2024.05.07.
Bernát
TÁDÁMMMM!!! Újra itt vagyok :) azaz én mindig is voltam,
csak nem volt mit írni, most sincs.
Mai bölcseletem: A világ mindig ugyanolyan, csak a Te hozzáállásod
változik.
Szóval esik az eső és épp beáztunk!
Na akkor kezdhetjük? A gyerekeket az előző hétvégén
lepasszoltuk anyámnak, és elvoltunk édeskettesben… ventilálltunk! J
Szombaton jöttek hozzánk vendégek, amire ki kellett takarítani a házat, meg puccba
vágni az udvart, meg ilyenek. Julis anyámnál egyszer se pisilt be, és ennek
nagyon örültünk, végre két egymást követő nap, amikor nem pisil be, van remény!
Aztán tegnap is bepisilt itthon, meg délben az oviban is, este hatszor
keltettük fel, hogy üres legyen a pelus, de!!! ma délben újra telehugyozta az
ágyát! Szóval kettő ziccert kihagyott, de zsinórban háromszor hugyozott be,
jippííííí.
Mondja a dadus, hogy mossuk ki az ágyneműt, aztán nedvesen vigyük be nyugodtan
majd ki teríti és délre megszárad. De mondtam neki hogy nincs gáz mert van
szárítógépünk! Mérges, és értetlen vagyok, nem tudom felfogni hogy mi ez a
zavar az erőben, mi az amit nem veszünk észre???
Értelmes okos kislány, azt mondja érzi, hogy pisilni kell, de mégsem kel fel.
Bianka
Úgy telnek a napjaink, hogy felkelünk, aztán egyszercsak azt
veszem észre, hogy baszki, este van, vacsi, fürdés, mese, és még így is sokszor
kifutunk az időből. Egyszerűen ez a 8 órai lefekvés, meg a hosszabb nappalok
sehogy nem akarnak összejönni, annyi dolog van. Nem jutok el odáig, hogy
megcsináljuk ezeket a csecsemőkori reflexes teszteket sem, mert eleve
huszonvalahány teszt és nincs olyan időpont, amikor ezt nyugodtan megcsinálhatnám,
legalább Julissal, de jó lenne mindkettővel.
Szóval nem derült még fény erre a pisilésre, de engem még
mindig az aggaszt, hogy néha úgy tűnik, hogy Julist ez egyáltalán nem zavarja.
Túlzottan nem akarjuk nagy lelki terrorba tolni, főleg azért sem, mert ha ez az
egész egyáltalán nem tudatos, akkor hova terrorizáljuk? De az meg engem
aggaszt, hogy tényleg semmi bánkódás nincs, mintha a világ legnormálisabb dolga
lenne, hogy 5 és fél évesen még pelenkában alszik. Nem érti, nem érzi, hogy ez
gond, és már sokan sokféleképpen próbáltuk rávezetni, nem mintha a bánkódása
megoldaná a dolgot, de valahogy akkor azt éreznénk szerintem, hogy legalább egy
irányban ülünk azon a kurva lovon – ahogy a volt főnököm mondta mindig. Akkor
lehetne együtt dolgozni, meg lehetne beszélni valami stratégiát, valamit, amit
mindenki be akar tartani, mert ugye közös a cél. De itt nem közös a cél, mert
mi csak vesszük itt a drága pelenkát 10 darabjával, mert mindig reménykedek,
hogy az utolsó 10 darabot veszem, és Julis meg baromi jól elvan a pelenkás
seggével és rohadtul nem zavarja ez az egész.
Az. hogy az oviban is bepisil, a világ legtermészetesebb dolga számára,
szemrebbenés nélkül, mosolyogva adja elő, hogy ma is bepisilt.
Valakinek műsorozik bent…. az oviban. Van új dajka, kettő
is, meg új óvónő, és valaki beleült a hintába… Julis tegnap bejelentette, hogy
az oviban válogat.
Ez, hogy válogat, egy címke, és azt gondolom, hogy a válogatós gyerekeket talán
noszogatják, futják velük a köröket, hogy ugyan egyék már meg a kiszedett kaját…
Julis nem válogatós, meg szokott enni nagyjából mindenféle kaját, de azt is,
hogy bent válogat, olyan büszkén mondta, mintha jutalmat várna érte. Valamelyik
dajkára tippelek, hogy agyon ajnározza, és neki megy a műsor.
Bernát
Nagyon elmélkedős kedvemben voltam és fel merült bennem hogy
a gyerekek megérkezésével vajon kevesebb szeretet marad, jut Biankára? Van
olyan, hogy elfogy a szeretet?
De arra jutottunk, hogy csak az energia fogy el, tehát mindhárom hülyét
szeretem, csak kevesebb az idő rájuk, és kevesebb az erő. De mindenkit
szeretek!
Biankával beszélgettük azt az anyává válást, és azt, hogy megmaradni annak, aki
előtte volt, és, hogy ezek hogyan olvadnak egybe….
Szóval én nem is akartam ugyanaz az ember lenni, aki előttük
voltam, én apává akartam válni. Persze ez nem azt jelenti, hogy majomszeretet
meg seggnyalás! Normális emberi lét, de már apaként. Persze tuti változtam,
mert kellett, és szerintem jó irányba. Jó apa akarok lenni, és szépen, lassan
azzá válok, még ha a kölkök beledöglenek is! J
Bianka
Én nem pont erről beszélek. Értem ezt is, ez már egy másik
élet. Akartuk a gyerekeket, és nyilván meg is tesszük, amit csak tudunk. És
nyilván, ha az ember nem akar egy kettős életet, vagy nem akarja, hogy egy szép
napon arra döbbenjen, hogy az egyik része fölényes győzelmet aratott, míg a
másik része megszűnt létezni, akkor nincs más út, mint az, hogy a két része
egybeolvad és együtt megy tovább, és ebben az új életben kell mindennek
megtalálni a helyét. Ezzel kb meg is válaszoltam azt a kérdést, amit egy-két
nappal ezelőtt feszegettem, de akkor is azt érzem, hogy ebben a fúzióban túl
könnyen tud elveszni az az ember, aki ebbe az egészbe belelépett.
És Bernát azt mondja neki oké az apa szerep, ami rendben is
van, csak ha meg a házasságunkra gondolok, akkor nekem nem arra a Bernátra van
szükségem, aki a gyereket hintáztatja, hanem arra, aki virágot hoz… mint ahogy
neki sem a gyerekruhát hajtogató Biankára van mindig szüksége, hanem a nőre,
akit feleségül vett.
Én akkor is azt érzem, hogy anyaság ide, vagy oda, amikor
találkozom egy régi barátnővel, akkor én barátnő szeretnék lenni, dumálni
mindenféléről, nem csak a hugyos pelenkákról.
Bernát
Halálugrás…
Van egy négyméteres alumíniumlétrám, és szépen felállítottam
a hinta állványhoz, és persze oda drótoztam, hogy ne dőljön el. És a kölkök
szigorú szabályok mellett felmászhatnak rá. Ez persze hullára veszélyes, de én
is felmásztam, mikor gyerek voltam, csak azt a szülők nem látták. Itt legalább
látjuk, meg alá van takarva egy kis mulcs, ha leesik, talán túléli.
A másik felét a létrának meg felraktam két vasbakra, kb. 80 centi magasra, és
azon tornázhatnak, mászkálhatnak. A suliban régen a vaskorát kb 160 cm magas volt,
és alatta csak a kemény föld, és ha leestünk, le se szartak minket. Szóval ez a
mászóka most jó ügyességi gyakorlatokat biztosít.
Jancsinak pont olyan magas, hogy ha felugrik és kinyomja magát, akkor fent tud
maradni, vagy ha fejjel lefelé lóg, az egyik keze leér. Julis picivel nagyobb,
és ő könnyebben mászik fel, így a két gyerek kb. egyformán ügyes. El van a
gyerek, ha játszik.
Elég sok munkám volt mostanában, ezért szinte mindig Bianka vitte és hozta a gyerekeket
az oviból, de a héten már én viszem-hozom őket, találkoztam is kedvenc picsa óvónőmmel,
aki ugye szarkavarva közölte az asszonnyal, hogy agresszív vagyok… Közbe meg
kiderül, hogy ő az agresszív és osztogatja a tockosokat a gyerekeknek…
Nem leszünk haverok!
Egy kis munka…
Megy itthon a csirke projekt, szaporodnak a tojatok, és eddig minden hiba
ellenére nem fogyott az állomány! A másik akadozó projekt az öntöző rendszer,
amihez vennem kéne pár szelepet, darabja hétezer, szóval kicsit még várok
velük. És áll még sajnos nem a kémény, csak a kéménnyel való munka, ide hordtam
a téglát a ház mellé, és épül az állvány is, de még a falazás várat magára. De
ami késik nem múlik. Augusztusban lesz két éve, hogy kész a cserépkályhánk,
aminek még nincs kész a kéménye, de már nem sok idő!
Volt pár munkám, ami határidős volt, és most itthon nem sok időm volt dolgozni,
de végre rendeződik a helyzet, így talán lesz már időm másra is.
És hát a kert. Az egy kicsit még foghíjas, vetegettünk,
kelnek is a dolgok, de nem vagyunk teljesen elégedettek a látvánnyal, van, ami
nagyon hiányos lett. Locsolgatom, kapirgálom, az asszony rendezi a szőlőt,
aztán várjuk a csodát.
A gyerekekkel egyre kevesebb baj van, csak nőnek is, okosodnak, meg hát bele
szoktak a mi rendszerünkbe, és lassan le is szoknak a félre nevelt
szokásaikról. Szóval alakulunk, vannak vidám pillanatok, csikizések,
nevetgélések, viccelődések. Tervezzük a nyaralást, sok tervem van, pénzem még
nincs rá, de hátha összejön, a bahamákra gondoltam, de lehet, hogy csak egy
kókuszos csokira lesz majd keret.
A smucig zsugori fajtáját…
A boltba járkálva, nap mint nap veszem a reggelit, ebédet és vásárolok. És nem
kell mondanom, de borzalmas magasak az árak. Kétezer Ft már alig elég a
reggelire, spórolok, ahol tudok, szinte csak akciós dolgokat veszek, kifli,
tejföl, felvágott. És egy kis kóla, ha akciós, ha nem. De igazából nézegetem az
üdítő árakat, ízesítet ásványvíz, arany áron, és sajnálom a pénzt magamra,
pedig hát enni kell, inni kell, és igazából nem költök luxus cikkekre, pl cigi
vagy alkohol, esetleg néha egy olcsó csoki.
És a fagyizás! Hát az ovival srégen van egy fagyizó, de annyira drága a fagyi,
hogy nincs kedvem venni! De mivel a gyerekeken nem lehet spórolni, néha
beugrunk. Egy-egy gombóc a kölköknek, apának meg kettő, tehát nem nagy szám, de
fájók ezek az árak. Akkor inkább jégkrém, vagy dobozos fagyi.
Volt most ez a majális is, adtam az asszonynak egy tizest, hogy vegyék meg a
cirkuszt, és nem is spórolt vele, lett élmény. DE szinte már semmire se elég
ennyi pénz. Persze nem szeretném, hogy a gyerekek kimaradjanak a jóból, de
rendesen fel kell kötni a gatyát apának, hogy legyen mit a bohócra költeni!
Bianka
Nekem még annyi volt a gondolatom egyik na, hogy ugye volt
az a fennakadásom, amikor az anyáknapi versben az volt, hogy életadó anyám… és,
hogy nekem ez mennyire nem klappolt. Hétvégén, mikor nálunk voltak a
vendégeink, meséltem ezt a sztorit nekik, és ennek kapcsán kaptam egy olyan
reflekciót, hogy egyébként ha belegondolok, teljesen illik ránk az életadó szó…
csak nem a szó szoros értelmében, de akkor is életadók vagyunk. És hát igen,
érdekes elgondolás…