2023.11.26.

Bianka

Új nap, új esély, hogy a mai jobb legyen.

A gyerekek mocorgására ébredtem, de nem hangoskodtak. Felnéztem, Bernát még elég jól aludt, tudtam, hogy most rajtam a sor, nekem kell a gyerekeket csitítanom és hagyni Bernátot pihenni.
Még tagnap megbeszéltük, hogy ma is sütök egy kalácsot a mamáéknak, illetve Bernát eltervezte, hogy ha már sütögetünk, meg kalácsozunk, Ő sütne bucit és legyen hambi.
Oké, akkor egy pár dolgot még venni kell. Szóval síri csendben felöltöztünk, készítette, Bernátnak egy kávét, és elmentünk hárman a boltba. Hát… nem voltam 100%-osan jókedvű, de tartottam magam, beszélgettün, meg minden. A bolthoz érve tisztáztuk a szabályokat.
Ti figyeltek énrám… Én megyek előre, jöttök utánam. Nem tekereg, nem szaladgál, nem taperol semmit. Nem megy neki semminek, nem köti rá magát semmire. Egy-egy csokit, vagy túrórudit választhattok majd onnan, ahonnan mutatom.
Még a kocsinál voltam, Jancsi előre szaladt, majdnem már be a boltba. Megvártam, míg visszanéz és újra tisztázhatjuk az „én megyek elöl, és ti figyeltek énrám” részt… Visszahívtam, hogy akkor pórbáljuk újra.
A boltban kínosan figyeltem arra, hogy mindkettő kocsijába egyformán kerüljön cucc. Egy kóla ide, egy oda. Egy víz ide, egy olaj oda. Egy csoki ide, egy oda, 8 zsemle ide, 8 kifli oda… és így tovább.
A szabályokat egyébként  hellyel közzel sikerült is betartani… Csak egyszer vesztek össze, hogy melyik kis bevásárló kocsi kié, mert egyébként nem mindegy… de arra már nem volt eszük, hogy megnézzék, melyiknek a csokija melyikben van… Meg Jancsi egyszer egy az egyben felborította a kocsiját, Julis nekiment a kávés állványnak, ahol elmondtam, hogy ha azt ott leborította volna, akkor innenn a kocsikból mindent vissza kellene tenni, hogy azokat kifizessük… Akkor mondtam nekik, hogy ha még egy ilyet látok, kirakom őket a kocsiba.

A kasszánál ők pakoltak ki, majd visszatette mindenki a kocsiját.
Hazaérve pedig Apát már ébren találtuk, és gyorsan megreggeliztünk.

 

Bernát

én csak felkeltem és nem volt itthon senki…
Jót aludtam és vasárnap lévén végre nem kellett korán kelnem, volt is vagy fél tíz, mire felébredtem, és meglepetésemre sehol se volt senki se. J
A kávécskám oda készítve, vécére nem kellett mennem, úgyhogy fel se keltem az ágyból, élveztem a csendet és telefonoztam egy kicsit.
Aztán megjött a csipet csapat, vásárolni voltak a boltban, és hoztak reggelit, finom kifli, zsömle, felvágott, egy jót reggeliztünk.
Már tegnap elhatároztuk, hogy Bianka a tegnapi finom fonott kalács nyomán süt még egyet és azt elvisszük a mamáéknak (hogy miénk legyen az örökség).
Én is úgy döntöttem, hogy sütök hamburger bucit, hát kis csalással, mert Bianka kereste a receptet meg ő vezényelt és a végén a buci formálásra is rá igazított egy kicsit, de én kevertem, én gyúrtam.
Hat buciból egyet-egyet a gyerekek is dagasztottak, hogy mindenki játszhasson egy kicsit. 

Bianka

A kalács összeállításába nem sok beleszólást engedtem, mert azt szeretem nagyon pontosan kimérni és szabályosan csinálni, abba csak annyit engedtem, hogy ezt-azt beleönthettek, illetve nézhették, ahogy kidagasztom. Mikor az egészet megcsináltam, akkor a kis kezükkel megnézhették a tészta állagát, megnyomkodták és egy pici darabot megkóstoltunk belőle. 
A bucinál viszont volt lehetőség játszadozni is kicsit. 
A gyerekek test-tudata még nem tökéletes, így egy-egy mozdulatot Jancsi nem igazán értett, ezért odavettem magam elé és vezettem a kezét. 
Tudom, hogy még csak 4 éves lesz, nyilván ne várom tőle, hogy a következő kalácsot Ő süsse, de a jövő évi séfek séfébe benevezzük :D
Aztpl már letisztáztuk, hogy az élesztőhöz mik a fontos dolgok. Vélhetőennem jegyezték meg, de ebből alakul majd ki egy csomó minden. 

Bernát

Ebéd után mi lefeküdtünk és Bianka megsütötte a fantasztikusan finom mazsolás fonott kalácsot, meg a fincsi hat darab bucit is.
Alvás után bementünk a gyerekekkel a mamáékhoz és vittük a kalácsot, volt is öröm, a felét bezabáltuk, majd’ megfulladtunk tőle úgy tömtük. A gyerekek játszottak, bolondoztak, mamáékkal jót nevettünk, unokáztak egy nagyot.
Este haza érve megnéztük a magyar mesetörténelem legrasszistább meséjét!!! A Vitéz Lászlót! Tudod, Paprika Jancsi veri előbb a fehéreket a cigányokat és a négereket egy palacsinta sütővel. Az egyiket konkrétan vasvillával szúrja le vagy háromszor! Hát nem pont így emléeztem erre a mesére… :)
A gyerekek jót szórakoztak, aztán neki áltunk a saját bucis hamburgerek elkészítéséhez, én jó kuktaként pucoltam daraboltam, a drágám sütötte a krumplit, meg a húst. Jót ettünk, fűrdés, fekvés…
Az elavás mostanában kezd kicsúszni a normál menetből, Julis ficeg, vakarózik, vécére megy és húzza az időt. De nem hagyjuk magunkat. Persze aztán reggel meg megy a hiszti, hogy álmos, de ha megpróbáljuk hamarabb lefektetni őket, akkor nem tudnk elaludni, sőt még talán később is alszanak el. Tegnap hagytuk őket fent lenni, na ez se jó, mert amikor még fáradtak, hiába mondjuk, hogy nyugodtan lehet lefeküdni, ők küzdenek, hogy még nem akarnak aludni, és így fent maradtak kb. este tizenegyig. Aztán persze bealudtak, ezért is volt a ma reggeli késői kelés.  De ugye holnap ovi, tehát nem lehet későig fent maradni…
A vacsi után Biankával a nyári tervekről próbáltunk beszélgetni, de a gyerekek egyfolytában közbe pofáztak, valami nagyon fontosat, pedig már feküdniük kellett volna. Igy nem tudtunk érdemben beszélni, csak nagy megszakításokkal. De nem gond, majd találunk rá másik alkalmat.

Ja és a HŐŐŐŐŐSSSSS Bianka ma kalácsot sütött! Mosott! Mosogatógépet ki-be pakolta, Főzött kaját is, és a gyerekekkel boltba volt. Szóval egy HŐŐŐŐŐS nagyon ügyi volt, IMÁDOM!!!