2024.01.12.
Bianka
Bernát a megoldóember. (avagy hogy csináljunk kabarét az
egész írásból :D )
Reggel fogorvoshoz ment, vitte a lányt, akivel viszonylag keveset kontaktáltam,
csak amennyit mindenképp kellett.. Jancsival maradtunk kettesben, játék volt,
meg vitamin, reggeli, meg mesenézés, aztán Bernát hazaért, uzsi, ebéd, fekvés.
Mindannyian ledőltünk, beálítottam a telefont délután 3-ra, és indulhatott a
szunya, ébredéskor pedig kaptam egy gyümölcsös valami teát, abból tudtam, hogy
valami gyógynövényes tea, mert nem tett bele ízesítést. Lehet, hogy a korral
jár, vagy most megint változásak indult az agyam, a gyomrom, az ízlelésem, de
most a gyógynövényes teaákat mindig ízesítés nélül íszom. Korábban mindent
belepakoltam, hogy elvegye a gyógynövény ízét, de most kifejezetten jól esnek
ezek a tiszta ízek.
Szóval kaptam az ízesítés mentes teát, nem is tudtam mire vélni, hogy ez most
mi és miért. Aztán nem tudom, hogy az ütött be, vagy csak simán fáradt lettem,
de tök nyugiban meguzsonnáztunk, majd csináltam egy horror mennyiségű
tejberizst, 1 kg rizsből… Ez volt a vacsora. Utána én az asztalnál maradtam és
a sötétben a telefonomon játszottam, a gyerekek meg a saját fantáziájukból
játszottak. Aztán valahogy összeforrt a kettő. Julis elkezdett kijárkálni, hogy
Ő tortát süt, meg muffint, és kérdezgette mindenkitől, hogy milyet kér. Én
mindig mondtam, hogy habosat. És kínált nekem epres muffint, meg vaníliásat,
meg csokisat, és én mindegyiket elfogadtam, de mondta neki, hogy jó lesz, csak
tegyen rá habot. Aztán kérdezte, hogy milyen kávét kérek, mondtam, hogy egy
cappuccinot…. Habbal :D ekkor már nevettünk. Kérdezte, hogy kérek szaloncukrot?
Mondtam, hogy persze, hogy kérek! Ha lesz rajta hab! :D Erre mér mondta, na ne mááááár :D
Aztán ezen a vonalon indulva egyszercsak kijött az asztahoz és mondta:Anya…
beszélhetünk? Mondom, mondjad. (és úgy fordultam felé, ahogy odahúzta a széket
és elrendezte magát, hogy tényleg a figyelmem teljessége az övé volt, tényleg
kíváncsi voltam, mit szeretne mondai) – Meg kellene beszélni az új muffint. –
Mondom, oké, mi az elképzelésed? – Hát… Elzás…(Jégvarázsos) – Jó! És milyen ízű
az az Elzás? – Háááát… - Az biztos, hogy a színe lilás, kékes…. Mit szólnál, ha
tennénk bele áfonyát, az pont lilás-kékes színű, - erre felcsillant a szeme –
Jó! legyen áfonyásos! - De még lehet, hogy van egy kis ételfestékünk is, és
akkor lehet kék az egész muffin. – Nagyon vigyorgott, ahogy vázoltam a
lehetőségeket - És tehetünk rá habot,
amibe szintén tehetünk ételfestéket és akkor igazán elzás lesz.
Nagyon belelkesült :) És én meg komolyan terveztem. Komolyan bekészültem, hogy
holnap kékes rózsaszínes habos muffint fogunk sütni együtt! – Állati jó ez a
tea :D (Bernát Csipkebogyó tea volt!!!)
Utána fürödni mentünk, külön vittem őket, mert Jancsi köhög.
Julis volt az első, jókedvűen készülődtünk, akkor is valamin összevigyorogtunk,
megfogtam a hasán a hurkáját, aztán megöleltem, hogy gyere te kis szutyok :D
(ez nálunk ilyen szeretetteljes szutyok… nem degradáló) Kérdezte, hogy én
vagyok a kölök? A büdös kölök? Jah – mondom, - kis büdös kölke vagy :D
Aztán indítottam mesét, volt ölelés, meg puszi – őszintén. Magam is csodálkozom
magamon. Vagy beütött a tea, vagy nem tudom. De mondtam Bernátnak, hogy ez nem
tudom, melyik volt, de ilyenből jöhet még. :D (Bernát csipkebogyó tea
PLACEBÓÓÓÓÓÓÓ)
Általánosságban meg arra gondoltam a minap, hogy nem tudom,
a gyerekek mikor fogják ezt olvasni. Csak remélni tudom, hogy majd normális,
felelősségteljes felnőttek lesznek, akik nemhogy nem kallódnak el, hanem a
kezdeti nehézségnek fricskát mutatva rendesen viszik majd valamire, jó és
boldog emberek lesznek.
És őszintén bízom abban, hogy ezek a mostani mélyrepülések nem ütnek
begyógyíthatatlan sebet rajtuk, de ha mégis maradna defekt, azért ezek az
írások kellő támpontok lesznek nekik és a pszichológusuknak. És remélem,
megbocsájtanak a botlásainkért, főleg az enyémekért, mert nekem aztán van
rendesen, de azt is remélem, hogy megértik majd, hogy én is hozott anyagból
dolgoztam és legalább igyekeztem. (Bernát Csipkebogyó tea volt!!!)
Furcsa, mert egyrészről bennem van az, hogy egy folyamatban
vagyunk. Mindannyian nehézségből indultunk és az emberi lélek bonyolultabb
annál, hogy pl egy örökbefogadásban átkapcsolok anya üzemmódba és onnantól minden
oké. Ezeknek a helyére kell kerülniük bennem is és a gyerekekben is és nem
lehet meggyorsítani, akármennyire is szeretném. Ezt tudni jó. És az is jó, hogy
mivel ez egy folyamat, tudom, hogy a dolog változik. Bármilyen rossz is az
egyik nap, az nem tart hetekig. Elég csak a mostani példára gondolni. Hát
ennyire világvége volt már két nappal ezelőtt….? És most meg? Ölelés, meg
puszi. Apropó, az is megnyugtató, hogy nem utálom a lányt. :D Akkor nem tudnék
így viszonyulni hozzá, mint ma este. (Bernát Csipkebogyó tea volt!!!)
Másrészről meg azért kicsit mégis szeretém siettetni. A
kihagyott lehetőségek elmúlnak. Most kicsik, most ovisok. Látom a
rokongyerekeen, hogy egy-két év alatt ennyit változnak, elballagnak oviból, sulisok
lesznek, és helló… Timi és Tomi már nem lóg annyit a szülein, mint a mieink,
Már nem akarnak az ölükben ülni. És ennek most van itt az ideje. Ha most ez
kimarad, akkor az iskolás gyereket majd nehezebben fogom tudni
visszaerőszakolni az ölembe.
Szóval nincs vesztegeni való idő, megyek is a
pszchológushoz, megvan az időpont is, másfél hét múlva lesz. Addig meg marad a
tea :D (Bernát Csipkebogyó tea volt!!!)
Bernát
én már nem mondok semmit (Bernát Csipkebogyó tea volt!!!)
Bianka
Akkor nem a tea volt :D
Bernát
Jó, én nem vagyok orvos, de ha ez nem hormonváltozás akkor mi????
Bianka
De baszki, nem jött meg azóta!!!!! Szóval kérjél bocsánatot, de mán….
Bernát
Tudtam, hogy ez lesz, igaz heteket csúsztam, de a múltkor mondtam, hogy
meg fog jönni, és utána pár nap, és jön a muculi muculu! Hát itt van, de azért
két napja belém kell baszni az ideget a sírással! Én stabilan hozom az óránként
egyszer felbaszódok, és pofonnal fenyegetek, majd le nyugszok és jöhet a
következő.
A hétvégére nagy rendezkedést tervezek, de hogy mire lesz energiám, azt még nem
tudom.
Ma egyébként kicsit megkínoztak, igazából kértem egy bika szurit és úgy tömtek
meg, mint a libát.
Két fogam közt lyukadt ki a fog mármint az első hátulján volt egy kis lyuk, meg
a mögötte lévőn volt egy nagy lyuk. Ezt kifúrta, be tömte, és kész kb. egy óra
fekvés. Nem fájt, de a gyomrom tiszta idegbe van már tegnap óta. Gyerekkorom szadizásai,
amikor még a ganék érzéstelenítés nélkül szenvedtették a gyereket! És ezzel jól
el is baszták az ország fogápolási világát!
Ha már itt tartunk, a gyerekeknek eddig normál fogkeféjük volt, el is dörzsöltek
már vagy kettőt. De most köszönet az öcsikémnek, vettek elektromos fogkefét
nekik és így már ők is azzal mossák a fogukat.
Bernát
van egy ismerős házaspár, akik pont most jutottak el a
gyerekesedés útjára. Egy oktatáson voltunk és a tíz házaspárból egy lebabásodott
természetes uncsi úton, a többiek ezt a modern lehetőséget választották, és mi,
ha nem is az elsők voltunk a csoportból, de másodikként elég gyorsan meg
szaporodtunk. Ha jól tudom, már csak két pár vár babára, bár már ők is kaptak
ajánlást, csak nem úgy álltak a csillagok. De végre most ők is megkapták a
lehetőséget, és felhívtak, mert voltak kérdéseik. Mi meg jól elrémítettük őket.
Na jó, nem. De jó volt egyeztetni pár dolgot. Szóval már látták a baba képeit,
és el vannak ájulva.
Ilyenkor eszembe jutnak a régi szép idők. Szurkolunk nekik és mondtuk, ha bármi
kérdés van, hívjanak.
Jó ez, hogy lassan, de biztosan mindenki begyerekesedik!
És egy gyors számadás Karácsonyi zabálás végeredménye, az egész éves koplalásom
4 kiló és 3 kiló jött vissza a zabálással! Francsba most lehet megint koplalni.
Pedig a gyerekeknek még mennyi csokijuk van! :)