2023.12.07

 

Bernát 

Amikor simán csak megölnéd és nyugtod lenne...
Drága édes pici lányom, nagyon köszönöm neked, hogy semmi nem izgat, átgázolsz mindenen és mindenkin, apa büszke rád! De azért anyád féltve örzőtt hógömb gyűjteményét leborítani az asztalról és rommá törni, talán nem volt a legjobb húzás. Ezen anya és én is nagyon felbasztuk magunkat, és csak a több hónapnyi baromkodásodon való megedződésünk miatt nem vertelek agyon az első idegembe!!! Ennyit már elértél hogy az inger küszöbünk már feljebb van és ilyen apróságokon már fel se basszuk magunkat.

Töbszőr megesett már, hogy Julis csinál valami baromságot, amin az anyja felbassza magát és indul a veszekedés, és ekkor közbe szólnék, hogy legyen már vége a civakodásnak, de ebben a pillanatban csinálsz még egy baromságot és ezen már én is felbaszom magam, és szívem szerint úgy taknyán tenyerölnélek, hogy elered az orrod vére. DE persze nem teszem! Inkább mondogatom, hogy én vagyok a barom, amiért nem raktam el azt a fontos dolgot az útból, miközben tudhatnám, hogy két barbár él a házban és össze fogják törni. 

Nem tudom még hányszor kell ezt elmondanom magamnak, és meddig mentegessem a kis fejedet a taslitól, de kezd fogyni a türelmem. De azért apa szeret, és tűr tovább.

Sajnos én vagyok a hülye, mert nem értem meg, hogy két gyerekem van, akik szarnak arra, hogy mik a szabályok, és mi az élet rendje. És nem értik, mi azzal a baj, hogy ha a koszos földre dobjuk az új takarót, és még meg is tapossuk. (miért nem takarítok gyakrabban, miért vagyok igénytelen, hogy koszos a szobába a padló????!!!!) Az új fehér hosszúfülű plüs sapkád is a cipős polcon hever a saras cipőd alatt! (mert apád nem csinált neked egy kis polcot, ahova a sapkád pakold, Az a szemét)
És azt se fogom fel, hogy miért pisilsz még be, szinte mindennap, (mert egy barom vagyok)
De pisilj be minden nap, apa veszi neked a pelenkát, mert ez a dolga, és ha az ágy is pisis lesz, akkor anya kimossa, mert ez a doga, meg mert nem bírjuk a szobában a pisi szagot!
De mi akkor is szeretünk, mert mi akartunk, és mindent megtettünk volna, hogy ti a mieink legyetek!
És nagypofával azt mondtam a kisgyerekes ismerősnek, hogy nem tud olyat mondani, ami miatt nemet mondanék a gyerekeimre. (én naiv)
És én vagyok a gyenge jellem, mert büntetésűl be zártalak a sötét fűrdő szobába vagy kemény három percig, bár igazából ez a te védelmedben volt, mert addig apa és anya felsöpörte az üvegszilánkokat, és lehiggadt, hogy ne rajtad vezessék le ősemberi dührohamaikat.
És én vagyok az agyatlan barom, mert te már rég énekelgetsz az ágyadbam vidáman, míg én fekszek az ágyban és fortyogok, mert nem tudok túl lépni eme aprócska döccenőn, és csak rágom magam, hogy hol hibáztam és legközelebb mit kell jobban csinálnom, hogy te ne kerülj ilyen kellemetlen szituációba.
Lényeg a lényegében, Bocsánat, ha esetleg ez kicsit felzaklatta a leki világod, ha esetleg lenne ebből egy rosz emléked, csak szólj és apa bűntudatból vesz neked egy kocsit, vagy repülőt. De ha valami traumád származna ebből és erre a pszihomókusod rávilágít, akkor nyugi, a kezelést és a pihenésed a bahamákra szintén apa fogja állni, csak hogy neked jobb legyen, ölel szerető barom apád.
UI.: Aki soha többé nem rakja roszhelyre a hógömböket amiket véletlenűl eltörtél.

Bianka

Bernát tökéletesen mefogalmazta azt a kettősséget, ami rendszerint bennem van szinte minden egyes veszekedés után. Mert ha abból indulok ki, hogy a gyerek nem születésétől kezdve barom, és akar jó lenni, csak néha nem sikerül, akkor nyillván a körülményekben keresendő a hiba, hogy a kezdeti jó szándékból, egy egyszerű játszásból hogy lesz mégis valami katasztrófa. 

Egyfelős bennem is bennem van ez, hogy bármi türténik, persze, mérges vagyok, de utólag csak magamban, magunkban keresem a hibát, de ugyanakkor valamilyen szinten lázad is ez az egész bennem, mert a másik oldalról meg azért ott van, hogy már 5 éves, már képes dolgokra, már megért dolgokat, már genis elvárható tőle pár dolog és azt gondolom, hogy ha ebben a gondolatmentben ringatjuk el magunkat, akkor esélyes, hogy majd mindig felmentjük mindenért. És ebből lesz az, hogy 18-20 évesen egyszerre szakad rá a felnőttség a gyerekre, amivel hirtelen nem tud mit kezdeni.   
Nem tudom, mikor lett az divat, hogy semmit nem várunk el a gyerektől és a gyereknek mindent szabad, csak mert gyerek. AZt gondolom, hogy 5 évesen már azért addig jussunk már el, hogy az asztalról nem lökünk le egész dobozokat. 
Meglepő, de nem jött ki belőlem a Hulk, nem akartam megölni, pedig a hógömbök nagyon a szíve csücskei, számomra a téli, karácsonyi időszaknak a jelképei és azért volt fontos momentum ez, hogy Bernát ezeket lehozta, mert nekünk a gyerekek előtt évek óta nem volt lélekben teljes a karácsonyunk. Hiába sütöttem tökéletes beiglit, hiába szervezett a csaád jó nagy családi bulikat, mindig eserédes mosolyunk volt Bernáttal, ahogy elnézegettük a család apraja-nagyját - főleg az apraját -és akaratlanul is konstatáltuk, hogy nekünk nincs gyerekünk, nem teljes az életünk s egy nem kívánatos, végtelennek tűnő szomorúság árnyékolt be éveken keresztül minden ünnepet. Így pl éveken keresztül csak mi mentünk vendégségbe, nagy vendégséget nem hívtunk, mert a lelkünk nem ünnepelt és a mikrkörnyezetünk sem. Nem álítottunk fát,nem díszítettük fel sem alakást, sem az udvart... mert minek.? És ez hatalmas fákdalom volt nekem, mert egyébként szeretem a karácsonyt. 
És így persze a hógömbök sem kerültek elő.
És most, hogy ezzel a két trollal teljes lett az éltünk, visszaálltunk arendes kerékvágásba, megy az adventi naptár, az adventi koszorú, az ajándékvásárlás, a fa állítás, a lakásdíszítés, és előkerültek a hógömbök is, ami megdobbantottaa szívemet...
És akkor jön eza tankaranka, és összetörü felét. 
Pedig nem indult rosszul a délután, sőt. 
Barnát Jancsival odavolt,én itthon dolgoztam, majd koradélután eljött hozzám apám, akivel állati jót beszélgettünk, szerintem ilyen mélyen még soha. Aztán mentem Julisért, és Bernátékkal egyszerre értünk haza.
Megnéztünk egy mesét, aztán indítottam karácsonyi zenéket, ezekről beszélgettünk, majd fél 6 körül gondoltam egyet, hogy sütökvirslis kifliket, így gyoran meg is csináltam őket. Ezek sülögettek a sütőben, közben szólta karácsonyi zene, na mondom, milyen kis kellemes, idilli hagulat, megyek is és az ablakokra kiragasztom a karácsoyi díszítős matricákat, és ahogy álltam fel, közben nyomta le Julis a dobozt az asztalról. 
Kurva boldog karácsoyt, b*zd meg.... - Mi történt? - kérdi Bernát - Julis lelökte a dobozt az asztalról.- Még szerencse, hogy nem a hógömbjeidet törte össze.... - A hógömbjeimet törte össze. 

Tényleg lehet abban valami, hogy az ingerküszöbünk sokat változott. Viszont biztosan negatívan hatnak rám ezek, mert amint felszedtem a darabokat, leültem a székbe, a fejem teteje majd' szétrobbant, és ilyet pedig nem szokott. 

Persze nem nagyon volt már kedvem ablakot díszítgetni.
Akárhogy is van, azt gondolom, hogy ezek a dolgok oda-vissza működnek, vagy legalábbis annak kellene működnie. A gyereknek nem sok dolga van, játszik és szót fogad. És a baromkodásoknál is azt gondolom, hogy ha néha azt látnám, hogy tényleg sajnál valamit, tényleg bánja, hogy valami rosszat csinált. Én emlékszem, hogy ha valami elromlott én komolyan sajnáltam, érdekelt, hogy ez mekkora baj, javítható-e. Érdekelt, hogy akinek bajt okoztam, az mennyire mérges, esetleg szomorú és agyon rossz érzés volt, ha valaki sírt miattam. Gondolom, ezt nagyon korán kellene kezdeni, de nem várok sokat egy olyan családtól, ahol a könyvek, játékok nincsenek megbecsülve, ahol a gyerekekkel minőségi időt nem nagyon töltenek, ott hogy beszéljünk arról, hogy érzelmileg emocionálisak a gyerekek? Hogy érdekli őket bármi is?Hiszen nem volt feladatuk, nem volt kötelességük, nem volt feléjük semmi elvárás, és következménye sem nagyon volt annak, ha valami történt. Ilyen alapokkal nehéz dolgzni, vagyis jelenleg emiatt azért szívünk rendesen mindannyian. 

Bernát 

Jancsi is biztos rossz …
Ma (tegnap) elvittem Jancsit dolgozni magammal, mert még itthon van hányás-hasmenéssel, bár már nem is lázas, nem is hány, és igazból semmi baja. Amíg én dolgoztam és szereltem az udvaron, ő a mamával, a nagynénémmel, és annak a lányával játszott, és mesét nézett. El volt,cuki volt, nassolt egész nap, és jól viselkedett. Nagyon vigyáznom kell, hogy Ne azt sugalmazzam, hogy Julis rossz Jancsi meg jó.
Mind a két gyerek más karakter, más fejlődési szinten.
Jancsi pár dologba Julist is meg előzi, de Julis is jó pár dologban. És ez egyébként nem verseny, csak meg állapítás.
Vannak dolgok, amit egy év alatt nem tudtunk bele verni a fejükbe, például, hogy ha kikelsz az ágyból akkor papucs, ha ki-, vagy bemész az ajtón, akkor csukd be. És egyéb apró-cseprő dolgok.
Túl nagyok az elvárásaink, még csak gyerekek, nem elég nekik százszór elmondani, kell nekik az ismétlés százszor, és még százszor! Próbálok minden nap újúlt erővel ébredni és tiszta lappal kezdeni, de a kölkök képesek három perc alatt akkora baromságot csinálni, hogy kihullik a hajam! És próbálom bennük meglátni az aranyos kisgyereket, csak túl sűrűn jönnek a problémák, és ez így nagyon megnehezíti. És állítólag minél nagyobbak, annál nagyobbak lesznek velük a problémák!
És ezek életünk legszebb évei, és ez baj... kurva nagy baj! J
Mindig kedveskedek valamivel de utána kétpercre rá jön a hála és megint tönkre tesz valami.
Majd helyre hozom a problémát, és nem húzom fel magam, de akkor jön a következő pofon…
Nem akarok panaszkodni csak a mai (tegnapi) délutánunk nem telt valami boldog hangulatban.
+++++++++
Ma reggel Julissal ki mentünk az udvarra, indúltunk ovodába, És hát végre volt egy kicsi hó az udvaron. Gyúrtam is egy hógolyót és megdobtam, vicces volt, ahogy csattant a jeges hó az arcán! J
Na jó a hátán és csak finoman dobtam, nem vagyok én állat. Ő is vissza dobált és én mindig mondtam, hogy au! Az oviba kedvesen, beszéltem vele, és bekisértem a terembe, és jó volt a hagulat. Hazaérve Jancsinak mondtam, hogy jöjjön velem dolgozni és ő nagyon örűlt, vigyorgott, mint a tejbe tök.
Vele is jókat beszélgettünk az úton, és egész nap jól elvoltuk, néha énekelt, néha meg odaszaladt és meg ölelt. Szóval van szép is ebben a kurva gyerekezésben!
Nagyon várom azt az időszakot, amikor mondok valamit és ők majd úgy csinálják.
És akkor most Julis alvás közben felnyüszög, és apa megy, és betakarja és meg simizi a hátát hogy alvás van…
És már azon agyalok, hogy reggel kakaóval ébresztem őket, meg csokival az adventi naptárból.
Bár julis úgyis be fog pisilni, Jancsi meg tuti, hogy mellé pisil a vécének, de ez van ezt kel szeretni.
23:40 én mára fel adom jocakát.