2024.01.09.

Bianka

Tegnap este nagy elánnal vetettem be magam az írásba, aztán letettük a gyerekeket és mikor elaludtak, elkezdtünk nézni-hallgatni egy Kadarkai Endre – Palya Bea riportot, minek kapcsán kis hiányérzetem támadt, hogy én az asztalnál – már megint, Bernát az ágyban a telefonján pötyögve – már megint…. szóval együtt, de mégis külön – már megint. Szóval mellé óvakodtam az ágyban, de nem tudtam jól kitámasztani a fejem, így csak feküdtem hanyatt….. aztán egyre mélyebben szuszogtam…. aztán egyszercsak már nem Kadarkai és Palya Bea beszélt… :D Szóval amit írtam, az úgy, abban a formában meg is maradt. Íme:

Első és legfontosabb hírünk mára, (vagyis a fentiek szerint tegnapra) hogy megvannak Julis keresztszülei is! :)
Hatalmas örömünkre elfogadta a kérésünket az egyik baráti házaspár, akiket Julis nagyon szeret és Ők is Julist, ami – ahogy korábban írtam – fontos szempont volt a keresztszülők kiválasztásában, és vallásilag is rendben vannak, szóval semmi akadálya most már a gyerkőcök megkeresztelésének! :)

A mai napunk egyébként elég jól zajlott, hála Istennek, elkezdődött az ovi! Hát már vágtam a centit, mi tagadás, és nagyon jó volt már egy olyan nap, amikor reggel elmentek itthonról és volt egy kis csend.
A karácsonyi szünet előtti utolsó napon hazaadtak az oviból mindent, az utolsó váltóbugyiig, de még a ruhazsákokat is. Mindent szépen kimostunk, és ahogy jöttek vissza a száraz cuccok én azokat szépen készítgettem is össze, hogy ne az utolsó nap kelljen kapkodni vele. Az egésznek a lefixálása persze reggelre maradt, de időben minden megvolt, szóval Bernát felkapta a kölköket, a cuccokat és indult az oviba, majd pedig intézkedni.

Én egy kicsi lazítás után szintén elindultam, és amellett, hogy anyával egy kicsit beszélgettünk is, és együtt ebédeltünk, szereztem Julisnak egy kabátot, meg egy bakancsot, zoknikat és bugyikat, mert úgy nő, mint a gomba, a ruháinak felét konkrétan megint kiválogathatom… A bugyijai kicsik, a fenekébe vágnak, a zoknijai többségének a sarka a talpa közepén van, ha felemeli a karját, a pólója a köldökéig szalad… Egy szezon alatt két számot nőttek, amiket tavaly vettem, hogy milyen szép, vagány cuccok, kicsit nagyok ugyan, de majd jövőre pont jó lesz, hát épp nem…. Szóval jelentem, az 5 éves kis pici lányunk novemberben 123,5 cm volt, és azóta még nőtt…. Egyébként formás kislány, van kis hasika, meg csípőn egy pici, de formás a feneke, lábai, karjai. Összességében olyan kis husis, zsurmó csajszi, ami ruha téren azt jelenti, hogy jelenleg a 140-es méret az, ami stabilan jó rá, de van, amiből nagyobb kell már. :) Növögetünk, na…. :D

(eddig volt a tegnapi)

Bernát

Nekem is elkezdőttek a dolgos hétköznapok, ma elég sokat kellett kint dolgoznom. Két nadrág, két pulcsi, két kabát, és még így se esett jól a kinti meló.
Holnap pihe puha meleg lakásba fogok dolgozni, kényelemben, de hát néha így is kell.

Ma én mentem a gyerekekért az oviba, ahogy bementem a csoportba, láttam, hogy Jancsi bágyadt, ha mifelénk egy csirke így néz ki, akkor kiabálunk, hogy forralj vizet, hozd a kést! Haza jöttünk, ültettem az ágyra, lázmérés 38,5 hát ebben a korban ez még semmi, de majd ha felnőtt férfi lesz, akkor már ez durva férfi nátha. Szóval vitamin, lázcsillapító, és tea, meg anya főzött borsó levest, amit jó melegen és jó borsosan ettünk….
Bianka bizakodik, hogy holnap már mehet oviba, de én sejtem hogy nem fog menni.
Két napot bírt és máris beteg, ez anyira bosszantó, de ha holnap bemegyek az oviba és valamelyik köhögni mer, családostul kasztrálom!

Bianka

Én meg rohadtul dühös vagyok… Megúsztam az ünnepi itthonmaradást úgy, hogy nem lettem újra beteg, erre most megint lebetegszenek. Én, komolyan falnak megyek most már. Megint kire marad? Rám. Ki nem fog semmi értelmeset csinálni? Én. Faxom televan már ezzel.

A boró leves meg… Beszéltük pár napja, hogy jó lenne, most kerítettem rá sort. De jólis jött. Az lett a vacsi, pedig bekészültem egy jó kis házi májasra, amit ma küldtek nekünk és eszméletlen jó illata van,  de az most a vacsi helyett reggelre csúszik, mert most ez a leves kellett, ez volt a gyógyír. Ha ez nem úzi ki a balhét mindenkiből, akkor holnap jön a pirítós, vastagon fokhagymával, és tuti megetetek mindenkivel egy fél vöröshagymát is.
 

Bernát

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha nekem a doki azt mondja, hogy ez a baj, vagy az a baj, én ehiszem. Nem fogok egy orvost megkérdőjelezni, pedig a példák azt mutatják, hogy azok is sokat tévednek. Még jó, hogy anya figyel!

Bianka

Igen, a közelmúltban több alkalommal is jártunk úgy – pozitív és negatív iráyban is, hogy jó volt, hogy nem hittem a „szakembernek”.
Ennek volt némi előzménye az én gyermekkoromból. Amikor én 14-15 éves voltam, a középsuli kezdetén, akkor is volt rajtam némi felesleg, és az iskola orvos (hogy kapná be az is, mert az ezdte ezt az egészet egyébként) beutalt a sportosrvosiba egy diabetes vizsgálatra egy bizonyos doktornőhöz, azt kideríteni, hogy nem azért vagyok-e túlsúlyos, mert cukorbeteg vagyok?
Ezek után elkezdődött egy átfogó vizsgálat, nekem rendszeresen a doktornőnél volt jelenésem iskolaidőben, hol éhgyomorra, hol reggeli után, volt, hogy az iskolapadból hívtak el rogyolt be a titkárnő az óra közepén, hogy azonnal menjek a doktornőhöz… Sok vizsgálat után a doktornő kórházi vizsgálatra utalt be, amit anyám megkérdőjelezett, mire a doktornő azt mondta, hogy azért van rá szükség mert lenne vizsgálta, amit éjjel kellene megcsinálni. Anyám azt mondta, hogy ha eddig lehetett ezt járóbetegként megcsinálni, akkor ezután is megoldjuk, nem kérjük a kórházat, köszönjük. A doktornő erre meg megírta a beutalót, hogy azért odaadm, anyuka, majd látják… És a beutalóra ráírta, hogy „cave mater” ami latinul annyit tesz „vigyázz anya”, vagyis aki majd a beutalót kapja, anyámmal azért óvatosan bánjon, mert a muter gyanakszik…. Hát nem véletlenül gyanakodott, mert ezek után nem mentem oda többet, sőt, az addigi gyerekorvos után a kartonmat felnőttorvoshoz kértük át, elmeséltük neki a sztorit, hogy világvége van, jajj nekünk cukorbetegség… mire az én dokim mért egy cukrot, ami 6,8 volt, és azt mondta, hogy egy kis cukorbeteg diéta és minden oké lesz. Így is lett. A dokotrnő közben hajtóvadászatott tartott értem, követelte, hogy adják ki neki a betegét, és megfenyegette a háziorvosomat, hogy feljelenti az orvosi kamaránál, ha nem ad ki neki engem. Hála Istennek nem tette. Én fogytam pár kilót, a cukrom rendbejött és azóta sincs vele gond.
A nem annyira kedves doktornőről meg kiderült, hogy arról írt tanulmányt, hogy a túlsúlyos gyerekeknél hogyan alakul ki a cukorbetegség…
Én elhiszem, hogy ezek a kutatások is fontosak a későbbiek számára, de én azt gondolom, hogy orvosként ő arra esküdött fel, hogy védje, óvja a beteget, és az égészségét, nem pedig arra, hogy egy makkegészséges gyereket cukorbeteggé tegyen… Egy szemétláda az ilyen, nem orvos. Én az ilyet semmibe veszem. Mindenesetre egy életre megtanított arra, hogy mindig legyek szemfüles, és válogassammeg, kiben bízom meg vakon.

Én eleve gyanavó vagyok, már a vallásom miatt is. Sok dolog van, ami a hitemmel nem összeegyeztethető, és a mai világban már ember legyen a talpán, aki a sok gyakorlatban, meg terápiában, meg kezelésben ki tud igazodni. Sajnos ezekben is sok olyan van, amivel hivő emberként én nem akarok talákozni, és a gyerekeimet isóvom ezektől. Szóval most, hogy a másik ldalra kerültem egy ideje, az én feladatom az, hogy sas szemekkel nézzek mindent és legyek gyanakvó mindennel és mindenkivel szemben – legalábbis az elején.

De nem is baj ez, mert már több alkalom volt, amikor az én szefülességem és odafigyelésem jelentősen alakította a végeredményt.

Az egyik Julis szeme. A védőnő szerint minden oké vele, sasszeme van. (Volt egy éve is)
Helyett: 3,5, - 4,5 felesek a lencséi. Köszi… Azért az nem a sasszem kategória.

A védőnő szerint minden oké a lábával, gerincével, tartásával.
Helyett: nagyon nem. A tartása görbe, egyik lába, egyik oldala gyengébb, nem egyformán terhel, vállöve feszes. Ezt is én szúrtam ki, így került Julis a ló hátára, itt derült ki a feszes vállöve, és ennek kapcsán kerültünk egy terapeutához, aki kezelésbe vette Julis alkatrészeit.

A terapeuta nagyon kedves és alapos volt megvizsgálta Julist tetőtől talpig, azonban az egyik vizsgálatnál mondta, hogy jó, áll ide, fordulj nekem háttal és hajolj le. Én oldalról néztem az egész folyamatot. Julis olyan közel állt a falhoz, hogy ha egyenes háttal lehajol beveri a fejét, ezért félre hajlította a fejét. Erre a terapeuta mondta, hogy igen,itt lesz egy kis gond, egy kis ferdüls a gerincben… Mondom neki, hogy, túl közel áll a gyerek a falhoz, ezért nem tud egyenesen lehajolni… Jaaaa…. jó, akkor gyere csak hátrébb… és akkor úgy hajolj le.
Ha ezt nem veszem észre és nem szólok, mert bízom a szakemberben? Akkor diagnosztizálja Julist gerincferdüléssel? Ami oké, most pár plusz torna lett volna… de azért na.

És most legutóbb Jancsi státusz vizsgálata. A kocsitól a rendelőig olyan helyen jöttünk, hogy tűzött a nap a szemünkbe. Mikor beértünk a rendelőbe, akkor is még sziporkázott a szemem, pedig én nem néztem a napba, Jancsi igen egy kicsit. És a vizsgálatot a színekkel kezdte, majd a 3D-s hologramos kártyával, amin 5 kis figura van elrejtve, és hasonlóan lehet látni, mint azokat a varázskönyveket, csak ezt nem kell olyan furán nézni. És Jancsi múltkor látta ezeket, most nem. Elkértem a lapot, én sem láttam hirtelen. Mondtam a csajnak, hogy erre visszatérhetnénk kicsit később? Mert alig látunk még a naptól… És fél óra múlva Jancsi mindent figurát felismert a lapon.
És akkor most ez is… ha ezt nem ismeri fel, akkor egy mínusz pont a vizsgálaton, egy felesleges kör a szemészeten, miközben a szemével incs semmi baj.

Én nem mondom, hogy mindenki egy rossz szándékú szemétláda, de én azt mondom, mindeig oda kell figyelni, mert emberek vagyunk, hibázunk… ki akarattal, ki véletlenül… de nem árt odafigyelni, mert a gyerekek meg a mi feleősségünk.