2024.05.02.
Bianka
Bernát kérdezi tegnap este, hogy írtam-e? Mondom, nincs az a
pénz… - Pedig ez egy jó nap volt! – Igen, az volt!
Tegnap volt ugye május 1., a gyerekekkel közös életünk
második majálisa, de a tavalyit azt családi körben töltöttük és a gyerekek még
nagyon nem értettek semmit ebből az egészből.
Most, hogy már kapizsgálják, hogy van hétköznap, amikor megyünk oviba, meg
hétvége, amikor nem megyünk, így van némi esély, hogy feltűnt nekik ez a hét
közepén lévő szabadnap, bár nem biztos. Sőt… szerintem ha nem kezdek el
beszélgetni velük, biztos hogy nem jutott volna el az agyukig.… Szóval
elmentünk életük első majálisára, amit azért csináltunk, mert Bernátnak egy
gyors szerelnivalója volt az egyik dédi mamánál, ami a gyerekeknek uncsi lett
volna, ellenben az egyik városrészben volt némi kitelepülés, meg gyerekeknek is
érdekes műsor, szóval úgy döntöttünk, kimegyünk oda, annál is inkább, mert
Karika mama is ott volt két barátnőjével.
Odafelé menet beszélgettünk kicsit, kérdeztem a gyerekeket, tudják-e,
milyen nap van ma? Persze, jöttek a hülyeségek, hogy szombat, meg hétvége….
mondtam, hogy nem, most hétköznap van, szerda. Máskor ilyenkor oviba megyünk,
de ma nem. Tudjátok-e, hogy miért? Nem tudták. Így elmondtam nekik, hogy ma
ünnep van. – Karácsony? – (hülye….) a MUNKA ünnepe van ma. Nagy politikába, meg
történelembe nem mentem bele, így annyiban maradtunk, hogy ilyenkor mindenki
pihen, ünnepel,a dolgozók azt ünneplik, hogy van munkájuk, csokipénzük, a
vezetők pedig ilyenkor azt ünneplik, hogy vannak dolgozóik.
És ilyenkor van rendezvény a városban, koncertekkel, meg mindenféle jó
dologgal, és régen virslit osztottak, meg kenyeret, ennek emlékére ettünk mi is
virslit reggelire.
Aztán kimentünk a majálisra, ahol gyorsan lecuccoltunk és
mentük is a dolgunkra.
Mindenek előtt fontosnak tartottam tisztázni, hogy hol van a padunk, ahova
visszajöhetnek, ha elkeverednek. Ez adott nekik egy kis magabiztosságot.
Én úgy indultam a majálisra, hogy amit apa adott pénzt, azt
szabadon elkölthetjük. Nem volt célom minden pénzt elverni, de tudtam, hogy az
erre van szánva. Igyekeztem mindennek eleget tenni, szerencsére volt ingyenes
dolog is, ami érdekes volt, ugrálóvár, meg trambulin és a színpadon koncertek,
táncos fellépések. De ültek forgón, kaptak vattacukrot, fagyit, csipogós
vackot, meg ilyen tipikus régi fajta ehető nyakláncot, volt kolbászos ebéd is,
szóval volt majális hangulat rendesen.. Az
egyik párttól begyűjtötték a lufikat, amivel én úgy voltam, hogy ennyivel is
beljebb vagyok, azért se kell pénzt adni, a gyerekek meg úgy sem foglalkoznak
vele… Egy nagyon vidám, tartalmas napunk lett végül, amit megfejeltünk azzal,
hogy a jó időben elfáradva, a naptól leégetve, a ruhájukat összefagyizva még
elindultunk Eszti mamához. Ott is tettünk egy villámlátogatást, és húztunk
haza.
Az egyetlen negatív dolog az volt, hogy nem tudom, milyen
indíttatásból Jancsi kidurrantotta a csipogós, felfújhatós vackát… Nem voltam
boldog, mert azt gondoltam, ha már akartak ilyet és vettünk is, legalább
megbecsülik. Csalódott voltam, hogy ennyit ér neki ez a vásárfia. De ami még
durvább volt, hogy aztán bejöttek és Jancsi elvette Julis felfújós vackát is és
az ujját, körmét belemélyesztve kilyukasztotta Julisét is. Jancsira nem
jellemző ez a fajta irigység, és az sem, hogy ilyen módon jöjjön ki,szóval még
csalódottabb lettem. Elvette a kedvem,mert egyébként olyan jó volt a nap, nem
volt veszekedés, vita, nem kellett hatvanszor rájuk szólni, és annyira adta
magát, hogy majd időben lefekszenek és béke lesz… és nem értem, hogy miért kell
ilyen szemétládának lenni. Biztosan nekem is volt ilyen húzásom kiskoromban,
meg biztos erre is megvan a logikus magyarázat, de nekem felnőtt fejjel ez
akkor is rosszul esett és elrontotta a nap végét.
A tegnapihoz viszonyítva a mai napunk kifejezetten
eseménytelen volt, legalábbis ami az én részemet illeti. Bernát ma időben
végzett így Ő ment értük és én ezt nagyon nem bántam. Hazaérve kint is maradtak,szóval
volt még egy kis csend.
Kifejezetten azt érzem, hogy mikor van pár nagyon szoros
napunk, akkor függetlenül attól, hogy mennyire jó volt addig, nagyon jó egy
kicsit nélkülük lenni. Így volt ez ma is.
Holnap Julis csoportjában anyáknapja lesz. Fogalmam sincs,
hogy milyen indíttatásból, de nem egyszerre adja elő a csoport a tudományát,
hanem 10-10 perces etapokban vonul be mindenki a saját lányával-anyjával a
fejlesztőbe és ott az egy szem gyerek mondja el a szülőnek, mamának, amit
tanult. Nem értem, miért van erre szükség, miért jobb ez így, majd holnap
többet tudok róla mondani.
Jah... tegnapi cuki...
A gyerekek teljes harci díszben, baseball sapi, napszemüveg, meg az az ehetetlen nyaklánc a nyakukban... Jancsi kilép a fürdőszoba ajtón, egyik kezével az ajtóban támaszkodik, egyik lábát színpadiasan keresztbe letámasztja a másik elé, majd határozottan megszólal: anyuci! - és ekkor szabad mutaóujjával egy centire lejjebb pöccinti a napszemüveget és afelett néz rám.
Szétcsúsztam... szóhoz sem jutottam. Mondom, várjál, újraindulok... :D