2024.01.08.

Bernát

Itt volt már a hétvége és annak minden szépsége…
Pénteken befejeztük a karácsonyt, elmentünk unokatesómhoz és a keresztfiamhoz, bepótolni a karácsony, tamit betegség miatt el kellett napolnunk. Bezabáltunk, mint az állat, én, vagy egy egész tepsi zselés sütit megettem. Hét felé indultunk haza, vagyis az Eszti mamához. Meg beszéltük vele, hogy szombaton lesz egy baráti találkozó, és, hogy ott hagynánk nála a gyereketet. Volt két nyugodt esténk, meg két nyugodt napunk, Bianka egész délelőtt aludt, mint egy álomkóros. Remélem, kipiheni magát, mert délután menni kell a kölkökért.
Minden nap felhívjuk őket és beszélünk pár szót, hogy mi ujság, és mondtam Biankának, hogy nekem hiányoznak a kölkök, valahogy roszul éreztem magam, hogy lepasszoltuk őket, de ugyanakkor, amikor meg sokáig velünk vannak, engem is felbasznak a butaságaikkall! Kell ez a kis pihi. Viszont felmerül egy olyan kérdés is, hogy ugye most nincsenek itthon, akkor gyorsan lehúzom az ágyneműlyüket és kimosom, kitakarítom az ágy alját és sok más olyan dolog, ami könnyebb, ha nincsenek itthon. Most is mosok, szárítok, hogy az is haladjon, de ez se jó, hogy amikor van egy kis nyugink, akkor is dolgozunk, pakolunk takarítunk. Ezért hajnalig filmeket néztünk, viszonylag többet beszélgettünk, és találkoztunk a barátainkkal. Ez a csoport erősen vallásos és havi rendszerességgel összejárunk, közösen megyünk nyaralni, és karácsony előtt is tartottunk egy karácsonyi bulit. Általában felnőtt party van, ahova nem hozzuk a kölköket, de néha családi napot tartunk és akkor mindenki bulizik mindenkivel.

Bianka

Szeretjük az ilyen alkalmakat, mert a gyerekek megismerik a barátainkat is, nem csak a rokonságot, és nekem különösen fontos, hogy a vallásos körökből is ismerejenek meg embereket, barátkozzanak össze, mert hamarosan a keresztelő is előtérbe kerül és nálunk több szempontot is figyelembe kell venni.
Az egyik szempont a vallás, hogy római katolikus vallású legyen az illető, és ha egy mód van rá, akkor ne csak névlegesen legyen keresztény, hanem gyakorolja is a vallást. A keresztszülő egyik feladata ugyanis az – sok más mellett, hogy adott esetben a gyermek vallási nevelésére is gondja legyen. És bár ezt én, illetve Karika mama intézzük, azért nem árt egy ilyen háttér is.
A másik fő szempontunk pedig az, hogy ne csak mi, hanem maga a gyerek is legyen jóban az illetővel. Tudjuk, hogy sokat fog még változni minden, a gyerekek is, de összességében azért nem hátrány, ha nem a templom kapujában simeri meg a gyerek a keresztanyját, hogy nézd csak, ők lesznek a keresztszüleid… - Mi van? Mi az a keresztszülő?...
Így egy örökbefogadás után különösképpen nem vagdalkozunk ilyen kifejezésekkel…

Jancsinak már meg is van, hogy kik lesznek a keresztszülei, ugyanis a baráti társaságból az egyik apukával különösen nagy haverságba kerültek az egyik vendégség alkalmával, mikor az az apuka volt Vasember, Jancsi meg Amerika kapitány, és hatalmas harcokat vívtak, óriásit küzdöttek, Jancsi egész évben emlegette, hogy amikor Vasemberrel harcoltak, az milyen jó volt.
És hát legnagyobb örömünkre Vasember és kedves felesége, Wonder Woman elvállaták ezt a nemes feladatot :)
Mi egyelőre azzal a részével nem foglalkozunk, hogy ha mi mindketten feldobnánk a pacskert, akkor mi lenne, hogy lenne…

Bernát

Hát én úgy gondolom, hogy ebben az esetben, ha mi mind a ketten offolódunk, anyám anyatigrisként rabolná el a kölköket, és nevelné őket a legjobb tudása és ereje szerint!
De bízom benne, hogy öcsém is besegítene, szerintem a mi családunk nagyon kötelességtudó és összetartó! Tehát ezzel nem lenne gond. Én igazából nem vagyok hívő, meg se vagyok keresztelve, sőt Bianka által közelebb kerűltem itt a kisváros vallási gócpontjához is, és ott meg ismertem püspököt, papot, vezető, nagy vallásos embereket. Nos nagy részükben igen nagyot csalódtam! Rengeteg a buta, gonosz, pénzéhes, nagy vallásos ember! Na persze tisztelet a kivételnek, amiből nagyon kevés van!

Bernát

A gyerekeimmel olyan a kapcsolatom, mint a kutyával!
Vagy írjam úgy, hogy a kutyával olyan a kapcsolatom, mint a gyerekeimmel? Kicsit máskép hangzik, pedig ugyanazt jelenti.
A gyerekek az enyémek, szeretem őket, imádom őket. És ha valami butaságot csinálnak, megdorgálom, vagy megbüntetem őket, mérges vagyok és értetlenkedek, hogy ezt most miért csinálta?! És pont ugyan így a kutyával is, tudom kölyök, tudom, neki az a dolga, hogy rágjon, mert váltja a fogát stb. De amikor a fekhelyét tépi szét, és tépegeti a szivacsot maga alól és reggelre tiszta szemét a konyha, akkor nem értem… ott a csontod, finom, ízes, miért nem azt rágod, miért nem azt téped??? Leszidtam, feltakarítottam, és értetlenkedek, de pár perc múlva megbocsájtok neki, mert kölök. Na de Bianka valamiért egészen más!!!

Bianka:

Igen,az én receptoraim hiperérzékenyek. Ez tény, tesztelve volt. Egymunkahelyen kifejezetten csakezért kaptam meg egy pozíciót. Amikor bárhogyan információt küldünk egymásnak, mondunk, teszünk valamit, az a másikban generál valamilyen reakciót, ami lehet verbális, vagy nonverbális, de az tény, hogy ez soksok jel összessége. Ez jön vissza felénk. Az alapján, hogy ezt a visszafelé jövő jelcsomagot ki mennyire képes venni, az alapján több csoportra osztszák az embereket. Vannak, a teljesen érzéketlenek, akiknek ha azt mondod, hogy cseszd meg, ezzelmegsértettél, kb azt sem veszi észre, a mási véglet az, akinek ha mosolyognak és azt mondják, jajj, de szuper, köszönöm,igazán hálás vagyok, - de közben máshogy néznek, nem úgy mosolyognak, az is feltűnik nekik, na kb ez vagyok én.

Mindezt azért írtam le, mert én érzékenyebb vagyok mindenre.
Egyrészt én mindent mélyebben élek meg, nálam egy sima esemény is nagyobb hullámokat ver, szeretek elemezni, a dolgokon elidőzni, és ezeknek aztán hosszabb idő kell az elcsendesedéséhez is.
Másrészt érzékeny vagyok a dolgok valódiságára, az őszinteségre. Nagy kincs az őszinteség, rosszul esik, ha hazudnak, átvernek, kijátszanak.
És ez az egyik legalapvetőbb különbség a gyerekek és a kutyák közt, hogy a kutyáksoha nem hazudnak, a gyerekek viszont mmár ilyen korban is játszmáznak, színészkednek, hazudnak.
És lehetséges, hogy ez a személyiségfejlődésük része, amit nem is vitatok, de ettől még nem szeretem. Én nagyon gyorsan észreveszem, ha valami csak műsor, elvileg Bernát is, de volt mmár ebből is szóvitánk, hogy én mondtam, hogy nettó színészet volt, apuci meg mérgesen kérdezte, hogy nehéz elhinni, hogy kisgyerek és így sikerült?... Hát…amikor vigyorog a bajsza alatt közben, akkor igen, nehéz hinni neki.
A kutya pedig egyszerű ösztönlény. Nincs túlkomplikálva. A napokban néztem a Dogman című filmet, ott nagyon jól fogalmazta meg a főszereplő kb azt, amit gondolok, idézem:
„- Ezek szerint sokkal jobban szereti a kutyákat, mint az embereket?
- De mennyire! Emberekben csalódtam már, kutyában még nem.
- Ön szerint miért kölönbek a kutyák az embernél?
- Szépek, de nem hiúak, erősek, de nem tiszteletlenek, bátrak, de nem kegyetlenek, és rendelkeznek az erényeinkkel, a bűneinkkel viszont nem.”

És olyankor, mikor a gyerek nekem hazudik, színészkedik, hülyének néz, én becsapva érzem magam, ami rosszul esik, azt érzem ilyenkor, hogy szívja le az összes energiámat az lyen, és ha sok ilyen van, akkor ez bennem meghasonulást okoz, mert normál esetben a való életben messze elkerülök egy ilyen embert, eg yilyen kollégával, szóba sem állnék, de mivel tt nincs ilyen lehetőség, muszáj maradnom, muszáj a környezeteben tudnom őket, ez bennem dühöt generál, amit sok idő „kihevernem”.
Ezért én megbocsájtóbb vagyok a kutyával, mert lehet, hogy az is csinál olyat, ami nem tetszik, de nem színészetből, hanem mert megvan az oka rá, sokszor én magam generálok olyan helyzetet, ami Őt arra készteti, hogy valami hülyeséget csináljon, ezért csak magamra lehetek mérges.
És ugyanígy, ha a gyerek gyermekmivolta generál egy problémát, pl elesik, vagy tenne fel a polcára valamités lever valami mást, akkor azzal úgy vagyok, hogy az benne van. De ha megmondok valamit, hogy azt csinálja így, aztán nem csinálja és abból baj van, akkor haragszom rá, mert szóltam előre,csak szót kellett volna fogadni. És dühít, hogy nem fogadott szót és még bajt is csinált.

Ezeket nekem muszáj kipihennem,muszáj újra felszívnom magam. És tegnap volt is egy érzéketlenebb reagálásom is Bernát szavaira, mikor mondta, hogy neki hiányoznak a gyerekek, én meg mondtam, hogy nekem meg nem. De ezt kb olyan hangsúlyal mondtam, hogy „nem vagy normális… végre itt van a szabad hétvégénk, és őket hiányolod…”
Nekem nem hiányoztak. Jó volt felnőttesen beszélgetni, későig fent lenni, csinálni bármit úgy, hogy nem kérdezi meg, hogy ezt miért?, azt miért?, kaphatunk? jó volt úgy létezni, hogy nincs percenkét valami überfontos mondanivalója, vagy kérdése valamelyiknek. Jó volt úgy csak lenni, hogy ne ellett percenként rászlni valamelyikre, mert üti-vágja a másikat, vagy nyávog valamiért. Jó volt, hogy nem volt itt az ötéves, aki néha butább, mint egy hároméves, de azt gondolja, mindent jobban tud. Jó volt úgy kimenni wc-re, hogy nem kellett lereagálom, hogy „anya, ott a feneked?” Jó volt úgy visszafeküdni az ágyba kora reggel, hogy nem kellett suttogva ordítanom, hogy feküdj már vissza, alvás van, meg, hogy csünd legyen, aztn, hogy hagyd már abba a vakarózást / szipogást / rúgdalózást / pusmogást / dudorászást, - hanem csak simán visszafeküdtem és csend volt és lehetett tovább aludni. Nekem ez nagyon jó volt, nagyon élveztem, egyáltalán nem hiányoltam ezeket.
És bárki bármit mond, cukik, meg fejlődnek, meg minden, de amikor már ennyire túl sokat vagyunk együtt, akkor nem a jó pillanatokból van a több, hanem ezekből a fárasztó, energialeszívó hülyeségekből, és ilyenkor úgy kapaszkodok abba az egy-két jó pillanatmorzsába, mintha az életem múlna rajta.

Legyen egy kis kutyázás örömei,
Amióta meg van a blöki, kb két hét, már jól beszokott, sokat tanult, fejlődött. Tacsikámmal is szépen játszik, és ki jár pisilni az udvarra, bár tegnap megjelent egy pisi folt z étkező kövén, de nem látttuk, ki volt az elkövető. Én a macskákra gondolok, de lehet, hogy ez a kis buta véletlen becsurgott.
A macskák már szinte nyugodtan fekszenek bárhol a lakásban, megszokták a kutyát, néha ha túl közel jön, kap egy mancsost, de nincs gond. Ennek ellenére valószínűleg az első pár napban valameik macska fönt a padláson kényszerűlt elintézni a dolgot, találtam is egy macska kakit két stóc doboz közt, mondtam, majd hétvégén arréb pakolok és kisöpröm, de pár napja fura szag csapja meg az orrunkat, de csak így néha. Lengedezik, a gonosz. Valószínűleg ez a rohadt dög, nem szeret kimenni a lakásból és intézni a dolgát, hanem talált fent magának egy szuper vécét! Úgyhogy most mese nincs, fel kell menni megkeresni, hogy hol a tuti bili, és feltakarítani, kivegyszerezni hogy szaga se maradjon, ami hála az égnek nem lesz nehéz, mert már le van búrkolva. Ha padlószőnyeg lenne fent, már sírnék!!!
Szóval a lusta dög miatt most szellem irtó leszek és megszüntetem a gócpontott, hogy rohadjon meg.

Új év körűl kicsit izgultam, mert munka szempontjából kicsit üres volt a naptár, de aztán annyira rohamosan kezdtek hívni az emberek, hogy pik-pak betelt az első hetem, sőt még sos munkám is volt, egy bojler nem kapcsolt be, és ezért nem volt melegvíz a házba, buli előtt még oda is gyorsan elszaladtam, néha van ilyen is. Most nekiállunk a tavaszi hirdetésnek, hogy minél hamarabb teljen a naptáram, mert csak akkor vagyok nyugodt, ha legalább két hétre előre látom, hogy van munkám, nincs gond. Ilyenkor mindig a fizetős munkát nézem, mert ugye itthon ezer a tennivaló, csak akkor nem keresek pénz, a járulékot meg akkor is fizetni kell, ha itthon fekszek és alszok!

A mai szabad délelőttünkre sok tervem volt, rendbe rakni a házat, nézni egy filmet, csinálni egy fincsi ebédet, de ez a nőszemély még mindig alszik. De ennek nemsokára vége, mert dél lesz és felkeltem, nem lehet egész nap aludni! Gyakorlatilag a mai nap ilyen módon elveszett, én csak mosok meg szárítok, de semmit nem csináltunk!