2023.11.14.
Bianka
Ez rövid lesz, de a pontos követés miatt muszáj szót ejtenem
arról, hogy amiről legutóbb írtam, hogy édesség nincs és a játékok nagy részét
eltesszük, az megkezdődött.
Valaki, akivel szoktam beszélni, de a blogunkat nem olvassa, meséltem neki,
hogy mit terveztem és mit csináltam meg a gyerekekkel és ki volt akadva és azt
mondta, nem lenne nálun gyerek és gondoljak már bele, hogy 4, meg 5 évesek és
semmit nem várhatok el túlük, mert gyerekek.
Nos ezzel én baromira nem értek egyet, ezt ki is fejtettem
neki. Minden gyerektudor szakember elmondja, hogy igenis a gyerekeknek kell
feladat, kell, hogy rendszeres dolgaik legyenek, ami meg kell csinálniuk. Ennyi
idősen már egy csomó dolgot tudnak, nem csak ésszel, hanem képesek is rá. Az
oviban naposok szoktak lenni már a legkisebbek is, ami egy eléggé összetett
feladat tányérokat, poharakat szednek össze és visznek, szalvétákat rendezik,
széket igazítanak, asztalt törölnek és ez csak egy része a napjuknak. Itthon
egy ekkora gyerek már evőeszközöket pakol, szennyest visz ki, játékait rendben
tartja, beágyaz. Már sokan ilyenkor hajtogatják a tiszta ruhájukat, és beteszik
a szekrénybe. Ez egyik sem agysebészet és egyik sem eget rengető dolog, de ez
már olyan szint, amire képes és elvárható, hogy megcsinálja. Így azt gondolom,
hogy néhány játéknak a helyét tudni szintén nem feladat, ahogy az sem, hogy ha
azt mondom, hogy minden játékot szedjenek fel a földről és tegyenek a helyére
akkor azt várom el, hogy MINDEN játékot szedjenek fel és tegyenek a helyére. És
mikor rákérdezek, hogy kész? minden fel van szedve? és azt válaszolja, hogy
igen, akkor azt a látványt várom, hogy ne legyen a földön semmi. És nem
olyanról beszélek, hogy egy utolsó kis legódarab, vagy Barbie cipő beesett a
ágy lába mögé és azt nem veszi észre, hanem, hogy ha ott van egy viszonylag
nagy autó a földön, akkor arra ne mondja, hogy minden fel van szedve, mert
egyébként pontosan tudja, hogy nem, nincs felszedve, csak szarik bele.
Szóval az biztos, hogy én szigorú vagyok, ebben kellene
kicsit bővítenem a tudományomat, hogy egyre többet motiváljak és lelkesítsek,
mert most nagy arányban a szigor és az elvárás van.
Na de a lényeg, hogy ahogy terveztem, tegnap reggel
kiválaszttták a könyvet, a kirakót, az autót és a két másik játékot, valamint
közösnek a dominót, ezt felpakoltuk a polcra, az összes többi mindent
beletettem nagy táskákba és Bernát felvitte az emeletre.
Elmondtam nekik és el is ismételték, hogy a játékokat nem
visszük el, nem adjuk másnak, nem dobjuk ki, az övék marad ugyanúgy, csak nem
lesz nekik elérhető, mert nem vigyáztak a játékokra és nem pakolták el őket. De
ha jól viselkednek és vigyáznak a mostani játékaikra, akkor idővel egy-egy
játékot visszakaphatnak.
Az a valaki azt mondta, hogy ez nem esz tartható mert
megunják ezeket és be fog bukni az egész.
Én azt mondtam hogy majd meglátjuk. Minden áron nem fogok kitartani, ha
azt látom, hogy sehogy nem megy, akkor majd valamit kitalálunk, de egyelőre
nincs gond.
Ma volt az első nap. Reggel még volt idp játszani, levettek
egy-egy játékot, azzal elvoltak. És már reggel megkezdődött az üzletelés,
Jancsi, ezt elvehetem? Ideadod azt? Juliska azt ideadod? Játszhatok azzal?
Fel is hívtam a figyelmüket arra, hogy
egyrészt nagyon ügyesek, hogy elkérik a játékokat, másrészt meg ha jól
megnézik, akkor van az egyiknak 5 játéka, a másiknak is 5 játéka, de ha
osztoznak rajta, akkor mindkettőnek elérhető 10 játék! És az már nagyon jó!
Délután hazaérve sokszor volt, hogy levettek egy-egy játékot
és azzal elvoltak. Amikor viszont a vacsit készítettem, akkor meg Julis odajött
és beszélgettünk. Volt teljesen laza szabad játék is, amikor csak baromkodtak,
húzták-vonták egymást, de röhögcséltek nagyokat. Bernáttal ilyenkor hallgatjuk,
ahogy játszanak és azt beszéltük, hogy muszáj lazulnunk, mert jelen álláspont
szerint kb minden percben rájuk lehetne szólni, hogy ezt hogy mondtad azt miért
mondtad, ezt miért, azt miért, ezt nem szabad, azt nem szabad… De! Nem tettük,
csak nagyon durva esetekben, mikor pl Julis azt mondta Jancsinak, hogy csendben
vagy és alszol különben elvágom a torkodat…. Döbbenten kérdeztem, hogy ezt
honnan hallottad? És az óvónénit mondta, hogy Icukától… Hát mondtam neki, hogy
na az kizárt, ne hazudozzál ilyeneket, mert az az óvónéni biztosan nem mond
ilyet senkinek…
És akkor felmerül bennem a kérdés, hogy most én is menjek be nyafogva, aggódva,
kétségbe esve az oviba, hogy nagyon aggasztó dolgot hallottam, és nem is tudok
napirendre térni, s szeretnék Icukánál családlátogatást, megnézni, hogy otthon
biztosan minden rendben van-e, mert a gyerek ezt mondta….?
Nyilván nem. Elég szürreális helyzet lenne, de talán érzékletes válasz a
múltkori esetekre.
Na szóval a mai nap lement, a gyerekek teljesen jól elvoltak
a jelenlegi játékaikkal, én konkrétan semmi jelét nem láttam annak, hogy
szomorkodnának a többi játék miatt.
Egy érdekes eset volt, Julis feküdt az ágyában, takarója egy
része a földet érte, valamit játszadozott a kezével. Alvs kismacija
karnyújtásnyira a földön hevert. Ránézett a macira, de nem nyúlt érte. Én nem
szóltam. Eltelt pár perc, a maci még mindig tt hevert, Bernát arra járt,
felkapta és kihajította a kuka mellé a konyhába.
Kezdődött a nyefegés, hogy neki kell a macija. Mondtuk, hogy erre az előbb
kellett volna gondolni.
De nem is ő lökte le, hanem Jancsi dobta a földre. … És? – kérdeztem – nem mindegy,
miért került a földre? Ha neked fontos, azonnal pattansz és veszed fel, nem
hagyod, hogy a földön heverjen. – De ő nem látta… - Jaaaaajjj, - mondom… - ezt
a kamut te se hiszed el… Hát az előbb ránéztél, láttad, hogy a földön van, de
ott hagytad.
Na kezdődött a sajnálkozás, meghogy akkor mivel fog aludni? Kérdeztem, hogy ez
nem jutott eszébe, mikor a maci a földön volt?
Végül nyilván kimehett érte, de újra elmondtuk, hogy játékot
nem dobunk a földre. Ha leesett vesszük fel.
Hát igyeszem majd holnap is írni, kíváncsi leszek, merre
alaul ez az egész.