2024.07.05.
Bianka
Megint eltelt pár nap és megint van pár hír.
A kocsink, a nagyobb, a gyereket szállítós elromlott.
A gyerekek még mindig élnek.
A szünet jól telik.
Megjött az új mosógép.
Megvan az új ovi.
Na nem nagy dolgok ezek, de azért mégis egy kicsit. Lehet,
hogy írtam, a kocsink kulcsa vacakolt kicsit. Szorult, nem lehetett bezárni,
kinyitni, egyáltalán a zárba tenni rendesen. Egy ideje már ki is cseréltük
Bernát kulcsára az enyémet, mert én járok többet vele. És ebből fakadt a kis
probléma a minap, mikor Bernát elment
egy munkát felmérni, vitte a gyerekeket is, de az én kulcsommal mentek.
Hazafelé még a boltnál leálltak, aztán csá. A kocsi azt mondta, menjetek, ahova
akartok.
Én mentem értük, és az én kezem, az én kulcsom és egy, a
zárra alulról mért koppintás megtette a hatást, a kulcs elfordult a zárban és a
kocsi beindult. Hazaértünk, de a beparkolásnál már megint volt valami ronda
hang, a motor kerregett, nem indult, kész, vége.
Több szerelő is azt mondta, hogy a két hibának semmi köze
egymáshoz. A motornak trafó hibája lehet, Bernát most épp vett egy trafót (4
lehet rossz), nem rég ért haza és neki is esett a kocsinak, hátha meg tudja
javítani. Hallom az indításokat, de egyelőre nem jók a kilátások. Ha jól
számolom, a második próbánál jár, még van kettő. X-ben van még a fülem is, hogy
jó legyen.
A gyerekek még mindig élnek.
A szünet meglepően jól telik, a napjaink kb nyugodtak. A kb
nyugodt az azt jelenti, hogy néha felemelem a hangom, de ilyen nagy kilengések,
mélypontok, ordítások, nagy csínytevések, veszekedések nincsenek. Szerintem
egész jól sikerül egymásra hangolódnunk.
Azt vettem észre, hogy jobban érzékelik a rászólásaimat, a határaimat,
gyorsabban reagálnak, így pedig nagyobb az esély a békére. Hozzáteszem, hogy
nincsenek is agyon egzecíroztatva, ha jönnek, reagálok, ha mutatnak valamit
rendszerint megnézem, rendszeresen beszélgetünk az élet nagy dolgairól, de nem
vagyok a sarkukban egész nap, van játékidő is bőven. Olyankor csak hallgatom
őket, hogy mennek bevásárolni, meg, hogy miket vesznek maguknak,ha nagyok
lesznek.
Ma egyébként valami front lehet, Julis már délelőtt is csak
nyúlt össze-vissza, semmi nem volt jó neki, Jancsi volt számára a közellenség,
de kb ha ránézett, az is baj volt. Aztán bejelentette, hogy fáradt. Mondtam
neki, nem kell százon pörögni egész nap, nyugodtan ledőlhet kint is, szép az
idő, nincs kánikula, csicseregnek a madarak, feküdjenek be a trambulinba, vagy
a csúszdára és pihenjenek. Így is tettek, Julis berendezkedett a csúszdára, és
ott fetrengett, nemsokkal utána Jancsi is mellé helyezkedett és ott teljesen
jól elvoltak :)
Vannak persze kicsi viták, de ezeken nem akadok fenn, még
így is ezerszer jobb a helyzet, mint eddig bármikor volt.
Megjött az új mosógépünk, csodaszép, halk, eddig minden oké.
Én egyelőre tutira nem engedek gyereket a közelébe. Kicsit most valahogy már
sok a kiadás mostanában és ezeknek fele a kölkök miatt volt.
Tegnap beszéltem a lehetséges ovival, ahonnan vártam a
választ. Ez az ovi jó adottságokkal rendelkezik, bíztam abban, hogy beférünk
oda, mert közel is lenne és sok lehetőség van ott, pl gyógytornász,
gyógypedagógus, logopédus és még TSMT torna is. De sajnos a vezető nem nagyon
siette el a válaszadást, már harmadjára ígérte, hogy hív, de eddig soha nem
tette, ami nem volt igazán szimpatikus. És mindeközben meg ugye beszéltem egy
másik ovival is, ahol nagyon kedves volt a vezető és szeretettel várnának
minket. Őszintén szólva a szívemben már döntöttem. és szinte csak megerősítés volt,
hogy felhívtam a másik ovit, ahol mondta a vezető, hogy nem férünk bele a
létszámba. Azonnal hívtam is a másik ovit, hogy akkor mennénk oda.
Megbeszéltük, hogy amint kész a kocsi, átmegyek a papírokat intézni. Szeptember
1-től másik oviban boldogítjuk a jónépet, és nagyon remélem, hogy kicsit
kedvesebb és jobb környezetben lesznek a gyerekeink.