2024.06.24.
Bianka
No hát mondom a híreket. Ez a nap sok szempontból
vízválasztó volt.
Főbb híreink:
Kitört a nyári szünet.
Ma megvolt az utolsó kötelező Tegyeszes kapcsolattartás.
Én, a szuperanya, előkészültem a vakációs menüsorra.
És megvolt az első igazi toporzékolós hiszti.
Jövünk a részletekkel!
Végre megtörtént,eljött a nyári szünet igazi első napja, bár
ez még mindig nem volt annyira éles, mert ma a Tegyeszes kapcsolattartás volt, amire
mindannyian mentünk, szóval a gyerekeket „elmenős” ruhába öltöztettük, a
lánynak megcsináltam a haját szépre, be is illatoztunk mindenkit, Jancsi haja
zselét is kapott. Szóval ez a nap még mindig ilyen elmenős, indulós volt, nem
az a klasszikus nyáriszünetes, az majd holnap.
A Tegyeszes találkozóra időben érkeztünk, én, aki a napokban
még a felfázásom tüneteit szenvedem, nem csak a túlsúlyom miatt küzdöttem meg a
lépcsővel. A háromnegyedénél szó szerint majd kiköptem a tüdőmet, hörögtem,
mint egy vén bagós.
A beszélgetés jó volt, a gyerekek egész
jól eljátszottak a kicsit több, mint egy órás beszélgetés alatt, amiben
többnyire én beszéltem. AZ általános hogylétünk érdekelte őket, hogy alakultunk
az elmúlt kb fél-egy évben. Mik voltak kiugró események, stb. A gyerekeket
megdicsérték, hogy jól néznek ki,szépen fejlődnek, mekkorát nőttek, látszott,
hogy jól vannak tartva és arra is kitértek, hogy sok gyerek mennyire nem tudja
feltalálni magát ennyi játék közt, ők meg milyen jól elvoltak.
Ez volt az utolsó kötelező találkozónk, a segítséget
továbbra is felajánlották, de már többet nem kell megjelennünk. Nyilván fogunk
még találkozni, mert én pl rendszeresen követem a helyi örökbefogadós
eseményeket, előadásokat, találkozókat.
Hazafelé beugrottunk egy húsboltba, ahol bevásároltam
kicsit.
1 kg csirkemáj, 2 kg darált hús, 2 kg csirke alsó comb, 2 kg csirkemell, és egy
szép nagy füstölt csülök.
Ezeket itthon kiadagoltam. A darált hús feléből egy alap készült dinsztelt
hagymán, só, bors, fokhagyma, kis vegeta. Ebből lehet bármilyen szószos husi,
bolognai, vagy tejfölös, tejszínes, borsóval, kukoricával, zöldbabbal, de
szárazbabbal meg chilis bab. Ez is megy a fagyóba.
A másik felét kiadagoltam, húsgombóc, fasírt alapjának.
A csirkemelleket csak úgy darabonként szétszeparáltam, a csirkemájat 6-6
darabjával csomagoltam, egy kis májgombócleveshez, vagy rántott májhoz.
A csirke alsó combokat meg megfőztem csirkepörköltnek, és kiadagoltam, abból
lett a mai vacsi és még három adag máskorra.
A csülköt kicsontoztam, felkockáztam, az is jó lesz egy kis bablevesbe, ide-oda.
Minden megy a fagyasztóba,igazán produktívnak érzem most magam. :D
És akkor a hiszti.
Este 7 körül behívtam őket, hogy fürödjenek, aztán vacsi.
Mondtam, hogy mossák ki a körömkefét és a szivacsot, amik már szerves részei a
fürdésüknek, mert olyan retkes mindkét kölök estére, hogy jajj… :D komoly
csutakolás folyik a tus alatt minden este, néha még délben is :D
No szóval elzártuk a vizet, a szivacs és a kefe elvileg a helyén, ahogy kértem….
Helyett…. Juliska a kissé nem annyira kimosott körömkefével sikálgatja még
magát, minek következtében rendesen habos lett újra kb mindenhol. Ránézek és a
megbánásnak nemhogy a szikrája nincs az arcán, de egyenesen vigyorog… Jól van,
velem lehet tárgyalni, újra nyitottam a vizet, ami ilyenkor már ugye nem olyan
meleg… Hát… ez van. Nem tetszett neki, de hát habos meg ugye csak nem maradhat…
kis műsírás következett, és azzal ott is hagytam, amit megmondtam, megmondtam,
lehet itt műsorozni, meg hülyéskedni, csak nem biztos, hogy mindig helye van
ennek. Julis akkor szépen beballagott, mire beért,nyoma sem volt a rossz
kedvének, tette a dolgát, öltözött, leterítettük az ágyát, adtam neki új
pizsit. Majd beindult az öntözőrendszer automatikusan. Azt gondolták, Apa
hazaért. Mondtam, hogy nem, csak automatikusan indult a rendszer. De Jancsi
megnézi…. nem, nem kell már menni sehova, kinéztél az ablakon, apa nincs itt,
mehet a mese, aztán alvás… Jancsi ezt tudomásul is vette. Indítom a mesét,
mikor hallom, hogy a kinti ajtó nyílik, csukódik, eltelik ár perc, majd újra
nyílik, csukódik… Julis jön be. Hát Te??? Ő csak kiment, mert….. – Juliska….
azt kértem, már ne menjetek ki. Kinéztetek az ablakon, apa nem jött. Mi nem
volt világos abban, hogy ne menj ki? – Ő kiment és megnézte, hogy elöl, meg
hátul, a kertben, meg, hogy apa hazaért-e… - De egyrészt látod, hogy nincs itt
a kocsija, akkor nem érte haza. Másrészt mondtam is, hogy nem ért haza.
Harmadrészt pedig mondtam, hogy NE MENJETEK KI. Rendben, semmi gond, akkor állj
ide a szekrény elé. Ami mese közben elindult, azt nem nézheted, csak
hallgathatod. – (dobbantgat, gyilkos tekintet, morog rám) – Jó, oké, nem
tetszik, ez van. Aki nem fogad szót, és csinálja a műsort, nem néz mesét. De
legalább hallgathatod. Ismered a mesét, biztosan előtted vannak a képek. Maradj
csendben, hallgasd. Ha menyugodtál, a következőre bemehetsz. (Nem nyugodott,
egyre jobban behergelte magát. Dobbantott, egyre többet, egyre erősebben.) Nem
akarom, hogy megöleljél! – Oké, rendben. – Jancsinak közben elindítottam a
következő mesét, amit Julis még mindig nem nézhetett, miután még a papucsát is
felém rúgta.
Elhatároztam, hogy higgadt maradok és bármennyire is
tartottam sajnálnivalónak, de egyben baromi viccesnek is ezt az egészet, nem
voltam vele szemét, nem nevettem ki, sőt, amikor szó szerint elkezdett
toporzékolni, meg kiabálni, akkor is nyugodt, higgadt maradtam, nem is
foglalkoztam vele. Úgy gondoltam, hogy amíg nem szándékozik kárt tenni magában,
másban, vagy a berendezésben, addig nem lépek közbe. Már a harmadik mesét
indítottuk, akkor megmaradt a sírást imitáló ehheeee-ehheeeee-ehheeeeee…… amit
egészen sokáig bírt…
Mikor vége volt a meséknek, Jancsit pisilni küldtem, majd Julist is. Ment is
egy szó nélkül. Elment az ágyba, majd szólt, hogy meg akar ölelni. Jó, - mondom
– gyere.
Megölelt, én is őt, megsimogattam a hátát, arcát. Elmondtam neki, hogy
szeretem, akkor is szerettem, mikor ott toporzékolt az előbb. Elmondtam neki,
hogy sajnálom, hogy ilyen nehéz estéje volt és nagyon szeretem. Szépen
megnyugodott, adtam neki puszit és befeküdt az ágyba. Még egyszer megkérdezte,
hogy most is szeretem-e. Mondtam, hogy igen, Őt nagyon szeretem. A
szófogadatlanságot nem szeretem. De Őt igen.
Azt gondolom, ez egy elég szép lefolyása volt a dolgoknak és remélem, nem lesz
sok ilyen, mert nem tudom, hogy mindig les-e mód, hely és idő ezt ilyen szépen,
higgadtan kifuttatni.
Már azt hiszem ennyi, a vakáció első napját sikeres
eredménnyel zárom, holnap folyt.köv. :)