2024.04.23

Bianka

Telnek a napok, mintha valaki felpörgette volna az idő kerekét. Minden reggel felkelek, teszem a dolgom, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy este van.

Több napja kezdtem írni már ezt a bejegyzést, de nem jutottam el oda, hogy feltegyem. Szóval:

Péntek:

Ma megvolt Julis vizsgálata a Pedagógiai Szakszolgálatnál. Kicsit megfordult a fejemben, hogy erről mit írjak és mennyit, mert amennyiben kellemetlenebb az eredmény, az milyen már, hogy ezt kihirdetem…
De igazából ennél sokkal durvábbakat is megírtunk már, szóval most írok, hogy sok minden megmaradjon.

Egyfelől magát az eredményt hallani nem jó, mert ezeket nem szereti az ember a saját gyereke kontextusában hallani, de sok mindent tudok mondani, ami miatt nem vagyok elkeseredve.

Konkrétan az van, hogy megállapítanák az SNI-t, méghozzá valami kevert specifikus vagy valami ilyesmit. A ma kapott eredményt tovább küldik a megyei szakszolgálatnak is, mert ők tudnak kiállítani ilyen igazolást, mely alapján fejlesztő gyógypedagógus menne Julishoz hetente három alkalommal az oviba.

Ez az egyik, aminek nem örülök.
A másik pedig az IQ. Siralmas az eredmény. Már ami a számot illeti. 70-es. Az nagyon kevés. Éppen a határa annak, hogy a gyereket eszerint hivatalosan még épp lassú fejlődésű, alacsony IQ szintűnek mondják, vagy már átesik a debilitás határvonala alá. 69-től már az lenne.

Féltem ettől a vizsgálattól, mert pont ezektől az eredményektől féltem. De még sem vagyok elkeseredve, aminek több oka is van.

Egyrészt tudom, hogy az IQ teszt, csak egy irányt mutat, de az a szám nem fedi a valóságot, az intelligencia ennél sokkal szélesebb skálájú dolog, minthogy egy számmal ki lehetne fejezni egy ember valóját.
A következő, hogy ha logikusan megnézzük a dolgokat, és csak ránézünk Juliskára, elbeszélgetünk kicsit vele, megismerjük a személyét, megnézzük, hogy játszik, mondókázik, szerepjátékozik, hogy milyen rafináltan játsza ki a rendszert, ÉS tudjuk, hogy az IQ szint határolásai alapján a 69-es már a debilitáshoz tartozik, akkor Juliska 70 körüli IQ-ja azt kellene jelentse, hogy Juliska már a fogyatékosságot súrolja.
Hát… na. Azért Ő nem az a szint. Messze nem az. És ezt nem azért mondom, mert az anyjaként elfogult vagyok, hanem azért, mert Ő egyszerűen nem ez a kategória. Fejlesztésre szorul, ez tény, hiszen nagyon sok mindent kell behoznia, de a 70 körüli IQ nagyon nem álja meg a helyét, főleg a következő rész tudatában.

Amikor az összegzésre bementem, a pszichológus kezdte a beszámolót.
Ami nagyon tetszett az az, hogy mi az egész előtt beszéltünk kb 20 percet Julisról. AZ előéletéről és a viselkedéséről. És amit én elmondtam róla, hogy pl feladatból könnyen kizökken, elfárad, könnyen vált, - Egyik feladatba bele, de most egy másikat csináljunk, de már inkább a harmadikat,- meg, hogy kellő motivációval azért jól lehet vele dolgozni, stb, ezeket mindet alátámasztotta a pszichológus is.
Ez tipikusan olyan, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, mert egyrészt ezek szerint jól ismerem a gyermekemet, ami nagyon jó. Jól tudtam összegezni a fontos dolgokat róla, amik megállták a helyüket. Ez nekem egy jó visszajelzés, hogy amit mi látunk, gondolunk, nem egy fals, valóságtól elrugaszkodott dolog. Ami viszont rossz benne, az, hogy igen, Ő jelenleg tényleg ilyen, ami nem a legjobb. Viszont ebben a jó hír az, hogy én még emlékszem, amikor idejöttek, akkor még egy 2-3 perces mesét is alig tudtak végig nézni, és most meg nagy meséket, normál filmeket néznek végig úgy, hogy tényleg nézik, odafigyelnek. A figyelme leköthető, csak nem mindennel. És kizökken, persze, mert ha valami nem elég érdekes, az miért is kötné le? Nyilván ezen majd még csiszolni kell, mert a suliban nagy szükség lesz a figyelemre, de addig még sok idő van.

Rögtön az elején mondott a pszichológus pár dolgot, amiben Julis jó volt. Évszakok jellemzői, színek, alap dolgok, testrészek. De amikor bejött a logikai összefüggés, amikor kicsit rendszerben kellett gondolkodni, abban nem volt jó. Pl sorolt fel színeket és megkérdezte, mi bennük a közös? A válasz az lett volna, hogy ezek színek. Julis válasza az volt, hogy a lila. (legalább színt mondott) :D
Nem vagyok biztos abban, hogy értette ezt a feladatot. Abból, hogy azt mondta, lila (vagyis mondott egy színt, azt gondolom, értette, hogy színekről van szó, csak szerintem nem tudta ezt így kifejezni. Az a durva, hogy egyébként gyakran játszanak ilyet az oviban és itthon is, hogy mondjuk pl víziállatokat, vagy gyümölcsöket, zöldségeket. És sorolják. Visszafelé nem szoktuk ezt játszani. Az, hogy mondjunk színeket, ebben a játékban nincs benne. De ha benne lenne, szerintem tudta volna.

Az ember ábrázolása siralmas. Ezeket a fejláb embereket rajzolja, nagy feje, szeme, szája, majd a fejéből nő ki a lába. Elvileg 5 és fél évesen már ezen túl kellene lenni.

Ami nagyon durva volt, hogy volt egy feladat, ami elég sok oldalon keresztül ment. Ugyanaz volt, nem nehezedett: a sor elején lévő figurát kellett a sorban megtalálni. Néhány oldalon keresztül ez hibátlanul ment, aztán hirtelen elfáradt és onnantól az össze sora hibás volt. A gond az, hogy a rossz megoldások mínusz pontot kaptak, amit le kellett vonni és ez brutálisan sokat rontott az átlagán.

A másik csaj azt mondta, hogy az alap dolgok jól mentek, a matematikai dolgok is, a sorminta is, ott a bonyolultabb matematikai dolgokkal volt gond inkább. Nála voltak olyan logikai feladatok, ahol egy kicsit szélesebb körben kellett gondolkodni, meg életszerű feladatok voltak. Nevet, címet kellett elmondani, ez rendben volt, de pl volt egy kép, sok figurával, mesélni kellett volna, hogy ott a képen mi történik, mit csinálnak a gyerekek, de Julis csak elsorolta, miket lát a képen.
Vagy pl volt egy ilyen, hogy elmegyünk a boltba kenyérért, de nincs kenyér, mit csinálsz? AZ volt a válasza, hogy mérges leszek :D
Utólag én is kérdeztem őket, hogy na ilyenkor pl mi van? De nem tudtak rá válaszolni. Lehetett volna, hogy elmegyünk másik boltba, vagy kitalálunk mást, ma nem eszünk kenyeret, vagy veszünk helyette zsemlét, vagy sütünk otthon… bármi jó lett volna, de csak mondták, hogy akkor megesszük a parizert magába.
Hozzáteszem, hogy ez is pl olyan, hogy nem mindig jönnek velem vásárolni. Ha jönnek is, nem osztom meg velük, hogy mit fogunk venni, mik a terveim. Egy helyen szoktunk kenyeret venni, de ott midig van kenyér, még este is, szóval mi kb soha nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy nincs kenyér. De ha véletlenül az van,én akkor sem kezdek el sopánkodni, meg szaladozni a hatodik boltba, hanem főzök valamit, amihez nem kell kenyér, vagy sütök egy kenyeret, szóval a gyerekek szerintem még soha nem kerültek abba a helyzetbe, hogy ezen kellett volna gondolkodniuk, mert én elég jól kezelem ezeket a helyzeteket, soha nem esünk kétségbe.
Ami nem volt még jó, az a memória feladatok, 5 dologból hármat tudott visszamondani, ami nem jó. Illetve volt egy képes felismerős, hogy kis részletek voltak Nála, és egy mesekönyvből nézhetett egy lapot egy kicsit, majd meg kellett mondania, hogy melyik kis részlet volt a lapon. Az első kettő ment, aztán elkezdte összekeverni a dolgokat.

No szóval ilyen feladatok voltak, amik árnyalták Julis eredményét, amire én azonnal azt kérdeztem, hogy ezek fejlődési visszamaradás miatt vannak, az agya ennyit tud, azt szevasz, vagy nem találkozott még ezekkel a feladatokkal és ezért nem tudja? A csaj azt mondta, hogy bármi lehetséges, nem tudjuk ugye az előéletét, de sok feladatnál látszott, hogy nem az értelmi szintjével van gond.

Most egyelőre megvárjuk az eredményt, vagy a másik vizsgálatot, ha lesz rá igénye a megyei központnak. Aztán irány a fejlesztés. Hurrá….

Most megbeszéltük Bernáttal, hogy már van egy kis rálátásunk, hogy kb milyen feladatok kellenek, azokat gyakorolnánk délutánonként. nem sokat, csak 10-20 percet, vegyesen, pörgősen, hogy ne legyen unalmas, ne fáradjanak bele.

Egyébként egész jól vagyunk, és persze minden napra megvan a baromság. Julis valahogy rendszer felettinek gondolja magát, bármit mondunk „a gyerekeknek”, hogy azt csinálják, pl vetkőzés, kézmosás, stb, azt valahogy neki nem kell szerinte csinálnia. Minden napra megvannak a hülyeségek, hogy mivel tudja húzni az agyam.
Az a jó, hogy lelkesen segítenek, pontosabban segítenének mindig, csak épp semmit nem vesznek komolyan, semmire nem figyelnek oda, és így elég idegesítő, hogy mikor direkt szólok, hogy mit hogy és mire figyeljen, persze semmit nem úgy csinál és akkor megvan a baj… majd néz rám nagy szemekkel hogy ilyenkor mi van. Ilyenkor legszívesebben felkenném a falra, mert nem azért pofázok előtte, hogy ne csinálja meg és ha odafigyelne, és szót fogadna, akkor ez nem történne meg.

Ma is pl rántott csirkemellet sütöttem, az utolsó hússal szemezett, mert nem tudta elviselni, hogy Jancsi kapott még, Ő meg nem. Addig addig tekergette magát, hogy csak kiharcolta azt a húst.
Szabály, hogy nem ülünk az asztalnál törökülésben, odahajolunk az asztalhoz, a tányér felett eszünk. Persze ebből egyiket sem tartotta be, így a hús fele a földön landolt, a kutya ette meg.
Az egészben az volt a dühítő, hogy Bernát mikor visszaült az asztalhoz, szívesen evett volna még egy húst, és a fene bánná, hogy a gyerek eszi meg, ha éhes, de ez csak irigységből volt, kettő, hogy a hülyeség, meg a szófogadatlanság miatt már megint csak a kár lett, mert ha betartja a szabályokat, a hús nem a földön landol.
Mondtam neki, hogy duplán vagyok dühös emiatt… és nagyon elegem van már, hogy minden szabályra szarik. Beígértem, hogy oda fogok készíteni a légycsapót az asztalhoz, azt néha odacsapok már hátha megtanuljuk a szabályokat így másfél év után végre.

Na ilyen baromságok árnyalják az egyébként egész jó délutánokat. Persze megy a civakodás, mert hiába van két hinta, mindkettőnek ugyanaz kell, hiába nagy az udvar, azért egymásnak kell menni. Bernát mindig jó fej akar lenni velük, aminek szintén gyakran bosszankodás a vége, mert bevonja őket mindenféle feladatba, de hülyék még sok mindenhez, nem értik, nem figyelnek oda és mindig ott a baj. A csirkéknél is mindig jönnek, segíteni akarnak, de taposnak mindenen, leejtik, összetörik a tojásokat, mert hiába mondja az ember, hogy elég egy-egy kezébe egy-egy tojás, nem, neki még a harmadikat fel kell venni… Nem figyelnek, nem tartják be a szabályokat, és oké, eltörik egy tojás, na bumm… nem a világ.. de a franc bánná, ha minden akarata ellenére töri össze, de nem… Azért töri össze mert nem figyel és nem azt csinálja, amit az ember mond neki. Egyik nap is kiengedett egy csirkét. Az egyetlen feladata az volt, hogy álljon az ajtóban… ha ott áll, akkor nem fér ki a csirke ellette… de persze neki terpeszben kell állnia, meg táncikálni és persze, hogy a csirke meg ment kifelé a lába közt… de annyira bamba, hogy észre se veszi azt se, ha egy dinoszaurusz ballag át alatta…
Bernát mindig utólag morog ezek miatt és mondja, hogy már bánja, hogy ezt, vagy azt megengedte. Én nem engedek meg mindent. Lépésről lépésre. Ha az egyikben bizonyítják, hogy oké, tudják, jól megcsinálják, akkor mehetünk a másik feladatra. Azt viszont, amit megcsináltak, már el is várom.
Pl a kocsiban a biztonsági övek. Már be tudják kapcsolni, ez már az ő feladatuk. El is várom, hogy megcsinálják, számon is kérem minden alkalommal.

Na még annyit, hogy nyiroktisztítás jegyében vettem egy kapszulát. Lymphactive 2.0 a neve. Azt írja, hogy ezek a gyógynövények, amikből an a kapszula, segítenek a nyirokrendszert kitisztítani. És, hogy az elején elkezdhet fájni az ízület, ami jó, mert azt jelenti, hogy távoznak a méreganyagok.
Na az van most nekem…. Húúú, de baszki, annyira fáj, hogy a kezemmel alig bírok fogni.
Remélem, gyorsan távozik, mert baromi kellemetlen..