2024.01.24.

 

Bernát 

az érzékenység…
Rádióban beszélték, hogy a korral jár-e az érzékenység, és én határozottan érzem, hogy a gyerekek hatására mennyit változtam. Nem voltam én sose egy érzéketlen ember, de amióta gyerekeim vannak, akiket nagyon vártam, és vágytam, most, hogy teljesült, és jönnek az élmények, a megható pillanatok, jóhogy hatnak rám. :)
Ma szinte boldogság volt értük menni az oviba, nem volt hiszti, haladtak, nem volt semmi rossz hír.
Már útközben mondogatták, hogy ők Bambit akarnak nézni, szerintem volt szó az oviban róla.
Hazafelé kaptak egy szaloncukrot, ahogy hallom más gyerekek is követelik a szülőktől, hogy hoztál nekem ajándékot?

A megcsalás!!!!
Tegnap együtt dolgoztam Panelos haverommal, és mikor haza értünk, Jancsi nevetve, vidáman szaladt elénk és ölete meg Panelost! Mondom, én nem kapok ölelést???? de le se tojt. Megcsalt a mocsok, nem csinálok én ebből ügyet, de majd az örökségét megnézheti a kis hálátlan. :)

Beszélgetés más családokkal is…
Munkám során találkozok más családokkal is és most egy szintén örökbe fogadó családnál voltam, ahol elég sokat beszélgettünk. Ők újszülöttet hoztak haza, és mesélik, hogy már ott pár naposan is mekkora traumák érik a babákat!
Ők szerencsések voltak, a vérszerinti anyuka szülés után megcsinálta az ARANYÓRÁT. Amikor a babát még szutykosan ráteszik az anya mellkasára, és ott együtt élvezik a szagokat, meg, hogy meleg van. :) De ez gyereknek is, meg anyának is nagyon fontos, és veszéyes, mert ugye az anya ilyenkor még lemondhat az örökbe adásról és akkor bukta az egész. DE ő nagyon szegény és nem tudja felnevelni a gyerekét, és el is mondta a kicsinek, hogy nagyon szereti, de most örökbe fogja adni és így jobb lesz neki.
Amíg kiértesítették a családot, hogy volna egy kölök, addig az anya minden nap látogatta a gyerekét, ami gondolom hatalmas öröm, és fájdalom lehet egyben. Nyílt örökbefogadás volt és így találkoztak az anyukák és megismerkedtek, beszélgettek. Nem tudom, hogy milyen adatokat cseréltek, de facén bejelölték egymást. Beszéltünk, hogy a kis mocsok pár hónaposan már hogy idegeli a szülőket, meg, hogy gyorsan megtanulta, hogy ha azt mondja, kehe kehe, akkor hirtelen ott terem két ember és foglakoznak vele! :) Beszéltünk az érzésekről, hogy ők mikor lettek szülők és anya-apa, meg is jegyezték, hogy a hálátlan kis mocsok még nem hívja őket apának és anyának! (Agyerek még csak két hónapos!) :)  Érdekes volt, egy-két momentum, ami mind a kettőnknél egyezett, például az első nap, hogy hirtelen nagyon egyedűl voltak, ott volt a kölök, és jaj most mit csináljunk vele?

Januári költségek…
Bár az ovi még nem kerül pénzbe, azért csepegnek a költségek, új tubus fogkrém, csoportpénz, a kötelezően ajánlott, gyümölcs és zöldség csomag, ajándék a dadusnak, pik-pak pár ezer.
De közben jönnek a kocsikra a kötelező biztosítások, tankolás, pályamatricák.
A számlák, biztosítások...
Az étkezés se egyszerű, szinte naponta megeszünk egy félkilós kenyeret, felvágott, miegymás.
És a ruházás… mi szinte mindent duriból vesszünk, vagy kapunk innen-onnan, de bugyit, zoknit azt nem. És hát nagyságának kb az ősz óta megint nőtt a térfogata és más bugyik kellenek. De Jancsi lába is nőtt, zokni új cipő.
Kocsik, kutyák...
Gyakorlatilag bármerre nézek, csak megy a pénz, és ez a január nem arról szólt, hogy mindenki tele van pénzzel és fel akar újítani valamit. Kisebb javítások vannak, meg kisebb metszések, de nem jön úgy a munka, mint tavaly! Kezd rossz érzésem lenni, hogy idén küzdelmes lesz az élet, az emberek pénztelensége, begyűrűzik a vállalkozók körébe is.
Indul a találjunk ki valamit, amiből pénzt lehet csinálni, hogy legyen pénz ételre, fűtésre és egyéb.
Amíg Biankával ketten voltunk, nem volt gond az egyhétig csak zsíros kenyéren élés, de most a gyerekeknek azért kell adni mást is.  Családfőként most már nagy a felelősségem, a családot el kell tartanom! Bár nem szeretnék alkalmazott lenni újra, de ha kell, akkor keresek valami céget, mert a pénz az kell!
Ahhol lehet spórolunk, de Jancsinak a szülinapjára azért egy torta kell, most egy másik cukiba mentünk , de ott is minden horror drága!
De most nincs orrba-szájba csokizás se, a gyerekek még eszik a mikulás csokit, cukrokat, szépen beosztjuk, nem azért mert nincs rá pénz, hanem Julis elkezdett kicsit megint pocakosodni, és erre is figyelnünk kell.
De magunkra se költünk semmi extrát, csak ami feltétlenül kell.

Aggasztó, mennyi költségünk van, miközben a bevétel most nem úgy jön, ahogy azt megszoktuk. Ez azért a közhangulatnak nem tesz jót. 

De mindenesetre azért a mai nap egészen békés volt, mindenki tette a dolgát, Bianka főzött egy finom levest, amiből a gyerekek is kétszer-háromszor kértek. Kellenek az ilyen kis pozitív dolgok, amik kedvességet visznek a hétköznapokba.