2024.02.02.

Bianka

Családi idill:
Vacsi előkészítve, én még írok, még nem kell elkezdeni csinálni.
Bernát az ágyban fekszik, pihen, ma nagyon sokat dolgozott, végre jó jött össze az itthonléte, az időjárás és az energiaszintje. Sokat haladt a tervezett munkájával, falazott egy csomót, délután meg pofásította a kertet, míg a kölkök kint voltak.
A gyerekek meg két hamburgeres karton dobozt gyilkolnak, elvileg dekorálják a színes ceruzákkal, - helyett kb harminc lyukat szúrtak rajta, de kb úgy, mint amikor a tömeggyilkosok a kést belevágják az áldozataikba. Kicsit szürreális látvány volt, de hagytam, mert feszkólevezetésnek ez is jó.

Jó rég írtunk, csokorba szedem az eseményeket.

Jelentem, úgy tűnik, a csodabogyók hatnak. Amiket szedek: Magnézium biszglicinát, Rhodiola, Q10, és ciklus komfort. Két hete szedem ezeket, és azt a hatást tapasztalom, hogy türelmesebb vagyok, nem akarom őket minden hülyeség miatt miszlikre tépni.
A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Bernát sok dolgot intéz. Amikor úgy jön ki, megy a gyerekekért, vagy hozza őket, mikor hogy… A lényeg, hogy nem mindig én viszem őket és ezáltal nem mindig engem idegelnek.

Ma nagyon izgultam, hogy ne csesszük el a hangulatot, mert sokszor annyira bennem van, hogy szeretnék nekik kedveskedni, szeretnék jót tenni, meglepni őket valamivel. És ma is azon igyekeztem, hogy ez legyen. Farsang lesz ugyanis. A Házas Hétvégés csapattal nagy farsangra készülünk, az előzetes regisztráció szerint gyerekestől együtt 80 fő lesz jelen. Úgy volt, hogy a mi csapatunk is beöltözik, volt is ötlet, de nem nagyon ugrottunk rá egyikre sem, pedig abba a gyerekek is benne lehettek volna. Így mikor tegnap realizálódott bennem, hogy nem lesz jelmezünk, ürgebasztavágtába kezdtem jelmezt nézni, mert mi még csak-csak elvagyunk, a sima ruhánkban, de a 4 és 5 éves gyerekeink vélhetően sóvárogva néznék a többi gyerek jelmezét. Szóval ma Elza ruha vadászatba kezdtem és találtam is olyat, ami jó is lett, szépen is van megcsinálva és még kiegészítőket is vettem hozzá, szóval teljes a kép. Jancsi meg rossz bácsi lesz, neki ruhája volt, egy fekete, kidomborodó izmos, tüskés kezeslábas, amihez vettem fekete álarcot, belőjük a haját, van hozzá fényes, kopogós rossz bácsis cipő, szóval mindkét gyereknek meglesz a vágya. És így, hogy ők boldogok, hogy azok lehetnek, akik szerettek volna elsőre is lenni, ez nekem is boldogság. Kíváncsi leszek, hogy érzik majd magukat.

A délutánom a gyerekekkel jól sikerült, az én hangulatomat sikerült nem elcseszniük, sőt, egész jól alakult minden :) Az este is idillbe fordult, az „Apa mosdik, anya főz” helyett most Apa színez, anya süt” lett, de a lényeg, hogy a hangulat kedves volt és egészen üdítő. – Mármint nem Fanta, meg Coca-cola, meg ilyenek… :D Hejj, de vicces vagyok, ide nekem egy pálinkát. IS.

 

Bernát

Kergettem és egyfolytában vertem a hátát a légycsapóval….
Tudom, én vagyok az agresszív, de a rohadék megérdemelte! Nem érdekel, ki mit mond, van az a pont, hogy agyon ütném egy lapáttal, de csak egy légycsapóm volt.
Én, vagyis mi Biankával kompromisszumot kötöttünk, amikor ezt a két dögöt beengedtük a házba, meg amikor a kutyákat is. Tudtuk, hogy kosz lesz, hogy takarítani kell, hogy lesznek balesetek.
Például amióta itt van Zora, napi rendszerességgel teremnek a füves placc közepén, játékok, ruhák, papírzsepik. És amikor még nem ismerte a kutyaajtót, akkor bizony volt, hogy pisis lett az előszoba köve. Hát ez van, feltakarítottuk és ennyi, kompromisszum, mi akartunk kutyát, ez ezzel jár.
Nagyon odafigyelünk, hogy ha vendég jön hozzánk, akkor extra takarítás, és fertőtlenítés, mert ugye a gyerekek is össze kenik az asztalt, de van, hogy véletlen a macska végig sétál az asztalon.
Már napok óta küzdök a szürke macskánkkal, ilyen „itt a kaki, hol a kaki” játékot. Felszokott az emeletre és odakakilt a majdani gyerekszobába. Felmentem és feltakarítottam, domesztoszos vízzel felmostam, raktam egy rácsot a lépcsőre, hogy ne menjen fel. Részemről megtettem mindent.
Erre ez a mocsok elsőnek oda pisilt a konyha asztal mellet a padon lévő  kutya pokrócra, alig találtam meg, hogy mi bűzlik! Aztán másnap oda pisilt a kőre a konyhába, de tócsát nem láttam, csak a szagot éreztem, ezért felmostam, de félő, hogy ha jön valaki vendég, ő azért érez valami szagot, mi már lehet, hozzá szoktunk, és nem tűnik fel. A lényeg, hogy elegem lett, elméletileg csak akkor szabad megbüntetni az állatot ha rajta kapod a bűnön, de engem nem érdekelt, megláttam, hogy bejött és gyanúsan kezd terpeszteni, felkaptam a légycsapót és addig vertem, még ki nem ért az udvarra!
Nehogy már, én etetem, fűtők rá, orvoshoz viszem, szeretgetem, neki meg két dolga van, hogy egér ne legyen a házba, és hogy kint szarjon! Szerintem ez jó kompromisszum, ha nem teljesíti, akkor lehet kint aludni!

A gyerekek egyébként jól vannak :)
Ma a gyerekek játszottak az asztalnál és Julis mutatja, hogy apa nézd! és össze firkált egy kifestő lapját.
Na mondom, nem magyarázom, hogy ez szar, de ráhagyni se lehet, na jó, apa megmutatja, hogy hogy kell színezni! És neki álltam színezni, szépen, magyarázva, persze a gyerek már kezdte unni, de én meg annyira belejöttem, hogy nem hagytam neki :) 
Holnap megyünk farsangolni, de én még előtte meg akarom váltani a világot! Kivágni a tetőt, felfalazni a kéményt, befejezni az akna falazást, kertet rendezni és még … :)
Ehhez egy egész nap is kevés volna. De azért próbálok valamit csinálni.

Vissza kell térnünk a napi írásra, mert egyébként sok minden történik és mikor ár feltöltöm, pattognak be az emlékek, hogy jó ett volna erről is írni. 

Tegnap a tacsival, ma Zorával mentem dokihoz, szúrták a bundákat... AZtán Zorával meg anyával ma bandáztunk kicsit. AZtán a fél várost körbenyargaltuk egy nyamvadt álarcért... amit először maszknak mondtam, amit aztán a csaj a telefonban félreértett, és a covid idején használatos maszkra gondolt.... én meg a farsangosra... :D hm. 
Ma megérkezett a kutyakaja, ami nekem mindig felszabadító, így most egy jó darabig mindenki el van látva. 
Az oviban durva dolgok vannak, gyerekek verekszenek - nem a mieink, meg csúnyán beszélnek - nem a mieink... , meg anyukák háborognak a beteg kölkök miatt, aztán mikor az övét küldik haza, az már nem tetszik... Szóval mennek a mindenféle egyeztetések meg raportra hívások. A mieink csak simán verselnek, minden nap jönnek haza az új versekkel, szóval boldogság van. 
Csak reggel nincs, mert még sokszor balfaszkodnak a biztonsági övekkel, de assan az is menni fog. 

Holnap megint nyakamba veszem a várost, Julisnak fürdőrucit nézünk, mert azt is kinőtte. :D