2024.06.26
Bernát
Vagyok ám, csak tudod, a szokásos, sok a meló, kevés az idő.
Reggelente, mikor félkómásan száguldok melózni, megy az agyamban a narráció,
hogy most azért sietek, hogy délután hamarabb hazaérjek, és a gyerekekkel
legyek…
No kezdhetjük?
Ovinak vége, jó esetben soha többet nem látom azt a fekete picsát! Egész nyáron
itthon lesznek a gyerekek, Bianka nagy örömére! Majd azért próbálom kikímélni,
ahogy bírom…
Kérdéses volt az idei nyaralásunk, merthogy nem úgy jöttek a pénzek, igazából
idén Zakinthosra akartunk menni :) Na jó csak szívatlak, (már majdnem kiírtam
hogy hova akarunk menni, de nem árulom el, maradjunk annyiba hogy) Pécsre
megyünk nyaralni, egy hét helyett csak öt napra, erdő, hegyek, állatok, csend
és nyugalom. Bejáratott hely, az egyik keresztszülő párral megyünk, ők 3 napra,
mi ötre, a másik pár napra meg a család ellenségét hívtuk el, de még nem
válaszolt…
Úgy tervezem, hogy lesz még egy másik pihenés is, valamikor ősszel, valami
másik jó helyen.
Illetve Visegrád és a Rám-szakadék környéke, van ott egy két életveszélyes rész,
amit meg akarok mászatni a kölkökkel! :D
Tegnap vettünk egy csomó sárgabarackot és drága bogárkám össze szelte őket
lekvárnak, holnap ki főzzük, és lesz fincsi barack lekvárunk. Készülünk a
télre, fel kell tölteni az elemózsiás zsákot, mert apa éhes.
A gyerekek mindent leutánoznak, pl. láttunk egy nagymotoros párost, ketten egy
mocin és most ők egymást viszik. Bár apa rájuk szólt, hogy nem lehet ilyet
játszani, mert valakinek be akad a lába és baj lesz! Menteni kellet a lányt is,
mert bebújt a trambulin alá és fel akadt a haja a rugóba, de Jancsi azonnal
szaladt és szólt nekem. Ma már másodjára, jött szólni, mert első alkalommal a
kutya ment be a csirkékhez és zabálta fel a tápot! Kicsit felpofoztam a hülye
fejét, hogy még egyszer elő ne forduljon. – Mármint a kutyát….
A csirkék csak napi három tojást adnak, ami nem sok, de kapják a vitamint, meg
kapják a jó kis tápot, így várható, hogy újra beindulnak, és lesz vagy 10-12
tojás/nap.
Voltunk a Tegyesznél is, egy órát ücsörögtünk ott, az asszony beszélt, én meg
vigyáztam, hogy a kölkök ne romboljanak. Faggattak ott, hogy volt-e valami
érzelmi jó dolog, de én nem köptem! Ez az én családom, nem írkálom ki
mindenkinek az érzelmeimet, meg a családi történéseket. :)
Ez volt az utolsó látogatás, vége az utánkövetésnek, ennek nagyon örülök, mert
nem szeretem, hogy így figyelgetnek minket.
Ja jut eszembe, most fürdetéskor néztem a lábaikat, hát ha pengével vagdosnám
őket, lehet különb lenne a lábuk, hogy hol tudják így összekarcolni magukat?
Van pár lila folt is, de hát ki számolja? (– Mi nem, csak azok a szemetek,
akiknek jobb dolga sincs, minthogy valami katasztrofális háttérsztorit
költsenek minden egyes kék folt mögé. – Bianka)
Valamelyik nap Jancsi kiment reggel az udvarra, és fél perc múlva úgy jött be,
hogy a melle felett volt egy vastag karcolás. Kérdeztem, hogy mivel karcolta
meg, de nem tudta.
Ma többször is megöleltem a büdös kölköket, mert mindig ők szokta engem, és tök
égő, hogy ők ölelkeznek többet. Ma reggel is volt egy kis kedvesség, anyának
kávé, kölköknek kakaó. Meg anyának citromleves víz a kulacsába, a kölköknek
multi vitaminos pezsi tabletta a kulacsukba.
Holnapra epres üdítőt kértek.
Már két este ment a klíma, mert ebben a melegben én sem, meg a kölkök sem
alszanak jól, de az asszony meg megfázott ettől, pedig nem volt hideg. Ma is
megy a klíma, hogy tudjunk rendesen pihenni. Beindítom a szobában a
ventilátort, a halk morajlás, meg a friss levegő, hamarabb elalszanak a kölkök.
Persze az asszony már dúrmol az ágyban, bealudt a pasziánszon! :)
Na megyek fürdeni, addig lekapcsolom a kislámpát, míg elalszanak.
Kergetem a szúnyogokat, mert néha betéved egy, és agyon marja a kölkök lábát,
én meg lefekvéskor kenegethetem…
Szerva itt, csere ott, a kölkök alszanak, az asszony felébredt.
Eszembe jutott, hogy a legutóbbi hatalmas viharban a bunkó szomszéd fenyőfája
kidőlt és kicsit letépte a vezetékeket az utcán, és hát nem volt áramunk vagy
tizennyolc órán át! Gané egy szolgáltató.
Szóval vettem egy konzerv gázos kis melegítőt, és épp itt volt az ideje, hogy
kipróbáljam melegítek tejet és csinálok kávét a családnak, ott az asztalon, pikk,
pakk. A túrázás egyik legfontosabb lényege hogy ismerd a felszerelésed, és rutinosan
használd. No szóval összeraktam a kis gázrezsót és nem akart meg gyulladni… Megállapítottam,
hogy a csapja nem engedi a gázt, szét kell szedni, megnézni, aztán kidobni a
kukába, mert gondolom, nem javítható ez az olcsó, ötezer forintos vacak. No de
szétszedve meglett a hiba, nem volt a fúvókája rendesen kifúrva, és így nem
jött ki a gáz! Na sikerül megjavítani, de szégyenszemre a gáztűzhelyen
melegítettem tejet :(
Lényeg, hogy itt a fontosság, hogy igenis, mindent ki kell próbálni, igenis
mindent ismerni, ezért gyakorolni kell, mert ez a vacak se működik, akkor
feleslegesen cipelem magammal, és nem lesz se meleg vizem, se kávém a túra
során…
Készülünk erdős területre, de ott a kis távok miatt nem akarok ilyen cuccokat
vinni magammal, felesleges, de azért vágyom a kihívásra, jól jönne egy többnapos
vándor túra a hegyekben.
Bianka
No igen…
Hetek óta vadászom a sárgabarackot,mert mi nem azon a
környéken lakunk, ahol olcsó. 800-1000 Ft-os barackból nem nagyon akartam volna
lekvárt főzni, főleg, hogy én 3-4 kg-nak nem állok neki, sok évre főzök, szóval
20 kg a minimum. Napi rutinom része lett, hogy felnézek a marketplace-re, és
lecsekkolom a barack felhozatalt, illetve már írtam pár hirdetőnek is az ország
másik felébe, hogy esetleg ha járnak errefelé… de nem. Szóval örültem, mint
majom a farkának, hogy megláttam egy egész jó árú hirdetést, így tegnap délután
át is ugrottam a szomszéd városba érte. 30 kg-ot vettem.
Ma meg őszibarackot vettem brutál jó áron, abból csak 5
kilót, enni. Kell, mert itt a szezon, a gyerekek szeretik, most egyék, ne télen
ácsingózzanak érte. Kérdezték is tegnap, hogy ehetik-e a barackot? Mondom,
egyed! Most lakjál jól vele!
Bár nekem soha nem volt gondom semmilyen gyümölcstől, egyedül attól tartottam,
nehogy nagyon bezabáljanak belőle és fájjon a hasuk… De egyébként nekiestek,
aztán ették.
Jancsi beharapta a felét mindig. Mondom neki, hogy ott a gyümölcsnek a fele,
kicsit nyomja meg és nyissa szét, akkor ki is tudja venni a magot. – Nem, ő nem
úgy csinálja, hanem csak beharapja. – Mondom, jól van, majd amikor a kukacot,
meg a kukac kakát eszed, meg a félig rohadt gyümölcsöt, ami a kukac miatt
romlott meg, akkor kíváncsi leszek az arcodra akkor is… :D de legyél okosabb
nyugodtan, én csak járatom itt a számat :D
Jancsi egyébként mostanában rászokott arra, hogy ha kérek
valamit, nem csinálja egyből, hanem előtte valami mást csinál. Nyilván ez is az
önállósodása része, de így látni ezt elég idegesítő, főleg, hogy tényleg nem
abból áll a napunk, hogy megyek utánuk, hogy most ezt csinálja, azt csinálja.
Ha csúnyán beszélnek, vagy csérogás van, odaszólok, de egyébként szabadok. De
mikor ebéd után azt mondom, hogy lehet menni pisilni, aztán alvás, akkor nekem
ne kulacsot keressen, meg iszogasson… És
nem is az ivás a lényeg, hanem, hogy egyébként ebéd után van ideje, míg
bevárják egymást, hogy igyon… de akkor nem iszik (és valójában akkor sem iszik,
amikor a pisilés helyett/előtt iszik, csak ez tipikus határfeszegetés, hogy nem
azonnal csinálja meg, amit kérek)
Ma kicsit fasírtban voltunk.
Jancsi egy az egyben letépte a párakapus szórófejek csövét. Annak ellenére,
hogy elvileg nem nyúlhatnak hozzá. A kérdésemre, hogy ugyan mesélje már el,
hogy ezt így hogy sikerült, hogy nem nyúlunk a párakapuhoz, de mégis letépjük
az egész csövet? A válasza az volt, hogy gonoszosat akart játszani. Na ennyit a
Tini nindzsa teknőcökről…. Én soha nem láttam, nem is érdekelt az a baromság,
ma két részt néztünk meg délelőtt, és már agresszorkodunk. Hozzáteszem, hogy valóban
egy értelmes mondat nem volt a két részben, kiabálás, menekülés, üldözés, harc,
kiüti, levágja, pörgeti a kardot, meg a kést… Azt gondolom, ez is tiltólistára
kerül….
Julis meg reggel megkérdezte tőlem, hogy egy narancssárga valami vitaminos kupa
lehet-e az övé. Gyanítottam, hogy az Bernáté, szóval mondtam, hogy ezek apának
szoktak kelleni, majd tőle kérdezze meg. – De apa nincs itt. – Tudom, addig
tedd vissza az asztalra és majd ha apa hazaér, megkérdezed.
És akkor ebéd előtt látom, hogy sétálgatnak a füvön, Julis kezében a
narancssárga kupa. Szólok neki: Te Julis! Nem úgy volt, hogy megkérdezed apát?
Tied az a kupa? – Nem. – Akkor miért veszed el?
Már jöttek befelé ebédhez, közben Julist faggatom, hogy ezt mégis miért és hogy
gondolta? – Hát, mert Ő akart vele valamit. – Oké, értem, hogy akartál valamit,
de az a kupa nem a tied. Addig hiába akarsz vele valamit, nem csinálhatod meg,
mert az nem a tied. Ahogy az utcán is hiba tetszik meg valakinek a nyaklánca, nem
megyek oda és veszem el, mert akarok vele valamit, mert nem az enyém.… ahogy a
játszótéren sem veszem el más biciklijét, mert akarok vele valamit, mert nem az
enyém… és hazafelé sem ülök be más kocsijába, mert akarok vele valamit… nem
tehetem meg, mert NEM AZ ENYÉM.
Vannak kis káoszok a fejében, amik most sorra derülgetnek ki és ezeket teszem
helyre.
És nem, nem az a szar kis műanyag kupa volt a lényeg, hanem az, hogy megint
mondtam valamit és nem tartja be.
Egyik nap vettem egy kis doboz sütit… nem volt életünk
sütije, de egynek elment. Pont 4x2 db volt benne. Mi hárman megettük ugye a
részünket, a negyedik részt visszazártam a dobozba, hogy visszategyem a hűtőbe
apának. Persze Julisnak kocsányon lógtak a szemei, hátha még azt megkaphatná,
és bár teljesen egyértelmű volt, azért végigkérdezte, hogy Jancsi is, én is
kettőt ettünk-e. És akkor nyitom a hűtőt, teszem el a sütit, odajön Julis, hogy
„Én ezt meghagyom apának”. Mondom neki, hogy ez nagyon kedves gondolat, viszont
nem jól mondja. Mondom neki, hogy ez a süti már apáé. AZ Ő része. Nem Te hagyod
meg neki, mert ez nem a Tied. – Jó, de meghagyom neki – Oké, de nem tudod
meghagyni neki, mert ez az övé. Nem a Ted, nem is volt a Tied, Te nem tudod ezt
meghagyni neki. Ezt akkor mondhatnád, ha a Te részedre mondtad volna, hogy
abból hagysz neki. De ezt nem hagyod meg neki, mert ez eleve az övé. Nem Te
hagyod meg neki.
Nem tudom, értette-e.
Igyekszem az ilyeneket is elmagyarázni, aztán vagy bemegy, vagy nem.
Ma beszéltem az egyik lehetséges ovival, holnap megyünk oda
beszélgetni fél 12-re. Utána helyben megebédelünk az egyik menüzős helyen a
közelben, és irány haza aludni.
Délelőtt én itthon elrendezem a terepet, legyen tiszta minden, legyen hely
mindennek, mert most le van cukrozva a csaknem 30 kg sárgabarack (mínusz amit
megettünk, és mínusz egy kevés még enni) Holnap délután nekiállok kifőzni, és
akkor megint egy pár évre el leszünk látva jó kis baracklekvárral, jöhet a
fánk, meg a grízestészta :)
Ma hívtak az írói pályázatosok :) Ki kell találnom jövő hét
szerdáig egy álnevet, amin az írásom megjelenhet. Illetve ma az is eldőlt, hogy
megyek a díjátadóra, ha kapok díjat, ha nem. Az a nap az enyém lesz, arra az
éjszakára ott is maradok a szállodában :)
Lesz még egy közönségszavazat, ez zajlik majd még szeptemberben, illetve eddig
az előzsürizés ment, kiválogatták a döntős írásokat (ebben vagyok én is) és
ezek után kerülnek az írások a fő zsűrikhez, akik majd ezek után választják ki
a díjazottakat. Ez viszont már titok lesz, a díjátadón derül ki, hogy kik azok.
Én kb az esélytelenek nyugalmával arra készülök, hogy nem kapok semmit, csak
simán eltöltök egy napot jó hangulatban, kellemes társaságban egy szuper
helyen, találkozhatok olyan emberekkel, akikkel egyébként vélhetően soha nem
találkoznék, és örülök már annak a tudatnak is, hogy az írásomat olvassák majd
a „nagyok” :) Aztán ha valami csoda folytán még kapok is valamit, hát örülünk
majd neki :)