2023.12.22.

Bernát

a karácsony előtti hajtás
A karácsonyi listát az asszony kezeli és nem is nagyon tudtam, kinek mit, és ma reggel felugrik és mondja, hogy még két ajándék nincs meg !!! Hát karácsonyos kis faszom, már azt hittem, minden megvan, karácsonyig már csak eltereferélgetünk. Meg a bónusz, hogy szombaton, még az ünnep előtt jön az asszony legjobb barátnője, és most ez miatt pakolhatok mindent rendbe.
Az udvaron hatalmas gödör tátong, amilyen lökött garantáltan bele esik. Az előtérbe kialakult lomtártól már szinte be se lehet jönni a házba, ott is pakolni kell, de még a szoba se volt kitakarítva, úgyhogy ott is pakolni, takarítani kell. A kúrva pókok, egy nap alatt akkora hálót szőnek, hogy alig lehet kijárni az ajtón, most ezeknek is adtam a pórszívóval. De közben mostam, vagy három adagot, meg ugye szárítottam is. A mosogatógépet is bepakoltam, már kész mindjárt, megyek és szedem ki. E közben Bianka

Bianka

Eközben Bianka, mint a hülye gyerek, az utolsó pillanatban indul, hogy odaérjen a fodrászhoz, hogy valahogy kinézze a feje az ünnepekre. Majd kezébe veszi a telefonjáról a listát és bejárja a fél várost.
Kenyér, parasztreggelihez cuccok, kolbász, tepertő, disznósajt, az állatoknak ennivaló, kutyakaja, macskakaja, és az utolsó ajándék, valamint tankoli, mert már porzik a tank.
Kitaláltam, hogy kb egy helyen beszerzek mindent, ami borult is azonnal, mert az az üzlet, ami a fő csapás lett volna, zárva volt… Így újratervezés, nagyobb kört kellett bejárni, ellenben olyan jó árakon jutottam mindenhez, hogy nem bántam. Csak a lábaim.
AZ elmúlt két hónap nem múlt el nyomtalanul, fáradt vagyok és legszívesebben csak ülnék a kis sorozataimmal…. helyett rohanok, mint pók a falon, mert mindent el kell intézni.
Közben agyalok már a holnapi napon is, hogy ellindulunk Bernáttal intézkedni, Karika mama jön a kölkökre vigyázni, megfőztem egy jó adag fácánlevest, meg előkészítettem egy oldalast, hogy legyen ebédjük, ne kelljen azzal bajlódni.
Nagyon fontos, hogy délben egyenek, és utána alvás, mert ha nem alszanak, mire hazaérünk, utána már nem fognak és én azt nem élem túl.

Kicsit most az van, hogy egyrészről leszakadt a felelősség nagy része, ami jó. Közben fáradt vagyok, ami önmagában nem lenne baj, ha mondjuk alvásidőben nem vezetnék, hanem tudnék aludni.. de ugye menni kell. Tegnap is elmentünk a nagymamámat meglátogatni az otthonban. Fontos volt, hogy karácsony előtt menjünk, mert ki tudja… Idős már, az egészsége sem az igazi és az életkedve sem. Igyekszünk anyával úgy tenni a dolgokat, hogy ha egyik nap telefonálnak, hogy a mama elment, akkor ne legyen tartozásunk. Most is úgy búcsúztam el, miután felkísértem, hogy megsimogattam a hátát, az arcát, fejét, adtam neki puszit, megbeszéltük hogy szeretjük egymást, és, hogy jövünk.
Rendben vagyunk.
De ez ugye azzal járt, hogy keltem időben, azonnal öltözni, hajat csinálni, irány az ovi, irány anya,bolt, kis vásárlás, aztán 50 km vezetés. Kis idő a mamával, fél 1-kor irány haza, 1 óra 20 perc vezetés, mert Bernát legmesszebb lévő mamájához elvittem a kölkök ajándékát, amit az Ő nevében vettünk. Ezután majd’ egy óra vezetés haza, közben vásárlás otthonra, kölköket felvenni… Majdnem sírtam már, mire hazaértem fél 5-kor délután.
Talán majd karácsonykor pihenek :)

Bernát

Nagyon büszke vagyok, hogy szerintem akinek kellett, sikerült mindenkinek a legjobb ajándékot beszerezni, én ragaszkodtam ahhoz, hogy gyereknek játék! Igaz, öregeknek, (7-8 év) PS játék, de a kicsiknek, izgalmas társas, vagy baba vagy stb…
Az én ajándékom már egy hónapja megjött, van egy Simsonom, és annak lett felújítva a motorja, ami nem volt olcsó, én mondtam is az asszonynak, hogy én nem kérek karácsonyra semmit!
Igaz galád módon a januárban kezdődő, egyik munkám előlegét szerszámra fogom költeni, de az befektetés, az megtérül (-fordul)!

Vége az ovinak!!! juhú!!! a gyerekek hapciznak, köhögnek, és fújják az orrukat!
Most lehet őket kezelni, hogy karira mindenki jól legyen. Hosszú lesz a szünet összesen tizenhét nap, most kezdtük szervezni az ismikkel, hogy kihez mikor tudunk menni, meg ugye a Szilvesztert is!

A legjobb szándékkal!!!

Egy hete főzőtt Bianka egy adag pacalt. Adtunk is a kölköknek pár falatott. Ízlik? Testszik? Finom?
Igen, én szeretem a pacalt. Aztán úgy alakult, hogy elfogyott és Julis majdnem kikelt magából, hogy ő pacalt akar enni! Mondtuk, hogy nyugi, anya főz még… Na most főzött újra, szedtem mind a két gyereknek, egy egy kistányérral. Jancsi elnyammogta, Julis meg dumált, hogy ő szereti a pacalt és néha fura hangott adot ki, de mire oda néztem nem láttam semmit. Na látom, nem fogy, egy fél szelet kenyeret adtam hozzá, meg egy kis dobozos kólát a másfél decist, mondom, ezt ihatjátok, mert kicsit sós a pacal, kenyérből is nem szoktak sokat kapni, mert nem azzal kell jól lakni, de a pacal sok kenyérrel finom! Erre egyszer csak látom, hogy Julis szájából kilóg egy pacal darab, még rá is szólok, hogy így nem eszünk, kapja be rendesen! Erre látom, hogy öklendezik, na mondtam, köpje ki a tányérba, és takarodjon befelé, lehet aludni!!! Annyira felbasztam magam! Megkérdeztem, ízlik? - igen, - …most is meg kérdeztem, mit kérnek, Pacalt?  - Igen. Akkor ha már adok az egyik kedvenc kajámból legalább egye már meg!!! De nem értem, amikor új dolgot próbálnak ki, mindig azt mondjuk, kevesett szedtem, kóstold meg, ízlik-e??? Ha nem, nincs gond, nem szidjuk le, én se szeretek sokmindent! De ha ízlik, és kér, akkor ne öklendezzen nekem, mert agyon verem!!!
Konkrétan sajnáltam nekik pacalt adni, mert kevés volt, de hát adok, egyenek ők is egy jót, aztán meg ez van!!! Kérdezem Jancsit, hogy ízlett most a pacal??? Igen. Legközelebb ha csinálunk kérsz majd? Igen, de csak kicsit. Oké, de finom volt? Nem volt finom! ????????????????????? MI a faszom????
Volt itthon más kaja is, főtt is, meg hideg is, lehet variálni, ki mit kér, erre ezek a mocskok nem tudják, hogy mi finom és mi nem, vagy, hogy mit kérnek. Nagyon kiakasztottak.

Bianka

Igen, ezt korábban is írtuk már, hogy az ízlésük ugye fejlődik, mi mindent megkóstoltatunk velük, aztán hol ilyen kedvük van, hol olyan. De a színházat ebben sem szeretem. Mi nem eszünk rossz kajákat. Én jól főzök, ízletesen, nem zsírosan. A legfinomabb, legszebb részeket szoktam nekik leszedni, ne legyen benne csont, bőr, porcogó, inas részek, amiket más szívesen elfogyaszt még,ők meg csak vájkálnak benne. És akkor a legszabb részek után is megy a csérogás, hogy nem szeretem a húst… de ennek is a 90%-a színház.
Múltkor is megkentem Julisnak egy kenyeret, mondja, hogy sonkát kér. Ráteszem a csirkemell sonkát, erre visszekérdez, hogy ez sonka? Kérdezem, hogy mi más lenne? Erre mondja, hogy pl parizer… Hát… mondom, ha ezt kérdezni kell, hogy ez sonka, vagy parizer, akkor neked teljesen mindegy, mit adok és mit mondok.
Én már ezt a hús dolgot elengedtem. Nem mindig adok neki húst, sőt.. levesbe nem is kap egyáltalán, de sültből is ritkán. Ott a köret, meg a zöldség azt szevasz. Manapság már elég drága minden ahhoz, hogy a kutya egye meg, vagy a komposztra dobjuk. Az nem járja, hogy mi a legjobb részeket adjuk oda, és csak csérognak miatta. Nem kötelező húst enni. Majd ha már nagyon kéri, kaphat. Ez is egy olyan dolog, amit azért engedek el, mert állandó veszekedés van belőle. Nem érdekel. Fehérjét eszik máshogy, tojást, tejterméket, babot, nem izgat, hogy nem kapja meg azt a három kocka húst.
Jancsi pl nem szereti a tükörtojást. Mi gyakran készítünk, Julis is szereti, Jancsi olyankor valamilyen kenyeret kap, esetleg rántottát, de azért sem ugrál. Nem erőltetem. Minek?

 

A karácsonyi hangulatom hullámzó. Várom már, hogy legyen. Hogy meglegyen a fa, a díszítés, meg úgy az egész. A vendégségek, mi is megyünk, hozzánk is jönnek… de közben meg ez a rohanás nekem kicsit megöli a dolgot. Fáradtan nem úgy veszem az ugartókat, idegesítenek a gyerekek baromságai, és frusztrál, hogy ezzel viszont Bernát hangulatát is elcseszhetem.
Talán rég volt már szünetem nélkülük. Ilyenkor azt érzem, hogy kb egy hetet kibírnék nélkülük.

Bernát megosztott egy emléket, 7 év távlatából visszatekintve, hogy mi az igazi karácsonyi hangulat. Hogy bekucorodva az ágyba, finomat eszünk, iszunk és nézünk valami karácsonyit. Majd hozzáírta, hogy gyerekkel minden jobb. Én inkább most – így ebben a „remek” hangulatban – azt mondom, hogy más. Az is jó volt és imádtam és ez is jó. Sokat nevetek ezen a két kis hülyén. Jegyzetelnem kellene megint.
Tegnap verseltünk, meg karácsonyos énekeket énekeltünk, persze mindent átköltenek, rosszak a szavak, a szórendek, és egy darabig mindig kijavítottam, de az nem volt hatékony, mert mindig megakasztotta a lendületet, így azt csináltam, hogy ők énekelték, mondták, én meg némán tátogtam. Julis határozottan jól olvasott szájról, amit lereagáltam, hogy Héééééé, Te tudsz szájról olvasni??? Ne szórakozz már!!! :D És ezen jókat nevettünk.

Ma meg jön ide hozzám, ülök a székben, erre mondja Julis, anyuci, gyereee, álljál fel. Ha felállsz, úúúúúgy megharaplak!!- és azzal belém fúrta magát.
Ezeken őszintén jókat nevetek :)

Egyik hajnalban ittam és roppant a flakonom egyet, mire Jancsi felugrott és kérdezte, hogy Anyuci, mi a baj? Mondtam neki, hogy minden rendben, aludjon csak nyugodtan, és persze aludt is tovább, de az nagyon aranyos volt.

De aztán meg van annyi baromság, ami meg úgy lefáraszt és az ilyen posztját Bernátnak, mint ez az emlékes is, már nem is kommentálom, mert én is csak trollkodni tudok… Hogy igen, tök romantikus, hogy nézzük ezerrel a Polár Expresst, csak ezek meg pont a legjobb részeknél barmolják el a hangulatot, kérdezik meg, hogy ez hosszúúúú??? Meg, hogy Ő rossz bácsi? És mikor jön a Glincs?... és még a közepénél vagyunk, de megkérdezik, hogy mi lesz az ebéd, és utána nézhetünk-e Hupis törpikét… És nekem ezektől azért rendesen odavan a hangulat, főleg, ha valami érzelmesebb részt tolnak el ilyennel.
Ma pl az nem esett jól, hogy a mai rohanós köröm után délután összehajtogattam egy pár ruhát, és odadőltem Bernáthoz, erre jön Jancsi, hogy feljöhet-e, mert Ő is meg akarja puszilni apát. Most nem akartam. De nem szóltam. Nyilván jöjjön, kell a kapcsolódás, Apa szereti az ilyet, oké. Ő ment Bernát másik oldalára. Erre jön Julis, és konkrétan megközölt minket, olyan szinten dúrt el Bernát mellől, hogy olyat még… És egyébként erre is azt mondanám, hogy persze, meg hát mi van abban, hogy ott fekszünk az ágyban, a kis család… idill… De most nekem lett volna szükségem arra, hogy odamenjek, most én akartam kicsit együtt lenni, átkarolva lenni, kisszusszanni, töltődni, ezek meg jöttek és szétbaromkodtak mindent, mert persze részükről ez nem azért kellett, Jancsit már minden más érdekelte, az milyen tablet, az apa telefonja-e, az milyen ruha, majd felveheti-e… de persze a puszi, amiért annyira fel kellett jönni, addigra már nem volt fontos. Ez így összességében rosszul esett, el is mentem a dolgomra.
Ilyenkor nagyon érzem, hogy kicsi a házunk, és ilyenkor nagyon értem, hogy miért mondták az elején, hogy kell egy szoba elvonulni. Nagyon kellene. Már mondtam Bernátnak, hogy ha megcsináljuk a fenti szobát, akkor oda nem a gyerekek mennek, hanem az legyen egy zárható hangszigetelt szoba, ahová el lehet vonulni időnként. Most nagyon kellene.
Jó lesz holnap kicsit távol lenni.