2024.03.09.

 

EXPEKTRÓ PATRÓNUM az az ez egy EXPEDITÍV napvolt…
Bernát

Ma reggel az asszony elvitte a kölköket és volt egy pihentető napom. Reggel még közösen reggeliztünk, aztán elkezdtem összekészíteni az anyagokat a mai munkához, majd nekiálltam betonozni az akna tetejét. Közben raktam be egy mosást meg szárítást. Hallgattam zenéket, délbe mint egy farkas, ettem, éhes voltam.
Vettem egy kemping biciklit, ma felpumpáltam és tekertem egy próba kört.
Ki takarítottam a szerszámaimat, mert az építkezésen nagy volt a por. Karban tartottam őket, estére elpakoltam, és az udvaron is takarítottam.
Mire hazaért a beteg asszony, csináltam neki gyógyteát, raktam fel vizet a vacsorának, és elindítottam egy mosogatást. Fel vagyok pörögve, amit mára terveztem szinte mindent megcsináltam, nem pihentem egy percet se. Most készülünk a vacsorához, de én már írok.
Vacsora után van még két gépem, amit meg kell javítani, azt még megcsinálom, és ha az agyam engedi, még lefekvéskor az ágyban csinálok egy árajánlatot. Ez a terv.

Tegnap kapott mindenki egy nagy tábla csokit, rá is írtuk a neveket, Jancsiét a csokis szekrénybe tettük, a dobozkába, amiben az Ő édességei vannak. Julis bevitte a polcára, el lett mondva, hogy ma reggeli után mindenki annyi csokit eszik, amennyit akar. Julis másfél csíkot evett meg, Jancsi két sort. Elmondtuk, hogy mindenki annyit eszik, amennyit akar, de ha nem hagynak, elfogy! Ez amolyan kísérlet… azt nem tudom, hogy mi értelme van, de most megfigyeljük, ki mekkora zabás. Jelzem, én fél táblát nyomtam be. J
Vacsira túrós tészta lesz, és utána puding.

Bianka

Nekünk meg ma egész jó napunk volt, gyakorlatilag egy hangos szó, vagy különösebb idegeskedés nélkül lement a nap. Én reggel felnyaláboltam a kölköket és egy gyors virágos után megirányoztuk a távolabbi dédi mamát, Eszti mamát, és tervben volt Karika mama is.
Az én egészségem megint valahova szabira ment, de reménykedtem, hogy csak kiszáradt a torkom. Hát nem. Mostanra nem kapok az orromon levegőt… Király… más bajom egyelőre nincs, ömlik belőlem a takony…. De reggel még egész jól voltam, álmomban nem gondoltam, hogy ez lesz belőle,szóval elindultunk.

A dédi felé menet – egy kis faluban lakik – az úton odafelé végig gyümölcsfák vannak, szóval egy olyan úton mentünk hogy végestelen végig hófehér virágba borult fákban gyönyörködhettem. A kocsiban jó zene szólt, kint kellemes levegő, az úton senki más, csak mi. A gyerekek hátul békésen dalolgattak, engem meg olyan szinten öntött el a boldogság, hogy mire a faluba értünk, bőgtem, mint az árva szamár… Ebben volt egy kis tavasz, biztosan egy kis hormon is, de nagyrészt az öröm, hogy végre béke van, hogy egyre többször van ilyen béke, és én egyre többször lelem örömömet ebben az érzésben. Nagyon boldog érzésem volt, és azt beszéltem meg magammal, hogy nem lehetek annyira rossz úton, ha ez az érzés uralkodik el rajtam.

A dédihez menet beszéltünk a virágokról meséltem a gyerekeknek hogy a dédinél biztosan lesz nárcisz, talán még maradt krókusz, de az nem biztos. És, hogy a dédi kertje különleges, Nála olyan virág is virágzik, ami másnál nem szokott. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy a dédi sem fog örökké élni és remélem, hogy még sokáig velünk lesz, hogy minél több jó és maradandó emlékük legyen a gyerekeknek Róla.

Eszti mamához fél egy körül estünk be, kis mese után le is fektettük a gyerekeket, akik elég gyorsan el is aludtak. Legalább így tudtam beszélgetni Eszti mamával kicsit értelmesen :)
Időben ébredtek,kis uzsi, majd Karika mamával az egyik kedvenc játszóterünkre beszéltünk meg randit, így mindenki kellemesen tölthette az időt.
Julis felmerészkedett az egyik mászókára, ahonnan két csúszda is vezet lefelé. AZ egyik zárt. Nem mert rajta csúszni. A távolból figyeltük, hogy na vajon meri-e… de nem merte. Már beült a csúszdába, de aztán meghátrált. Odamentem, hogy na Julis? Mi lesz ezzel a csúszással? Vigyorgott… Kérdezte, hogy mi lesz, ha lecsúszik? Hát – mondom – mi lenne? Lent leszel. Mert a másik csúszdán mi szokott lenni, ha lecsúszol? Leérsz, azt lent vagy. Nézd, Jancsi is épp most ért le, aztán milyen boldog!
Ez elég volt ahhoz, hogy lecsússzon. Elsőre szerinte gyors volt neki, de a kis ijedtséghez képest szerintem sokkal nagyobb volt az öröme, hogy megcsinálta. Ki tudja, mióta gyűjtögette már a bátorságát ehhez. Nagyon nagy öröm volt az arcán, ugrált, meg táncikált is egy kicsit, és azonnal ment újra. Megbeszéltük, hogy még kettőt megvárok, aztán megyek vissza Karika mamához.

Mire hazaértünk, hulla voltam. Nagyon jó volt, hogy Bernát elkezdte a tésztához a vizet feltenni és nagyon jó volt, hogy egy nagy pohár tea várt.

Estére a Hófehérkét néztük meg, aztán elég gyorsan el is aludtak… hosszú és tartalmas nap volt :)