2024.03.17,

Bernát

Szombat

Itt van már a hosszú hétvége és annak minden szépsége…
Jelentem, gőzerővel dolgozom, csinálok egy házat, közben itthon is haladnak a dolgok, még ha lassan is. Ma volt itt öcsém, és csináltunk pár dolgot, kibetonoztuk az akna fedlapot végre. Megépítettük az új csirke farm kerítését, kipakoltuk a csirkeólat, én gyorsan elmentem tatához használt cseréplécekért, amiből majd a csirkeülőt csinálom, holnap (vasárnap), ha lesz időm és energiám, és nem esik az a q… eső, akkor folytatom az udvar rendezését is. Minden évben úgy indul az udvarrendezés, hogy a kaputól elkezdek hátra görgetni minden szart! És a fejlődés úgy alakul, ha minél hátrébb rendezett az udvar. Ennek most két nagy akadálya van. Az egyik a kutyánk, aki mindent szétszed, mindent megrág és mindent összeszar! A másik, tényleges probléma, az az akna befedése volt, ami eddig ideiglenesen fa, meg lemez lapokkal volt kutya-, és gyerekbiztos. De pár nap és a helyére emelem azt a bazinagy fedlapot, és kész is. A másik, a közvetlen szomszédságában lévő öntözőrendszer csomópont, ami fejlesztésre és ezáltal átalakításra került, és még fent maradt 4 méter ásásom, ami nem sok, de pont a hatalmas eperfánk tövében halad el és így gyökeres és macerás ásni. Nem szeretném nagyon elvágni a fa gyökereit. Ha ezen is túl vagyok, akkor már viszonylag szép az élet, csak a gyerekek hintái alól kell azt a három futónyi mulcsot szét hordanom, és ott is füvesíteni.
Van a gyerekek hintája, és azon van még hely, egy harmadik féle hintának, amit még akarok intézni. A fészek hintát elöl a q! kutya szét rágta, tehát oda kell valami más. A hinta pad deszkái elrohadtak, az már kb. életveszélyes felnőtteknek, és ki kell cserélni. A balkonládák a tavalyi elszáradt borzalmakkal van tele, azokat is üríteni kell.  Sorakozik a ház sarkánál egy hatalmas téglarakás amit fel kéne dobálni kéménynek, de igazából az két féle tégla. A másik tégla arra vár, hogy a gyerekszoba-lépcső elválasztó falat tovább rakjam, mert bár nekem megfelelt úgy, de a gyerekeknek ez kb. életveszélyes lenne, mert alacsony és átesnek rajta. Tehát azt is falaznom kéne. Ebből adódik, hogy a tavaly szeptemberre tervezett gyerekszoba átadás kicsit csúszik! J Szóval munka az van bőven, meg terv, csak idő és pénz hiányban szenvedek, de idővel helyre áll a rend.
Holnap rotátorozni kezdek, és előkészítem a veteményesnek a helyet, aztán már be is áztattam pár dolgot, pl fokhagymát, magvakat stb…
Azt még nem tudom, hogy a kutyát hogyan tartom távol a területtől, de még azt is ki kell találnom.

Na a gyerekekről is egy kicsit, mert talán ezért vagytok itt :)
Jancsi szerzett egy istenes monyót! Lecsúszott a csúszdán, valahogy háttal, aztán mire leért, sikerült megfordulnia, és ott állkapoccsal tompított a csúszda sarkán, ami be lilult és be is dagadt, most szép az arca :)
Julis két nap után reggelre ismét bepisilt, tehát minden rendben!
Ma délelőtt jót játszottak az udvaron, délután meg Julist vittem tatához lécekért, aztán Jancsival mentünk tégláért. Kicsit szétválasztottuk őket, ez néha nem árt. Vacsora után néztünk egy kis Zorrót, Julis nagyon unta, én közbe fülhallgatóval csirke nevelési és vetegetési tippeket néztem tabletről (teblata) :) Aztán felszöktek hozzám a magas ágyra és ott volt a csikimanó, egy gyors átöltözés, és irány az ágy, viszonylag gyorsan elaludtak, nem volt vita.

Bernát Drága szerelmemről (meg az asszonyról is) J
Pár napja volt egy kisebb vitánk (felrobbanásom), hogy tisztelt q! kutya kiskorú, úgy teleszemetelte a füvet és az udvart, hogy a szél már az utcára fújta, én berágtam, értelmesen és intelligensen lebasztam a gazdáját, hogy bassza meg a kutyáját… No azóta az tudva tiszta, bár ma pont szétszedett valami fóliát, amit nekem kellett össze szedni, de! A konyha szép tiszta, az udvar is, az én drágaságom sütött finom kalácsot, meg csinált lángost reggelire, meg főz mos takarít… Szóval megéri le baszni az asszonyt néha! :) :) :)  (És ez volt az a rész, ami miatt Bernát éjjel a kutyaházban aludt…)
Ma nagyon pörgött az élet, az eső ellenére is én csak azt tudom mondani, hogy MOST VAN A MOST!!!
Ez az a pillanat, amire csak akkor jövünk rá, ha már vége, hogy milyen jó is volt akkor, ezt nehéz észre venni, de most! :)
Holnap megváltom a világot nap lesz, na ebből szokott lenni az, hogy délig alszok és utána nem csinálok semmit, de cserébe morcos vagyok, és mérges! De hátha nem. :)
Mára asszem ennyi, keresek egy jó filmet, fürdök és fekvés… OFF

Bianka

A fentiek margójára.

A pörgős nap nekem fizikailag nem volt annyira az. Reggel, mikor felébredtem, láttam, hogy Bernát még alszik, próbáltam a gyerekeket csitítani, és mire mindenki elrendezte magát, én készítettem egy lángostésztát, és kisütöttem egy rakat lángost. Elég jól is sikerült, egész nap rájártunk.

A nap tényleg jól alakult, egy rész volt nekem nehezebb. Nem esett jól, hogy Bernát teljesen megszervezte a gyerekeket, ami önmagában még jó volt, csak mikor Jancsival indultak az intézkedős körre, Bernát még visszaszólt, hogy esetleg Julissal csinálhatnánk olyan feladatokat…És alapvetően igaza volt, csak én addigra fáradt voltam, jó lett volna egy kis nyugi, de még fel kellett mosni és a vacsorát előkészíteni, szóval kb mindent akartam, csak nem Julissal feladatozni.
De elővettem és nekiálltunk. És jajj…. Úúúúúristen… Türelmesen kezdtem, de olyan szinten cseszett fel, főleg az, hogy egy-egy hibánál vigyorgott a bajsza alatt, ezért egy idő után felmerült bennem, hogy direkt balfaszkodik, ezzel is plusz köröket kiharcolva… Úgyhogy félúton azt mondtam neki, hogy nagyon szívesen segítek, de ha direkt balfaszkodik, akkor elpakolom az egészet, mert a hülyeségre sem időm, se kedvem nincs. Ezek után érdekes módon mentek a dolgok, ami hiba volt, azt tényleg nem tudta.

Színház neki(k) minden. A pszichológussal megbeszéltük múltkor a tutit.
Julisnak figyelem kell, és ezért szinte mindent bevet. A tevékenységének a 80%-a (na jó, nem 80, legyen csak kicsit több, mint a fele, de még az is nagyon sok) arra megy ki, hogy figyelmet csikarjon ki. Ezért olyan sok Juliska, ezért megy az agyamra, az agyunkra, és mindenkinek az agyára, aki fél napnál többet tölt vele. Így, hogy tudom, hogy a nagy része csak színészet, nyugodtan állítom le.
Ezt múltkor vezettem le az egyik barátnőmnek, hogy ez egy fura matek. Én adom, amire csak képes vagyok, beleadok lehetőség szerint minden energiát, amit csak tudok, de jön Julis, akinek nem elég az én 100%-om, Ő kiköveteli magának a 150%-ot is. De ez hosszú távon nem jó, mert ugyan megkapja, de milyen áron? Csak ideges, türelmetlen, kimerült, hosszú távon pedig beteg leszek és ez nem jó.Ez senkinek nem jó. Szóval hosszú távon az a jó, ha megmaradunk a 100%-nál, amit stabilan tudok tartani, közben persze lehet az ő szeretetputtonyát máshogy is töltögetni, nem csak én vagyok erre alkalmas. És így egyszercsak beérkezünk a célba. Gondolom én.
Szóval így, hogy már tudom, hogy nem kell mindig megfelelnem a 150%-os követelésnek nyugodtaban állítom le a színházakat. Nincs már rossz érzésem pl amiatt, hogy lefekvéskor még próbálkoznak ezzel-azzal… jaj, még inni kell, még kifújom az orrom, jajj a szemüvegemet nem tettem le. Levehetem a zoknit? Levehetem a nadrágot? Fázok, melegem van… Bármi verzió jöhet, amit már az elején kivédek, mert sorolom, hogy most kell mindent megtenni, ölelés, puszi minden, de utána már csakis az a feladat, hogy becsukja a szemét és aludjon. És akkor még kezdi, hogy Jó éjszakát, anya, jó éjszakát apa, Jó éjszakát, Jancsi… de ezeket már nem várom végig, mert már egyszer jó éjt kívántunk, nem kell huszonötször megtenni, így aztán egy „sok a duma” kijelentéssel le is zárom a felesleges kört, mert ez a rész nem arról szól, hogy most nagy szeretetkiáradás van, hanem arról. hogy húzzuk még az időt.

Érdekes így látni, kicsit letisztultabban a dolgokat. Látom már, mikor műsoroznak, mikor kell csak a figyelem, és ezeket gond nélkül állítom le, mert nem ebből fogják megkapni a figyelmet. Vagyis jobban járnak – sőt, mindannyian jobban járunk, ha értőbb és alaposabb figyelmet kapnak, amit én akarok adni, nem pedig amit erőszakkal elvesznek.
Mostanában többször volt is ilyen, amikor én tudtam adni időt, odafigyelést, és ez egy minőségi robbanás ilyenkor.