2024.01.11.
Bernát
Gyors helyzett jelentés…
Jancsi köhög kicsit, ellenben lázas. Én fáradt vagyok, és érzem, hogy valami baj
van odabent, a nagy hidegben áthűlt a derekam, ez egy tompa kétoldali
nyomásként jelentkezik, de közben a gyomorszájam, vagy alatta is fáj egy
kicsit. Amolyan nyomasztó gyomorideg szerűen, ami nem tesz jót a közérzetemnek.
Tegnap erre az érzésre jött még a gyomros, hogy mennyire szarban is van a
családi béke.
Ennek a blognak vannak ám előnyei és hátrányai is!
Amikor az embör őszintén leírja a dolgait, érzéseit, gondolatait, és ezt a
másik elolvassa… Szóval itt azért rendesen egymás pofájába vágjuk a tényeket,
nem kímélve egymás érzelmeit. Tegnap Bianka sírva olvasta az írásom, és bár
lefekvéskor öszzebújva beszélgettünk, azért minden nem lett kibeszélve.
Amiért leírtam a gyerekoromról amit gondolok, ezért anyám már nem olvassa a
blogunkat. És bár mindig igazat írunk, mégis van némi alap cenzúra. Azt se írhatm
ki, hogy a kisboltba mekkora csöcsös csajszit láttam, mert azért meg az asszony
tekeri le a tökömet, és baromságokat se írhatok, mert az asszony azt is kijavítja.
Bernát
Édes lányom Julis…
Ha ezt olvasod, te még nem tudod, de egy tenyérbe mászó gusztustalan modorod
van, köszönhetően a nevelő anyádnak! És mi a legnagyobb szeretetben próbáljuk
beléd verni, hogy nem így mondjuk, nem beszélünk így, nem mondunk ilyet, ne
kérdezz butasáágot, ne dumálj feleslegesen, és ha valakit ki akasztasz, ne
kérdezgesd, hogy miért sír!!!
Ez egy ekkora gyereknek érthetetlen terep, a helyesírást még apád se érti! J
De hidd el, hogy nem szadista nácik vagyunk anyáddal, de minél szigorúbban és
következetesen próbálunk nevelni, később annál keveseb problémád lesz. És
kockáztatjuk, hogy emlékeidben jó anyád és apád legyünk, azért, hogy jó irányba
tartson az életed. Hogy sok barátod legyen, és kevés ellenséged.
Tudom, minden szülő meg akarja változtani a gyerekét,
hogy ilyen vagy olyan legyen, de ez most talán más. Amikor Julis leendő
keresztapja épp itt dolgozott nálunk a nyáron, és panaszkodtam, hogy a lány
érdekes stílusba beszél, akkor kicsit ledegradálva mondta, áá úgyse ennyire
dúrva, majd szerencsére jött a lány és megkérdezte: Mikor lesz már kész a
kocsi? Ez egy aranyos kérdés, érdeklődik a lelkem, de ahogy mondta, az Kereszt
papinak is bebaszot tövig! J
És meg értette, hogy bár ez a kicsilány nem egy aljas rohadék, csak négy évig
ilyen stílusba beszéltek vele, és neki ez a természetes. Sajnos nem tudom
pontosan leírni hogy mit és hogy mond, de nagyon ingerlő, idegesítő, és
bosszantó, pedig neki ez nem szándéka. Ő inkább egy okoska törp, mindent is
tudni akar és mondani, hogy ő ezt tudja! De még nem tudja, de talán nem is
éhezi a tudást. És ehhez jön még a gyermeki egyedfejlődés, hogy a másiknál
jobban járjunk, vagy a másik rosszabbul járjon, hogy én kapjak mindent és a másik
meg ne. Tudom, ez természetes és majd alakul a gondolkodása, de ez most kicsit
csúnya viselkedés.
Bernát
akkor Jancsiról is valami velősset és rosszat.
Jancsi kezd rutinos ovis lenni, őt nagyon izgatja a tanulás, még. Szeretne
fejlődni, és nagyfiú lenni, és már látja a kijátszható réseket a pajzson és már
ügyeskedik, próbálkozik. Próbál megélni, nem nagy probléma ez, de oda kell
figyelni, hogy ne menjen el ez egy rossz irányba.
Akkor próbáljuk meg a lehetetlent is, ennyi paaszkodás
után valami jót is írni!
Julis hááááááát most több lapon keresztül írhatnék kérdő jeleket, de azért
akad.
Van miért szeretni ezt a kis mocskot, egyre több dalt ismernek, és énekelnek,
és Julisnak viszonylag szép és csak néha hamis ének hagja van, (őőőő… fordítva…
egyre oldottabb, helyenként már nem hamis, és egyre nagyobb a hangterjedelem,
amiben énekel és ez határozottan jó, de még nagyon nem tiszta… NAGYON nem… de
szépen alakul, az biztos – Bianka)
és nagyon szép, formás, duci de erre figyeünk, és imádom mikor elemében van és
bolondozik. Imádom, mikor odabújuk hozzám és vigyorogva néz rám, Még!
Jancsika ő is nagyon cuki, változik az arca, nő a feje, sok bolond szólása van,
mindig nyelvújit, pl. zsibra, mármint zebra.
Ő is álandóan mászik rám, és álandóan kérdez, régi emlékeket, ahogy ő fogta
fel. Néha még a mondattana érthetetlen, és használ olyan szavakat, amik
jelentése ismeretlen, de nagyon sok ovis társához képes értelmesen beszél.
Nagyon sok mindent tud, csak néha hanyag és elfelejt dolgokat. Nagyon
jószándékú, de ha nem kap meg valamit akkor, elborúl az agya és bedurvul.
De szerintem ezek idővel majd alakulnak, nincs itt baj.
Lassan mind a két gyerek utol éri az elvárásainkat, ami lehet, hogy túlzott
elvárás volt, ezt mi nem tudjuk felmérni. De mivel elérik ezt a szintet, most
már jobban tudunk közösen fejlődni, építkezni, új feladatokat megoldani. És a
kezdeti döcögésből, öszzeérve együt tudunk haladni.
Aztán majd jön az iskola, és kb harmadik negyedik osztály körül lehagyják apát,
aztán hetedik nyolcadikban anyát is, és onnantól már nem fogunk nagyon pattogni,
csak annyit mondunk, hogy sipirc tanulni! :)
És bár néha kérdeznek érdekeseket, hogy ők kinek a pocakjából jöttek, és
egyebek, de én nem látom az életükben azt a negatívumot, hogy örökbe lettek
fogadva. Szerintem nekik most még ez a természetes, hogy el hoztak és itt van
anyu, apu. Persze eljön az idő és rájönnek, hogy nem ez a normális, de addig
még van idő, és megalapozzuk, hogy ez a verzió neki nagyon jó!
Mi megmentettük őket, ők megmentették a családunkat, kvittek vagyunk.
Ja és kimaradt a jóból az én drága feleségem!
Látom ám, hogy főz most takarít, este későig még hajtogatja a ruhákat, és küzd!
Küzd magával és a démonaival, és küzd a gyerekekkel, és küzd értünk.
És sajnálom, hogy ennyi lelki problémája van. Amikor ebbe belekezdtünk, nagyon
tudatosan rendbe rakta a lelkét, és elméletben örökbe fogadásra alkalmas álapotban
volt. Most nem tudom, hogy alkalmas-e, de nagyon dolgozik érte.
Szeretlek Mucika! :)
Mucika
Hát igen… Julis tenyérbemászó. És azt megállapítottam
még tegnap este, hogy nem a személye az, amit nem akarok, ami irritál, hanem
amiket csinál, ahogy csinálja, ahogy mondja.
Egyik este épp a vacsit készíttem, mondtam Bernátnak, hogy megcserélhetnénk,
hogy fürdeni mennek előbb, aztán vacsi, mert akkor időben jobban jönne ki. Én,
mint pók a falon, rohantam, csináltam mindent a hamburgeres vacsihoz, a
gyerekek épp kész lettek, a vacsi is jól alakult, mire jön Julis ki a
fürdőszobából és első mondata: még nincs kész a vacsora?? – Hát anyád…. És ezt
olyan hangsúllyal, számonkérően tudja mondani, hogy keresztül tudnám szúrni egy
pillantással. Mondtam is neki, hogy akkor Ő egy kicsit nézegesse a hambiját,
amíg mi elkezdünk enni és gondolkodjon azon, hogy ilyen bunkó megnyilvánulás
feltétlenül kell-e?
A lényeg, hogy kicsit megnyugtató, hogy nem a gyereket
magát nem akarom. Mevan a vágy, a hajlandóság,az igény bennem arra, hogy ez jó
legyen, és nagyon fáj, dühít, hogy nem az.
Egy pár szót a nai napról.
A tegnapi elég mélypont után ma reggel nem igazán
akartam kapcsolódni senkihez, gyakorlatilag ignoráltam mindent, gépiesen tettem
a feladatomat, készítettem, ruhát, fésültem hajat, aztán örültem, hogy Julis
elhúz oviba.
Nekem ma programom volt, tudtam egy kicsit panaszkodni is, ami annyira nagy
energiát, feszültséget szabadított fel, hogy teljesen kimerített lelkileg, annyira,
hogy a programom végére szinte megfájdult a fejem, nagyon szomjas és nagyon
éhes lettem, és kishíján elaludtam, azt éreztem, kiment belőle minden energia.
Lett pár ötletem itthonra, amit meg is fogok csinálni.
Aztán váltottuk egymást, hazaértem, Bernát dolgozni
ment, én maradtam Jancsival, pont alvás idő elejére értem haza. A tegnapi balhé
margójára megjegyeztem Jancsinak, hogy még mielőtt valami félreértés nem
történi, NEM kelhet ki az ágyból, mielőtt a telefonom nem jelez. Így is lett,
béke volt, mentünk Julisért. Az oviban jól esett, hogy ahogy Julis felesleges
köreit vártam, két beszélgető apukával összenéztem, küldtem nekik egy „mindjárt
megtépem” nézést, amire együttérzően mosolyogtak… Ilyenkor mindig azt érzem,
nem vagyok egyedül.
A tüdőm, torkom még nem az igazi, köhécselek
reggelente, ezért zsinórban iszom a tüdőfű teát, holegy kis kamilla, hol egy
kis hárs társaságában. Estére pedig egy relax teát vertem most be, hátha segít.
Elfogyott az egyik gyógynövényem, ezért mentem a gyógynövényes boltba, és
vettem a kölköknek egy-egy csokit…. de már előre tudtam, hogy szövegelni
fognak, ami felcsesz, ezért nyitottam a kocsi és még be se szálltam, beszóltam
a kocsiba, hogy hoztam csokit, e csak az kap, aki csendben marad… És láss
csodát, be tudtam ülni, el tudtam pakolni, odaadtam a csokikat és húztunk haza.
Megbeszéltük, hogy tegnap métges voltam és azt is, hogy melyik hangulatot
szeretik jobban. Gondoltam egyet és megkérdeztem tőlük, hogy segítene –e az
nekik, ha bizonyos részeknél mondanám, hogy ez most javítja a hangulatot, vagy
ez most rontja…? Azt mondták, igen. A délután és az este további részében
alkalmaztam ezt. és volt némi eredménye, néha azt látom, hogy Julist érdekli
ez.
A pszichológushoz meg bejelentkeztem, várom a csodát.