2024.03.24.

 

Bernát

Reggeli és játék

Ma reggel ettünk egy kis sült kolbászt, aztán elkezdtem ki adni a feladatokat, Julis átpakolta a mosott ruhákat a mosógépbe, Jancsi lemosta az asztalt. Igénylik a munkát a büdös kölkei!
Terveztem egy kis játékot, pár színes doboztető, pár színes biléta, és elkezdtem Julissal, sorba pakoltatni, átrendeztetni: rakd a rózsaszín bilétákat a kék doboz tetőre, aztán pakold a bilétákat úgy fel, hogy ugyanolyan biléta ne legyen az ugyanolyan doboztetőn. Rakd sorba a bilétákat hármasával, amiből több van, azt tedd a fehér dobozba, mikor kész, a fehér dobozban nézd meg, hogy van-e még valamilyen színből három, akkor azt még pakold ki, de ugyan olyan szín nem kerülhet egymás mellé.
Rakd a bilétákat a doboz alá, a másikat a dobozra, a maradékkal ezt, meg azt…
Persze ezt Jancsival is, neki egyedül a biléták egyenes sorba rendezése nem ment, kicsit kanyarodott, de őnála még belefér, csak dicsértem, és néha mondtam, hogy nem jó, nézzük át újra.
Nem terveztem sokat foglakoztatni őket, de a takarítás, pakolás, játék, volt egy óra hossza.

Aztán irány az udvar és lehetett a melegben játszani, korán ebédeltek, mert délutánra fontos programunk van. Most szenvednek, próbálnak aludni, de hát ez nem nagyon megy, köhög, szipog, vakarózik, mocorog, sóhajt…
Az asszonynak nincs most jó napja, nehezen viseli a kölköket. Próbálnám kímélni, de a nagy fáradtságom ellenére, kimentem az öntöző rendszert összerakni, hogy a veteményest tudjuk öntözni.
És mire beértem már állt a bál.

Bianka

Reggel rosszul keltem, bár kialudtam magam, valahogy elfeküdtem a hátam és úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. A kávé a polcon volt már odakészítve, ez nagyon jól ellensúlyozta az egyébként nem túl jó hangulatomat. Nem tudom, hol veszett el a dolog. Talán erre az alapozásra nem jött jól a gyerekek reggelinél való alakítása – csak a szokásos körök, amiket most nem vettem jól. A reggeli végén még mondtam nekik egy mondatot de fogalmuk sem volt, mit beszélek, amit szintén eléggé rosszul vettem, szóval mondtam, hogy menjenek is a dolgukra, akkor én sem foglalkozom velük.
Reggeli után semmihez se volt kedvem, azt az egyet tudtam, hogy kellene ebédet főzni, meg a délutáni Házas Hétvégés csoportra készülni. A tervem megvolt, ebédre krumplis tarhonya, a vendégségbe pedig majonézes káposzta salátát viszünk, (káposzta, répa, leheletnyi hagyma, só, minimális édesítő, és annyi majonéz, hogy épp összekenje. Kicsit olyan, mint a KFC-s sali) És magvas rudak, amiket leveles tésztából sütök, tökmaggal, napraforgómaggá, szezámmaggal és lenmaggal.
Nem nehezek, de idő, mire elkészül, pláne, hogy – ne kérdezzétek, miért – a káposztát nem aprítóval, hanem késsel vágom össze. Valamiért kikapcsol ez az aprólékos, agykímélő munka.

Reggeli után neki is akartam állni mindennek, de Bernát mondta, hogy készülne valamivel, belefér-e, hogy még egy fél órát ne csináljam?
Ó, mondom, ez lopott idő, akkor behúzódok az ágyba és valamit bogarászok a telefonomon. Semmi kedvem nem volt gyerekezni.
Julis volt az első kint, Jancsi bent egész jól elfoglalta magát, mondókákat mondott, fetrengett az ágyán, kis apró játékokkal játszott.
Julis, mikor végzett, utolsó lépésként kapott egy bögre kakaót, bejött, de nem bírta elfoglalni magát. Vagy ötször be kellett küldeni, állandóan ment volna kifelé. Sétálgatott, kezében az egyik plüssel, de állandóan kint volt a küszöbnél, egyszerűen nem tudta elviselni, hogy a figyelem most nem rajta van. Mivel én sem vele foglalkoztam, apát tudósította mindenről. Én már nem tudtam, hogy kerüljem, hiszen egy szobába voltunk „beszorulva” így egy adott pillanatban elfordultam, betakaróztam és megpróbáltam aludni.

Azon gondolkodtam, hogy nem fér a fejembe, hogy lehet az egyik napunk zökkenőmentes, már-már idilli, és a másik napunk meg káosz és zűrzavar? Hogy? Miért? Nyilván minden összejátszik, ki hogy aludt, milyen az időjárás, a Hold állása, az emésztése, a hormonjai, a légnyomás, a frontok, és egyéb behatások… De mondta Bernátnak, hogy legszívesebben felszereltetnék egy kamerarendszert, hogy vegyenek fel minket, amit utólag visszajátszunk és kielemzünk. Kíváncsi lennék pl. arra, hogy tegnap, a játszóterezős napon hogy lehetett az, hogy végig csinálunk csaknem egy egész napot játszótérrel, ebéddel, alvással, délutáni játékkal, dolgozással, segítéssel, vacsorafőzéssel szinte zökkenőmentesen – amiben nem éreztem, hogy meg kell feszülnöm, hogy béke legyen – aztán hazaér apa, és elúszik mindent. Mi változik és hogy? Felpörög? vagy addigra elfáradnak? Vagy én fáradok el? Lekerül róla a figyelem és ez kavar be? Teszi az agyát?? Nem tudom… De annyira borzasztó, hogy a nap végére, mire apa is fáradtan hazaér és már csak a béke és nyugalom kellene, addigra áll a bál.

Persze a mai alvás sem ment zökkenőmentesen, laza ebéd után nem akartak sehogy sem elaludni, én pedig már azon stresszeltem magam, hogy a vendégséget fogják a mindenféle hisztijeikkel elcseszni, meg, hogy majd jól bemutatkoznak a vendéglátó család lánya előtt is, hogy milyen rossz, szófogadatlan gyerekek. Egy ponton már azt mondtam nekik, hogy oké, ha nem alszanak, nem viszem el őket sehova. Itthon maradnak azt kész. Persze indult a csérogás, hogy neeee, de addigra már nem érdekelt. Egy szűk órát ha aludtak, addigra elkészültem mindennel, amit terveztem és mi Bernáttal szedtük is magunkat, a gyerekeknek mondtuk, hogy öltözhetnek fel, mehetnek ki az udvarra, mi pedig indulunk a vendégségbe. Néztek nagyot, de látszólag nem érintette rosszul őket. Szerintem azt gondolták, hogy jön a pillanat, mikor azt mondom, hogy na jó, öltözzetek… De nem jött.
Még Jancsi bement wc-re, mondtam, hogy haladjon, mert zárnám az ajtót.
Mondtam, hogy majd a kutyaajtón közlekedhetnek. Majd kimentem a kapun, rátettem a lakatot, beültem a kocsiba és elindultunk. A gyerekek ott álltak, Julis kedélyesen elköszönt. Szerintem már teszteli magát, hogy ha itthon maradna, mi lenne. Pár ház után Bernát visszafordult, a gyerekek ugyanabban a pózban, ugyanazon a helyen álltak, szerintem fel sem fogták mi történt…. én a telefonnal a fülemen – mintha telefonálnék - kiszálltam, és hangosan mondtam: nem, mi egyáltalán nem gondoltuk vinni őket… Nem…. nézd… aki nem fogad szót, azt én nem akarom sehova se vinni… Jó, Te tudod… Oké, Te érzed…. Mi nem akartuk vinni őket, de akkor oké… És azzal kinyitottam a lakatot és mondtam nekik, hogy lehet kotorni az autóba, de nagyon mérges vagyok rátok.

Az egész akció hátránya, hogy Julis haja, mint a szénakazal, úgy nézett ki, és a ruháik sem voltak szépek, extrák, hanem csak itthoni játszósak… nem vendégségbe illők.

Odaérve mondtuk, hogy majdnem nem hoztuk őket…. A vendéglátó család egyből kapcsolt: Na, nem tán valaki nem fogadott szót????
Ott viszont már béke volt és idill, a gyerekek jót játszottak, voltak játszótéren, fagyiztak is, utána meg az udvarban és a házban társasjátékoztak.

Három dolog volt, ami a mai vendégség és a gyerekek kapcsán elgondolkodtatott.

Az egyik, hogy nincs elég pozitív, ösztönző eszközöm a gyerekek felé. Nagyon sokszor csak megmondom, mit várok, mi a feladat és elmagyarázom, hogy az miért kell, miért lesz jó, de nem motiválom őket. A vacsinál pl Jancsi először nem kért kaját. Alapvetően én ráhagytam volna, de aztán jött a Vasember, aki azt mondta neki, hogy ő az előbb evett pont ugyanilyet, és utána olyan erős lett, hogy fél kézzel dobálgatta a súlyzókat! És Jancsi egyből enni kezdett.

A másik, hogy a gyerekek rajzoltak. Én eleve nem akartam őket akkor még kihívni, de oké, jöjjenek, de akkor sem szeretem, hogy kotnyeles Julis mindig ott van, ha kell, ha nem, és tátja a száját. Szóval hozta a rajzát. 1., nem örültem neki, amit utólag vettem csak észre. 2., nem tetszett a rajza. Kéket, sárgát és barnát használt és valami értelmezhetetlen dolgot alkotott, de úgy hozta, mint élete főművét. Utólag ebbe belegondolva nem tetszik a reakcióm mértéke. Pedig örültem, hogy rajzolt nekem és az is jó volt, hogy már eleve a szobából ezzel jött ki, hogy nekem hozta a rajzát.

A harmadik, hogy kijött Jancsi is, aki szintén alkotott, gondolom, kis segítséggel egy szivárványt, ami sokkal élénkebb, színesebb volt, tényleg jobban is tetszett és a reakcióm sokkal lelkesebb, és őszintén lelkesebb volt. Ez nem jó. Nem a Jancsinak adott őszinte pozitív reakcióm, hanem az, hogy Julisnak nem adtam meg ezt.

Az estével talán kompenzáltam ezt és volt is Julisnak egy mondata , ami érdekesen indult, de jól esett. Én vittem őket fürödni, volt hajmosás is, és mikor öblítettem le a haját, kérdezte, hogy nagy levegő? Mondtam neki, hogy nem kell, csak hajtsd hátra a fejed. Miközben a habot óvatosan letöröltem a homlokáról és a kezem odatéve öblítettem a haját, hogy ne menjen a víz az arcába, ezt mondta? Apa szokta mondani, hogy nagy levegő, mert apa jófej. (na gondoltam, fasza… én meg kapjam be, mi?) de folytatta: anya meg óvatos és vigyáz, hogy nehogy bajom essen. (wow!  ezt hol tanultad? na ennek a résznek már örültem) Aztán mese közben hajat szárítottam, utána betakartam, szóval épült a kapcsolatunk, aminek nagyon örülök.