2024.07.01.

Bianka

Én már tegnap este nem trollkodtam bele Bernát irományába, inkább ma tiszta lappal, tiszta fejjel összegzek.

A hétvégénk mozgalmasan telt tényleg, szombaton itt volt Eszti mama és jöttek a közeli dédi mamáék. A férfiak dolgoztak, mi nők a konyhában tevékenykedtünk, készült az ebéd, sütöttem sósat, a mama hozott gombócot, szóval teljesen minden megvolt.

Délután a sógoromék is kijöttek a kertjükbe és áttelefonáltak, hogy a mieink átmehetnek-e bandázni, vízipisztolyozni, meg ilyenek. Szóval behívtuk őket és elláttuk a jótanácsokkal. Mehetnek át ügyesen, autókra figyelünk. Az utcára fel kellett öltözni, mert nem meztelenkedünk, de ott, ha odaérnek, levetkőzhetnek bugyira, nem baj, ha koszosak lesznek, érezzék jól magukat, és bármivel kínálják őket, elfogadhatják nyugodtan, fagyit is ehetnek.
Na így is történt, ruhájukkal a kezükben, megint mint két varacskosdisznó, úgy jöttek haza :D Csináltam is róluk képet, de nem merem feltenni sehova, nehogy itt megint tiltsanak gyermek-pornográfiáért. De úgy voltunk vele, hogy ez teljesen rendben van így, ilyen a nyár, szünet van, hétvége is van, meleg is van. Mikor legyenek koszosak, ha nem most?
Azt gondolom, hogy ha lesznek ilyen alkalmak, akkor egész jól fog telni a nyári szünet.

Ma nem volt nagy esemény, apróságokon járt az agyam.

Beszéltem ma egy örökbefogadási tanácsadóval, aki az örökbefogadási folyamatokat segíti. Bernát volt náluk dolgozni és ott kerültünk szóba és mára leegyeztettünk egy telefonos konzultációt.
Összességében nincs nagy vész, ez volt a diagnózis. Kell egy-két dolognak utána járni.
AZ éjszakai bepisilésnek hormonális oka is lehet, ezt vérvételből tudják megállapítani. Ha ez a hormon kevés a szervezetben, annak az az eredménye, hogy hiába van tele a hólyag, az ember nem ébred fel, mert ez a hormon ébresztené. Szóval ennek utána járunk.

Annyit mondott még, ami érdekes és egyben szomorú, hogy az örökbefogadott gyerekek a korai elutasítások miatt traumatizáltak. Így kell rájuk tekinteni. A szeretethiány, a figyelem igénye, az állandó gardírozása a kicsiknek mind mind lehet ennek az oka.
Ezeket mesékkel és szerepjátékokkal tudjuk segíteni. Azt mondta a hölgy, hogy a megbeszélés is jó, de a mese és a szerepjáték még beljebb megy ilyen korban. Sokszor ez elég, de ha nem, akkor trumafeldolgozásban jártas pszichológust érdemes keresni, akikből a környékünkön nem nagyon van, és aki van, az felnőttekkel foglalkozik.

Új szokások a láthatáron.

Most Jancsi is elkezdte, hogy amikor kérek valamit, nem azonnal csinálja, hanem valami kerül úton. Ez ugye banánkeresés, amiről korábban már írtam pár bejegyzésben, érdemes címszóra rákeresni. De nagyon röviden a lényege, hogy ez egy mini rivalizálás, pontgyűjtés, hogy na kinek lesz igaza. Kb azt jelenti, hogy oké, hallottam, amit kértél, csinálom is mindjárt, csak előtte még elintézek ezt-azt. És ha én ebbe belemegyek, akkor az nekem lúzerpont. Ha sok ilyen lúzerpontom van, annak később súlyosabb következményei vannak.
A pszichológusom múltkor megkérdezte, hogy miért kell feltétlenül nyerő pozícióban lennem?
A válasz nagyon egyszerű, mert én szabom meg a szabályokat a legjobb tudásom szerint, amik a közös életünk és a gyerekek biztonsága és minél jobb nevelése miatt kell. Az én feladatom ezen szabályok betartatása is, és a felelősség is az enyém, ha bármi történik a gyerekkel. Azt gondolom, ha a főbb irányokat kijelöljük, akkor egy csomó veszélylehetőséget kizárhatunk.

Jancsi határfeszegetős próbálkozásai.

Jancsi is beállt a sorba, csak ő annyival okosabb, hogy ezeket a határokat úgy feszegeti, hogy igyekszik elbújni, vagy akkor csinálni a „rosszat”, amikor úgy véli, az ember nem látja. És időnként sikerül is neki. Észrevettem például, hogy a wc-papír rohamosan fogy. Először Julisra tippeltem, hogy ő él vissza a csukott ajtó mögötti wc-zés előnyeivel és használja ki a lehetőséget a papír pazarlására,egyéb kísérletezésekre. Egyik reggel azonban pont én is wc-re indultam, láttam, hogy Jancsi ágya üres,de már jó ideje kint van, mondom,lassan elindulok, nem kell órákig kotlani a wc-n,főleg nem reggel, amikor még vissza kellene feküdni aludni kicsit. Szóval indulok ki, Jancsi a nyitott wc ajtónál épp a fenekét törli: keze hátul, kezében ugye az 1-2 kocka papír, és még egy jó adag papír lóg hátul, a térdéig, duplán… Jaaaa, hogy ezek szerint egy fenéktörlésre elhasználunk vagy 10 kocka papírt, legalább három környi törlés a tuti… szép termelés… Így valóban gyorsan fogy a papír.
Hát gyorsan helyreigazítottam a dolgot, hogy ezt így tutira nem….
Ő így feszeget határokat szépen, csendben, titokban megy ellene a rendszernek, és amikor rajtakapjuk valamin, akkor már 5 méter távolból kezdődik a műsor, a sírás krokodilkönnyekkel, és a „most mit csinálsz?” – mintha mindig agyonvernénk… Ma is volt egy ilyen eset. Apa elmondta, hogy ne játszanak az öntözőrendszer szórófejeivel, de nem, nekik ott a vizet kell taposgatni, mire egyszer Jancsi valószínűleg megbillent és ránehezedett a szórófejre. Egyből lejjebb is ment a szórás szöge, nekem egy pillanat alatt durrant el az agyam,mert a faxom televan azzal, hogy játszani csak úgy tud, hogy valamit tönkretesz. Neki az új öntözőrendszer csövön kell állnia, a porlasztós szórófejeket le kell tépnie, és ugye amit Bernát írt tegnap, a mosógépet is tönkre kell tennie, mert minden baromságot meg tudunk kérdezni naponta huszonötször, de azt nem, hogy a vállfát is beletegyük-e a mosógépbe??? – azt már nem. Olyan drága lett volna a gumi, amit a vállfa szétszakított, hogy mindent beleszámolva jobban jártunk, hogy új gépet veszünk. És persze, szinte hallom anyósom hangját, hogy de hát csak négy és fél éves! – Igen, de a károkozásai nagy része azért van,mert nem fogad szót. Nem azért, mert ügyetlen, vagy még nem bírja el, vagy még olyan kicsi, hogy nem értheti… Csak szimplán szót kellene fogadni és akkor nem történik baj.

Nagyon sokszor eszembe jut az október 5. Nagyon várom. Főleg ilyenkor, mikor hazaérek a dolgomról és egy ilyen rossz hangulat fogad, mint a mai is. Kiderült, hogy a két normálitlannak sajnos nincs más játéka az udvaron, minthogy az ivós kulacsukat szétverjék egymáson, mert ők kardoznak.

Nem tudom, hogy abba a rühedvény Peppa malacban, meg abban a debil Bing nyusziban a szülők, nevelők mit szívnak, de, hogy ezek állandóan csak mókáznak, mindig jókedvűek, a lakás mindig rendben, mindig a gyerek és a baromságai az elsők, minden hülyeségnek örülnek, semmi nem baj… nem tudom, hogy ezek mit szívnak, de adhatnának nekem is.
Mondjuk a délutánt leszámítva én nem panaszkodom. Most.
Egy hét telt el a nyári szünetből és azt kell mondjam, eddig nem volt extra nagy gond.
AZ biztos, hogy nálam aztán spárta van, amit megmondok, az úgy van, be is tartom, és mivel a szabályokat eléggé szépen, érthetően le is tisztázzuk, így túl sok csérogás sincs. Egész jó a hangulat, beszélgetünk az élet nagy dolgairól, ma például azt beszéltük meg, hogy mi az, hogy olcsó és mi az, hogy drága. Ma kiderült, Jancsinak gőze sem volt erről. Ma ezt beszéltük át, hogy mi mennyi csokipénz.

Holnap fodrászhoz megyünk, aztán megoldjuk az ebédet gyorsban, aztán húzás haza aludni. Kb ennyi a heti kötött programunk, aztán már csak azt kell összehoznom, hogy a gyerekek életben maradjanak, meg dolgozzak is kicsit. Ha ezt mind sikerül jó hangulatban megtenni, akkor egész jók leszünk :D