2024.01.16.

Bianka

Széééééééééétvet az ideg. Bocs, most panaszkodom megint.

A ma reggelt (is) egy szolid kiakadással kezdtem.

A hétvégén kb 30-szor modtuk el, hogy nem játszhatnak együtt, nem bújhatak össze, stb… már nem egyszer rángattuk szét őket, szedtük külön, és beígértük, hogy ha Julis is elkezd köhögni, mindkettő kap büntetést..
Már azon gondolkodtunk, hogy mivel Jancsi már épphogy csak köhhintget és a szülőin is azt mondták, hogy ennyi még belefér, hát akkor menjen… És akkor mit hallok? Hogy Julis berekedve, szipog köhög, Jancsi az orrát fújja... Király...
Hát azt hittem az agyam eldobom. Annyira dühös lettem, hogy azt nem tudom elmondani. Programom lett volna. Ha lemondom, szívok. Ha nem mondom le, Berát nem megy dolgozni. Akkor meg pénz nincs. Annyira rohadtul idegesítő. 
Úgy volt, hogy anym kijön vigyázni Jancsira, de így, hogy annyira köhög mindkettő, nem hívom ki a mamát, nem kockáztatok, hogy beteg lesz. Borzasztóan dühös voltam.

Érdekes lenne ezt is kibeszélni a pszichológussal, hogy ez miért vált ki bennem dühöt? Miért nem azt látom, hogy szegény szerencsétlen kis beteg gyerek, jajj, mire lehet szüksége? Miért azt látom benne, hogy nem fogadott szót, és ezért lefertőzték egymást. És persze azt is látom, hogy ki szív ezzel? Én.
Ma inkább Bernát. De ha visszatérünk a rendes kerékvágásba, akkor az alap szitu nyilván az, hogy Bernát megy a dolgára és én dolgozom itthon és akkor persze semmivel nem haladok. Úúúúúúúúúgy utálom ezt, hogy azt nem tudom elmondani. Borzasztóan dühít, mikor eltervezek valamit és az nem úgy alakul, ahogy terveztem. És az még jobban dühít, ha ebbe egy 4, vagy egy 5 éves szaros kavar be.

Szóval Julis ma itthon maradt, reggel futottam egy kört, gyógyszertár, csak a szükségesek: 8.000,- Ft. Köszi. Kaja, meg miegymás. A gyerekekkel előtte és utána sem akartam kontaktálni, annyira mérges voltam a betegségük miatt.

Ma körmöshöz volt időpontom, Ez havonta egyszer van. Havonta egyszer van másfél órám, amikor  tutira nem a baromkodásokat kell hallgatnom. És tegna ezen összeszólalkoztunk Bernáttal, hogy Ő akkor most hogy a francba menjen el dolgozni, hogy nagyon szuper, hogy én meg beszervezek a na közepére egy programot.
Hát mondtam, hogy bocsánat, az alap szituáció az, hogy Bernát elmegy dolgozni, a két troll meg oviba, én meg intézem a dolgaimat, ahogy akarom. Kurvára nem volt bekalkulálva, hogy mindkét szaros a nyakamon marad.

Ma is az egész napunk úgy telt, hogy nem volt olyan fél óra, mikor ne akasztottak volna ki valamivel. De a tegnapi sem volt sokkal jobb. Julis tegnap még oviban volt, csak Hancso boldogított itthon. De Jancsi se sokkal jobb… 20-szor kérem, hogy menjen fel az ágyra… ne a földön játszon, tegye fel a játékokat a földrül, mert jön Zora és elviszi. De aztán „véletnű” leugrik a wc-papír guriga a wc-papír tartóval együtt a földre, meg annak ellenére, hogy lefekvés előtt elmondom, hogy szépen tesszük le a zoknit, nadrágot, ne kelljen keresgálni, ha felkeltünk…. ennek ellenére minden nap ez a program, hogy nincs meg a zokni. Baromkodik kaja közben, ma kiment úgy az udvarra,, hogy a vékony abátot vette csak fel… Rohannak a kutya előtt és után, aztán nyávognak, ha Zora játszik velükés unalmas már, hogy mindig ez a program. Nincs meg a papucsom, nincs meg a zoknim, nem tudjáka rendet, nem tartják be a szabályokat, de a kaphatunk? az nagyon megy… De julis képes a hittanról úgy kijönni, hogy fennghangon közli (egy másik hülyegyerekkel), hogy lépek innen a picsába…
okoskodik Jancsi ügyeiben, de a saját dolgát nem tudja… ugyanaz a lemez minden nap.
Mindig a szinészet, a nyávogás, a műsor.
Tegnap este megkértem szépen, hogy menjen be, ne zavarjon, hadd egyem meg nyugodtan a vacsorám utolsó pár falatját. De nem hagy békén, ott csérog mellettem, hogy nincs eg a papucsa. De mellőlem kihúzza, betolja hatszor a széket, körüljár nyolcszor, hogy nincs meg a papucsa… Próbáltam ignorálni, de egyre nehezebben ment. Felkeltem, beléptem a szobába és a placc közepén ott volt a papucsa… Odaült az ágyra és vigyorgott. Hát megbeszéltem vele, hogy szeretem-e ilyenkor a vigyorgást.  

És akkor ezek után elkezdtek még játszani és jött, hogy milyen muffint kérek. Hát menk a picsába a muffinoddal…- gondoltam… Semmilyet – mondtam. Nem volt haverfölvétel utána. Indítottam egy mesét, mondtam, hogy lehet menni pisilni, meg minden, ami kell… aztán Julis nagy lelkesen jött vissza, hogy és akkor kapunk szájas vitamint (azért szájas mert van egy vigyorgó smile rajta) Tőlem ugyan nem…. Kaptál ma már vitamint, lehet menni a dolgodra…

Nagyon örültem, hogy elindult az ovi, de ez a hosszabbítás már kikészít.