2024.01.01

Boldog Új Évet kívánunk minden kedves olvasónknak! 
Legyen ez az év még jobb, még sikeresebb, még békésebb, még egészségesebb, mint az előző! :)

Bernát

Rokony…
Itt van Január elseje, ébresztő, tarirara rira…
Elmentünk rokony látogatóba a D.mamához és tatához, vittünk egy kis ebédet, amit ott meg is ettünk, mama igérte, hogy süt egy sütit, mondtuk, hogy oké süssél, szeretjük, a mamát is!
Kérdezi, akkor ő milyen kaját készítsen? Mondjuk, semmit, mi viszünk húsos káposztát, nem kell más. Erre, mikor oda érünk, hozza be a hurka kolbászt??????? Direkt mondtuk, hogy ne!
Mama nem ért a szép szóból! Tudom, ilyenek a mamák, de nem.
Bemegyünk, a gyerekek már borigatják a szobába a játékot, megbeszéljük, hogy össze kell ám pakolni, mire megyünk haza… Készülődünk az ebédhez, mama kérdezi, hogy szóljon-e a gyerekeknek? Mondjuk, nem kell, mert mikor elindultunk, akkor ették meg a reggeli virslit, még biztos nem éhesek! De ő megkérdezi, hogy kérnek-e, mondjuk, hogy Jilus nem is szereti ezt a kaját, mert összevesztünk a múltkor is, hogy ő nem kér húst!!! Erre a mama indul a szobába, és kérdi, hogy gyerekek, kértek enni? Én meg teli torokból ordítom, hogy bazd meg, nem kérnek enni, most mondtuk el, hagyjad őket játszani, üljél le, és egyél!!! Jó, csak ő megkérdezte!
Később Jancsi megy a vécére egyedül, intézi a dolgait, de azért biztonsági okokból rá szoktunk nézni, mert képes csodákat művelni a papírral is, meg a fallal is.
De látom, minden rendbe, jövök ki, erre mire leülnék már a mama megy, mi? kérdezi, de a gyerek egy szót se szólt. És megy be és már okoskodik, fontoskodik. Oké nem érdekel. Esszük a sütit, - a gyerekeknek szólunk?, - mondom, nem, jót játszanak, hagyjuk őket, majd ha kijönnek a szobából, akkor meglátják, úgy is kérnek… Erre megy be, dumál valamit, és ki jön, pár perc múlva, örjöngés a szobában, megyek nézni, hogy mi van. A kölkök az ágyon ugrálnak, piszkálják a falon a képeket, fel dúrták az ágyat. Nagyon lebaszom őket, hogy ki engedte meg, hogy felmenjenek az ágyra???, és kórusba mondják, hogy a Mama! És akkor ha a mama eszetlenűl mindent megenged, akkor én hogy szidjam le őket???
Miért szivatják őket a felnőttek, az egyik ezt mondja, a másik azt!
Vannak emberek, akik már sajnos a korukból adódóan nem alkalmasak egy másodpercre sem, hogy a gyereket felügyeljék.
És ehhez párosul az emberi butaság, amikor tata kijelenti hogy ő miket élt át gyerekkorában (oké háború, nehéz sors, felfoghatalan) De, hogy ezért nem tudja elviselni a gyerekeket! És a többi butábbnál butább kijelentések! Basszus és ezek szavaznak a királyunkra!
És akkor mit csináljak? Ha nem viszem a gyerekeket, sírnak-rínak, ha meg ott vagyunk náluk pár órát, egyből megy a balhé. Én meg csak felbaszom magam és mérgelődök, hogy…. ááá nem is mondom, öregek!

Na egy kis kultúra…
A gyerekek az én időmben is régi meséket néznek, mert csak ezt kapják!
Most épp az Elsüllyedt világot nézik, 70 részes sorozat, vannak benne kalózok is, de ezt ők pont igénylik, hogy legyen benne rossz bácsi.
De néztek már bábszínházi előadást is pl a Vitéz Lászlót, ami azért elég erőszakos mese. De ugye karácsony alkalmából rengeteg Mikulásos mesét is néztünk.
Polár expressz, az mondjuk egy modern mese, de ez még belefér a karácsonyi vonatba! J
Tom és Jerry-t is nézik, azt már ritkábban, nehéz régi meséket keresni, az új részeket meg nem szeretem, és persze ott van a Mátyás királyos, és a Magyar népmesék, Vizipók és társai.
De zenei téren is vannak már kedvencek, pl a nem túl ismert Mickhael Jackson, aki furán táncol.
Próbáltam már mulatóst is mutatni, sőt autentikus cigány zenét is játszottam, több kevesebb sikerrel.
Mostanában egyre töbször merül fel, hogy nem értik, hogy mit énekel. Milyen nyelven énekel?

Bernát na jó leírom …
Kint voltam a konyhába inni és miközben jöttem befelé, a kölkök énekelték a mese szövegét, és egy villanás alat jutott eszembe, amikor kicsi voltam, én is énekeltem, most meg két kisgyerek énekli ezt, az én gyerekeim! Az életünk kicsit más irányba ment egy ideig, elvoltunk gyerekek nélkül. De úgy érzem, most jó irányba tartunk. Eddig se volt rossz, de most jobb lesz!
Egyre több a boldog, megható pillanat. :)
Egy érdekesség, amikor pl ez az emlék eszembe jut, valahogy képzavar van! Magamat nem úgy látom, hogy nézem a tévét és éneklek, hanem érzésre apám szemszögéből látom magunkat az öcsémmel, pizsamában az ágyon. Fura érzés. Néha próbálom beleképzelni, hogy apám hogy érte meg ezeket a pillanatokat. Na ezek a dolgok azok, amiket már sose beszélünk meg! :(