka

Én kb ezer éve ne voltam fent. Amikor voltam, az egy jó emlék, mert Bernát megmentett és kialakította a fenti irodámat. Kicsit aggódom, hogy ha felkerülnek s nem látok rájuk mindig, akkor mi lesz. De ez az élet rendje, nem fogok mindig rájuk látni.

Ma érdekes napunk volt. Versenyzünk Bernáttal, hogy ki vigye oviba a gyerekeket. Mármint azon versenyzünk, hogy ki maradhat itthon. Ma Bernát nyert, mert behúzott egy kötőhártyagyulladást…Jó kifogás.

De alapvetően MÉG MINDIG betegek vagyunk. Nekem most a jobb mandulám fáj, pedig nekem egyáltalán nem volt ilyen jellegű panaszom. Végig szedtem az antibiotikumot, meg minden vackot. Annyi vitamint ettem, ami egy lovat is felpörgetne és még mindig itt tocsogok a sz*rban. Alszom, amikor pl délután lehet, de ma is futottunk egy kört az elhunyt nagyapám kapcsán. Az kellene, hogy pihenni, pihenni, pihenni, de gyakorlatilag mindig van valami ami felülírja ezt, mert a belső kényszer nem hagy. Meg a másik, hogy sok olyan dolog van, amit ha ráhagyok, csak több lesz a plusz munka vele. A melók hegyekben állnak, minden rám vár. Levelet írni, fizetgetni, gyógyszertárba menni, főzni, bevásárolni, utalni, vállalkozós dolgokat intézni. És minden olyan, ami akkor, mikor benne vagyok, teljes embert kíván. És akkor pihenjek… köszi. Aztán elmúlik egy hét, kettő, három és kapom a megjegyzéseket, hogy még mindig köhögsz? Ja… De ha nem csinálom, megáll az élet. És a kölkök, - hála Istennek – egyre jobban vannak. Bár Julis ma elég hisztisen ért haza, amit csírájában meg is fékeztünk. Bernát kiadta a parancsot, hogy irány az ágy, húzás aludni, mert ezt a nyávogást, meg hisztit biztos nem fogjuk egész délután hallgatni. Gyanítjuk, hogy nem aludt délután… és nagyon fasza, hogy mire megyünk értük, rendszerint a kicsit óvónője van már velük, akinek gőze nincs,hogy Julis aludt-e. Mi meg találjuk ki, mi a frász baja van. Ma pl az volt a baja, hogy Jancsi tegnap az emeletről lehozott egy hosszú zsiráfot, ami szőrös plüss anyagból van, és az ablakpárkányhoz kell tenni télen, hogy ne húzzon be a hideg. Ez a zsiráf kb tegnap este volt érdekes csak, de Julisnak mára az volt a baja, hogy ő nem hozhatott le az emeletről egy zsiráfot. De az, hogy ő meg lehozhatott egy Minnie egeres nagy plüsst, az nem baj… az elvan felejtve. Mondtam is ezt neki, hogy kaptál Minnie egeret… arrébb dobta, hogy az nem kell…. Jaaaa…. Hát mondtam neki, hogy oké, akkor kérem a plüsst, mert aki nem becsüli meg, amit kapott, az nem érdemli meg. Na ott aztán már minden baj volt, de én meg így, hogy alig hallok, energiám se sok van, beteg is vagyok, a mandulám is fáj… hát kb hullára nem érdekelt a hisztije.

Lepihent kicsit, aztán már oké volt minden, de azt pl érzem, hogy fogy a türelmem. Több, mint egy éve vannak itt, és MINDEN EGYES NAP el kell mondani, hogy papucs, szólni kell, hogy hogy ül az asztalnál, hogy nem rugdaljuk a másikat, hogy nem törökülésben ülünk, hogy előre hajolunk, és a tányér felett eszünk… és persze ma is törökülésben ül és ma is az öléből szedegeti fel a kaját, mert persze, hogy egy ügyetlen barom, ami nem baj, mert 5 éves, csak akkor legalább enne a tányér felett. De azt persze, hogy kaphatunk-e édességet,azt olyan szépen tudja mondani mindkettő… Szóval mondtam ma, hogy nekem elegem van ebből, már elégszer mondtam, nem vagyok papagáj, hogy minden nap ugyanazt a programot mondjam. És mondtam neki, hogy nem nincs édesség. Majd lesz, ha nem kunyerálsz állandóan, meg majd ha Te is foglalkozol azzal, hogy én mit mondok, akkor én is foglalkozom a Te kéréseiddel.

Agyfaszt kapok attól is, hogy minden alkalommal, mikor hideget eszünk, próbálok jófej lenni, megkérdezem, mit kérnek. Teszek a szendvicsre, amit kér, felvágott, sajt, paprika… és leeszi külön. De akkor minek szenvedek vele? Ma már nem szenvedtem. Külön odatettem a tányérra mindent, aztán szevasz, lehet enni olyan sorrendben, ahogy akarod, nem érdekel.

Jancsi még köhécsel, de elég barom módon, elfordul de a köhögés végére visszafordul, persze terít be mindent. Na az első ilyen körnél küldtem be a szobába. Ma külön evett az ágyánál. Nem kell telibe köhécselni a vacsora asztalt.

Nálam még mindig prior, hogy egyszerre egy dologgal foglalkozzon, mégpedig azzal, ami az ő feladata. Nem is kezdek bele beszélgetésbe, nem is válaszolok keresztkérdésekre, csak azt kérdezem vissza, mi a feladatod? Ha valamit közben pluszban csinál, nem dicsérem meg, ha előtte a saját dolgát, amit kértem, nem csinálja meg. Sőt, vissza is kérdezek, hogy kértelek rá?
Gondolkodtam ezen, hogy a multitasking mikor alakulgat, de azt gondolom, még nem ilyenkor. Elhiszem, hogy gyorsak, és minden érdekli őket, de ezt az igényt nem mindig lehet kiszolgálni.

Nyomaszt, hogy csütörtökön jön hozzánk a gyógytornász csaj és ezek a nyomorult betegségek, meg fogorvos,meg programok miatt olyan szinten vagyok hulla, meg mindig van valami, hogy egyetlen napot nem tornáztunk a Julissal, pedig kellett volna. Mondjuk mondtam a csajnak, hogy nem nagyon ölelkeztünk ebben az állapotban…

Sok írnivalóm lenne még, de most megyek pihenni és várom a csodát, hogy reggelre újra hallok.  :)