2024.03.18
Bianka
Huhh, elég húzós napok vannak, egész nap ment a program,
most szabadultam, mire mindent megcsináltam, amit kellett és amit terveztem.
21:14 van.
Sok gondolat volt a fejemben, amit nap közben írni akartam,
aztán most, hogy ideértem, már nincs is meg…
Az egyik a hangulat volt. Amire most meglepő módon azt
mondom, egyre jobb. Bár vannak mélypontok, még mindig van olyan, hogy Julist
(vagy épp Jancsit) miszlikre szedném legszívesebben, de már nincs olyan düh
bennem, mint korábban. Persze közben iszom a nyugi teákat, meg szedem a
rhodiolát meg a magnéziumot, és lehet, hogy le vagyok szedálva :D de akkor is
úgy érzem, azért alakulunk.
Ma összefutottunk a játszótéren egy régi kolléganőmmel, aki
most tudta meg, hogy örökbefogadtunk, meséltem neki pár dolgot, amin leesett az
álla. De határozottan úgy éreztem, hogy ez már a múlt. Ezen – mármint az első
nehezén – túl vagyunk. Megkérdezte, hogy volt-e olyan gondolatunk, hogy
visszaadjuk őket…? És egyszerűen megdöbbentett a kérdés. Hogy adnánk vissza
őket? És jó volt visszagondolni arra, hogy bármilyen nehéz is volt, soha nem
gondoltam azt, hogy visszacsinálnám, vagy visszaadnám bármelyiket. Büszke
voltam rájuk a játszótéren. Ők az én gyerekeim, a művészlélek, ámuldozós hosszúhajú
hercegnő lányom, és a huncutszemű bűnrossz, de írtó helyes fiam.
Ma volt egy érdekes helyzet. Voltam reggel a patikában és
eszembe jutott, hogy a két büdös kölköm szereti a magazinokat, ezért leemeltem
a polcról két-két patika magazint. Hazahoztam nekik. Délután jó hangulat volt, oda is adtam nekik. Julis lapozgatja és megszólal: azért kaptuk, mert csak apa
szeret.
Valami okosat akart mondani. Szoktuk mondani nekik, hogy azért kapnak ezt-azt,
mert jó fejek vagyunk, meg azért, mert szeretjük őket. Valami hasonló okosat
akart mondani, nyilván nem volt bántás a szándéka, de nekem akkor nagyon bemart
ez. Csak apa szeret? Baszki, reggel óta megyek, intézkedek, bevásárolok, veszem
nekik a dolgokat, főzöm a kaját, hogy mire a család hazaér, legyen meleg étel, ne hideget kelljen enni.… meg
nyilván azért dolgozom, mert csak magamra gondolok. Basszus, tudom, hogy nem ez
volt a szándéka, de nagyon megbántott vele.
Kicsit elbeszélgettem vele erről, morci lettem, ezt látta is, rajtam, próbáltam
rávezetni, hogy hülyeséget mondott, mert nem csak apa szereti… de nagyon nem
ment át az adás. Végül megkérdeztem: Juliska, Te komolyan ezt gondolod, hogy
csak apa szeret? – Nem – Ezek után megkérdeztem, hogy ki szereti még?
Végigsoroltuk a családot. De láttam, hogy csak üresen sorolja, fogalma sincs,
mi volt ebben a bántó. Szóval megfogtam a kezét, és elkezdtem leszedegetni a
kabátokat: ez a kabát nem lenne, ha nem szeretnélek és nem gondoltam volna rád.
Ez a mellény nem lenne, ha Karika mama nem szeretne…. Ez a cipő nem lenne, ha Eszti
mama nem szeretne… Ez a bakancsod is azért van, mert a Karika mama szeret Téged…
Ez a csizmád azért van, mert anya és apa szeretnek téged… Aztán bementünk a
szobába… Ez a játékod azért van, mert Eszti mama szeret. Ez a játékod azért
van, mert Katiék szeretnek… Ez a babzsákod azért van, mert Sári és Marci is
szeret…
Mindened azért van, mert az egész család szeret. Mindenki szeret és gondol rád.
És ha ezek mellett azt mondod, hogy csak apa szeret, az nagyon bántó mindenki
másnak.
Most lehet, hogy a nagy örökbefogadós guruk azt mondják, jajj, de hát ezt az öröbefogadott gyerekek mindig megkérdőjelezik, meg, hogy ez normális, főleg náluk.... de az, hogy ez rosszul esik, az meg az én érzésem, és nehezen tudtam volna ezt letagadni. Valahol kicsit szerintem az önazonosság miatt is kellett ezt megbeszélni. De nem lett belőle vita, és nem is volt maradandó rossz hangulat. Megbeszéltük, lezártuk, aztán jöhetett a vacsora, amire úgy hívtam össze a családot, hogy vacsora van! Mindenki, aki úgy érzi, szeretik ebben a családban, jöhet az asztalhoz!
Ezek után játszottak, matricáztak és közben Julis
mondogatta: Anya is szeret, apa is szeret. Nem csak anya szeret, nem csak apa
szeret, hanem Karika mama, Eszti mama… s sorolt mindenkit.