2024.06.16.
Bianka
Tegnap Bernát születésnapját ünnepeltünk, nálunk volt a buli.
12-en jöttünk össze első körben, a család egy része, majd csatlakozott hozzánk
még egy pár, akik Julis keresztszülei lesznek.
Én már pénteken bevásároltam mindent, hazahoztam, és előkészítettem, olyannyira,
hogy a tepsikbe berendeztem a húsokat, tarja, bőrös császár, és csirkecombok, egy
másikba a zöldségeket, cukkinit, répát, brokkolit, gombát és hagymát. A húsokat
eleve pácolva tettem be,,le is fedtem mindent,így másnap délelőtt csak a sütőbe
kellett tenni és elindítani. A köret krumplipüré, és friss zöldségekből saláta,
és Bernát kérésére egy kis borsmártás. Elkészítettem a gyümölcslevest is, az is
mehetett a hűtőbe. Bevásároltam egy pár doboz fagyit, pálcikásat, tölcséreset,
próbáltam mindent úgy rendezni, hogy a vendégekkel tudjunk minél többet
foglalkozni, ne akkor őrüljünk meg.
Azt hiszem, sikerült is egy jó hangulatú napot kivitelezni,
kb egy zörrenés nélkül zajlott minden, a felnőttek és a gyerekek is jól érezték
magukat, finomat ettünk, jól sikerült minden.
A legjobban ennek a békének örülök. A gyerekek is úgy tudták
jól érezni magukat, hogy jó volt a kedvük, felhőtlenül játszottak, de nem
voltak idegesítőek, nem zavartak senkit, nem is kellett szinte rájuk szólni.
Azért örülök ennek, és azért tartom ezt fontosnak, mert
olyan sokszor lehet hallani, hogy a családok nem tudnak összeülni, mert mindig
van valami balhé, személyeskedés, mindig van egy rosszmájú rokon, aki
beszólogat mindenkinek és ez aztán egy idő után robban. Nem olyan rég az egyik
reggeli műsorban volt szó erről, hogy milyen sok családban van ilyen perpatvar
az ünnepkor és azt gondolom, ez borzasztó. Rengeteg fiatal felnőtt írt és
telefonált be, hogy rühelli a nagy családi ünnepeket, a karácsonyt legjobban,
mert mindig csak a veszekedés van… és ez annyira szomorú szerintem. Ezért
tartom fontosnak, hogy a gyerekeknek ezt mutassuk meg, hogy a nagy családi
összejövetelek jókedvűek, békések, jó hangulatban telnek, nevetünk, jót eszünk,
és amennyire tőlünk telik, megadjuk a módját az ünneplésnek.
Azt hiszem, ez most tegnap sikerült, amiért nagyon boldog
vagyok.
Bernát
Hát igen, a család az problémás, ez nem áll szóba azzal,
azok nem jönnek, ha az itt van…
Hála égnek, mindenki tudott viselkedni és így nyugodt buli volt.
Én most nagyon laza voltam, mint egy füves ember a raszta pasztával…
Nem szakadtam meg, nem építettem át az egész házat, nem túrtam szét, meg össze
az udvart.
Nekem ez a szülinap csak jött, de nem vártam, én már a gyerekek keresztelőjére
készülök, addigra akarok mindent befejezni. Most ez a szűk családi kör nem
igényelte, hogy újra fessem az étkezőt, meg, hogy a két éve várt kéményfalazás
kész legyen, stb. A gyerekek, mind a négy, egész jól viselkedtek, ettek-ittak,
nem volt velük probléma, a nagyok se voltak bolondok, és a kicsik se
hisztiztek.
Bianka
És még így is, hogy mennyi mindent előkészítettem, úgy
elfáradtam, mint a kutya. Ma kb semmit nem csináltunk. Ültünk, néztünk ki a fejünkből,
eszegettünk mindenféle maradékokat tegnapról.
Holnap elkezdődik az utolsó hét! Az ovi utolsó hete!
Tavaly még úgy volt, hogy kértünk ügyeletet egész nyárra. Akkor még úgy voltam
vele, hogy ha csak lehet, ne legyenek itthon a gyerekek, kell nekem is a
pihenés, a csend, kihasználtam minden egyes percet, amikor – csúnya szóval élve
– megszabadulhattam tőlük, mert annyira sok volt akkor még mindkettő nekem,
hogy azt ép ésszel nem lehetett volna bírni.
És hasonló volt a terv most is, mert attól, hogy vége a tanévnek, a mi „tanévünk”
folytatódik, a munkák ugyanúgy sorban állnak, nincs megállás, és az volt az
eredeti terv, hogy idén is kérjük végig az ügyeletet. De aztán lett ez a balhé,
amikor is ez a picsa betámadott minket, és most átkapcsolt az agyam a védelmező
szerepbe. Első a családom, nem hagyom, hogy mindenféle életunt, megsavanyodott,
begyepesedett agyú férgek elcsesszék azt, amit felépítettünk és megkavarják a
nehéz munka árán kidolgozott rendszert és egyensúlyt.
Már vizualizáltam, ahogy az ügyeletben, amikor is egész nap kint lógnak az
udvaron, árgus szemekkel figyelik majd a gyerekeimet, hogy mikor mit rontanak
el, vagy mondanak furát, félreérthetőt, amibe bele lehet kapaszkodni. És hát
mondanak… jajj… nem tudom, hogy ezt egyáltalán hogy lehet normálisan, ép ésszel
túlélni, de most a hétvégén is mondtak néha olyat, hogy hol voltunk, miket
csináltunk, miket láttak, és néha néztem furcsán rendesen, hogy te meg ezt honnan
álmodtad? és akkor mond valamit, ami beugrik, hogy jaaaaaaaaaaaaaaaaaa….. arra
gondolsz… Aha, már vágom, épp csak a hely, az idő, a sztori, meg az emberek nem
stimmelnek, de a lényeg, hogy mesélsz… Csak szombaton az én fülem hallatára
hangzott el pár olyan dolog, hogy na ha ezt így visszamondják az oviban, akkor
helyből jelentenek minket. Az meg, hogy a gyerekek véleménye, vágya,
kívánságai, és a fontossági sorrendje, az kb úgy változik, ahogy a szél fúj…
arról ne is beszéljünk.
Ha leszidom, csak apát szereti, ha kibékülünk, akkor csak anyát. Ha jönnek a
vendégek, mindenkit szeret. Ha beszélünk egy kajáról, azt se tudja, mi az, de
neki az a kedvence. Egyik pillanatban majd éhen hal, a másik pillanatban nem
jön uzsonnázni, majd fél óra múlva bejelenti, hogy éhes. Ebéd után nem
alszik,de végig fetrengené a délutánt a függőágyban…
Egy szó, mint száz, azt gondolom, hogy jelen helyzetben egyik fél – sem a
gyerekek, mert ők hülyeségeket beszélnek, sem az óvónők, mert azok meg rossz
szándékú szemetek - sem alkalmas arra, hogy huzamosabb ideig össze legyenek
zárva, ráadásul úgy, hogy túúúúúúl sok idő van arra, hogy még beszélgessenek
is, hiszen a nyári szünetben már csak ügyelet van, nincs ám bent mondókázás,
meg programok, meg kötelező miegymás… ha jó az idő, mindenki elvan kint az
udvaron… Óvónéni leül a kölkökkel bügyürgetni valamit, közben meg meg a
csevegés… na az az, ami most nagyon nem kell nekünk. Szóval jönnek szépen haza,
megleszünk mi szépen. Majd megyünk játszóterekre, meg mittudomén. majd lesz
valahogy.
Bernát
Bianka most bevállalta a 22-őt az a bizonyos 21 es játékba,
és azt hiszi, nem lesz baj! De lesz, de majd próbálok változtatni a napirendemen…
Megjegyezném, hogy szombaton tartottuk a szülinapom, pedig részemről a szombat
egy gyásznap!
Nem egészen emlékeztem, de ez a kurva fészbuk emlékeztetett rá, hogy egy éve
ilyenkor volt itt nálunk egy nagy buli, aki régóta olvas, az tudja, hogy
szegény 10 éves Rico kutyám ezen a napon lett elaltatva, mert rákos volt és már
nagyon szenvedett, és a szülinapi szalonna sütésünk úgy telt, hogy a kutyát
közben eltemettük a kert végébe. És bár azóta havi, - ha nem heti - rendszerességgel
jön elő általában a gyerekek által, hogy meghaltak a kutyáink, és ott vannak az
épp aktuálisan csirke udvar alatt, de valahogy a szivünk belefacsarodik, hogy
elment…
Erre a buli kellős közepén a sógornőm is belém baszta az ideget, hogy hát
sajnos úgy jött ki, hogy legkedvesebb unoka öcsém és húgom a rövid nyári szünet
alatt sajnos nem fognak tudni kijönni hozzánk egy hétre. Mi már nem férünk bele
az életükbe… Szomorú vagyok, mert ahogy minden évben, idénre is terveztem
akadálypályát, biciklitúrát, sátorban alvást, amiből akkor ők kimaradnak, mert inkább döglenek a panel lakásban!!! De
majd hozzá szokik az agyam. Nagyon szerettem volna, ha az unokatesók, a 7
gyerek úgy egyben lett volna. Majd máskor….
Bianka
Igen, ez a nyári táborozás igazán király lett volna, ha
minden gyerek jön. Mondjuk az egyik még kicsi, ott nem tudom, hogy Ő mennyit
bírna anya nélkül, de legalább a hat nagyobb ha együtt lenne, az azért izgi
lenne.
Meg a másik, hogy nekünk is egy kis érdekesség, hogy pár éve még az egész
tenyérrel a festékben mázolás volt a menő, aztán most meg egyik alkalommal itt
voltak és kint a padhintán lógtak mind a négyen és tök jól eldumálgattak.
Szóval most már majd a fiúknak is, a lányoknak is, más-más program lesz a menő.
És igazából nem akarok riogatni senkit, de mindkét családban már sulisok a
gyerekek. A Keresztfiunk és Tomi a másodikat zárja most. Nem sok nyár lesz már,
amikor olyan nagyon kell majd a felügyelet, de mondjuk azt szerintem bírni
fogjuk, ha nálunk bandáznak majd :)
Bernát
Írnom kéne még a lány hisztijéről, de mivel nem értem még tisztán, ezért nem is
nagyon tudom elmondani. Szóval valami nyakatekert módon, ő mostanában nem kér
csokit, ölelés, kedveskedés, meg stb.. Valahogy arra jött rá, hogy az nem
büntetés, hogy elvesszük egy játékát, mert valamit nem csinált meg, mert ha nem
kell neki a játék, vagy csoki, akkor nem baj, ha úgy se kapja meg.
Vagy azt gondolja, hogy ha ő eljátsza, hogy nem is kér csokit, akkor azt gondoljuk,
hogy a vizet kell tőle elvenni büntiből, mert hát csokit nem is kér! Vagy mi.
Próbálom neki magyarázni, hogy mi szeretjük és jó lenne, ha soha nem
veszekednénk, meg nem lenne semmi megvonás, de ha nagyon rosszul viselkedik,
akkor muszáj valamit tenni. Viszont igényli a törődést, meg az ölelést, és
persze kap is, minden ellenére, csak akkor akadok ki, amikor a negyven kilós asztalt
cipelem és elém áll és elkezd megölelni!!! És persze, hogy én meg durván
elküldöm, miközben épp össze csuklok a súly alatt!!! Pedig mindig elmondom, 1-
aki dolgozik, azt békén kell hagyni. 2 – Aki dolgozik, azt ott kell hagyni a
picsába, hisz az bolond, érted, hát dolgozik!!! :) Mondogatom, ha jön egy
felnőtt, akkor álljon félre, hogy elférjenek tőle, de hát lassan tanulnak az
isten adták.
SZEX!!!
Jancsi bontogatja szárnyacskáját, vagyis a kukacát… Volt most itt nálunk egy vendég, rövid szoknya
nagy dekoltázs, még teljesen az ízléses kategória, de hát Jancsikának szemet szúrt,
és hát érdeklődését fejezte ki, hogy ott középen mi az a csík, és hogy meddig
tart? :) Már mint a dekoltázs, és hogy a vendég megmutatja-e… Van esze a
kölöknek! J
És a búcsú puszinál is véletlen mindig úgy tekeredik a nyaka, hogy ő nem puszit
akar adni a csajnak (vagy az anyának!) hanem az valahogy mindig szájra akar
esni. Pedig Biankával határozottan mondjuk, és nem is engedjük a szájra puszit,
mert az a szerelmünké. Én se puszilgatom, se a szájukat se a seggüket, se semmi
intim részüket! Hát csak a nyakukat szoktam kicsit megrágni, meg a fülüket, de csak
az íze kedviért!!! :)
Nap mint nap derülnek ki vérszerinti szülőkről, és nevelőkről,
ocsmány dolgok. Én ahhoz tartom magam, hogy amikor a 18 éves fiammal, vagy
lányommal beszélgetünk, ne legyen semmi akkor, ami ciki lenne, pl. hogy fiam
amikor még kicsi voltál, és puszilgattam a kukid… (Ahogy a nevelőanyjuk tette) Hát
köszi! És a lányommal se akarok semmi
félreérthetőt, imádom, megölelem, akkor is ha egy hisztis picsa! Meg megpuszilom
az arcán, a homlokán, de ennyi, sőt ha kell, bekenem érzékeny helyeken is, de
nagyon oda figyelve!
Így is hisztizik az a picsa óvónő mindenen, nem kéne, hogy még valami pedóbotrányba
is bele kavarjon.
Bianka
Mi most tartunk ott, hogy Julisnak már egyberészes fürdőruhát
vettünk. Egy éve még teljesen jó volt egy kis fürdőbugyi, most már nem.
Nagylány. Nem mutogatjuk magunkat.
Már most kezdem adagolgatni a bugyiszabályt, ami kb az,hogy amit a bugyi és az
atléta takar, az senki másra nem tartozik csak rá. Az az Ő teste és csak az Ő engedélyével
érintheti meg más. Persze egy esetleges fizikai erőfölényt ez nem old meg, de
sok szexuális visszaélésnek elejét lehet venni ezzel.
Ma pl azon kész voltam, hogy egyszercsak felhívott a sógornőnk, hogy a gyerekek
(hárman) átjöhetnek-e? Hozzájuk jött még a szomszéd kislány, kihozták a kertbe és
átjöttek hozzánk bandázni. Ő volt a legnagyobb közülük, jó kis zsurmó lányka,
volt feneke, hasikája rendesen, cici tájban is, mondjuk az inkább zsír volt
még, mint cici, de átjött egy szál bugyiban. Engem nem zavart, hogy itt a
kertünkben ilyen szabadon vannak, de az igen, hogy egy fél utcát sétáltak így,
egy szál bugyiban, gatyában. A fiú még oké, de a lányoknak szerintem már nem
kell ilyenben szaladgálniuk a nyílt utcán. Oké, hogy csendes utca, de nem kell
ilyenekkel játszadozni. Én azt már kijelentettem, mint szabályt, hogy mások
előtt nem meztelenkedünk, és az utcán nem járkálunk egy szál bugyiban..
Vissza is kérdezett, hogy akkor a másik kislány miért…? Hát… mert ő még nem
tudja ezt a szabályt.