2024.02.27.

 

Bianka

Jancsi a közellenség….

Egyik nap már gondolkodtam ezen a témán, de ma különösen aktuális és nagyon durván érzékelhető volt, ezért írok róla most. Nem tudom, hogy a kétgyerekesek mennyire érzékelik ezt a jelenséget, nálunk, ha nem is mindig, de gyakran érzékelhető.

Olyan napunk, hogy minden kerek, nem sokszor van. Ehhez kell az is, hogy a gyerekek is jókedvűek, jófejek, lelkesek legyenek, akarjanak jó lenni és szót fogadni, és mi is – de főként én – legyünk kellően lazák. És ahogy mondani szoktam: ha mindenki teszi a dolgát, akkor rendben megy minden.
Legtöbbször azonban az van, hogy mindig van valaki, aki dobálja a kavicsokat a gépezetbe. Ez nagyon sokszor Juliska. Sokszor írtam már, nem akar Ő rossz, vagy bunkó lenni, csak ő teszi azt, ami épp jön és belőle sokszor ilyen kis paraszt módon jönnek ki a dolgok…

De persze a kavicsdobáló sokszor én vagyok, aki nem tud szemet hunyni néhány hülyeség felett, de ez meg kényes ügy, mert épp ma is ezt beszélgettük a pszichológussal, hogy ahhoz, hogy később ne szívjunk duplán, ahhoz most kell szívni. Vagyis most sokkal többet kell beletennünk ebbe az egészbe, de ez meghozza a gyümölcsét. Szóval én sem akarok kavicsokat dobálgatni, csak szívni sem akarok később.

És persze időnként Bernát van rossz passzban, vagy Jancsi is szokott paraszt lenni, meg hazudik, szóval Ő sem szent, annak ellenére, hogy sokszor az írásainkból ügy jön ki, hogy Vele nincs gond… dehogyis nincs…

No mindegy, szóval mind dobálunk kavicsokat mindenhova, ez a lényeg.
És észrevehetően mindig van egy valaki, aki érzékelhetően elcsúszik a dolog.

És visszatérve a gyerekekre, olyan ritkán van, hogy mind a négyen toppon vagyunk, de olyan is ritkán van, hogy a gyerekek mindketten jó passzban vannak.

Rendszerint Julis csinálja a fesztivált, olyankor Ő a közellenség, ez van legtöbbször.
Második helyezett az a felállás, mikor mindketten barmok,
harmadik helyezett az, amikor mindketten nagyon akarják és odateszik magukat és mindketten jófejek,
és a negyedik felállás, mikor Julis a jófej és Jancsi a barom.

És sokszor ezek váltják egymást, hogy Jancsi a jófej, Julis a barom, aztán meg Julis a kezesbárány, Jancsi meg a troll.

Hát ez az utóbbi volt ma is.

A kerettörténet sem volt semmi.

Ma pszichológushoz volt időpontom 10-re. A gyerekeket magunkhoz képest nagyon időben adtam le az oviban és nagy mellénnyel hívtam anyát, hogy akkor kávézzunk egyet így reggel…. Szerencsére nem vette fel így, bár úgy emlékeztem, nem írtam be a naptárba, mert már ez állandósult időpont, azért ránéztem, hogy biztosan 10-re kell-e mennem. De volt valami 9-re… Mi a franc? BASZKIIIIII!!!!!! Fodrász!!!!! Gyors egyeztetés, hogy mit lehet kihozni a fejemből 50 perc alatt…
ikerült, mindenhova odaértem, de de a fodrász előtt valamennyivel hívtak az oviból, hogy a lánynak mióta foltos az arca? Merthogy egyébként lepkehimlő terjed az óvodákban… Életemben másodjára hallom azt a szót hogy lepkehimlő, szóval gőzöm nem volt arról, hogy mi a franc ez és mennyire halálos. Mondtam, hogy 11-kor szabadulok, utána át tudom vinni a gyereket a dokihoz.
Felhívtam a doktornőt, hogy mi a pálya? Mondta, hogy semmi szín alatt ne menjünk be… tele van a váró lázas, beteg, köhögős gyerekekkel. Ha a szokásos foltok, akkor nincs semmi. Ha meg valami más, akkor küldjek fotót… A lepkehimlő egyébként – ha már a foltok kijönnek, nem fertőz.
Jó, odaérek a gyerekért, hogy fotózzak… egyből meglepnek az óvónők, hogy akkor vigyem is haza. Mondom, nem szükséges, mert nem is látok rajta semmi különöset, csak a szokásos szárazság, néztem a hasát, karját, mert a doki azt mondta, hogy máshol is kell lennie foltnak. Hát nincs semmi. Akárhogy nézzük, nincs. Jó, mondom, akkor minden oké… Erre az óvónő, hogy egész tarjagos, pirosas volt akis arca, egészen a füléig… de mondom, most nincs semmi… (miért nem fényképezi le?)
Jó, mondom, akkor öltözhetsz vissza, erre az óvónő mondja, hogy „de egyébként a hasa is ment….”
Ja értem, csak úgy mellékesen azóta a hasa is ment. Nem kezdtem el akadékoskodni, de úgy voltam vele, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, ez a hasmenés dolog is olyan, hogy vagy úgy volt, vagy nem. Ketten vannak, fáradtak és szerintem örömmel lepasszolgatjuk a gyerekeket, hacsak lehet… Persze, délutánra már Jancsinak is ment a hasa… Vidámság…
A dokinő nevetett… Szerintem Ő is találkozott már érdekességekkel. Az egyetlen jó az egészben, hogy ezt kb két telefonnal el is intéztük, nem kellett a fél délutánomat a váróban töltenem mindenféle betegségnek kitéve magunkat.
De azt beszéltük, hogy azért egy rendes hasmenés nem ilyen, merthogy Julis aztán egész délután nem produkált semmit… A 45 éves tapasztalatom más a hasmenésről. …
Itthon a lelkére kötöttem mindkét gyereknek, hogy ha megy wc-re, szól. Ha kakil is, akkor nem húzza le, hanem szól ,muszáj megnéznem.
Kakát még soha nem kémleltem ennyire, de ami még vadabb, odáig sem fajult még a dolog, hogy a telefonomat a wc fölé tartva egy kis adag briósra nyomom a fókuszt és exponálok… De bizony, hogy lefényképezte Jancsi produktumát, mert az bizony nem volt hasmenés. Már ha esetleg lenne belőle valami nézeteltérés.

A délutánunk másik vonala viszont ennél jóval rosszabb.

Most kivételesen nem mi,a lányok csináltuk a fesztivált, hanem a fiúk.
Az van, hogy Jancsi mostanában szemrebbenés nélkül hazudik. Egyik nap is az asztalnál rugdostak dobogtak, már rájuk szóltam nem egyszer, és utoljára csak ingerülten kérdeztem, hogy melyik rugdos már??? Erre Jancsi szemrebbenés nélkül rávágta, hogy Juliska! Kérdőn Julisra néztem, kezemben volt a légycsapó, már majdnem csaptam, mikor Julis mondja felháborodva, hogy de ő nem is rúgdosott!!!! Visszanéztem Jancsira…. Ez komoly???? Nem elég, hogy rúgdosol, még hazudsz is? Na húzás befelé!

Mára vittem neki két váltócipőt, mert az eddigit kb kinőtte, már nem tudta becsatolni. Amik voltak cipők, nem tudtam melyik mennyire kényelmes, inkább elvittem egy kis zártabb vászoncipőt, meg egy szandált, ha valamelyikkel gond lenne. A vászoncipőt át is vette még reggel… Majd délután látom, hogy az udvaron abban rohangál kint. Azért ehhez még hideg van… (Mondjuk ez is érdekes, hogy kedves óvó nénik mindenre figyelnek, de ezt nem szúrják, hogy nem vagyok ennyire agyatlan, hogy egy ilyen kis vékony szar cipőben engedem el a gyereket???? Na mindegy… kérdőre vontam, hogy Te meg? Mit keresel itt kint váltócipőben?? Elkezdett befelé sunnyogni, mondom nagyon gyorsan húzás… Jött a dajka, elnézést kért, hogy Jancsi mondta neki… Nézek rá Jancsira, hogy ugyan már….  Elmondtam a dajkának, hogy miért vannak a cipők… aztán kicsit megdorgáltam Jancsit, hogy hazudik és így megvezet másokat. Hazafelé kikérdezgettem, hogy melyik a váltócipője, tisztában volt-e vele, hogy az váltócipő, de minden teljesen tiszta volt neki, csak vélhetően tetszett neki a dínós cipő és nagyon azt akarta… Csak ha meg jól megfázik, azzal nem leszek előrébb….

Na és akkor ami még durvább, hogy amikor dél körül Julis öltözött, a vezető óvónő félrehívott, hogy hát nem akarta mondani, de mégis mondja, hogy egyik nap apuka olyan durva volt a Jancsival… kérdem, mit csinált? – Hát, hogy Jancsi nem akart öltözni és olyan durván megemelte és lenyomta a padra, hogy üljön oda.
Hát én csak néztem, hogy nem tudom, mit láthatott, meg mikor, mert múlt héten nem is mentek, előtte meg nem kellett már öltözködni, mert mindig az udvaron voltak… szóval passz, de hát jó, legyen így. ÉS!!!!! hogy Jancsi múltkor azt mondta, hogy apa megrúgta a combját.
Hát nekem úgy kb földig szaladt az állam. AZ én férjemről sok mindent el lehet mondani. Fura a humora, szarkasztikus, időnként még bunkó is. Ami a szívén, az a száján. Ha mérges, ordít, és tud igazán mérges lenni. Volt már, hogy adott egy tockost valamelyiknek, de azt, hogy megrúgja bármelyiket is, az kizárt. Egyszerűen nincs ilyen nálunk. Az lehet, hogy ordítunk, mint a sakál, de az, hogy gyereket megrugdosunk, ilyen nem létezik az eszköztárunkban. De senki felé.  Szóval mondtam, hogy nem tudom, ezt ki honnan vette, de ez nem igaz.

Az óvónő utána mondta, hogy hát azért emiatt ne veszekedjünk, meg nehogy leszidjuk Jancsit… Hát, mondtam, hogy azért erre rá fogok kérdezni, mert komolyan érdekel, hogy honnan vett ilyet…

Elmondtam Bernátnak, és nagyon rosszul esett neki, borzasztóan bántotta a dolog, hogy Jancsi ilyet mondott rá. Én, mikor bejöttek, megkérdeztem Jancsit, hogy apa rúgta-e már meg? Mondta, hogy igen. Kértem, hogy mesélje el, hogy ez hogy történt. Nem tudta elmesélni. Kérdeztem, hogy mit csinált, miért volt mérges apa? Nem tudta megmondani. Kérdeztem, hogy ez kint, vagy bent történt? Nem tudta megmondani. Bizonytalanul mondta, hogy bent.
Ezek után megkérdeztem, hogy emlékszik-e, mi volt, mikor Zorát bántotta és én mérges voltam?
Elmondott mindent részletesen, mit csinált, miért lettem mérges, hogy megfogtam a kabátjánál, hogy a fürdőszobába tettem be, hogy aztán a sarokba kellett ülnie…
Kérdeztem tőle, hogy ezt nem álmodta inkább? Tudja, mi az, hogy álom? Tudta, elmondta.. Kérdeztem, hogy ez nem álom volt? Nem tudta…
Nekem gyanús, hogy ez a sztori inkább álom volt… Vagy talán még az, hogy a gyerekek a verbális bántást sokszor fizikai bántásként élik meg, és lehet, hogy Bernátnak egy keményebb szidása így csapódott le Nála…. Mindenesetre megcsinálta mára a hangulatot, Bernátot nagyon elszomorította, és engem is… És az is gond, hogy a kis hülye természetesen nincs tisztában vele, hogy ezzel mekkora károkat csinált, hogy ezzel milyen lavinát indíthat el… Aggasztó ez is, hogy törjük itt magunkat, szívünket-lelkünket kitesszük értük és egy ilyennel szétcseszhetnek mindent, úgy, hogy meg sem történt, talán csak álmodta.

Bernát

Kezdeném az elejével, hogy rohadjon meg az a büdös kurva óvónő, a pereputtyával együtt!!!
Ez folyamatosan hergel minket, mindig csak bizalmasan félre hív és mond valamit, de ezen ne vesszünk össze, de ő ezt látja, és egyéb! Hát a kurva anyád, te picsa. Jancsi folyamatosan tele van lila foltokkal, bárki, aki ismeri, igazolhatja, itt is írtuk, hogy áll egyhelyben és felbukik a saját lábában, mászkál az ágyon és leesik a fa szélére és megüti, hál’istennek, ezek azért jól látható éles foltok, ha én ekkorát ütnék, akkor mind az öt ujjam meglátszana rajta. Folyamatosan tisztázni kell dolgokat, hogy mi az a verés, mert még nem volt megverve, mi az a pofon, mert szerintem pofont se nagyon kapott, Nem emlékszem egyszer ültünk az asztalnál és talán kancsalított evés közben, és nem tudom, hogy aznap már hányszor volt rászólva, hogy ezt ne csinálja, de ő ezzel szórakozott, és ahogy megláttam, abban a pillanatban már csattant is a pofon, annyira hatalmas volt, hogy nem sírt, max meglepődött.
Általában inkább guggolnak, vagy az ágyon ülve, esetleg a sarokban gondolkodnak, régebben taslit is adtunk, de ez nagyon ritka. Tegnap háromszor mondtam neki, hogy pakoljon össze az ágyán, mert vacsora van, és harmadjára is, mikor bejöttem a földön játszott, az ágya meg teli játékkal. Hát kapott egy tockost, de ez is inkább csak kizökkentés volt, pofonnak nem csúfolnám. Azonnal felpattant és ment pakolni, nem sírt, nem nyavalygott. Gondolom, nem esett neki jól, de a vacsoránál már nem volt harag és ott baromkodott. Szóval ekkorákat ütök.
Már meséltem, a szájberagasztást, hogy reggel ébredés után megkérdezte, hogy mi beragasszuk-e a száját… Szerintem akkor is álmodhatott valamit. Ma reggel már mindannyian fent voltunk, csak Jancsi aludt még, de nyüszögött, odamentem és tiszta erőből páros lábbal……, óvatosan megsimogattam a hátát és a fejét, abba is hagyta a nyavalygást és aludt még egy tízpercet, aztán simogatva keltettem, mert ovi van.
És alapból mindig megy a szeretlek apa, meg az odabújok hozzád, meg az összes többi szeretgetés, és akkor ez jön haza az oviból????
Hát mondtam, egy, ma nem szóltam hozzá, és nem is válaszoltam,
kettő, hogy csak Julissal beszélgettem kedvesen, ment a hidegháború.
Meg a kemény megtorlás, megettem a csokijukat, amiről kb. nem is tudtak, hogy van, mert nem látták a szekrényben, de én tudtam, hogy az nekik van szánva és megettem!!! BOSSZÚÚÚÚÚÚÚ!
És egész délután fortyogtam, hogy ez a picsa mit vádaskodik??? Ennyi év alatt nem tanulta még meg, hogy a gyerekek hazudnak. És én pontosan látom és hallom, amikor a játék hevében az anyát, vagy ismeretlent, valószínűleg az óvónőt idézik. És felismerem a szituációkat, hogy ezeket az anyja mondta neki ekkor és ekkor, de azt is látom, hogy utána hozzá költ az eseményekhez tök mást, ami már nem történt meg. Csak ugye ezt a barom óvónő nem tudja!
Jancsi állandóan rosszbácsi akar lenni! A pókemberből is szereti a gonosz karaktereket, a farsangon is rosszbácsi volt, és egy csomó ilyen furcsaság van vele, de azt gondoljuk, hogy kinövi.
De nagyon várom, hogy én menjek az oviba, odahívjam azt a picsát és Jancsit megkérdezzem előtte, hogy Jancsi, emlékszel, amikor apa a láncfűrésszel levágta mind a két lábad? És a válasz 99%, hogy az lesz, hogy igen! Mert egy négy éves gyerektől tudok úgy kérdezni, hogy azt válaszolja, amit én akarok!
Ezzel bebizonyítva, hogy a gyerek egy barom és ezzel mentesülök a vádak alól!
A múltkor, -de szerintem már ezt is írtam, - azt mondta Jancsi, amikor ketten voltunk, hogy én rossz vagyok. És én visszakérdeztem, hogy azért vagyok rossz, mert megverem? - Igen. – És, mondom, amikor kapsz egy taslit, előtte hányszor szólok, hogy ne csináld?? Erre Julis, vagy azt mondja automatikusan, hogy sokszor, vagy az hogy ötször! Na a lényeg, hogy megbeszéltem Jancsival, hogy mától mindig mondom hogy vedd fel a földről a játékokat, most mondtam egyszer, vagy kétszer, vagy akár harmadszor, de negyedjére már nem szólok, csak kapsz egy pofont! És már vagy három napja így megy, hogy lássa, nem én vagyok rossz, hanem ő csinál valami rosszat. És a faszom kivan, amikor öcsém gyerekei voltak nálunk, bár ők nagyobbak, de nem kellett őket fenyegetni, pofozni, bár Timi kapott egy visszakézből pofont! Amikor medencés fürdés után Julist arrébb lökte, és hozzátette illedelmesen és kedvesen, hogy takarodj a kurva anyádba. És igen gondolkodás nélkül szájon vágtam, mint bárkit, aki aki az én házamban, az én családomra hasonlót merne mondani! És most nem a gyerekemet védtem, mert ha az öcsém gyerekeire mondták volna az enyémek, vagy egy vadidegen gyerek vagy felnőtt, tökmindegy, az is kapott volna! Vannak dolgok, amiket nem tolerálok, tudod zéró tolerancia!
És hozzáteszem, nem vagyok egy agresszív állat, amióta gyerekeim vannak, még vezetni is próbálok lassabban, mert nem kockáztatom az életüket, meg talán most így rám is nagyobb szükség van, nem halhatok meg. Ez a mai nap nagyon bassza az igazság érzetem, és ha nagyobb lenne a gyerek jól megverném, hogy nesze, ilyen az, amikor tényleg megvernek, nem egy kurva tockos számít annak. És aki ismer, tudja a sok biciklizéstől olyan lábizmaim vannak, hogy ezt a kis hülyét fel tudnám rúgni a holdig!
ÉSSSSSS! Bassza meg, nekem nem azért kellett a gyerek, hogy én állandóan fegyelmezzem, meg verjem, mint a lovat, én szeretem, simogatom, kedveskedek, hozom be a kakaót, a csipszet, kapnak néha kólát, és minden! És szikrázik az agyam, hogy most mi a fasz van? Miért hazudik, feltűnési viszketegség, vagy valamit akart mondani az oviban?
Igen! Mi mindkét gyereket szigorúan fogjuk! Szerintünk a gyereket nevelni kell és mi erre tettük fel az életünk, hogy ebből a két cigánygyerekből embert faragunk és csak jóra tanítjuk őket, nincs lopás, nincs hazugság, nincs bűnözés. Már most nézegetjük, hogy melyik iskolába kéne nekik tovább tanulni hogy normális körülmények között legyenek és ne a putriban nevelődjenek. És vállalom, ha az én gyerekem egy mocskos szarházi lesz, én agyonütöm, aztán bemegyek a börtönbe és én is meg bűnhődök a hibámért! De addig is küzdök, hogy egy tisztességes ember legyen!
Annyira felbasztam magam, hogy most lüktet a testem, és fortyogok!

Bianka

Nade… Julis legalább ma normális volt. :) Az apró dolgoknak is kell örülni! Muszáj lesz, mert holnap Julis vélhetően marad itthon. Jancsi talán megy, de majd reggel kiderül.