2024.03.13
Bianka
AZ életünk egész békés most. A kisebb hülyeségek mellett
most nem történt nagy baj, nem volt rongálás, vagy ilyenek.
Reggel Bernát intézte az oviba szállítást, én maradhattam
dolgozni. Jó volt most itthon végre. Egy kis időt a rendre fordítottam és
feltettem a kaját, hogy mire majd Bernát hazajön, legyen meleg étel. Ma elég
rohanósan indult a reggele, így az ebédje is hiányos volt egy kicsit,
gondoltam, jól fog esni neki valami normális kaja.
Felmostam, elpakoltam, beraktam a mosást, mosogatást,
letakarítottam a gáztűzhelyet, feltettem a kaját és felmostam. Így ültem neki
dolgozni, ami a lelkemnek nagyon jót tett. Úgy is jön a Húsvét és bár nem
várunk nagy vendégsereget, most olyan a lakás, hogy ha most betoppanna valaki,
nem égne a pofám.
Délután én mentem a gyerekekért. Bedobozoltam a virslis
kifliket, amiket tegnap sütöttem, felvettem dupla nadrágot és dupla felsőt,
hogy ha ott ücsörgök a játszón, ne fázzak (meg).Jah, nem mondtam Megint beteg
vagyok. Vagyis már inkább csak voltam. Pénteken még simán nőnapozgattunk a
dédinél szombaton meg éreztem, hogy óráról órára egyre gatyább a közérzetem. A
vasárnapom full takonyban telt és ez csak kicsit kezdett javulni. A döbbenet
inkább az, hogy gyakorlatilag egy aspirin+C volt, amit bevettem csak még az
első nap, azon kívül semmi gyógyszer, csaaaak… kapaszkodj…. csak pálinkát!!! Az
első pillanattól kezdve csak pálinkát hozott Bernát, hol ilyet, hol olyat, de
basszus, nagyon durván hat. Nem a jókedvemre, hanem a javulásomra. Minden nap
öblögettem pálinkával és mostanra azért jelentős javulás van. Kapok levegőt az
orromon már, és már határozottan kifelé jövök a betegségből, nem pedig bele,
pedig máskor egy hétig simán benne voltam. Persze az is játszik, hogy nem olyan
durva vackot kaptam el, csak egy kicsit megfáztam és az is lehet, hogy az
elején sikerült megfogni, de a pálinka jól teljesített, az biztos :)
A délután nem lett volna rossz. Azt terveztem, hogy kicsit
kimegyünk a játszóra, aztán húzás haza… De Julis az oviban elém szaladt és
semmi köszönés, semmi de jó, hogy jöttél… csak az, hogy hova megyünk? és
megyünk-e játszótérre? Jancsi meg éppen libikókázott, egész vadul tolták, rám
nézett és kb ügyet sem vetett rám. Na ott döntöttem el, hogy nem megyünk a
játszóra. Nem nagy ügy, de nekem az volt és igen, rosszul jött ki. De itthon
sem volt nagy gond, mert ilyenkor, mikor Bernát még nincs itthon, akkor tudnak
rendesen biciklizni, meg rollerezni, szóval olyan nagy veszteség nem érte őket.
Este azonban sikerült megint csalódnom egy nagyot.
A kiscsoportos anyukás chat-ben mondta az egyik anyuka, hogy a kislányát az
oviban megverték, megrugdosták…. Nem tudom, hogy tudja-e kik az elkövetők, de
nagyon remélem, hogy az enyémek nincsenek ebben benne. Viszont mikor tegnap ez
az egész elindult, egy másik anyuka is jelezte, hogy a kisebb fiát az egyik
csoporttársa rendszeresen bántja, és a gyerek már nem mer oviba jönni. Sír, és
addig hergeli magát, hogy hány. Anyuka nem mondta, hogy ki az elkövető, mert
akkor még nem tudta, de mára kiderült, hogy Jancsi az, aki rendszeresen bántja,
ököllel hátba veri, meg ilyenek. Az anyuka írt rám ma este. Szerencsére Vele
már többször kerültünk kontaktusba, egyszer egy kutyát akartunk megmenteni,
máskor Bernát ment a bejáróhoz vitt anyagot nekik, és legutóbb meg a közös óvó
nénis búcsúajándék miatt találkoztunk, szóval már több jó élményünk is volt,
szóval a csaj rám írt, hogy mi a szitu, és felajánlotta, hogy mi lenne, ha
összeengednénk a gyerekeket, találkoznánk játszótéren, vagy valahol… Ezt jó
ötletnek találom, azért is, hogy hátha oldódik ez a feszkó hátha Jancsi is
máshogy tekint a másik gyerekre, ha van másik közös élmény, meg különben is a
gyerekek annyira gyorsan változnak, hátha ez elindít pozitív irányban valamit.
de ettől még mélységesen csalódott vagyok, hogy a gyerekeink ilyen durvák
másokkal.
Julis, mint egy tank, úgy megy az oviban is, elindul és lök arrább mindenkit,
aki az útjában van. Nem tud kommunikálni, ellenben jó csúnyán beszél. A fiunk
meg a csoporttársait veri. Szép eredmény.
Én most elővettem Jancsit és rákérdeztem, hogy ez milyen szokás, mert én nem
emlékszem, hogy itthon ez divat lenne, hogy ha nem tetszik valami, hátbaverem a
másikat. Nagyon sokszor beszéljük meg, mondjuk el, szólunk rájuk, hogy egyrészt
nem csérogni, meg nyávogni kell, hanem megmondani, hogy a másik hagyja abba,
ami nem tetszik. Ha pedig nem hagyja abba, akkor szólni kell valaki felnőttnek.
Annyira tehetetlennek érzem magam ebben, mert beadom a gyereket reggel az oviba
és b fogalmam sincs, hogy mi történik egész nap, és ha az óvónő délután nem
mondja, hogy mi volt, akkor azt gondolom, minden oké, miközben a fél ovi a
fiunktól retteg. Döbbenet.
Holnap én viszem őket és beszéltek az óvónővel, hogy most egy darabig minden
ilyen esetről tudni akarok.
Ki kell találnom azt is, hogy a gyerekekkel való
kommunikációjukat hogy lehet fejleszteni, mert nyilván ez egy kicsit hiányos, amiatt
is lehetnek gondok.