2024.05.08
Bianka
A mai reggelt is bepisiléssel kezdtük, amit én nem nagyon
reagáltam le, de eléggé rosszul vettem.
Különösen azért, mert Julis tegnap és tegnap előtt is bepisilt az oviban.
Fontosnak tartom ilyenkor azt is tisztázni, hogy ez milyen körülmények között
történt. Megkérdeztem, hogy álmában volt-e, vagy ébren volt? Mert ha álmában,
akkor azzal nem nagyon tudunk mit tenni, de ha meg ébren volt, akkor meg
egyrészt számonkérhető, vagy valaki miatt így történt. És az utóbbi esetnél azt
mondta a gyerek, hogy az óvónő nem engedte ki. Én megkérdeztem tőle többször
is, hogy ebben biztos-e, és minden alkalommal azt mondta, igen, nem hazudik,
így volt. Ott dőlt el, hogy másnap, azaz ma én viszem oviba, mert ez nagyon
gáz. Az egyik oldalról azért, mert ha tényleg nem engedte ki, akkor a gyerek az
óvónő miatt pisilt be. De ha meg kiengedte, akkor meg Julis keményen a szemembe
hazudott.
Szóval reggel, bár semmi kedvem nem volt hozzá, én vittem
őket oviba, de Julis már itthon elkezdte csinálni a fesztivált. Csak négyszer
szóltam neki, hogy vegye fel a melegítő felsőjét, de úgy nézem, hogy vannak
mindig körei, amiket nekem tartogat. Anyósom is észrevette, hogy szipog, csak
úgy. Semmi nincs az orrában, nem is jön belőle semmi, de időnként szipog, és ez
a szipogás eléggé sok lett, mikor anyósmhoz megérkeztünk… Szóval a műsor nekem
szól. És így van ez minden reggel, hogy normálisan felkel, felöltözik,
megmosakszik, eljátszogat, eldumálgat minden szipogás nélkül, majd mikor szólok
neki, hogy jöhet fésülködni, akkor elkezd szipogni… Hogy olyankor miért nincs
közelebb.. az a szerencséje, mert néha olyat lekevernék neki, hogy a fal adná a
másikat.
Szóval szipogás, mackófelső, majd mondom nekik, hogy oké, lehet cipőt húzni,
Jancsi mozdul, pattan az ágyból, veszi a papucsát, indul kifelé, persze Julis
mindezt nem látja, mert a kinti asztalnál ül, könyvezik. Ő nem mozdul, mert
neki nem kell a szabályokat betartani, a kérésemet megcsinálni, ellenben jó
élesen megjegyzi, hogy Jancsi nem indul és nem veszi a cipőjét – de közben Ő is
még törökülésben ül a széken és a könyvet baszogtatja. Hát emeltebb hangon
visszakérdeztem, hogy mert Te? Te megmozdultál már? Jancsi már kel ki az
ágyból, veszi a papucsát, első szóra indult, de Te mit csináltál eddig?
Na ebben a hangulatban indultunk neki az ovinak. Gyűlölöm az
ilyet. Hogy minden egyes reggelbe bele kell szarni valahogy.
És akkor odaértünk az ovihoz, leállítottam a kocsit és nyugodtan
hátrafordultam és megkérdeztem újra a szokásos monológot. Csak megunja egyszer…
elmondattam Vele, milyen az, amikor jó a hangulat, mit csinálunk, jó érzés-e,
mi történik olyankor? Majd megkérdeztem, tisztában van-e azzal, hogy ha nem
fogad szót, mérges leszek? Szereti-e, ha kiabálok, stb… Végül azt, hogy melyik
a jobb?
Aztán szépen elmondtam újra kb huszadjára, hogy van döntése, minden egyes
dolognál dönthet, hogy jó lesz, vagy nem, de azt tudnia kell, hogy mindkét
döntésének vannak következményei, amit szintén elmondtam, hogy mik…
Mondtam neki, hogy na ezen lehet szépen agyalgatni…
És bementünk, ahol a vezető óvónő kapott el, akit gyorsan meg is interjúvoltam
erről a tegnapi bepisilős esetről… Odahívtam Julist is, hogy mondja el, otthon
mit mondott. Ott is tartotta, hogy Kati néni nem engedte ki…. Megállapodtunk
abban, hogy Kati néni lehetett a ludas, mert Julis ébren volt, és neki –
mármint az óvónőnek - volt is egy ilyen sejtése, hogy ez történhetett és
mindenképpen szólni fog a Kati néninek, hogy erre figyeljen.
Hát nem jókedvvel mentem haza… Úton hazafelé azért eszembe
jutott egy olyan sanda gyanú, hogy Julisnak egyébként nagyon sokszor a pisilés
a menekülő útvonal, ha valamit el akar érni, vagy el akar kerülni. Ha sarokba
szorítom, pl bünti van, vagy megkérdezem, mi történt és kezd kínos lenni neki a
szitu, akkor gyakran teszi keresztbe a lábát, vagy fogja meg a lába közt,
sokszor mondja is, hogy neki pisilni kell, mindezt azután egy perccel, hogy
büntibe került. Ugyan hagyjuk már… Kedves Lilla szépen rászocializálta erre,
hogy amint büntibe került, a lány bejelentette, hogy pisilnia kell és azzal meg
is menekült a büntiből… Így neki ez egy kiváló megoldókulcs lett… Szóval bennem
azért felmerült, hogy esetleg valami ilyesmiről is lehetett szó…
Hazaérve Bernátnak meséltem az esetet, mire aztán mi is
összeszólalkoztunk, mert szerinte nem szeretem Julist, nem fogadom el,
állandóan csak csesztetem, mindenért veszekszek vele, és ne mondjam már, hogy
mindig műsorozik, biztosan annyit nem, amennyit mondom.
Tény, hogy nehezebb elfogadnom Julis ténykedéseit, mert
állandóan vele van a gond. 10-ből kilencszer biztos, hogy Julis a ludas, Ő a
felbujtó, Ővele kezdődnek a viták, a balhék, kavarja a szart állandóan. A
szabályokat nem tartja be, rá nem vonatkozik az, ami a másikra igen. És nem
szoktam neki összehasonlítós dolgokat mondani, hogy nézze meg, hogy az öccse így,
meg úgy, de kb mindig lehetne. Egyszóval nem könnyíti meg a helyzetet… És
amikor együtt töltünk egy napot és nincs fennakadás, eldumálgatunk,
együttműködünk, az király, és érdekes, hogy akkor nincsenek színjátékok,
műszipogások, balfaszkodások a nadrággal, bugyival… szóval Julis pontosan
tudja, hogy mikor, mit ,hogyan kell csinálni, csak időnként megy a műsor, amit
én észreveszek és borzasztóan zavar.
AZ pedig különösen zavar, amikor miatta még Bernáttal is összeveszünk… Az
mindennek a csúcsa, és azt viselem minden közül a legrosszabbul.
Bernát
Borzalmasan nehéz elviselni, hogy ezek egy perc után kezdik
a hisztit!!! Kilépek a szobából és Bianka már azzal a baszogatós hangsúllyal
kezdi számonkérni a lányt, majd jön a büdös dögje, anya kedvenc kutyája és
vigyorogva tyütyürészik neki! Pedig az a büdös dög naponta bassza szét az
udvart, rág szét valamit, szemeteli tele az udvart. És aztán újra szidja a
lányt, nekem meg már a gyomrom fordul fel ettől. A kutyának mindent elnéz, a lánynak
meg semmit. Ez a két picsa nyomja itt a ribanc harcot, mint mikor két csaj az
utcán megjelenik ugyanolyan ruhában, vagy egy pasit néznek ki, és egymásnak esnek.
Én meg hallgassam…
Bianka
ide szúrom be, mert az utána lévő résszel egyetértek, az
előbbivel nem.
Nem helyes összehasonlítani a kettőt, mármint a kutyát a gyerekkel. A kutya ösztönös,
sokszor a gyerek is, de a kutya nem játszámázik, a gyerek már igen. A kutya
képtelen hazudni, a gyerek igen, a kutya nem manipulál, a gyerek igen. És ha a
kutyát elküldöm elmegy, ha hívom odajön, ha letiltom, abbahagyja, amit addig
csinált. És persze, kölyök még, ha egyedül van, unatkozik, feltalálja magát,
ahogy egyébként a gyerek is teszi.
Szerintem tévút, hogy összehasonlítjuk őket, mert a gyerekek ennyi idősen
sokkal többet megértenek abból, amit mondunk nekik.
A másik, hogy Bernát – nem tudom, miért – sok dolgot nem figyel, nem vesz
észre, nem foglalkozik vele, én meg igen. Ebben van pár olyan biztosan, aminek
egyébként nincs olyan eszeveszett nagy jelentősége, de sok van olyan, aminek
igenis van, és nem megoldás az, hogy ráhagyjuk, hanem az a megoldás, hogy
következetesen szólunk mindig. Bernát nem szól. Így én szólok. És mikor már
negyedjére kell szólnom, akkor igen, morci leszek. És mikor mindez az ébredésem
utáni első 5 percben történik, akkor duplán morci vagyok…
Bernát
A gyereknek problémái vannak, és próbál szeretethez jutni, és próbál
kapcsolódni, és igen, hazudik, hogy ne szidjuk le (ki nem hazudott gyerek
korában?) és igen bepisil, aminek valószínűleg oka van, és meg kéne fejteni. És
igen, a nevelő anyja jól félrenevelte a gladiátor képzőben, ahol csak a pénzért
tartják a gyerekeket, meg volt a kis kedvenc, meg volt a három rivalizáló
gyerek, akiket nem neveltek, csak tartottak, és most nehéz küzdelmek árán
próbáljuk a helyes útra terelni.
Bianka
Így másfél év elteltével úgy látszik, Bernát teljesen megérkezett
az apa szerepbe, én nem. Nekem még kell idő. Ésszel tudom, hogy ezek így
vannak, amit itt leírt, és napi szinten küzdök, hogy ne szóljak be annyiszor,
hogy ne úgy szóljak, hogy legyek elfogadóbb, türelmesebb, kedvesebb,
közvetlenebb. És ez egyre többször, egyre jobban sikerül, aztán meg nem. Nem
vagyok robot.
Most eléggé szar így ez, mert most már nem csak a saját elvárásomat érzem, hanem
Bernátét is. Nem segít.
Ez a rohadt behugyozás is már dühít, mi is balfaszkodunk itt
jobbra balra ezzel… Anyósom is hol fenyegeti, hol meg a csillagos eget leígéri
neki, de mi is kb ezt csináljuk. Ha nem pisil be, hú de örülünk, meg kapja a
mindenféle dolgokat, be van ígérve neki minden, hogy ha 10-szer nem pisil be,
akkor mi lesz… Én meg csak veszem, veszem a pelenkákat, 10 darabot 1800 Ft-ért….
A patikus csaj már tudja… 10 db M-es bugyipelenka. Csomó pénz elmegy rá
feleslegesen, és ez kitolás Jancsival is, mert egyébként ezt az 1800 Ft-ot is
költhetnénk értelmesebb dologra is, mint hugyos pelenkára.
És már megbeszéltük, hogy nem foglalkozunk vele de nem tudunk nem foglalkozni
vele. De ebben nem vagyunk következetesek.
No és akkor épp benne vagyok mindennek a kellős közepében
dél körül, mikor csörög az óvoda, hogy Julis nincs jól, kiverte a víz, fáj a
hasa… Király… mentem érte… Mire odaértem, kétszer ült már a wc-n, láz nincs,
nem megy a hasa sem… de elég ramatyul nézett ki, halk volt, be volt lassulva,
semmi mosoly… szóval húztunk haza. Itthon megint wc.. nem tudom, mit ettek, de
rendesen kipucolta, rövid időn belül három rendes adagot produkált, majd
elaludt, mint a szél…
Mikor felkelt, semmi baja nem volt, és mivel ketten voltunk,
időnk is volt, hát elővettem a teszteket, mondom most vagy soha, letesztelem a
csecsemőreflexeket, mert azok közt van olyan is, ami felelős lehet az éjszakai
bepisilésnél is. Erről írtam a 2024.04.12. napi bejegyzésben.
Három dolgot kellett letesztelni.
Én előre megnéztem a tesztet, addig Julis játszott, majd mondtam neki az
instrukciókat, megcsináltuk a tesztet, én bejegyeztem az eredményt és néztem a
következő lépést, addig a lány játszott.
Tetszett neki, mindig megdicsértem utána, megsimogattam a vállát, hátát, ami
épp kézreesett. Szerencsére nem volt túl sok teszt, amit meg kellett néznünk,
kb ennyit tudott komolyan venni.
Tipp, hogy megvannak-e a reflexek?
Igen, pontosan… Mind megvan, méghozzá eléggé nagyon. Szóval kezdjük is a
gyakorlatokat, amik szintén nem vészesek.
A délutánunk egész jól telt, azt leszámítva, hogy nem tudok
még immunis lenni a gyerekek baromságaira, de szerencsére még működik a „Jó,
akkor most maradj csendben és egyél”, meg a „látom, nem haladunk, akkor ezek
szerint senki nem akar mesét?” És ezzel azért kb irányba tudjuk tenni a
dolgokat.
Estére elmentem a barátnőmhöz, aki adott nekünk egy
szépséges kakast :) szóval most már a hátsó dübörgő szomszéd kaphatja az ívet
rendesen :D Egész jó kedvem lett a gondolattól, ahogy jöttem haza a kakassal :D
Bernát
Reggeli
Felbaszta az agyamat ez a bepisilés, és én már nem is
faggattam a lányt, hogy hogy történt, aztán az anyjával megbeszélték, hogy az
új óvónő nem engedte ki vécére, és ezért pisilt be. (hazudott!) én kurvára felbasztam
magam, hogy egyébként az a picsa is jöhetett volna egy héttel hamarabb, hogy
megismerje a gyerekeket, megtanulja, kivel mi van… De azt se tudom, hogy a
nyugger óvónő adott-e át bármi infót az újnak a gyerekekről. Egyébként az oviban
nagyon sok dologról nem tájékoztatnak minket, majdnem, hogy vak folt, hogy mi
történ aznap, és még a kérdések ellenére se mondják el a balhékat! Utólag szól
egy-két szülő, hogy a két gyerek összeverekedett és megölték egymást, stb.
Aztán persze kiderül, hogy a szülő buta, mint a föld és nem tud parancsolni a
gyerekének, és, hogy egyébként nem is történt semmi, csak véletlen meglökték
egymást…
Nagyon sok buta szülő van, aki arra nem hajlandó, hogy
kérdezzen, és csak hőbörög, hogy majd megvár a kapuban, én meg alig várok egy
ilyen esetet, mert biztos kérdés nélkül összepakolom, és ott hagyom
gondolkodni. Eddig egy apuka volt, aki normálisan viselkedett egy valamiféle
eset kapcsán, én beértem az oviba és a gyereke épp öltözött apával, és a gyerek
nekem kezdte el mondani, hogy a fiam, csúnyán beszélt és megütötte. Erre apuka
mondta, hogy majd az óvó néni intézi, és nem kell árulkodni, persze kiderült
hogy az udvaron összeszaladtak és fellökték egymást, és az óvónő meg kb. semmit
se csinált. De apuka is tudta, hogy ez csak egy műbalhé, nem komoly. Volt már
itt rugdosódás, meg kabát tépés, csak valahogy nincs nyoma, se foltok, se
karcolások, se szakadt kabát…
Most persze összeszedtem az ovis hisztiket, ezek nem az elmúlt hét termései.
Amikor mondta az óvónő, hogy a lányom csúnyán beszél, és, hogy mindenki tőle
tanulja a csúnya szavakat, akkor hangosan a pofájába nevettem, mert ép előtte
egy-két nappal jött ki egy kisfiú, asszem hittanról és mondogatta, hogy picsa,
segg, vagy valami ilyesmit, de tény, hogy utána az én lányom jött és ő is ezt
mondogatta.
De szoktam mondani, hogy nem néznek csak mesét, és abba ugye nincs csúnya szó,
és mi itthon nem így káromkodunk, van a bunkó szomszéd, meg a barom, meg az
idióta, de a gyerekek nem ezeket a káromkodásokat mondják, és hozzáteszem, hogy
itthon nagyon ritkán haljuk, hogy káromkodnak, és akkor is számon vannak kérve…
Holnap tanításmentes nap lesz, ezért irány a jól bevált fürdő, pancsi pihi,
pénteken meg jönnek vendégek és nyomunk egy kis szalonna sütést.