2023.12.28
Bianka
Nem tett jót nekem a gyerekek betegsége. Nagyon szerettem
volna menni a barátainkhoz, rokonainkhoz, és mindent keresztbe húzott ez
a köhögés. Igaz, a kutyát így nem kelett túlagyalni, de arra is megvolt a
megoldása Bernátnak, az nem jelentett volna akadályt. A hangulatomnak viszont jobbat
tett volna.
Van egy képzeletbeli grafikonom, amin a kedvemet lövöm be
időnként, főként a gyerekek vonatkozásában.
A 10-es a családi idill, az önfeledt szórakozás, az őszinte jókedv és nevetés,
őszinte ölelés és az a mennyiségű szeretet, amikor azt érzem, hogy szinte
kibuggyan, és megölelném az egész világot. (Ilyen volt már, de nem sok)
A 0 az, amikor elvagyunk, zajik az élet, nincs kiemelkedő jó és rossz, nem
haragszom rájuk, nem is zavarnak, de elvagyunk egymás mellett, és nem is kell
szorosabb közelség.
A -10 pedig az, amikor azt érzem, hogy világvége van, armageddon, vagy én
megyek el innen, vagy miszlikre szedem valamelyiket, és/vagy zokogok, hogy
milyen ember vagyok, és csalódok magamban és mindenben. (na ilyen az elején sok
volt, mostanában nagyon kevés, de azért akad)
Jelenleg a 0 és a -5 körül lavírozok ebben a két napban. Van,
hogy elvagyunk, nem zavarnak, de nem akarok közeledni, és ezt a viszonylag
semmilyen hangulatot aztán igyekszenek mihamarabb elbaromkodni, hogy lehetőleg
azért inkább dühös egyek, mint jókedvű.
A legszuperebb megnyilvánuásom ebben a két napban az volt feléjük, hogy tegnap
alvás után uzsira készítettem egy-egy gyümölcstálat mindenkinek, volt rajta
alma, narancs, banán, egy kis pomelo és egy kevéske csoki. Ilyenkor, mikor egy
ilyenre készülük és kigondolom, hogy kinek mennyi gyümölcs, ahhoz mennyit kel
pucolnom, felvágnom, kikészítek hozzá mindent, és szépen nekiállok és ilyenkor nem
szeretem, hogy kijön valamelyik – rendszerint Julis – és rákezdi:
kaphatunk?....
És ilyenkor olyan szívesen leordítanám, hogy szerinted mi a picsát csinálok?
Nézd már meg, hogy nnégy tányér van! Szerinted, hova vszem a
szomszédba????????????????
És tudom, hogy gyerek, és nem gondolkodik olyan komplexen, meg nem azt nézi és
ráadásulhonnan jött, stb… de ez, főleg így 15 hónap távlatából annyira, de
annyira felesleges kör. Mert ha van annyi, és ide szánom, úgy is kap, mert soha
nem volt még olyan, hogy valakit kifelejtettünk volna. Ha meg nem a miénk, úgy
sem kaphat, de ilyen meg nem nagyon van. Szóval tök felesleges ezen rugózni.
Nem tudom, mikor tanulják már meg, hogy nem kell állandóan valamit kunyerálni,
mert kb egész nap azon vagyunk, hogy a kedvükben járjunk, főleg Bernát
állandóan elhalmozza őket.
No szóval nekiállok, odatelepszek az asztalhoz, szeretnék egy kis meglepetést,
egy kis örömet okozni, igyekszem csendes és láthatatlan lenni, hogy tényleg
lehessen ez részemről kedvesség és nem pedig már megint a kérésének való
elegtétel.És akkor jön Julis, ránéz az asztalra, mire erőteljesen rászólok:
Nem! Még mielőtt megkérdeznéd. Befelé! És azzal be is ment, nézte tovább a
mesét.
És akkor már épp vagdosom a gyümölcsöket, Bernát kijön, felkapja az egyik
banánt az asztalról, megpucolja, - gondolom, milyen jófej, segít – azt közben a
nagy francokat! Beleharap!!!!!
Hát kifakadtam… Nem hiszem el, hogy ekkora troll vagy b.meg… Direkt bezavarom
ezt a HP-t, hogy meg tudjam csinálni és akkor megeszed? Hát nem hiszem el.
Bernát szóval gyanútlanúl jövök ki a konyhába épp mesélem
hogy mivan a neten…
Nem is figyeltem csak ÁÁÁ ott egybanán fel vettem és meg akartam enni erre ez
az irígy picsi nekem esik és el veszi tőlem!!! A konyhába van még egy csomó
banán,akkor meg mi a tököm baja van??? Csak néztem, mint ártatlan kurva az
utcán.
Na kb ez volt az egyetlen olyan megnyilvánulásom, amiben
magamtól szeretetből kezdtem kedveskedni valamit, azt még az is milyen béna
lett. Annyira nem törtém össze magam egyébként, azért a fáradtság bejátszik.
Szóval közdök a 0 és a -5 közt. Elviselem őket, és külön is eszünk, - a
betegségük számomra jelenlegi egyetlen előnye, hogy nem baromkodnak az
asztalnál.
Persze azért ez sem kerek így. Bernát jobban szokott szenvedni az ilyen
félmegoldásoktól, én jobban elvagyok, ha nem vagyunk egymás valagában, de azért
én is érzem, hogy ezerszer jobb egy jókedvű, közös vacsora, minthogy külön
esznek az ágyukban. De most nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy arcon köhögjenek.
Mai napunk egyik legnagyobb nyertese Zora lett, aki nemhogy nem
lett kizárva a házból a vendégség miatt, és nem kellett egyedül lennie, hanem
egyenesen a kedvére tettünk, átvittük szomszédolni! A szomszédaink is nagy
kutyások, a férj vadász, három olasz vizslából kettővel jár is rendesen
vadászni, a feleség meg a kutya oktató :) Már első nap felajánlotta, hogy egy
kis tanítós terápiás jellegű kutyaösszeengedés jó lehetne, amivel ma éltem is,
így a három kutyájából kettővel jót szaladozott a kertben Zora.
Délután meg Bernát vitte el a kis dögöt egy kis sétára, míg mi aludtunk, így a
nap további része Zora számára egy szempillantás volt kb, mert a nagy részében
összeesett valahol és kb ott el is aludt :D
Furcsa, de a nap végére, azt hiszem, nulla fölé ment a grafikonom.
Bernát
reggeli (próba) riadó!!!!
Hát az úgy volt, hogy felébredtem hajnali négy körül, és melegem volt, rosszat
álmodtam és vécére is kellett mennem. És közben hallom, hogy megy a fűtés, azt
le akartam kapcsolni, és miközben nyomogattam a termosztát gombját, felkapcsoltam
az összes villanyt, amire igazából mindenki felriadt, mondtam én, hogy alvás,
meg le is kapcsoltam egyből a villanyt, de senki nem értette, mi történt.
Közben én meg néztem Jancsit, hogy lázas-e mert nyüszögött, de ő jól volt.
Aztán ha már felkeltünk, mindenki elment pisilni, és vissza is aludtunk. De
azért gyorsan felriasztottam a családot! :)