2024.01.17.

Bianka

Fordulópontok

Jancsinál egy rossz fordulóponthoz érkeztünk. Jancsi mostanában egyre többször jár tilosban. Azt csinálja, amit nem szabad, amit kérünk, nem csinálja, nem figyel rá, ha rászólunk valamiért, fél perc sem telik el, már ugyanabban van benne. Minden esetben először szépen mondjuk el, aztán kicsit szájbarágósabban. Elmondjuk általában az okait is, hogy miért kell, vagy épp nem kell csinálni valamit. Ha leszidom, végigmegyek a folyamaton, megkérdezem, hogy tudta-e, hogy mi a szabály, vagy mit kértem? Elismételtetem vele, hogy ne csak az legyen, hogy rávágja, hogy tudta, vagy nem tudta. Aztán megkérdezem az okát, hátha valami elfogadható érvet mond rá. Rendszerint itt törik meg a folyamat, mert nincs rá különösebb oka, minthogy simán csak szarik arra, amit mondtam.

És most Jancsi elérkezett egy ponthoz. Eddig, ha rosszat csinált, sokszor merült fel, hogy kicsi még, nem érti, vagy annyira belemerült a játékba, hogy megfeledkezett róla, de mostanában egyre többször van, hogy pontosan tudja, hogy tilosban jár, olyan helyen van, ahol nem szabad, olyan dolgot vesz el, vagy csinál, amit nem szabad…. És ilyenkor amikor odanézek, vagy belépek a szobába, hirtelen reagál valamit.

Tegnap az udvaron a kutyával kiabáltak, ami tilos. Szabály az, hogy nem hadonászunk a kutyának, nem szaladgálunk előtte és utána. De ugye ezt sem kell betartani,kiléptem a házból és azt láttam, hogy állnak ketten a kutyával szemben és hadonásznak, meg nyivákolnak neki. Amint Jancsi meglátta, hogy kijöttem, elszaladt a csúszdához. Visszahívtam és megkérdeztem tőle egyrészt, hogy miért is kellett elszaladni? A másik ez az elszaladás. Letisztáztuk, hogy ha eleve mérges vagyok és ő elszalad, az vajon használ-e?

Ma pedig itt dolgoztam a gépnél, Jancsi az ágyán, szinte mellettem ül, játszik valamivel. Periférikus látásomban érzékeltem, hogy Zora bement a szobába, de ki nem jött, szóval jó eséllyel Jancsi szórakoztatja. Hát persze, egy tépőzárral szórakozott, mutogatta Zorának, Zora meg kapdosott felé. Ezzel mind nem lenne gond, sem a kinti játékkal, sem a bentivel, ha Jancsi már tudná Zorát kezelni és nem válna egy pillanat alatt zsákmánnyá. De nem tudja kezelni és Zora talán most a legveszélyesebb számára mert még ő is gyerek, de technikailag lényegesen ügyesebb, mint Jancsi. Kb egy súlyban vannak és ő nagyobb kárt tudna okozni akár véletlenül is Jancsinak, mint fordítva. És Jancsi pontosan tudja, hogy nem játszhat Zorával egyedül, így mikor odanéztem, hirtelen eldobta a tépőzárat, be a fal mellé, az ágy mögé.
Néztem nagyot, hogy ez most mi volt? Aztán megkértem, hogy halássza ki az ágy mögül, amit bedobott. Aztán megkérdeztem, hogy miért dobta el? Rávezettem kicsit arra, hogy ha jó dolgot csinál, akkor nem ijed meg, mert nincs oka rá. És azért ijedt meg, mert tudta, hogy amit csinál, azt nem szabad. Ha csak simán autózik, érdekes módon nem ijed meg. Megpróbáltam példákat hozni, és a szófogadás felé terelni a dolgot, hogy aki szót fogad, annak nincs oka megijedni, csak annak, aki rosszat csinál és ezt tudja is.

A játékok vigyázásával gondjaink vannak és tegnap érkeztünk egy olyan ponthoz, ami nagyon bemart. Az egyik munkám kapcsán van már három gyerekjáték, amit én terveztem. Én állítottam össze a képi világát, én terveztem meg a dizájnt. Büszke vagyok erre. Szívem csücske ez a három játék, amiből kettő azonnal közpréda lett a gyerekek számára, akkor azt gondoltam még, én naiv, hogy vigyáznak majd rá. De tegnap az egyik ilyen játék lapkái szanaszét, doboz alja az egyik polcon, teteje a másik polcon, és a lapkák nagy része meg nem a dobozban, hanem egy szerelő sisakban. Azt hittem, sírva fakadok. Nagyon rosszul esett. Kezembe vettem a dobozt, aminek az alja el volt szakítva. Elmondtam Jancsinak, hogy szégyen, ahogy a játékokkal játszanak, ugyanolyan buta rossz gyerekek ilyenkor, mint a Toy story-ban az a buta szomszéd gyerek, és megérdemelnék, hogy az ő játékaik is lázadjanak ellenük. Elvettem azt a játékot, megragasztottam a dobozát és az asztalomra tettem, majd elkértem Jancsitól az alvós maciját. Odatettem a szekrényre, ahová ők nem nyúlhatnak. Ott éreztem először, hogy Jancsit megérinti a dolog. Elmondtam neki, hogy a maci is nagyon szomorú, és fél attól, hogy neki is baja esik. És mondtam neki, hogy nem erem visszaadni neki, mert tartok attól, hogy ugyanúgy nem fog vigyázni a macira, mint erre a játékra.
Lassan kezdett legörbülni a szája, gyűltek a könnyek a szemében. Szerette volna vissza a macit s mondta, hogy vigyáz rá. Mondtam, hogy sajnos nem hiszek neki. Nekem ez a játék fontos, és azt gondoltam, vigyáz majd rá, de nem… szóval mondja el, hogy miért tud a macira vigyázni és a másik játékra nem. Nagy nehezen rávezettem és kimondta, hogy azért, mert szereti a macit.
Akkor el tudtam neki mondani, hogy igen, pontosan! Szeretjük a macit és ezért vigyázunk rá. A maci is megérdemli, hogy vigyázzanak rá és szeressék, ahogy az összes játék. Visszaadtam végül a macit, azzal, hogy figyeljenek oda jobban a játékokra. Nem szeretnék ilyet látni, hogy egy készlet szanaszét van.

Persze katasztrófaturista Julis már rögtön azt nézte, vajon bántom-e Jancsit. Hát pechjére nem…. És elkezdett valamit okoskodni, hogy látod, Jancsi, helyére kellett volna tenni, én mondtam….. Na… hát pont ezt nem kellett volna. Mondtam is neki, hogy Juliska, csak egy dolgot mutassál, amit most kaptál karácsonyra és szépen a helyére van rakva, minden része megvan.
Mutatja a kisházat, amit szülinapra kapott. Kinyitja és egy darab legó volt benne… Mondom, ennyi? Ebben volt baba, bútorok, mindenféle kiegészítő… semmi nincs meg… Akkor mutatja a kis kutyás hátitáskát, a kutyakozmetikát… Mondom, igen? Mutatja, hogy benne van a tálca… Mondom, ez oké… de a kutya? A kisfésű? A kisolló? A sampon? A dobozok?
Szégyen, amit csinálsz! A kis babák a polcodon? Mind levetkőztetve. Hol vannak a ruháik? – Nem tudom… - Akkor Te ne oszd itt Jancsinak az észt….

Bernát

ha a halál völgyében járok is…
Eljutottam arra a szintre, hogy a gyerekek eljátszották minden jóindulatomat!
Konkrétan tegnap egész nap üvöltöttem velük, mint a sakál.
Minden esetben elmondom, hogy lehet mindent kipakolni az ágyból, ezt biztos halkan mondtam, mert semmi nem történt, ilyenkor rájuk nézek, hogy meglegyen a szemkontaktus és nyomatékosan mondom, de általában erre se nagyon történik semmi, és ekkor durran el az agyam és teli torokból ordííítttookkkk hogy HOGY LEHET KIPAKOLNI MINDENT AZ ÁGYBÓL!!!!!
Na és akkor pattannak és meg csinálják.
Oda jön mellém, rám néz és mondom neki, hogy a szét szórt szemetet lehet összeszedni a földről, és vigyorog és elsétafikál valahova máshova, és akkor jön az üvöltés hogy Julcsa lehet szemetet szedni és akkor végre mozdul, tehát vagy süket, vagy nagyon leszarja, hogy ki mit mond neki.
Sőt, elmondom, hogy valami idiótaságot dúdolt Jancsi és, hogy hagyja abba. Erre Julis: Jó, akkor dúdolok, és bele kezd ugyan abba a baromságba…

Sajnos az egész napom ordítással volt tele, de egyszer azért megkérdeztem, hogy nekik jó ez, hogy ordítunk, kiabálunk, veszekszünk, rossz a hangulat? Ehelyett lehetnénk boldogok, nevetgélhetnénk, nézhetnénk mesét vagy játszhatnánk közösen! És ilyenkor persze, hogy azt mondják, hogy nem jó, de aztán kezdődik minden elölről.

Lehet, hogy most csúnya dolgot teszek, de meg fordítottam a kérdést, hogy szeretsz? Én kérdezem tőlük, hogy te szeretsz? Ez a szeretet, hogy nem hallgatsz rám, hogy rosszalkodsz, hogy folyamatosan hazudsz????
Julis már rendszeresen hazudik mindenről, pedig elmondtuk, hogy nem hazudunk és hogy büntetést kap, akiről kiderül, de szarik bele.

Most konkrétan fegyverkezünk a gyerekek ellen, rendeljük a nyugi teát, a gyógynövényes nyugtatót, hogy ne akarjuk agyon verni őket minden egyes pillanatban.
Csak, hogy mindenki lássa, hogy miket csinálnak, és aztán el lehet dönteni, hogy mi vagyunk naivak, túl nagy elvárásúak, vagy idegbetegek, hisztisek.

1. Bianka odaadta a filceket a lánynak, hogy a füzetébe, de csak is a füzetébe rajzoljon. Persze a lány össze kente a parkettát, Jancsi is tisztázatlan okokból filces lett, és a bútor is kapott pár csíkot…
2. Kaptak Katitól két játék katalógus újságot, szinte gyűretlen vatta újat. Mindenkinek volt sajátja, elsőnek össze ragasztották matricával, oké legalább nem a falra vagy a ruhájára ragasztja, nincs baj. De másnap leeset a borítója, majd szét szakadt, miszlikekre, majd jött a következő lap, és tele lett az ágyuk, a föld, az ágy alja és minden papirkákkal.
3. Elmondtuk, hogy a társasokra vigyázni kell, mert drágák, meg csak úgy lehet velük játszani rendesen, ha minden részük megvan, és azzal csak az asztalon játszunk, és csak felnőttel, ők le vették a felső polcról, és kiborították az ágyra, majd az hullott a földre, a kutya vitte ami tetszet, a dobozára meg ráfeküdtek és szét szakadt, mert azon birkóztak.
4. A délutáni alvás után megkapott filceket - 10 darab - estére kettőt elhagytak csak a szobában, és kettőnek a kupakját is elhagyták, segítettünk megkeresni nekik!
5. Az hogy a padlóra nem rakunk semmit, mert jön a kutya és szét szedi, kiviszi, és azért a takarítás ellenére van por, meg kosz. Még az alvós  plüss maci is a földön hevert. Semmi nem szent, se pokróc, se ruha, se játék.
6. Julis rendszeres nyavalygása, miért ezt a pólót adod? Szomjas vagyok, ott a kulacsod az asztalon tele teával, két lépés. Mindennap főzök vagy két kancsó teát, de van, hogy hármat is, és akkor jön Julis és a fél kulacs teát ki borítja a vécébe, és közli hogy már romlott volt… Van, hogy a teába bele rakjuk a vitamint a gyógyszert meg mindent, ez ilyenkor megy a vécébe…
7. Folyik az orruk, adom nekik a zsepit, és félóra múlva nincs meg a zsepi, kérdem hol van, és nem tudják, elkezdem keresni, és kiderül, hogy kidobta a kukába, egy fújás után.

Hát kb mára ennyi, ezekkel basznak fel.

Bianka

Két dolog.

Az egyik, hogy ezt így listaszerűen elolvasva azt gondolom, nem olyan nagy ügy. Nem tűnik annak. De benne lenni a nap 24 órájában, amiből most bőven kijutott, mert gyakorlatilag december 22. óta EGYFOLYTÁBAN 0/24-ben együtt vagyunk velük… AZ ovit elkezdték ugyan, de Jancsi két nap után, Julis egy hét után adta be az unalmast, szóval újra itthon van mindenki. Borzasztóan kimerítőek és idegesítőek, főleg, hogy minden 5 percre jut egy faszság. Eljutottunk Bernáttal oda, hogy nem tudunk nullára kerülni. Egyik baromság éri a másikat, ráadásul sokszor feleslegesen. Ez a ma reggeli is, hogy ül az ágy szélén, és nyávog, anya, szomjas vagyok… mondom, akkor menjél, töltsd fel a flakonod és igyál… erre feláll, ott a flakonja… mondja van benne tea… és látta, ott volt szemben a teája és nyávog. Hogy az anyádért kell ilyenkor nyávogni, cseszd meg????? Odahívtam akkor is és elmondtam, hogy rohadt idegesítő ez a sok nyávogás, pláne, ha felesleges. És mondtam, hogy az ilyen dolgokkal nagyon fel tud mérgelni, aminek mindig kiabálás a vége. Szereted, ha kiabálok veled? – nem. – Akkor miért kellenek ezek????? Mit gondoltál, hogy odapattanok és odaviszem a kis „tejucikádat” és megitatlak? Vagy mit???? Annyira fel tudnak dühíteni ezekkel, hogy azt nem tudom elmondani.
Bernát négyesével teszi a literes teába a gyógyfüves nyugtató teákat. Egyszerűen ez nem normális dolog, amit művelnek. És komolyan, nem bonyolult dolgokat kérünk. És nem hiszem el, hogy ezeket az egyszerűen betartható dolgokat miért nem lehet betartani?
Ez a filc is. Nem gondoltam, hogy egy ötéves gyerekre nem lehet rábízni 10 db filcet. És direkt elmondom, hogy csak a füzetbe. Azt is elmondtam, hogy ha a padló olyan lesz, bünti lesz. Rám nézett, bólintott és mondta: jó, anya! És akkor bemegyek és a padló szanaszét volt firkálva egy részen. És végig kérdeztem, hogy ki hol színezett, itt ezen a részen ki színezett? A padló miért lett olyan? Tudja-e, hogy hol lehet használni a filcet? elmondta, hogy a színezőbe. Mit mondtam, hogy hova nem szabad? – a padlóra. – És mit mondtam, mi lesz, ha a padló olyan lesz? – Büntetés. Még azt is megkérdeztem, hogy tudta ezt? Eszébe jutott, mikor a padlót színezte? Azt mondta, igen… Akkor miért? Hogy? Szereti, ha mérges vagyok? Szereti, ha felemelem a hangom? Szeret büntetésben lenni? Komolyan nem értem.

Komolyan, ilyenkor visszamennék a múltba, és ha nem is a nádpálcát venném elő, mint a magyar népmesében, de minimum kukoricára térdeltetném egy időre.

Hozzáteszem, hogy megpróbáltam kívülálló szemmel elolvasni Bernát listáját.
A játékokat, amikkel nem tudnak játszani normálisan, el kell venni és az esélyét sem kell megadni annak, hogy baromság legyen belőle. Ugyanúgy, ahogy a vegyszereket is eltesszük, ezeket is el kell tenni. Azt akkor nem vesz fel vékony kabátot, meg nem ken össze semmit.

A katalógussal szerintem nem kell foglalkozni. Alapvetően tök jól elvoltak vele. Napokig szinte csak azzal játszottak.. Elvenni a játékok nagy részét, főleg, aminek túl sok értelme nincs, és ha valami a földre kerül, egy napra elvenni. Inkább mi vegyük el, mint a kutya.
Katalógust kell szerezni, azt adni, azt szevasz. Bőven elég. Ők is boldogok, kárt meg nem tesznek vele.

Én most már azon vagyok, hogy kiiktatok egyelőre mindent, ami csak a balhét okozza.
Baromkodik Julis a két cipővel… képes kimenni az udvarra úgy, hogy az egyik cipő egyik fele, másik cipő másik fele. Akkor nem kell kettő. Elég egy.
Balfaszkodik Jancsi a kabátokkal? Abból is elég egy. Nem jó a tea? Megromlott? Nem kell tea, ott a víz. Telehugyozza az ágyát? Veheti le szépen a lepedőt, azt mehet lepedőt mosni. Nem veszi fel a papucsot? Moshatja a zoknit is. Majd ha görnyed a háta a koszos zokni felett, meg unja a térdelést a lavór előtt, lehet, hogy hamarabb eszébe jut a papucsot felhúzni.
Én nem akarok megőrülni. Várom ezeket a csodaszereket, hátha zen hangulatba kerülünk.
Ha egyszer csak elkezdünk olyat írni, hogy minden szép és jó, akkor tudhatjátok, hogy megérkezett a cucc és hat.  

De, hogy jót is írjak, Julist elérte a tanulásvágy, napok óta írni akar. Kérdezi, hogy kell? Apa száokat mutat neki, én először lerendeztem annyival, hogy húzzon hullámos vonalakat, vagy cikk-cakkot, az olyan, mintha írna, de az nem volt elég neki. Ő rendesen akar írni. Szóval tegnap és ma előrajzoltam nei vonalakat, mint az első gyakorló füzetekben. Azokat írja át, majd gyakorolja tovább. Nagyn lelkesen csinálta, el is tettem ezt az első lapot. 

És a mai  napunk jó része volt, hogy Panelos barátunk ma munka utá eljött és miután szétvert minket megit Port Royalban, utána a The Mind-dal játszottunk, amiben vagy együtt nyerünk, vagy együtt bukunk,de zseniális hangulat kerekedett belőle. 
A gyerekek csak kint voltak velónk és nézték, ahogy játszunk, Bernát többször küldte volna be őket, de én meg úgy voltam vele, hogy nem baj, ha látják, hogy a játék öröméért játszunk és milyen jó a kedvünk és nem mindig az a lényeg, hogy ki nyer.