2024.04.15.
Bianka
Na nézzük, mire jutok 20 perc alatt…
Az elmúlt pár nap mélyzuhanása után most újra sínen vagyunk
(vagyok) Jó volt egy kis fellélegzés a hétvégén, amikor pl Bernát elvitte a
kölköket az egyik dédihez így volt egy kis csend itthon.
Az egyik, amiről akartam írni, hogy Julissal nagyban megy a
f@szméregetés. Mármint közte és köztem. Eljutottunk most oda, hogy próbálgatja
a szárnyait, feszegeti a határokat, hogy meddig mehet el. Sok mindenben hagyom
dönteni, de sok dolog van, amiben nem. És ilyenkor jön az, hogy de Ő nem… és
akkor jövök én, hogy de. Nem mindent indokolok meg, mert már kiszárad így is a
gyomrom, annyit pofázok állandóan, mert hiszem, hogy ha sok mindent
elmagyarázok és megindoklok, az jó nekik. De nem mindent indokolok meg. Pl ha
főzök valamit, akkor nem mindig kell, hogy ott kotnyeleskedjen valamelyik,
pláne, hogy mostanában, hogy kicsit fáradt vagyok, simán kihagyok valamit és az
egy kaja esetén nem igazán jó… Pláne, hogy én egyébként jól főzök.
Szóval mondom neki, pl hogy menjen még ki az udvarra, szép
az idő, süt a nap, nem kell itt bent kuksolni. És akkor jön, hogy de Ő nem…. És
akkor jövök én, hogy de bizony, hogy kimész… és akkor megint nem, mire nálam
megy fel a pumpa, és jól odanézek, mire kijelenti, hogy nem megyek ki! És elindulok felé, hogy irányba tegyem, mire
belöki, hogy nem megyek ki, mert iszok /pisilok… stb…
Oké, ittál két kortyot lehet kimenni.
Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy ilyen kis
szarságokon lovagolok, hogy nem engedem el ezeket a dolgokat, hogy nem tudok
felül emelkedni ezeken. Pedig de, egyébként ezek szerintem is kis dolgok és
simán el lehetne engedni, már ha nem ez a bizonyos f@szméregetés lenne. A lány
egyszerűen pontokat akar rajtam gyűjteni, amit nem szeretnék hagyni, így is
vannak olyan szituációk, amikor akaratlanul is behúzhat egy-egy megnyert kört.
Szóval ilyenkor már csak azért sem engedek, mert ha egyszer engedek, azzal azt
tanítom, hogy ha kettővel többet csérog, akkor nyerheti a kört. De nem… nem
nyerheti.
A másik, amit mesélni akartam, hogy a napokban belekerültem
egy olyan helyzetbe, ahol az utolsó megnyilvánulásom alapján simán elkönyvelt
az illető toxic mother-nek. (mérgező anya)
A második foci edzésen Jancsi bent hagyta a kulacsát az asztalon. Mondom neki,
hogy a kulacsod bent maradt. Kérdezi, hol? – Mondom neki, hogy az asztalon.
Erre rohan befelé az focipályákhoz. – Utána szólok, hogy Jancsiiiii,
asztal! - de csak rohan…. Bementem,
felvettem a kulacsot, megyek utána, amennyire a világát nem tudja, simán
kétségbe esik, hogy nem talál… Látom, bent tekeregnek az egyik edzővel, a másik
ajtón tartanak kifelé… A folyosón kilépek, mutatom fel a kulacsot, és mondom
neki: Csak ötször mondtam el, hogy ASZTAL!
Együttérzést remélve odanéztem az edzőre (eddig volt a 20 perc) de nem volt
együttérző, sőt… az arcán inkább rosszallást véltem felfedezni és azt kell
mondjam, hogy igaza is volt, ha csak ennyit látott hallott az egész sztoriból.
És ez alapján azt gondolom, hogy tök könnyű valakit mérgezőnek látni, annak
beállítani, vagy csak azt látni belőle.
Én nem akarok mérgező lenni és ha kiragadjuk csak azt az egy mondatot, akkor ez
tényleg elég szörnyen hangozhatott… De ott van az is, hogy Kancsi milyen, hogy
rendszerint nem figyel, csak megy, hogy én is ott ültem egy órát, már mentem
volna, melegem volt, hócipőm tele volt már és már csak pont ez kellett, hogy a
kulacsot otthagyjuk…
Nem értem egyébként őket. Most a határfeszegetést mindketten
csúcsra járatják és nem emlékszem, hogy ezt miért csinálja egy gyerek… Abban reménykedik,
hogy nem derül ki? Megmondok valamit, hogy azt nem lehet és van, hogy egy perc
múlva pont az megtörténik. Tudniuk kell a határokat, az oké, de eddig Jancsi
egy kedves, aranyos, szabálykövető gyerek volt, és csak Julis volt, aki valamit
mindig kavart. Most már Jancsi is. Szerencsére meg nem dolgoznak össze, még
beárulják egymást, de ez sem lesz így sokáig. Így történik, hogy a kutya vizében
fadarab van, Jancsi szájában kb egy evőkanálnyi homok, a fürdőszobakulcslyukában
pedig kavics.