2024.02.08.

 Bernát

Hol is kezdjem? Telnek a dolgos hétköznapok, aztán hétvégék és ez így megy mindig, mindenkinél! Nálunk is! De tényleg! J
A szombati farsang után vasárnap anyámhoz mentünk ebédre, ahova öcsémék is jöttek. Unoka öcsém és unoka hugom is ott volt, jót játszottak a kölkök, közösen. Mi nagyok sokat beszélgettünk a családról, betegségekről, hogy ki halt meg, meg melyik ismeretlen falubeli, aki ott lakik a tudod…. na annak a lánya barátja beteg!
Jó volt a hangulat, délben a gyerekek nem aludtak, de igazából estére nem volt hiszti, vagy gond.
Nem volt tétje az alvásnak, mert hétfőn fürdőbe készültünk, mert az ovodában annyi papírmunka van, hogy nem tudnak közben felügyelni! Gondolom, mire kiállítják a töri meg matek félévi bizit, meg a fenéktörlés és szinezés bizonyítványokat, két csoportban ötven gyereknél!!!

Hétfőn strandoltunk, reggel ügyesen indultunk, készítettünk, enni-inni, ruhát, törcsit, játékot meg mindent is.  Megy a film, nincs kedvem írni, hagyámár…

Bianka

…és azóta nem is írtunk.

Rájöttem, hogy a blogírás és a magunkkal való foglalkozás fordított arányban van. Ezt állapítottam meg a héten.

Nagyon nagyon nagyon röviden összefoglalva: minden oké.
Kicsit hosszabban: Kb minden oké.

Bővebben: zajlik az élet, hol jobban, hol kevésbé jól.

A hétfői fürdő jó volt. Egy egész nyugis napunk volt. Egy fennakadás volt, mikor Julissal megint volt egy beszélgetős kör, de az volt az érdekes benne, hogy ez most Julisnak volt inkább fennakadás és jobban meg is maradt neki. Bármikor, amikor összeveszünk, ha csak simán leszidom, vagy bármennyire is ordítok vele, de ha az olyan téma, hogy csak áll és néz, fél perc múlva nem is emlékszik rá. Most egy olyan dolog volt, ami veszélyes volt, apával játszottak, dobta őket hátra a nyakából és én figyeltem, hogy mikor azt mondja, nagy levegő, csukod a szád, meg a szemed!... akkor valóban megtörténik-e ez. És míg Jancsi jól kivitelezte a feladatot, addig Julis persze, hogy nem. Így mikor hátralendült, elkaptam, mielőtt kiinná a fél medencét. Ez persze nem esett jól neki, ahogy aztán az sem, hogy mondtam neki, hogy nyugi, nincs semmi gond, csak ezt meg kell tanulni és gyakorolni kell. Ott sírt, pukkadt. Elmondtam neki, hogy nagyon jó móka a víz, de nagyon veszélyes is lehet, ha valaki nem figyel… Semmi nem volt jó, ki is ment a medencéből pukkadni. Engem nem zavart, addig is csend volt, viszont nap végén, mikor összegeztük a dolgokat, akkor meg felemlítette, hogy nem volt teljesen jó a nap, mert összevesztünk. Még soha máskor ilyet nem mondott, pedig volt már számos alkalom, mikor összevesztünk, csak az mindig csak engem hat meg és nem őt.

Bernát

Volt egy elméetem, amikor ide kerültek a büdös kölkök, Julis rendszeresen úgy feküdt, hogy az egyik lába térdben fel húzva talpon és amásik keresztbe az ölében. Mivel ezt nem tartottam normálisnak, és kényelmesnek, mindig kibogoztam a lábát és ő aludt tovább. Azt gondoltam, azért ez a fura fekvés, mert feszkós vot a nap, de mostanra már szinte elhagyta, és viszont ha veszekedés, vagy bünti van, mint pl. ma, akkor is szépen fekve alszik, tehát ez nem volt jó megállapítás, de akkor meg minek írtam le?

Bianka

Ezt leszámítva a napunk nagyon jó volt, én úsztam is még délelőtt, aztán pancsoltunk, játszottunk sokat. A gyerekek nagyon jól haladnak a vízzel, még nem úsznak, de alakul.
Jancsi a karúszóval egyedül megcsinálta azt, hogy háton lebegett a víz tetején, karjai széttárva lazán ábaival épphogy csak rugdosta a vizet és haladt előre. Sajnos ugrálni már nem lehet a medence szélérl, de azért egy keveset megoldottunk ügyesen.
Julis is önmaga határait feszegette megint, nagy levegőt vett és lebukott a víz alá, annyira, hogy teljesen ellepte a víz a fejét. Ez nála nagyon nagy szó, azok után, hogy a barátkozásnál még a medencébe is alig akart bejönni.
A délutáni alvást aznap sem hagytuk ki és megállapítottuk, hogy a gyerekek rendszerint délutánra jönnek bele a pancsolásba, addigra szabadulnak fel és kezdenek önálló játékokba, és addigra lesznek merészebbek, ami főleg Julis esetében nem hátrány.
Ő nagyon siklani akar, de most eljutottunk egy olyan pontra, hogy kb mindent akar, de most azonnal és az odáig tartó utat úgy kb átugraná. Írni akar, de gyakorolni semmit sem. Úszni, siklani akar, de nem kíváncsi a tempózásra, és nem akarja a siklás alapjait sem gyakorolni. Én minden fantáziámat bevetve húzom, vonom, lököm, tolom, mutatom neki a dolgokat, ahogy kíváncsi rá, de erőltetni nem akarom, mert azt fontosabbnak tartom, hogy élvezze, amit csinál, legyen is az bármi a vízben. Amikor nyitott rá, akkor lépünk egyet, meg aztán felet vissza, de majd halad ő is.

Már ránk sötétedett, mikor haza indultunk, gyors vacsi és irány az ágy.

Másnap sajnos meglett az eredménye a fürdőzésnek, begyulladt Julis füle. Ami a dühítő a dologban, hogy mire hazaértek, egy zokogó gyereket kaptam. Kérdeztem tőle, mióta fáj a füle? mondta, hogy alvás után, délután kezdett fájni. Bernát úgy ment értük, hogy Julis a homokozó szélén sírt. És akkor felmerül a kérdésem, hogy a kedves minden lében kanál, mindent jobban tudó óvónéni anyukája jól van-e? És miért nem tud a kedves óvónéni nekem időben telefonálni, hogy még a dokihoz elmehettünk volna, hogy felírjon egy normális fülcseppet? Miért délután 5-kor kell fülcseppért rohangálnom, hogy ne zokogva menjünk az éjszakába?

Na lényeg kb ez volt keddről, egy nyugisnak ígérkező nap, arra készültünk, hogy megyünk a kutyákkal egy kört. Helyett anya szaladgált, mint pók a falon. Szerencsére volt itthon fájdalomcsillapító, amit azonnal adtam neki, utáa megvígasztaltam, megölelgettem és mondtam, hogy igyekszem, megyek a patikába, hozom neki a fülcseppet. A fájdalomcsillapító elég hatékonynak bizoyult, így mire hazaértem, egész beszédes lett a gyerek. Ám ez a kis délutáni szösszenet megalapozta a másnapunkat is. Reggel 8-kor hívtam a gyermekorvost, hogy mi volt tegnap, mondtam neki, hogy bár nem vagyok orvos, betippelem, hogy az előző napi fürdőzés okozta a galibát…. Írt fel másik cseppet és azt mondta, hogy aznap semmiképp se menjen oviba.

Hát ettől nem lettem boldog. Julis viszont annál inkább… Bernát dolgozni ment én meg intéztem a dolgokat. Elvittem Jancsit oviba, majd elmentünk a zöldségeshez, vettem egy utánfutónyi banánt, almát, narancsot, répát, gyökeret, káposztát, zellert… visszafelé a húsboltnál vettem pár dolgot még, majd irány a gyógyszertár, abban a reményben, hogy már fent van a fülcsepp. Csak 5700,- Ft volt.  EGY FÜLCSEPP!!! Aztán vissza az oviba, beadtam a muníciót a kis szarosoknak, ezúttal banán, alma és narancs volt. Aztán haza, kaja, leves felrak, Julis udvar, májat felvág, jó nagy fokhagyma gerezdeket szeletelni, köret indít, jöhet Bernát.
Gyerek alszik, Bernát jött, és nagyon jót evett az ebédből, ami pírított sertésmáj volt, sült fokhagyma szeletekkel, vajas krumplipürével…. Azóta is emlegeti, szóval hamarosan újabb kör lesz :)

Amennyire frászt kaptam ettől a naptól, annyira nyugis volt. A reggel közepesen indult, de igazából Julissal nem volt gond, mikor beültem az ovi után a kocsiba, készséges volt, mindent megkérdezett, mindenhol köszönt, szót fogadott, abszolút egy fél rossz szó nem volt. Bernát kérdezte is, hogy milyen napunk volt, és mondtam, hogy nyugis… magam is meglepődtem. Aztán ketten uzsiztunk Julissal, ettünk répát is, közen beszélgettünk. Tényleg jó nap volt.
Arra gondolok, hogy így, hogy egész nap együtt voltunk, arányaiban a jóra is több lehetőség volt. A is igaz, hogy azért már egy csomó mindenen nem kell vitatkoznunk, mert beállt a rend, tudja a szabályt és be is tartja, így ezek, mint vitaforrások, kiestek. Így ezek a körök, egy zöldséges, egy hentes, egy patika, megmaradnak az élményszerzés forrásának, nem pedig egy veszekedés lehetőségének.
Hát mi tagadás, ezt már jobban élvezem.

Mára volt időpontunk a dokinénihez, de nem kellett menni, mert Julis füle rendeződött, így ment is oviba.

Megkaptam tegnap Julis Difer tesztjének eredményét. Még októberi vizsgálat, szerintem azóta nagyon sokat fejlődött. De van még mit alakítani. Volt, amiben kiemelkedően jól teljesített, volt, amiben meg még kezdetleges volt, de igazából nem vagyunk elkésve semmiről és azt gondolom, most van megint egy fordulópont nála, és szerintem most robbanásszerű fejlődés lesz.

Ma úgy keltem, mint akit agyonvertek, pedig emlékeim szerint jól és jót aludtam. A kölkök oviba mentek, és dolgoztam egy projekten, de nagyon fáradt voltam. Délután viszont nem aludtam, aminek mostanra érzem a hatását.

Voltam pszichológusnál is kedden. Azt beszéltük, hogy jó irány az, hogy jobban tömbösítjük a dolgokat. Gyerekidő, anyaidő, teaidő, kávéidő… stb. És ha így nevet adunk egy pár dolognak, annak kialakul a szabályrendszere, mint ahogy pl a telefonálásnak is, hogy ha telefonálunk, nincs beledumálás. Én csak az első kettőt mondtam először, a gyerekidőt és az énidőnket, hogy kell olyan rész, amikor csak a gyerekekkel foglalkozuk, és az nem a vacsi, vagy ebéd… Hanem csak az övék, viszont ha ezt becsülettel megcsináljuk, akkor várhatjuk azt, hogy egy kicsit foglalják el magukat és hagyjanak minket. Ha van egy kis lazításra idő, amikor nincs 10 másodpercenként az, hogy anyaaaaa…. az csodákat tud tenni. ahogy a pszichológus mondja, újra rágható az ember…  

Bernát

Fekszem az ágyban és tiktokozok, ez ilyen agyhalott idő, itt pihenek, nem agyalok, egy kis szürke köd. A gyerekek rendszeresen jönnek, hogy apa ez, meg az, meg nézd! Válaszolok, visszaküldöm őket, lehet menni szépen játszani, rajzolj még valamit…
De ma kivételesen ügyféllel tárgyaltam, hogy legyen csokipénz, és jött Jancsi, hogy apa…., mondom neki, hogy most nem érek rá, mert fontos dolgom van, és menjen játszani… Erre visszaszól, hogy de ő azt akarja….. Na elzavartam, nagyon felcsesz, amikor nem értenek az első szóból! Nagyon sok helyzet van, amikor hiába mondom, hogy mit kell csinálni, ők nem hallják, mert apa halkan beszél! Na ekkor elordítom magam, és újra elmondom nyomatékosan, és akkor indulnak csak meg. És mindig meg kérdem, hogy miért kell ordítanom? Jobb ez így? Kell ez a szar hangulat?

Jancsi napi cuki - valamit csináltam a gépen, és Jancsi oda jött hozzám és belevigyorogva a pofámba meg kérdi: Apa! elindítod a dobolós nénit, hogy jó legyen a hangulat?
Megfogtam azt a buci képit és mondtam neki, hogy persze, csak előbb hívni akartam Eszti mamát, hogy beszéljünk egy kicsit, aztán meg jól elmaradt a zene, de a jelenet vicces és cuki volt!

Bianka

Nálam is volt egy Jancsis cuki még tegnap…
Előzmény, hogy múltkor egy nyuszit kaptunk, megnyúztam, majd ahogy bontottam szét, voltak itt-ott bevérzései. Nem akartam, hogy szét csurogjon az asztalról a vér, ezért szóltam Jancsinak, hogy hozzon papírtörlőt, és konkrétan tamponáltam a nyuszi egyes részeit. :D Tegnap meg, amikor a májat vágtam, az is ugye olyan véres nyunyás, Jancsi modja: Jajj, anyuci, várj! Hozom!!! és visszatért két kocka wc-papírral :D Kérdeztem, hogy azt miért hoztad? Mondja, hogy ott olyan véres, és, hogy töröljem meg!

Bernát

Néha van ám jó is ezekben a büdös kölkökben! Néha! Julissal, amikor hazajöttünk az oviból és bár tartotta magát és csak csendesen nyüszögött, amikor az anyja kijött abból a helyiségből, ahova még a király is csak tojni jár J Na akkor elsírta magát, modhatni bele kezdett a sírásba, hogy volt közönség, de én úgy érzem, és emlékeimben az az érzés van meg, hogy anya a megmentő, aki szeret és ott elengedhetem magam és sírhatok, mert ő vigyáz rám. Szerintem itt is ez volt, nagyon el volt keseredve. (Bianka: én is ezt gondolom, hogy akkor fakadt ki, de az akkor nem műsor volt. Fura ezt mondani, de tudom, hallom, érzem, mikor sír sőszintén és ez az volt. Jó volt vígasztalni, átölelni, és annak lenni, aki megmenti)
Gyors nyomozás milyen fül bizbasz kell, addig fájdalom csillapító, azt majd lesz valahogy. Apa indított egy gyógymesét, és az ölébe vette, mint a pici babát, és simizte. Pár perc és hatott a fájdalom csillapító, ezt onnan vettem észre, hogy megszűnt a szipogás és halkan megkérdezte, hogy kaphat-e csokit J  Majd nemsokára jött anya és hozta a csöpit.

A fürdőbe is volt sok kedves pillanat, lehet, rosszol csinálom, de nem engedek meg mindent elsőre! A fürdőben van egy élmény medanszié és mellette egy pöti kör fenék mosó, konkrétan forró vízzel. Én ebben el üldőgélek negyed órát, aztán irány az úszó medence és bele nyakig a hideg vízbe, de ez jó!
És hát kérdik, hogy ők bele jöhetnek-e, de ez nem gyereknek való! De mikor már másodjára ültem benne, akkor már bele engedtem őket, hogy jó gyertek, de csak egy kicsit, pár perc, aztán irány a hideg víz! A kis buták nem tudták mi lesz, de én kézen fogva beszaladtam velük a lépcsőn! Volt sikítás J
A nap végére felpörögtek és egyre jobban, bátrabban merültek, meg pancsoltak, mondtam is Biankának, hogy szerintem legközelebb úgy kéne jönni, hogy egymás után két nap, hátha akkor a második nap már bátrabbak lennének és megtanulnának úszni. Mármint Jancsi, mert ő egyedül mindent is megtanul, Julismeg…. hát nem. Nem szeretek ilyen kijelentést tenni, de Julis félősebb és kevésbé ügyes, Jancsi meg vakmerő! De nincs gond, Julis is szépen lassan fejlődik.

Egy kis nyavajgás, nagyon nehéz ez a blog írás, zajlik az egész nap, meló, gyerek, problémák, örömök, érzések, kikapcsolódás … És este üljek ide, most még épp csak 21 óra, és írjam le a mai napot, a történéseket, szenvedéseket, vitát. Vagy erőltessem az agyam, és néha mondjak már valami szépet, hogy ne csak hiszti legyen az egész írás, mert arra meg ki kíváncsi?. Néha még én is unom magamat, nemhogy más! De persze fontos, hogy ezt leírjuk, Hallod, Julis apád szeret, írja Neked a memoárjait, hogy milyen egy rossz gyerek vagy! J Ja, közbem begyulladt a torkomnál a nyirok csomóm, ezért kicsit fáj, és nyomaszt, mint egy fogfájás!

Ma én mentem a kölkökért és a fekete picsa fogadott az udvaron, hogy Julis nagyon csúnyán beszél. Mondom neki, hogy otthon nem lehet csúnyán beszélni, hogy ezt itt tanulta, de kérdem, hogy mit mondott, és akkor ott játsza a fejét, hogy hát csúnyát, de mit, hát nagyon csúnyát. Hát bazd meg, akkor mondd már ki, hogy mit, hogy találja ki, de ez a picsa nem mondja. Na otthon számonkérés! Nem vagyok ám biztos benne, hogy ez a kis hülye tudja, emlékszik-e, hogy mit mondott! Elméletileg azt mondta, hogy (nem mondom ki csúnya! ) faszkalap… eskü, mi csúnyán beszélünk, de ezt nem szoktuk mondani, kire is mondanánk. Mi bazmegolunk, idiótázunk, meg hasoló, persze ezek is csúnya káromkodások, de ezzel azt akarom mondani, hogy ezek nem a mi szavajárásaink, ezt máshol, mástól hallja. Ez pont olyan, mint a multkor a megöllek, hogy ezt ugyan ki a tökömre mondanám?
Persze akkor kiderült, hogy az ovis társától hallotta, de az nem számít.

Agreszzív kismalac mondj valami pozitívat is.  Hívpozitív! J
Na megyek nézni a filmet, mert hulla vagyok, ma rotátoroztam és szétment a derekam, de a munka az munka, én meg már főispán vagyok! Mert a munka nemesít! J J Bocss!