2024.04.12

Bianka

Dupláznom kellene a nyugibogyókat, mert úgy látszik, túl jó volt az elmúlt pár hét, most meg olyan mélyponton vagyok, hogy ölni tudnék. Próbálok türelmet erőltetni magamra, de elfáradtam most megint, és nagyon idegesítenek a gyerekek.
Jancsi mióta megtanulta a R hangot kimondani, mondogatja a szavakat, de ha nem jut eszébe semmi, akkor csak simán mondogatja, hogy krrr, krrr, krrr, krrr. …. akkor mond valami értelmes szót, vagy kérdez valamit, aztán megint krrr, krrr, krrr… egy idő után kellemesen az agyamra megy és megint egy megütközés, mert a falra mászok tőle, de nem mondhatom ezt neki, mert mindannyian örülünk, hogy tudja az R-t, Ő is örül neki és nem akarom elontani az örömét, vagy bármi akadályt gördíteni a lelkesedése elé.
Julis meg csak simán hozza a formáját, a hülyeségeivel, a buta kérdéseivel, a nyávogásával, a bepisiléssel, amivel már éjjel olyan bűzt áraszt az ágya, hogy a hányinger kerülget, mikor elmegyek mellette. Most megint minden éjjel bepisil, még nem csináltam meg a teszteket*, mert olyan távol érzem magam tőle, hogy nagyon nehéz közelednem hozzá. Tisztában vagyok azzal, hogy gyerek, és jó, hogy felszabadult, de bizonyára a fáradtságom miatt ezek most különösen idegesítenek, ezért az a biztos, ha nem vagyok sokat velük.

Jó ideje már, hogy az az irány, hogy nem csapok rájuk, és nagyon örülök, hogy ezt meg tudom tartani, de nagyon sokszor van indulat bennem, és néha igencsak miszlikre szedném egyiket-másikat és lehetséges, hogy ez is okoz némi ütközést, hogy fizikailag nem mindig tudom ezt levezetni. Nagyon sok munkám és dolgom van, egyszerűen azt sem tudom, melyikhez kezdjek, hova kapjak. Kiválogattam Julis ruháit sok van benne, amit csak pár alkalommal hordott, simán el tudnám adni, le kell fényképezni őket, de az idő. A rendrakás is idő, a ruhák szekrénybe hajtogatása, a zoknipárosítás is idő, de főznöm és dolgozom is kell, festős rendelésem is van, és akkor még semmit nem foglalkoztam a gyerekekkel, Bernáttal, a kutyákkal és persze magammal sem. Miért nem áll 50 órából egy nap? És már így is fáradt vagyok. Aki egyedül csinálja ezt, az hogy éli túl? Fogalmam sincs, de le a kalappal előttük.

Volt egyik nap egy gondolatom, hogy az anyaságom még nem 100%. Már sok mindent meg tudok csinálni, mosolyogni, gyorsabban lehiggadni, néhány dolgot elengedni, a nem annyira fontosaknak nem tulajdonítani akkora figyelmet, szóval ha úgy nézzük, magamhoz képest óriásiakat léptem már, de ez az elképzelésemhez még nem elég.
A legnagyobb fokmérője ennek a kutyáim. Hozzájuk mindig tudok jól viszonyulni, az ő esetükben mindig tisztában vagyok azzal, hogy kutyák és nem várok tőlük többet. Csinálnak „rosszat”, amit azért teszek idézőjelbe, mert az a mi szemünkben rossz, Ő csak teszi, amit az ösztöne kiad. Szétrág ezt-azt, mert mikor egyedül van itthon, unatkozik.
Egyrészt felmerül bennem a kérdés, hogy a gyerekekkel ezt miért nem tudom megtenni? Miért nem tudom simán tudomásul venni, hogy ők csak gyerekek, nem rosszat csinálnak, hanem teszik, amit az agyuk kiad? Mi akadályoz ebben? Mi kellene ahhoz, hogy ezt megértsem és tudomásul vegyem?

És igen, a kutyákhoz való viszonyulásom a fokmérője az anyaságomnak, mert a kutyáknak mindig örülök. Velük szinte mindig kedves vagyok, ritka az, amikor parancsoló hangon zavarom el valamelyiket, mert láb alatt van. Ezt nem tudom még a gyerekeimmel megcsinálni. Rájuk sokszor vagyok dühös,sokszor vagyok mérges, sokszor van, hogy megbántanak, és neheztelek rájuk és ha együtt vagyunk, lépten nyomon azon küzdök, hogy mihamarabb visszanyerjem a türelmem, mert egyik baromság követi a másikat.

Még nem tudom őket szerintem feltétel nélküli szeretettel szeretni. Ma épp azon gondolkodtam, hogy mi is a feltétel nélküli szeretet, ízlelgettem ezeket a szavakat, eszembe jutott a Szeretethimnusz is, és az Atya szeretete, ami biztosan feltétel nélküli. Az, hogy mi is a feltétel nélküli szeretet, könnyebb volt meghatároznom, de azt, hogy ahhoz mi kell, azt már nehezebb. Mi a receptje? Hogy kell csinálni? Hogy lehet tudatosan eldönteni, hogy feltétel nélkül akarok szeretni? Elfogadni valakit és szeretni a hibáival együtt, úgy,ahogy kinéz, úgy, ahogy van. Mi kell ehhez?

Bernáttal beszélgettünk ma, mikor épp hazafelé vezetett és mondtam neki ezt. Aztán délután kétszer is felvetette nekem, hogy igen, jó lenne párhuzamot vonnom a gyerekek és a kutyák közt. De ha belegondolok, azért ez nem igazságos párhuzam, mert a kutyák egy csomó idegesítő dolgot nem csinálnak és mindig őszinték.

Talán egy kis remény az alagút végén, hogy a ma esti ágyba menetelnél volt ölelés. Ami főként annak köszönhető, hogy a gyerekek még mindig a világukat nem tudják, az én belső vívódásomból kb semmit nem érzékelnek, vagyis lehet, hogy de de olyan kis tulok mindkettő, hogy kb leszarják, és minden további nélkül jöttek a szokásos ölelésre, mert szerintük minden oké.
És nem akarok bunkó lenni, nem akarok távolságot tartani, szeretni akarom őket és egy nagy mély levegővel erőt vettem magamon. Ez talán most más irányba tett.

*a tesztek.
Van néhány teszt, amit azt mutatja meg, hogy a vizsgált személy esetében a csecsemőkori reflexek háttérbe szorultak-e már, vagy még mindig dolgoznak.
A jó az, ha kb 1 éves kor utánra háttérbe szorulnak, mert csak addig van rájuk szükség. Normál esetben az a sorsuk, hogy vagy letiltja őket az agykéreg, vagy beépülnek egy másik későbbi reflexbe, de önmagukban nem léteznek tovább.
Viszont ha kevés inger éri a babát, és ezek a reflexek nem stimulálódnak eleget, akkor ezek később is megmaradnak és akár egész életünket megnehezíthetik. Kihatnak a gondolkodásra, viselkedésre, logikára, kézügyességre, beszédre, és még az éjszakai bepisilésre is.
A jó hír, hogy van egy tesztsor, amit meg lehet csinálni otthon is, az egy az egyben megmutatja az eredményt, majd vannak gyakorlatok, amik segítenek ezeket stimulálni, és végül háttérbe szorítani.

Bernát

az apák átka…

Hát igen, mostanában felszaporodtak a munkák, annyira, hogy több nap is este hét után értem haza, konkrétan zombi üzemmódban! Agyilag nulla, fáradt, és tele sérülésekkel, fájt mindenem, főleg a derekam. Bianka megmasszírozott, de valahogy nem állt helyre a dolog. Már arra a szintre is eljutottam, hogy nem tudtam a földről felvenni valamit, mert különben becsípődik a derekam.
De sajnos a megélhetéshez dolgozni kell, és hogy nullára kerüljünk, minden munkát meg kell fogni!
Volt, amikor feküdtem az ágyon és csak annyit tudtam mondani, hogy nagyon elfáradtam, és rá két percre, hogy nagyon elfáradtam, és megint, hogy nagyon elfáradtam.
Ezt tudom, hogy nem lehet sokáig, és büntetlenül csinálni, de mindig csak azt a napot kell egy kicsit meg nyomni, holnap már könnyebb lesz!
Próbálom mentesíteni Biankát a gyerekektől, de ha nem vagyok itthon, akkor nem tudok segíteni, és sokszor csak vacsira értem haza, és a fürdetéshez is fáradt voltam.  És a még jobb, hogy szombaton is dolgoznom kell, mert rengeteg a munka, egyedül vasárnap lesz egy kis pihi, meg buli, de az meg nem igazán pihenés. Véletlenül kimaradt a hétfő, nem volt rá munka szervezve, erre beesett egy sürgős eset, tehát nincs pihi.

Bianka

Nem egyszerű ez, mert valamilyen módon mindenkinek fárasztó a napja. És látom, hogy Bernát is jön és még jönnek a gyerekek, és ilyenkor mindig mérlegelek, hogy megtehetem-e, hogy a gyerekeket kicsit Bernátra passzoljam, hiszen így is hulla.
Ha jó a kedve és vevő rá, akkor szívesen vonulok ki a helyzetből, de sokszor van, hogy fáradt, azt sem tudja, merre van arccal… olyankor nem lehet gyerekezni, az senkinek sem lenne jó.
Van, hogy ilyenkor indítunk egy mesét és akkor legalább kicsit csend van és nyugi.

Bernát

Nyavajgás vége, beszéljünk a gyerekekről! No, nem tudok semmit, hát nem is láttam őket.
Na jó Julissal volt egy közös délutánunk, amíg anya Jancsit vitte focira, addig Julissal elmentünk dolgozni, mert volt mit, aztán persze vettünk egy csokit, meg üdítőt, és elmentünk a közelbe egy játszótérre. Jól elvoltunk, beszélgettünk.
Julis egy nénit megkérdezett, hogy meg lehet-e simogatni a kutyáját, és csak aztán simogatta meg, én meg is dicsértem, hogy ezt így is kell csinálni!
Ha külön vannak a kölkök, akkor viszonylag jól viselkednek, de ha délután együtt játszanak, ölik egymást.
Van most a csirke projekt és nagyon belevonom a kölköket, jönnek szedni a tojást, meg adnak nekik enni, lassan lehet nekik szedni a gazt is! Szóval épp szedjük be Julissal a tojatokat, már kettő van az egyik kezébe a másikba egy, de már venné a következőt de kiejti, mondom neki, hogy nem kell mindet felszedni, majd én is viszek, de hiába mondom, nem jut be az agyába, és erőlteti, én meg ordítok, mert látom, hogy potyognak a tojások! Igazából egy se tört el, de nem értem, hogy miért nem érti, amikor mondok neki valamit?
Csak mondom, hogy saját tojatot eszünk már egy hete! Egyelőre bejött a számításunk, napi átlag 10 tojat! :) Boldog vagyok és hálás vagyok ezért!

Háború!!!!!
Mindenki rettegjen, mert jön a háború és mind meghalunk!!!
No de amikor jött a hír, hogy elfogy az üzemanyag és sorba álltak érte és elfogyott az üzemanyag, mert gerjesztette magát a nép, de akkor mégis csak elfogyott az üzemanyag, akkor meg nem volt kamu a hír! Ha érted?! 
Szóval egy háborúhoz nem kell sok, csak egy hülye, aki meghúzza a ravaszt! Aztán lesz több is! Annyit mondogatják, hogy katonát kell küldeni, meg minden mást, hogy elgondolkoztam, ha öngerjesztésből elindul itt valami, felvásárlás, akkor én nem akarok éhen maradni, tehát megyek vásárolni! :)
1! Ha lesz háború, az én felelősségem a családom ellátása.
2. Nem lehetetlen az élelmiszer hiány, ami lehet, hogy egy tőzsdei manipulációtól is beindul, nem kell ide háború.
Nem áll tőlem távol a felkészülés, de nem, én nem világvége váró vagyok, én csak nem szeretek pofára esni. Tehát ha a csapat elmegy sétálni, akkor nálam van elsősegély csomag, és kés!
Agyalgattam, tudom, ami nincs, azt nem lehet.
Szóval, ha nincs élelmiszer, akkor kell valami, ami pótolja, tehát beindítottuk a csirke bizniszt, mert akkor lesz tojás, és lesz végső esetben hús is. Tovább mint neked! :)
A másik a tüzelés, oké jön a nyár, de közeleg a tél!!! Szóval elkezdtem tűzifát felhalmozni, ami azt jelenti, hogy ha munka közben akad valami értékelhető faanyag, azt hozom haza, össze vágom méretre, és megy a rakásba. Ezzel biztosítom az esetleges gázmentes időszakot.
Már csak a legfontosabb van hátra, a wifi! A Wifi a legfontosabb, ha az nincs, akkor megáll a világ.
Két lehetőségünk van, az egyik, hogy aggregátort veszünk és arról töltünk mindent, de ahhoz kell legyen benzin tartalékolva, ami egyébként romlandó ám, csak szólok!
Vagy napelem. Ami meg drága, de ha csak pár táblát veszek, és csak a telefont töltjük akkumulátorról, meg inverterről működtetjük a szivattyút, vagy a gázkazánt, akkor máris jobb a helyzet!
Persze az élelmiszereket is elkezdtük halmozni, nem, nem lisztet vettünk húsz kilót. Nem… az van még a covidról! :)
Próbáljuk átgondolni, hogy kb. mik a havi fogyasztásaink tartós élelmiszerekből. Konzerv, tészta, tej stb… Ezeket betároljuk egy műanyag dobozba, gondosan figyelve a lejárati dátumra, és félre rakjuk egy hónapra, de közben ha van felesleges pénzünk, (tudom, az nem létezik) akkor megtöltjük a következő dobozt is, és ezt addig erőltetjük, amíg el nem érünk kb. 12-ig! Az egy évi tartalék, de persze a félre tett dobozt egy hónap múlva bepakoljuk a polcra és újratöltjük, így frissül a szav. idő, és kialakul egy rendszer. Persze lehet időszakosan mást is felhalmozni, ami akciós, csak nem szabad túlzásokba esni. Sokan , hogy a háború esetén a pénz nem fog érni semmit, aranyba kell fektetni! :)
1. sose lesz annyi pénzem!
2. amikor kell egy fuvar, át a határon, akkor elő veszed a két millás aranyka tömböcskédet és oda adod valakinek? Egy frászt… lelő a gecibe és elveszi.
Olcsóbb, hasznos tárgyakat kell tartalékolni, kések, fogók, hasznos holmik. Illetve a csúnya csúnya kamuaranyat. Nem érted mi?
Vízmentes kis tasak, benne a kamu arany nyaklánc, rajta egy fehér címke, hogy 50ezer! és ezt adod oda valakinek, ő örül, mert hát ez sokat ér, te meg tudod, hogy kétezer volt az ecserin! J Mire kiderülne, hogy hamis, már régen odavagy valamerre, háborús helyzetben nem fogják vizsgálgatni a zsákmányt. :)
Szóval készülök, hogy bármi lesz, ne okozzon nagy problémát!