2024.04.29.
Bianka
A reggeli készülődésük, indulásunk igencsak gördülékenyre
sikerült, már nem kell vackolni a nagy kabátokkal, sapkákkal, az is jobban
halad. Apa belőtte a kölök séróját, egy kis zselé, meg kapott egy kis illatot
és a kis gentleman indulhatott is az oviba. Az odautat végig dumáltuk, jó volt
minden, elkészültek, Jancsi, mint a golyó, száguldott a mosdóba, de úgy
látszik, hogy valami megakasztotta a folyamatot, mert mire Julis odakísértem az
ajtóhoz, és visszamentem Jancsi csoportjához, addigra minden lelkesedés
elszállt. Nem tudom, kit, mit látott meg, de csak fogta a kezem, nem akart
elindulni befelé. Próbáltam figyelmet terelni, hogy délután jövök, meg, hogy
mesélje el, mekkorát bicikliztek, stb… semmi nem használt, kezdtek nagyok lenni
a szemei, görbült lefelé a szája, egyre jobban felhergelte magát valamin.
Visszahívtam a padra, felállítottam oda, hogy kb egy magasságban legyünk és
megkérdeztem tőle, mi a gond? – Nem akar oviba menni, de ezt már sírva mondta.
Kérdeztem, hogy történt-e valami, bántotta-e valaki, van-e valami gond? – Nem,
nincs semmi, csak ő még nem akar oviba menni… Na akkor én is rákezdtem hasonló
hangnemben, hogy én meg nem akarok dolgozni, egész nap csak sorozatot akarok
nézni, csak az a baj, hogy ha apa is, én is azt csináljuk, amihez kedvünk
szottyan, ne pedig a feladatunkat, abból nem lesz pénz, pedig a kenyérre azért
jó a sonka, meg a paprika, paradicsom, meg nasinak a csokika… Ehhez meg az
kell, hogy mindenki csinálja a dolgát, a gyerek az oviba megy, a szülő meg
dolgozni.
Nehezen tudtam eldönteni, hogy volt-e emögött komoly gond azon kívül, hogy a hétvége
számukra kellemes s mozgalmas volt és sok volt benne a jó és kedves pillanat,
amit ugye ki ne akarna a végtelenségig folytatni? Abból gondolom, hogy
színészet is volt ebben rendesen, mert nem nagyon akart a szemembe nézni,
akármikor sikerült, kishíján elnevette magát… szóval ebből gondolom, hogy volt
ebben nem kevés műsor. Elvileg szépen megnyugodott, az ajtó felé vettük az
irányt, ahol megint kezdte, na ott mondtam, hogy jó, kész, ezt nem.
Mostanában Jancsi sokmindennel csinálja azt, amit Julis csinált az elején, hogy
egyre többet, többet akar, lopja a centiket. AZ oviba menés elején kezdték még
el, hogy de akkor még puszi, meg akkor még nem tudom mi, de akkor még ölelés…
na mondom, ezt a műsort nem kezdjük el még jobban felturbózni, mert aztán jön a
de még a homlokodra 10 puszi, meg az arcodra 20…. Na és ezt nem…
Szóval most Jancsi próbálkozik, hogy hogy csikarjon ki még belőlem +pár percet,
ami az övé. Ő nem nagyon szokott bújni, de szerintem jól esett neki a tegnapi
esése utáni ölbevevős vígasztalás és abból még szerintem futna pár kört.
A délutánt szívesen skippeltem volna.
Megint érzékeny lett a fogam, nem az, amit decemberben csináltak meg, de azzal
kapcsolatos. A doktornő mindig ugyanoda szúrta az injekciót, és azon a helyen
néha fáj. Ha meleget eszem, akkor bedurran egy-két napra, de néha az egész jobb
oldali állkapcsom fáj. Nem a fogam, az másmilyen. Ez egy gyulladás góc. Csak ez
hosszútávon nem jó. Szóval felvettem a kölköket és elszaladtunk a fogdokihoz
egy gyors röntgenre, hátha kimutat valamit, és hát igen, jól sejtettem, alul
van egy kis gyulladt rész. Szóval most flector… Estére még a tömés is kiesett
belőle, szóval faszaaaa….
Így a kedvem nem annyira jó, pedig megjött a telefonom, át
is másolódott minden, szóval minden király. Bernát Drágaságom mire hazaértünk,
töltött nekem egy pohárka bort, hozott kávét szóval teljes ellátásban voltam.
Most megyek is, megszemlélem az új szerzeményem :)