2024.06.28
Bianka
A vakáció jobban telik, mint gondoltam. Kellemesebb a
légkör, mint vártam, nagyobb a nyugi, mint azt reméltem.
Tegnap elég hosszú és dolgos napunk volt. A gyerekek reggel
kint kezdtek az udvaron, majd beinvitáltam őket, hogy öltözzünk át, mert
hivatalosak voltunk a szomszéd faluba az oviba egy megbeszélésre. Kimosdattam a
két kis varacskosdisznót a koszból és már indulhattunk is. A vezető nagyon
kedves volt, egy elég jó hangulatú megbeszélést tartottunk.
Nyílt lapokkal játszottam, így elmondtam neki az örökbefogadást, Julis SNI-jét
és azt is, hogy már egy másik oviban is folyamatban van az egyeztetés, ami
viszont közelebb lenne, szóval ha onnan pozitív lesz a visszajelzés, akkor oda
mennénk inkább. Ezt is rendkívül jól vette a hölgy. Abban maradtunk, hogy van
hely a gyerekeknek, és szeretettel várnak minket. Ha pedig még sem kell a hely,
akkor szólok.
Aztán ott maradtunk a faluban, ettünk egy menüt, majd
indultunk haza aluszkálni.
Délután pedig álltam neki a lekvárnak. 22 normál üveg és 2 kicsi lett. A
dunsztba kerültek és olyan jól sikerült bebugyolálni őket, hogy így egy nap
elteltével még mindig majdnem sütős,olyan meleg!
Ma péntek van.
A gyerekekkel egy lángossal kezdtünk, aztán irány a játszó, ahol Sárival és a
Kisfiával találkoztunk. Beszélgettünk kicsit, egyeztettük a nevelési
stratégiákat és a nagy kérdőjeleket, hogy hogyan is kellene megfejteni ezeket a
kis manókat. Megint olyan szituáció volt, ami nagyon kettős érzést kelt. Más
anyát hallani a saját nehéz helyzeteikről egyrészt szomorú, mert így, hogy
sokszor én is benne vagyok, tudom, milyen rossz érzés ez, de közben valahogy megerősít
az, hogy nem csak én szenvedek ezekkel, hanem szinte ugyanazokat a köröket
futja más szülő is. Persze ettől nem lesz sem nekem jobb, sem a másik anyának,
de az, hogy nem vagyok egyedül, az beletesz egy nagyobb csoportba, ahol kb
lepacsizhatunk, hogy Te is így? Én is így…
A gyerekekkel nagyon jól telt a nap. A délelőtti lángos
szinte ebédig kitartott, a nagy melegben nem is sokat ettünk, egy fagyi viszont
jól esett. Közben pedig beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Mindez abból
indult, hogy Jancsi levette a felvágottat a kenyérről, összetekerte és úgy
harapta. Azt mondta, Lilla is így ette a felvágottat. Biztonság kedvéért
megkérdeztem, milyen Lilla? – Hát, aki Károly apunál volt! Jancsi kérdezte,
hogy kik is voltak ott? Érdekes módon egy korábbi kislányt említettek, aki
egyébként a tesójuk. É segítettem nekik a lányok neveivel.
Aztán kicsit beszélgettünk a barátkozásról, elmeséltem az egyik napot, amikor
Julis nem mert beülni a kocsiba, de aztán olyan bátor volt, hogy elmentünk az
Auchanba a vonatba is.
Jancsi azt mondta, hogy ha felnőnek, itt fognak lakni velünk. Mondtam, hogy
mindig egy család leszünk már, de ha felnőnek, majd lesz nekik is otthonuk,
mert majd lesz Jancsinak felesége, és Julisnak férje, és majd lesznek gyerekeik
és úgy lesznek egy család ők is.
Jancsi azt mondta, hogy Ő majd örökbefogadja a a másik két lánykát. (mármint a
nevelőszülőktől) Ezt vélhetően nem gondolta át, hogy a lányok is nőnek és
idősebbek, mint Ő. A lelki szemei előtt a lányok biztosan még ugyanolyan kicsik.
Elmeséltem nekik, hogy nem is biztos, hogy ők majd örökbefogadnak, mert ha úgy
alakul, akkor akár nekik születhet is kisbabájuk. Megbeszéltük, hogy a lányok
tudnak szülni, a fiúk nem, - bár ez a kijelentés manapság már nem píszí és
egyes emberek számára kifejezetten kirekesztő, de ezzel most nem foglalkozunk.
Megbeszéltük, hogy a lányok és a fiúk kívülről és belülről is mások, és a
lányok tudnak kisbabát szülni.
Jancsi kérdezte, hogy az anyuka kikakálja a kisbabát? Mondtam, hogy nem, erre
van egy külön járat, ahol bekerül a kisbaba, amikor még nagyon nagyon nagyon
picike és majd ugyanott jön ki, amikor az anyukája pocakjában megnőtt. Julis el
is nevezte a gyermekét, először azt mondta, Zente lesz. Aztán pedig a szomszéd
gyerekek után szabadon, Saci és Marci. Jancsi pedig azt mondta, hogy az Ő gyerekeit
majd úgy hívják, hogy Szabó-Nagy Milán…. de mondtam, hogy az Ő gyerekei az Ő
vezetéknevét fogják kapni. Majd mutatta a 10 ujját, hogy ennyi gyereke lesz :D
Kérdeztem, hogy ilyen sok? Egy egész focicsapat? És lelkesen bólogatott :D
Az egész napunk jól telt, nem kellett veszekednünk velük. Volt,
amit el kellett mondani párszor, de összességében nem volt gond, aminek
kifejezetten örülök :)