2024.06.14.

Bianka

Egy kicsit általánosan.

Sokszor érzem magam rosszul, mikor a gyerekekkel nézeteltérésem van. Fura, de nem azért van rossz érzésem, mert bánom ahogy a gyerekekkel vitázom, mert minden egyes alkalommal szépen, normálisan kezdem, szépen szólok, kedvesen kérek, elmondom, mit miért jó, mi miért szükséges, szóval ha együtt akarnak működni, ott van a lehetőség rá. Na a lényeg, hogy azért érzem magam rosszul, mert sokszor azt érzem, mások lazábbak, könnyebben vesznek dolgokat, nem pörögnek mindenen, amin én igen. Tanulom még azt, hogy min „szokás” kiakadni és min nem. És nem köcsögségből de kicsit örülök annak, amikor a gyerekek másnál is kiverik a biztosítékot, mert ilyenkor azt érzem, hogy oké, nem csak én vagyok ilyen hiperszenzitív lény, aki ennyire túlpörög mindent, hanem bizony másnál is elszakad a cérna.

A reggelek a szűk keresztmetszetek. Bernát ezerrel küzd a jó hangulaton, és mi (azaz Julis – ahogy én látom) egy pillanat alatt csesszük el ezt. Elég hozzá egy bugyi, vagy egy nyitott szekrényfiók. És amikor már áll a bál, akkor várom, hogy Bernát mikor szól be, hogy gratulál, hogy megint elcsesztem a reggelt.
Most, hogy a napokban beteg voltam, volt néhány reggel, amikor Bernát intézte jobban a gyerekeket és volt, hogy arra eszméltem, hogy Bernát ingerülten tereli őket. Nem kárörvendésből, de örültem, és arra gondoltam, hogy látod már? érted már? Ugye mennyire idegesítő?

Említettem, hogy Julis sokat hazudik. Már egy párszor  elmeséltük neki, miért rossz hazudni. Hoztunk példákat, és volt olyan is, amikor csak simán kijelentettük, hogy mi ebben a családban nem hazudunk. eddig nem sok sikere volt ezeknek, rendszeresen hazudik, olyanokban is, amikor nincs tétje a dolognak. Roppant idegesítő, nem értem, hogy neki ez miért jó. Igazából jó lenne kicsit viszonozni ezt, szeretném, ha valaki az oviban becsapná, hazudna neki és emiatt csalódott lenne, hogy érezze, mennyire rossz a másik oldalnak ilyenkor. De én (mi) ugye nem csaphatom be. Volt már, hogy ott random eljátszottam egy ilyet, hogy oké, mit szólsz, ha azt mondom, kapsz egy csokit? És amikor felcsillan a szemed, akkor meg nem adok, mert hazudtam... de ez nem olyan.

És ma végre történt egy olyan dolog, ami segített ebben. A délutáni alvásnál bepisilt. Én száraznak láttam a bugyiját, mikor ment kifelé, aztán mondta, hogy pisis a bugyija, mert nem ért ki és beszaladt… Jó, mondom, cseréljél bugyit, aztán menj. Nem tudtam, hogy az ágyába is bepisilt,nem mondta, én nem kérdeztem.
És este derült ki, hogy full pisi az ágya, persze gondosan letakarva, nehogy véletlenül megszáradjon. Kérdezte, hogy most akkor hogy aludjon? Hát, mondom, veszed fel a pelenkádat, aztán alszol. De pisis az ágya… Jaaaaaaaa….. hát erről nem volt szó… És mikor akartad ezt mondani?
És most végre tudtam neki azt mondani, hogy látod, a hazugságoddal most megszívattad magad. Ha nem hazudsz, hanem becsülettel elmondod, akkor ébredés után ezt levesszük, bedobjuk a mosógépbe, aztán a szárítóba és estére már a tiszta, friss, száraz, jó illatú ágyneműben aludhatnál.De mivel hazudtál, így erre esély sem volt… tegyél oda egy törülközőt, aztán jó éjszakát.

Julisnak most erőteljes gondjai vannak az igazságossággal is. Kezd rájönni magára, így csak a saját érdekét nézi, mindent magának akar, dicsekszik mindennel, amije van. Ma futottunk egy kört etéren is, hogy kicsit értse meg, hogy az igazságosság nagyon fontos köztük. Most még nem lehet senkinek sem több, vagy kevesebb. Persze neki mindig az itt és most van, nem nagyon tud hosszú távlatban gondolkodni, hiába akar, hiába ígéri meg. Ma például azon verte ki a hisztit, hogy ő nem mesélős mesét akar.
Tegnap nem volt netünk ugyanis, így az esti mese a tévét illetően elmaradt, hossző mese lenne a gépen, de arra már nem volt idő. Szóval én meséltem, a Hófehérkét. Jancsi a Piroska és a farkast akarta volna, de Julis olyan erőszakosan kérte a Hófehérkét, hogy végül azt meséltem, nem könyvből, hanem fejből. És megállapodtunk, hogy ma lesz a Piroska és a farkas. Persze mára mindent elfelejtett, dobbantott, hogy Ő magyar népmesét akar! Mondtam, hogy na többszörösen is álljunk meg. Egyrészt szeretnék… másrész meg nne dobogjál itt nekem… harmadrészt meg úgy igazságos, ha most a Piroska lesz, mert Jancsi már tegnap is ezt akarta volna, csak végül a Te mesédet meséltem.
Mondtam pár szót az igazságosságról, hogy mi az, hogy mi hogyan igazságos. Nem érti és nem tudja magáévá tenni a gondolatot. Mondtam, hogy pl most volt két szem nápolyi, amit megettetek. Úgy volt igazságos, hogy az egyiket Te eszed, meg, a másikat Jancsi. – És, hogy ha van egy alma? Azt nekem adod?  - mire Jancsi válaszolt jelentkezve – Nem! Elfelezzük!  - Pontosan! Úgy van, ahogy Jancsi mondja,elfelezzük, mert így az igazságos! Azt hiszem, ezt nagyon gyakorolnunk kell.

Holnap egy kis vendégséget szervezünk, szülinapot ünneplünk, jön a család egy része, a gyerekekkel együtt 12-en leszünk.  Már mindent előkészítettem, csak a sütőbe kell tenni. :)Hosszú is volt ez a nap, megyek és erőt gyűjtök a holnaphoz.