2023.11.25.
Bernát
Nap mint nap elbukunk…
Julis ma reggel az összes ballábával kelt, hisztizett, sírt, rúgkapált és
duzzogott, és még fel se kelt az ágyból.
Megfőztem a reggeli kávékat, anyának 3 az egyben sima tejjel egy kis zabtejjel
dúsítva, hogy krémesebb legyen, pici kakaó szórással. Magamnak zabtej,
lafieszta vaniliás kávépor, egy kis fahéjjal, mert imádom. A kölköknek normál
tej, most maci kávéval.
Jancsi, mivel ébren volt, meg is kapta, hogy iszogassa. Valószínűleg Julis ezt
látta fél szemmel még ébredés közben.
Mi, amikor felkelünk, köszönünk, hogy szia drágám, jóreggelt, jóreggelt gyerekek,
ébresztő, irány az ovi stb. És a gyerekek, ha felkelnek, szeretjük, hogy ha
elsőre nem azt mondják kérünk csokit!!! hanem, hogy jóreggelt anya, jóreggelt
apa. Tudom, ez hatalmas elvárás. Ehelyett Julis egy szó nélkül elkezdett
szipogni, majd rúgdalózni az ágyban és utána sírni…
Mi nem foglakoztunk a hisztivel, kis idő múlva kiküldtem vécére, meg, hogy a
hugyos pelenkát vegye le, de arra is csak duzzogott és nem ment. Mondtuk neki,
hogy ez így nem lesz jó, kezdjók úkra ezt az egészet, ne indítsuk így a
reggelt.
Normálisan megkérdeztük, hogy mi baja, de nem mondott semmit, csak ment a
hiszti.
Bianka
Ha én ezdtem volna a mai blogbejegyzést, az lett vollna az
alcím, hogy „Hogyan csesszünk el egy napot – Julis módra”
Szombat 1.0
Kellemetlenül érint az ilyen reggel, mert minden alkalommal
úgy indulok a reggeleknek, hogy ez egy új nap, új lehetőség. Jancsi mocorgott,
mikor felébredtem, de csendben volt és nem is húztam sokáig az ébredést, hisz
mégis csak egy négyéves gyerekről beszélünk, akitől szép dolog, hogy
tekintettel van az alvóra. Ahogy felkeltem, Jancsi nekikezdett szövegelni, már
nem tudom, miről beszéltünk, de egész jól elcseverésztünk, végre úgy indult egy
reggel, ahogy mindig kellene!
Ez az érzésem kb egy percig tartott, akkor kezdett el Julis rúgdalózni az
ágyban, abból kezdtem gondolni, hogy valami nincs rendben.
Szombat 2.0
Próbáltunk vele kapcsolatot teremteni, nem sok sikerrel.
Végül már kicsit erőteljesebben szóltam rá, mire végre elsírta magát.
Megegyeztünk, hogy kimegy wc-re, utána idejön kicsit az ölembe és elmeséli
nekem, hogy a mi a jó élet baja van.
Hát nem sok minden derült ki, de azt megbeszéltük, hogy a
dolgok úgy tudnak jól menni, ha mindenki teszi a dolgát. És elmondtam neki azt
is, hogy lehet, hogy nem minden tetszik, lehet, hogy nem minden kellemes, de
van, amit meg kell tenni, mert úgy a jó. És megegyeztünk, hogy megpróbálunk
innentől összedogozni, hogy jó napunk legyen.
Bernát
Hosszadalmas beszélgetés indult a két csaj között, megjegyzem,
hogy az ő kávéja kint volt a konyhában és ha észre vettem volna, hogy ébren van,
akkor neki is behozom a bögréjét és csak aztán bújok vissza az asszony mellé kávézni.
Bianka
Indultam reggelit készíteni, tükörtojást. A kölköket vagy
háromszor zavartam ki, mert mindketten valahogy beóvakodtak valami baromság
okán, hogy ők csak kihozták ezt, odatették azt… Csak közben, mikor sütöm a
tükörtojást, ami hol durran, hol nem, nem kell gyerek a hátam mögé…
Mindenkinek megvolt, hogy mennyit sütök, magamnak hármat terveztem, aztán egy
tojásról lemondtam, elég lesz a kettő, mert akkor marad pont két tojás, amivel
el tudok kezdeni egy fonottkalácsot.
Az a helyzet, hogy Bernát két-három hete már, hogy abban a
lázban él, hogy megy laborra. Ez csütörtökön volt, addig nem lehetett semmi
ilyesmit csinálnom, de gondoltam, mára meglepem. Ezzel kicsit más útra is
terelhetem az energiákat, amik most reggel uraltak minket.
Nem baj, új tét, új nyeremény, induljon a szombat 3.0, megreggelizünk és minden
jó lesz.
Csődítettem a bandát az asztalhoz, vittem oda két tányért,
visszafelé vittem a konyhába használt poharakat. visszafelé hoztam az
evőeszközöket, kenyeret, Bernát még nem volt az asztanál, én is még talpon,
erre Julis: hol az én kajááááám?????? de ezt olyan hangsúllyal, hogy egy
pillanat alatt ment fel bennem a pumpa. A jó anyádat…. leültem már? Apa itt van
már? Úgy látod, hogy kész az asztal, mindenki már eszik? Nem. Akkor hova
sipákolsz? Egy év alatt volt már olyan, hogy elfelejtettünk adni enni? Nem….
Akkor csendben maradsz és várod türelmesen a kajádat.
Kézzel fogható volt a feszültség, Bernát meg is kérdezte,
hogy min csesztem fel már megint magam? Elsírtam magam, hogy bárhogy igyekszem,
bárhogy próbálom megmenteni a reggelt, nem megy, mert ez a két ****** mindig
valahogy elrendezi…
A reggeli végére normál szintre kerültünk. Indulhatott a délelőtt,
avagy a szombat 4.0. Elkezdtem a kalácsot.
Bernát
No mondanom se kell, hogy egész nap ment a hiszti, délig
faszán felbaszta az anyját, meg hát engem is. Ment egész nap a műsor, mondtuk,
hogy kint hideg van, de dupla nadrágban kimehetnek, az az normál benti vékony
és egy overálban. Na indult a hiszti, hogy neki nem kell overál. DE kell! 4 fok
volt.
Bianka
Ebéd előttre került a kalácsom arra a szintre, hogy el
kellett szaladni a kisboltba, mert kevés volt a mazsola itthon és kellett még a
lekenéshez tojás. Ott állt a hat kis gombóc a tálcán szépen megkelve, várták a
fonást.
Így mondtam Bernátnak, hogy ebédeljenek, nemsoká jövök.
A kölköknek meghagytam, hogy jó lenne, ha addigra, mire visszaérek, összekapnák
magukat és szót fogadnának apának, hogy ne álljon a bál.
Bernát
Aztán külön ebédeltünk mert látni se bírtam a hisztis
picsáját…
Bianka
Visszaértem a boltból, ahol a tojás és a mazsola mellett más
finomságot is vettem, hogy magamnak is bizonyítsam, kész vagyok arra, hogy
minden oké, kezdődhet a nap jó része, a Szombat 5.0.
És akkor hazaértem, két gyerek ül az asztalnál, mint két
gomba… tányérjuk már üres, Bernát a gépnél. Julis kérdezi: most mit
csináljanak? Hát, - mondom – megettéte az ebédet, lehet menni pisilni, aztán alvás.
Erre Jancsi, követelőzve: De nem kaptunk „kalácst”! Kérünk!... Odanézek az
asztalra… Ott a hat nyers gombóc. Ránéztem elég értetlenül… Jancsi… Hol van a
kalács? – Nem tudooom. – Megsült már?
Láttad, hogy megy a sütő? Ötpercenként berohangáltatok,láttad, hogy ott volt a
fonott kalács? Láttad sülni a sütőben? Érezted az illatát? – Neeem… - Így van…
nem láttad, mert ott van még nyersen az asztalon. – De kérüüünk…. – A jó
anyádat…. odamentem a konyhapulthoz, kiszakítottam egy falatot a nyers
tésztából, ketté téptem és odavittem nekik. Julisnak csak elébe raktam,
Jancsinak odatettem a szája elé… mondom, itt van cseszd, meg! Mondom, hogy
nyers!! Ki kell sütni!! De egyed, nesze, egyed! Itt van! – Nem akarooom… - Akkor
húzzál wc-re, aztán alvás van és egy hangot nem akarok hallani…
Elmentek lefeküdni, én meg a kalácshoz indultam. És miközben
a mazsolákat aplikáltam a tésztába, azon gondolkodtam, miért nem azt mondtam Jancsi
kérdésére, hogy hát cicuka…tudod, hogy előbb meg kell sütni… Majd mire
felébredtek, kész lesz, és majd érezni fogod a jó illatát… De most futás
aludni. Miért nem ezt mondtam?
És rájöttem, hogy ez a kérdés nélküli követelőzés… ez olyan szinten durrantja
el a fejem, hogy arra nincsenek szavak…
Megfontam a kalácsot. A gyerekek aludni kezdtek. Bernát az asztalnál ült. A
hangulat egyenesen szar volt. Már megint. És Bernát azt mondta, hogy kezdi
megérteni azokat az apákat, akik inkább elmennek dolgozni, csak ne legyenek
otthon. A szívembe késdöfés volt ez. És attól rettegtem, az a kérdés kavargott
csak bennem, hogy ez az egész mennyire Julis „műve” és mennyire az én
hozzáállásom miatt van?
Készítettem két kávét, és megkérdeztem Bernátot, hogy
megyünk? Ki… vagy el… vagy világgá… vagy mindegy, csak el innen… a végét
elsírtam. Kiültünk az étkezőasztalhoz, beszélgettünk erről az egészről. Aztán az
jutott eszembe, hogy adhatnánk még egy új esélyt – ezúttal a délutánnak – mi lenne,
ha társasjátékoznánk egyet négyen? Kellenének a jó, közös élmények…
Bernát
Délutáni alvás, ahogy kelnek, rögtön azzal kezdik, hogy hol van
a kalács?
Amit az asszony csinált, és igazából már ebéd után is hiszti volt, hogy még nem
kaptak kalácsot és addig ők nem fekszenek le! A kalács még kelt a konyha pulton,
amit láttak is. Még a sütő se melegedett.
Bianka
Számomra akkor indult a Szombat 6.0.
Felvágtuk a még langyos kalácsomat, ami annyira puha és tökéletes vot, hogy magam is csodálkoztam, hogy ezt most hogy? Mindig jól sikerül, de ez most nagyon mindent überelt.
Bernát
Néztünk egy Séfek séfét, aminek a vége pár percét ők is bámúlták bár szerintem egy szót se értenek belőle.
Aztán közös, boldog
kalózos kártyajáték, két kör, mert Jancsi elfáradt. Azt mondanom se kell, hogy
az egész napos hiszti után mekkora meghasonulás boldogan játszani a gyerekekkel,
mert ugye legyen jó hangulat…
Aztán egy madagaszkár mese és már megint hiszti, nyavajgás, mert mese közben én
ki mentem és ettem egy szelet kenyeret mert a kalács már össze esett, erre
Julis hogy ő is kér, mondom neki hogy mindjárt vége a mesének és akkor
vacsizunk, ne ezen be rágott és megint elkezdett hisztizni, rúgkapálni, meg
minden. Mese nézésnek akkor számára vége, kint ült a hűtő előtt egy széken,
amíg abba nem maradt a hiszti. Aztán ment a mese tovább
Vacsoránál általában odapakolunk az asztalhoz és elkezdjük a
gyerekeknek darabolni és kenni a kenyeret, vagy készíteni össze az ételt, és ha
ők megkapták, mi is kezdünk enni. Itthon van vagy három féle felvágott,
csirkemell sonka, szalámi, meg vagy olasz vagy fokhagymás, ilyesmi. Van vaj,
margarin, vajkrém, néha még zsír is, tehát van mit enni, és erre Julis megint
kezdi a hisztit, ő tejfölt kér, oké az is van, aztán kolbászt kér a kenyérre
oké az is van, aztán ő sonkát kér a kenyérre, meg szalámit. Bianka mondja, hogy
már kolbászt kap, mert azt kért elsőnek és már felszelte. Na indult a hiszti,
be is lett zavarva a szobába, hogy itt nem hisztizel!
Persze pár perc múlva jöhetett ki és ehetett, de a hisztis öreg annyát ezt itt
nem fogja játszani!!!!!
És ugye az elbukás, ma az asszony csak háromszor négyszer sírt a lány miatt. És
igen el buktunk, mert ordítunk a gyerekre, és előjön a Hulk és fröcsög a nyál.
És lehet azt mondani, hogy le kell higgadni, meg, hogy ő csak gyerek. De nem,
nem lehet hagyni se a baromságot se a hisztit!
Amikor egy kicsit jobb hangulat volt, megkérdeztem Julist, hogy nem jobb így,
boldogan, vidáman, mint hisztizve, sírva. Bianka is, mikor épp volt egy kis
szusszanás,megölelte, Ő is megkérdezte, hogy nem jobb ez így?
És igen ÓRDÍTÁSSSS közben nagyon kell koncentrálni, hogy az ember ne mondjon
csúnya dolgokat, amiket nem kéne, mert aztán az óvó néni majd megkérdezi, hogy
ezt a gyerek hol hallotta?
Nem vagyunk tökéletesek, és hibázunk, de ebben az idegálapotban az is szép
eredmény, hogy a gyerek még él! Gondolatba ráküldtem már két kame hamét, meg öt
atom bombát…
Bianka
Én, mikor a bolt felé mentem, azon gondolkodtam, mi lenne,
ha lenne egy Távkapcs filmes irányítóm, vagy egy Thanos-os csettintős kesztyűm…
és ha lenne, vajon csettintenék-e? Csak egy csettintés és a nyávogás kellős
közepén csak úgy elviszi a szél…
De arra gondoltam, hogy utólag tutira megbánnám, szóval talán nem csettintenék…
De azért kicsit jó volt eljátszani a gondolattal….
Bernát
És most ő jó hangulatban játszik és bolondozik, mi meg még
saját magunk alatt vagyunk és mardos a bűntudat, hogy miért nincs több
türelmünk??!!!
Közben Jancsi is itthon volt, de igazából ő nem kavart nagy vizett. Néha rá is
rá kell szólni, hogy ne beszéljen csúnyákat, meg nem rúgdosódunk, mert az dúrva
játék.
Ő mostanában követel és nyavajog, amit szintén lekezelünk.
Szóval szép az élet, kitartóan küzdünk egy boldogabb családért!