2024.02.03

 

Szombat

Bianka

Ma egy nehéz napunk lesz. Csak a napközbeni időszakot, az ebédet, az alvást, a délutánt bírjuk ki, utána buli lesz.  

Az, hogy kritikus vagyok, biztos. És igyekszem megszervezni, felkészülni mindenre, ami ahhoz kell, hogy rendben menjenek a dolgok. Szerettem volna, ha ez a mai nap is jó lesz, jól indul, és jót farsangozunk este. Megvannak a jelmezek, amiért nem keveset mentem és nem keveset fizettem. És ma nem sokat fogok pihenni, mert gyártom a kaját estére, készítem a gyerekeket a bulira.
Már reggel 7-kor arra keltem, hogy a két gyerek ül az ágyon, dumál. Ennyit arról, hogy tovább alszunk. Mondom nekik, hogy csendben lehet kimenni wc-re, aztán csendben lehet az ágyba visszafeküdni, de nem… csoszog, futkározik, dobog, dobálja magát az ágyban. Egész héten alig lehet őket kiverni az ágyból, Bernát fél órát simogatja, keltegeti őket, mire megmozdulnak, ilyenkor meg, mikor lehetne aludni és mi is pihenhetnénk, akkor meg itt csinálják a fesztivált.

Julis már az első percekben barom volt, bejelentette, hogy pelenkában akar maradni. Próbáltam rávezetni, hogy ki hány éves, hogy Jancsi már mennyi ideje nem pisil be, ő meg még azóta is ,de csak vigyorgott… a kérdésekre, hogy Jancsi hány éves, meg ő hány éves, vigyorogva hülye válaszokat adott. Miután megbeszéltük, hogy ma farsang lesz, és mi lesz a menetrend, megkérdezi mindkettő, hogy megyünk-e oviba. Az orrukat nem fújják rendesen, úgy köhögnek, tüsszögnek, hogy a kezük nincs a szájuk előtt, papucs nincs a lábukon. Elkérik a színes ceruzás dobozt, az asztalnál színeznek, majd elkezd csérogni a lány, hogy Jancsi elvette a zöld ceruzát, amit ő használt. Elkértem a dobozt és éppen csak még másik 6 darab zöld ceruzát vettem ki. És akkor már pöttyet morci voltam és kérdeztem, hogy ugyan mondják már meg, hogy mikor semmi más dolguk nincs, csak az asztalnál színezni, akkor nehéz lenne abba a rühedék dobozba belenézni és keresni a HATBÓL egy MÁSIK zöld ceruzát? Mert ha még lenne jelentősége számukra az árnyalatoknak…. de nincs!!!!! Kurvára mindegy neki, hogy milyen zölddel rajzol, de csérogni kell valamiért…

Pedig egyre jobban rajzolódik ki bennem egy irány. Kell a gyerekidő és kell az anyaidő, apaidő, és persze együtt vagyunk, kommunikálunk, de mindenki csinálja a dolgát. És azt gondolom, hogy ebbe nem kell, hogy az tartozzon bele, hogy pl egy színezésnél minden egyes ceruzavonás után jön és anya, anya, anya…. és mutatja az értelmezhetetlen firkát, meg azt, hogy kiszínezett egy egész oldalt…. narancssárgára, persze teljesen agyatlanul, sietve, nem figyelve, mert nem is érdekli. Csak engem akar foglalkoztatni folyamatosan. És ebből kiindulva gondolom, hogy kell olyan idő, - nyilván nem fél nap, de egy negyed óra, fél óra, - amikor bátran kimondhatom, hogy foglalja el magát, hagyjon békén, mert én is csinálnám a dolgomat.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy hitelesen tudjak feléjük fordulni, ahhoz az is kell, hogy néha békén hagyjanak.

Na visszatérve a szombati napra, a nap felénél még leginkább is felrúgni akartam őket, nemhogy buliba menni velük.
De a bulit akartam, készültünk is rá, és nagyon vártam már, hogy a barátainkkal legyünk. Szóval begyúrtam 1 kg lisztből pizzatésztát, és nekiálltam egy szolid adag pizzakarikát megsütni. Amikor az kész volt, akkor csináltam egy adag kókuszgolyót is. Addigra a gyerekek már kb felkeltek, indulhattak fürödni, hajat mosni.
A lányunk Elza akart lenni, beszereztem a ruhát és vettem is hozzá egy csomag kiegészítőt, varázspálcát, egy fehér hajfonatot és egy tiarát. Megcsináltam a haját szép Elzásra, és az utolsó ponthoz beletűztem a póthajat és hozzáfontam a lány hajához, így egy elég szép hosszú fonatot  kaptunk. Közben természetesen Jégvarázst néztünk, csak, hogy feeling meglegyen.

A buliba indulás sem volt zökkenőmentes, annak ellenére, hogy Bernát mindent összekészített, én ott álltam vizes hajjal, félig felötözve, ezek meg ott pörögtek körülöttem, folyamatosan kérdeztek, be nem állt a szájuk, többször kértem, hogy hagyjanak békén. Nem véletlenül. Már mindenki kész volt, a kocsiba mentek már ki nagykabátban, én indultam, húznám a cipőmet, az egyik zoknim fekete, a másik meg egy színes itthoni. Jó, akkor vissza a szobába, irány az ágy, ott öltöztem. Az ágyra Bernát bevitte az összes mosott ruhát, kb esélytelen volt megtalálni fél pár fekete zoknit. Beledúrtam, megtaláltam…. Zokni fel…  Hol a fél pár cipőm, amit behoztam a kezemben? Baszkiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!! Már mindenki kint ül a kocsiban, Bernát már meg is fordult a kocsival, csak én rohangálok itt még ki-be-ki-be, villany fel, villany le, villany fel, villany le…. már majdnem sírtam ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚgy utálom ezt!!!!!!!!!!
Na de végre elindultunk és nem sok késéssel da is értünk és onnantól rendben volt kb minden.

Bernát Buli Buli buli

Megvolt életünk - mármint közös életünk - első farsangja! Jippii!
Döcögősen indult a buli, ez egy Házas Hétvégés rendezvény, és ezeknél mindig úgy van, hogy az igények elég változók, mind az ellátásban, mind a zenében….. Például a szervező házaspár kezdte el a buli táncos részét, a férj egy szál rózsával a Bob hercegből ismert „Londonban hej, van számos utca…”  - kezdetű dallal indította a műsort, majd felváltva, ismert zenékből válogatva részleteket, mesélték el egy kapcsolat mondhatni tipikus állomásait. Volt ott Pá, kis aranyom pá, és Zámbó Jimmy Egy jó asszony mindent megbocsájt-ja is. Az ötlet nagyon jó volt, a kivitelezés… hát… aranyos…. 
Aztán egy idősebb tagtárs énekelt szerelmes dalokat, amiket Ő írt a feleségének.
Hát… nem az volt az est fénypontja, ott inkább a szándékot értékeltük.
De mindenkit tisztességgel megtapsoltunk, még az a mondat is elhangzott, hogy tapsoljátok meg magatokat! :)

Bianka

– ez utóbbi a jelmezeseknek szólt. Nálunk a két gyerek volt ugye Elza és Rosszbácsi, mi meg, a csapat felvonultunk teljesen fekete öltözetben, úgy, hogy fehér pöttyöket ragasztgattunk magunkra, ugyanis dominók voltunk. :D Alul mindenki nullás volt, amibe így utólag belegondolva …hm… szóval hogy mindenki mindenkivel passzol… :D na de rossz az, aki rosszra gondol :D

Bernát

 Na ezt le számítva volt egy szintis bácsi, aki énekelt valamit és közben játszott valamit, és ezt szimultánban! Tehát kreatív volt az est! :) 
Nem szeretek táncolni, de amikor az embert a lánya hívja, hogy apa gyere!!!! Akkor apának kötelessége menni!!!
Ez is egy szép és fontos pillanat, az első tánc a lányommal, és ott táncolunk és vigyorog és én boldog vagyok, mert erre vágytam, ezekre a pillanatokra, amit jó esetben sose felejtek el!
Kicsit érdekes volt, hogy Jancsi csak apával akart táncolni, én meg mondtam, hogy a fiúk a lányokkal táncolnak, amit ő nem értett.

Bianka

Igen, bizony, ez volt az első igazi bulink, ahol tánc is volt. Sokszor „szivattuk” már őket, hogy megyünk ilyen buliba, meg olyan buliba, és volt is pár alkalom, amikor volt is esély némi táncra, de ez eddig nem jött össze. Az oviba szokott lenni kis bulika, de ugye ott meg nem normális táncok vannak, csak idétlenkednek a kicsik. De olyan buli, olyan igazi, ahol rendes ruhában, rendes zenére (jó, a rendes az nálunk még egy-két szinttel feljebb van, de azért ez is megtette) táncolnak az emberek, olyan még az Ő életükben talán soha nem is volt még. Ez volt az első. Egy bevezető keringővel kezdtünk, négyesben, a lépéseket nem toltuk túl, jobbra, balra lépkedtünk. A legvégére vettünk fel egy-egy gyereket, és kicsit mozogtunk rendesen a keringő zenéjére :) De utána volt más bulis zene, sőt, még rock’n’ roll is, aminek kapcsán kérdeztem Julist, hogy na? Rokiztatok? Erre Ő: Nem, nem ropiztunk, táncoltunk :D
Volt, hogy csak én vittem táncolni egy körre, és eszembe jutott, ez a felállás, mikor én mentem anyával táncolni, ahogy az első lépéseket tanultam, ahogy mutatta, ahogy forgatott, és most én csináltam ezeket, mozogtam a zenére, és közben felmerült bennem, hogy vajon Julisba is így beleégnek ezek az alkalmak?
Még most is előttem van, mikor anyával egy Balatoni szállodában teleltünk és ott volt buli és ott ahogy táncoltunk. Ahogy riszáltam és néztem közben anyát, meg másokat, hogy ki mit csinál, ki hogy táncol, miket lehet. És szégyenlős voltam, ahogy most Julis, de amikor anyával táncoltunk, ez nem annyira számított és most fordítva volt ugyanez, hogy a kis szégyenlős lánykám bátran jött velem a táncparkettre, fogta a kezem és mozogtunk a zenére, én forgattam, erre-arra, ami nagyon nagyon tetszett neki, olyan boldog mosoly volt a kis arcán, úgy csillogott a szeme, hogy tudtam, teljesen elvarázsoltam most ezzel a kettőnk táncával.

Az este egyébként jó kis laza este volt, Jancsi a leendő keresztapával, a Vasemberrel játszott. Az Ő összehangolódásuk varázslatos. Készítette róluk egy pár képet, ahogy a nagy Vasember beszél Jancsihoz. Ahogy felnéz Rá, ahogy csillognak a szemei, ahogy hallgatja a leendő Keresztapját, hát az egyszerűen lenyűgöző :)

Julis meg egész este evett :D mint egy feneketlen bendő. Mikor megérkeztünk a pizzakarikák egy részét kitettük, de jó részt megmentettünk saját felhasználásra. Na Jancsi, meg Juliska egész a vacsoráig ezt eszegették, no meg a kókuszgolyót. Mire eljött a vacsora hivatalos ideje, gyakorlatilag jól laktak, de ennek ellenére Julisnak bezuhogott egy-két fasírtgolyó, meg némi saláta, és mivel különösen tetszett neki, hogy egy nagy asztalon voltak kitéve a kaják és mindenki ment a kis tányérjával, hát nekünk is menni kellett a kis tányérunkkal :D Utána meg egy kis sütike, tánc, aztán a tombola, mely alatt kb 5 mandarint hozott oda, hogy pucoljam meg. Végül azért annyit nyugtáztam, hogy annak örülök, hogy a sütis asztalról a mandarint hozta mindkettő, szóval egész jók vagyunk. :D

Bernát

Összességében jól éreztük magunkat, jót ordibáltunk a zene mellett beszélgetés gyanánt! :)
Én voltam a buli megmentője, gondoltam, hogy ez az agyatlan szervezés, aki batyus bulit szervez, és csak fasírttal, meg salátával, az nem fog gondolni a kávéra! Én itthon lefőztem vagy két adagot, mármint 2x6. Vittem tejet, édesítőt, kis kanalat,poharat, ezzel jópár ember életét megmentve!
Julis volt, hogy maga ment ki a parkettra táncolni, nagyon aranyos volt az Elza ruhájában, és ami meglepő, nem volt másik Elza, na ez az oviban majd tuti más lesz!
Jancsi is haverkodott, mondanám, hogy mindenkivel, de egy gyerekkel se játszott, csak Vasemberrel, aki a kereszt apja lesz, és egy másik, majdnem idegen bácsival, aki a buli végén neki adta a szalmakalapját, amit kicsit furavolt elfogadni, de bennem már régóta él egy szabály: amit a gyereknek adnak, azt elfogadom, mert azt ő kapja, nem én, akkor ne szóljak bele, hogy kaphat-e.
Jancsi annyira önálló volt, hogy a kereszt apjával el is ment vécére, aki riadtan jött vissza, hogy apát várják fenék törlésre. Érte mentem, nem is volt gond, aztán sétáltunk vissza a folyosón, kb 5 métert és a nagy terem bejáratánál Jancsi elszaladt az aulában, kb 20 nm hatalmas terület és kb 4 ember volt, én meg bejöttem a nagy terembe, leültem és kész. Majd egy fél perc múlva jött Jancsi, hogy ő elveszett!
Kérdem, hogy hogy vesztél el?? Panaszolta, hogy ott hagytam! (hát pocsolyog itt majdnem lement az arcomon a szememből (a könny)) :) És már kezdett görbülni a szája és el is sírta magát. (Én lebasztam neki két pofont, hogy ne hisztizzen…. helyett…) Oda húztam magamhoz és megsimogattam, majd az anyja az ölébe vette és úgy vígasztalta a pityergőt. Összenéztünk és megállapítottuk, hogy már késő van, elfáradt, az lesz a gond! De minden helyre állt végül és még kibírtuk a tomboláig.
Hazafelé a város másik végéből jöttünk és egész úton beszélgettünk, a kölkök nem aludtak el.
Haza érve gyors vetkőzés, és fekvés, a gyerekek egyfolytában felültek az ágyban és mesélték az élményeket vidámak voltak és fel voltak pörögve! Azon gondolkoztam, hogy vajon, hogy nem volt szinte semmi probléma? Mi viselkedtünk másképp? Vagy a gyerekek? Szerintem a gyerekek az új helyzetben nem mertek baromkodni és így mondhatni, jól viselkedtek.

Zuhanyzás pik pak
Még régebben kaptunk egy esőztetős zuhanyt, és mivel néhány éve ugyanaz a vacak koszosodik a falon, gondoltam, lecserélem. Persze a lyukak nem stimmeltek, ezért újat kellett fúrni, de ez még nem is lett volna baj. Az összes tömítés kijött belőle, de még azt is megoldottam, volt egy speciális tömítése, amit viszont boltba kellet venni, ezért egy napig nem működik az esőztető . Végre azt is megcsináltam és bekapcsoltam, és elengedte a ragasztás, ezért most a zuhanyfejből ömlik a víz egy illesztésen át!
Ezért most meg kell ragasztanom, hogy működjön, végülis pik-pak három-négy nap alatt be is tudom szerelni!