2024.07.06.

 Bianka

A reggeli ébredésünket kicsit meggyorsította Eszti mama megérkezése, nem sok időnk volt punnyadni és a szombati reggeli órákat élvezni. Gyorsan indult a nap, Bernát egy pillanat alatt kint találta magát az udvaron, ahogy a gyerekek is, én meg bent kezdtem a munkát.

Eszti mama kezelésbe vette a kertet és a gyerekeket, akik mentek mindenhova utána és szórakoztatták, míg ő kapált. Nem tudom, miket beszélgettek közben, de Julis egyszercsak bejött és kérdezte, hogy anya, megjutalmazol azért, mert segítettem Eszti mamának?
Biztosan mondtam már, vélhetően ezzel is dolgoznom kell, hogy miért ennyire borzalmasan ellenszenves nekem a kunyerálás… de egyszerűen nem szeretem, hogy náluk, de főleg Julisnál mindent egy irányít. Semmit nem csinálnak maguktól, a sima dicséret, az,h hogy büszke vagyok rájuk, stb, az nem elég. Mondtam, hogy én nem jutalmazom meg, nem tudom, mit beszéltek a mamával, gondolom, nem véletlenül találta ki ezt a jutalmazás dolgot a gyerek.
Már nagyon sokszor megbeszéltük egyébként, hogy a kunyerálásért nem jár semmi. Ha jól viselkednek, nincs veszekedés, nincs csérogás, úgy is kapnak valamit, úgy is kedveskedünk valamivel, hát mi is szeretünk a padra kiülni egy kávéra, ez a lelkünknek is jó, és ilyenkor a gyerekeknek is adunk valami kis nasizni valót, ennyi idő alatt már tudhatnák, hogy a hűtő, a szekrény, a vitrin, valamelyik polc mindig rejt valami finomságot, amiből ők is kaphatnak. Nyilván, ha nem fogadnak szót, ha megy a veszekedés, ha huszonötször kell kérni valamit, akkor ezek nincsenek. De ezt el is mondjuk sokszor.
Ahogy telt a délelőtt, én épp az ebédet készítettem, volt még a hűtőben túrórudi, kivettem a zacskóból kettőt, odaadtam Bernátnak, hogy ezt kivinné nekik? Nem telik bele fél perc, jön be Julis épp beleharap a túrórudiba és teleszájjal mondja, hogy de ez nem az a jutalom, amit Eszti mama hozott! – És? – kérdezem – most ez van, ez nem jó? – De Eszti mama mást hozott! Ezt nem Eszti mama hozta!  - Egyébként de… ezt is Eszti mama hozta! – Jó, de nem most!

A jutalomra visszatérve, nem jutalmazok mindig, sőt, a segítségeket csak nagyon meg szoktam köszönni, elmondom, mennyire sokat segítettek, milyen ügyesek voltak, mennyire büszke vagyok rájuk, hogy ez milyen jó segítség volt. De nem adok érte jutalmat, mert egyetértek azzal az állásponttal, hogy nem azért kell segítenie, mert jutalmat „fizetséget” kap, hanem azért, mert látnia kell, hogy a dolgok úgy működnek, hogy mindenki teszi a dolgát. Én sem kapok jutalmat, mert megfőzöm az ebédet, vagy szekrénybe teszem a tiszta ruhát, de meg kell csinálni, mert így működnek a dolgok. A gyerekeknek is inkább ezt kell megtanítani, hogy vállaljanak szerepet az otthon fenntartásában, a folyamatokba őket is bele kell vonni.
Kérdés, mibe. A kanalat, villát a taknyos kezével összefogdossa, az üveget eltöri, a porcelánt dettó… a mosógépbe nem tud belepakolni, mint tapasztaltuk, a kosz összehúzását nem bíznám rá, mert lever valamit, a felmosóvizet meg tuti kiönti. Ha hajtogat, csinálhatom utána, a zoknit sem jól párosítja… szóval ha haladni is akarok, inkább megcsinálom a dolgokat én. Egyelőre elég minimális az, amibe be tudjuk vonni őket úgy hogy ne okozzanak kárt és tényleg hasznos legyen a tevékenységük. De ez meg nem rendszeres, mindig valami adhoc feladat. Ma például arra kértem meg Julist, hogy a szárító tetejéről lepakolt dolgokat mosogassa el. Adtam neki egy lavór meleg vizet, kefét, meg törlőkendőt és kicsit pancsolhatott a tusolóban, amit nagyon élvezett.

Ez az elégedetlensége nagyon kiábrándító. Folyamatosan valamibe beleköt. Ha egyet kap, miért nem kettő? Ha pirosat kap, akkor miért nem sárga? Ha pálcikás jégkrémet kap, akkor miért nem fagyit… Ha fehér csokisat kap, akkor miért nem barna, ha barna, akkor miért nem mandulás? Mindig van valami.
Próbálom a reggeliket és az uzsonnákat is egyszerűsíteni, nem pakolok ki mindig mindent a hűtőből, hanem csak májkrém és uborka, vagy vaj és valami felvágott, vagy épp néha csak tejföl. AZ oviban sem gondolják ezt túl, nekem sem kell ebbe minden nap beleőrölni és legalább nincs vita, hogy ki mit kért és mit is akart valójában. Én természetesen ilyenkor csatlakozom hozzájuk, ugyanazt eszem, nem extrázok semmit. Egyik nap, mikor tejfölös kenyeret ettünk, Julis kérdezte, hogy miért üres kenyeret eszünk? Mondom, mi van?? Hogy-hogy üres kenyeret? Hát, hogy nincs rajta semmi… Hát, mikor érte a következőt, akkor adtam neki egy tényleg üres kenyeret. Nézett nagyot. - Kérdem, mi a gond? - Hát, hogy nincs rajta semmi. - És? Az előbb is üres kenyeret ettél, nem? - Nem… azon volt tejföl… - És az jobb volt? - Igen. - Akkor ugye nem beszélünk butaságot?... EZ az üres kenyér, a másikon van tejföl. Nem gondolom, hogy az oviban is elkezdesz reklamálni, hogy nem tesznek rá valamit még pluszban.

Minden téren megjelenik ez az elégedetlenség, olyan, mintha soha semmi nem lenne elég jó. És sajnálom emiatt, mert ez nem lehet jó érzés, hogy soha nem elég semmi. Utána kell járnom ennek, hogy ez csak sima gyermeki viselkedés, hogy mindent magának akar, mert most éppen ebben az időszakban van, vagy ez az örökbefogadással összeköthető mélyebben gyökeredző seb, amivel szintén dolgozni kell.
Csak magammal, a saját gyermeki emlékeimmel tudom csak ezeket összehasonlítani és látom, emlékszem, hogy amikor én kaptam fagyit, akkor annak ott örültem és kész. De ugye másmilyenek vagyunk, eleve más típus vagyok, mint Julis, más helyzetből jöttünk, szóval nem is biztos, hogy jó összehasonlítani magamat Ővele. Maximum kiindulásnak jó.
Én egy hálás típusú ember vagyok és nyilván nem így születtem, ez alakult sok minden miatt. Én szeretem, hogy ilyen vagyok, mert szerintem ez egy boldogabb élethez vezet, mint az örök morgás és elégedetlenség. Szeretném, ha a gyerekek is hálásabbak lennének majd, és szeretnék nekik segíteni ebben, csak még nem tudom, hogyan és mikor lehet.  

Bernát mondja most, hogy azt vette észre, hogy ha valami nagy mozgásos dolgot csinál, akkor sokszor látja, hogy Julis bal kezét betekeri, és szinte görcsösen áll a keze. Futás közben is az egyik keze leng, a másik meg meg van feszítve. Na ezzel is kell kezdenünk valamit.

Van feladat bőven.

És akkor még arról ne is beszéljünk, hogy szerintem apának rendszeresen megy a műsor. Amikor itthon vagyunk, hármasban, a déli alvásnál semmi gond nincs. WC, ölelés, puszi,szép álmokat és mennek aludni. Még egyszer meg szoktam kérdezni, hogy ugye senkivel nem kell megbeszélnem, hogy hogy kell aludni? Válaszolnak, hogy nem, és két percen belül alszanak. Na amikor Bernát itt van, megy a műsor… Inni kell, zsepi kell, be van dugulva az orra, kimossa… Mondom neki, készíts oda zsepit… - dehoooool van zsepiiii? – odadobok neki egyet, erre eldobja a kezéből, ami benne volt.
(A jó édes műsorozós anyádat, hogy tépnélek szét már megint.) Hát, mondom ott volt a kezedben! Milyen zsepi hol van? Mit kell nyávogni feleslegesen? Csukjad most már a szemed, mert mindjárt odalépek most már! A jó életbe már. Phúúúú, de eszméletlenül dühös tudok lenni, mikor rabolja az időmet ilyen baromságokkal. Este 9-kor már rohadtul alvás van, nem nyávogás, meg színház.

Na relax.. már alszanak. Lehet lazulni. Mondtam már, hogy várom az október 5-ét?

És mondtam, hogy a Kia olyan rossz, hogy lehet, hogy többszázezer lesz a javítása?
Szerintem most megyek is… Ezt meg kell emésztenem.
Ja, meg utána kell néznem, hogy mi a jó élet van azzal, hogy Julisnak a jobb keze és a bal szeme a domináns. Ez valami keresztdominancia, ami nehezít dolgokat, de mit és hogy, azt nem tudom. Na ennek nézek most utána. 22:19 van. Nézhetnénk sorozatot is … ja nem.

Bernát

És !!!! Tádám!!! J
Újra itt van, Újra itt van, vagyis itt vagyok!
Bernát!
Így este 22:47-kor gondoltam, írok valami nagyon fontosat!
Igen beszart az autónk, javítgattam, próbálkoztam, elköltöttem húszezret rá, és kiderült, hogy még egy aprócska 800!!!! Mondom, nyolcas száz ezret rá kéne költeni a motorra. Hagyok időt!
Vedd elő a pénztárcád, most nézz mélyen bele.
Na gyanítom a tiedbe sincs ennyi. :)
Ránk jár a rúd, én dolgozok, hajtok, keresem a pénzt, megerőszakolom magam, és a fáradtság és a meleg ellenére, is nyomom, egy hős vagyok, egy férfiállat, és… Akkora mííííínuszba kerültünk, hogy idén már ki se mászunk belőle!
Szép az élet.

Na szóval a kölkök…
Anyám ma volt itt nálunk és épp istápolja a kertünket, vagyis menedzseli, szóval kapál!
Van két lusta fia, akinek gazos a kertje, és ő mint Terminátorné Eszti Nátor! Kapál, pakol, takarít, rendezkedik és na…
Szóval sertepertél az udvaron, Jancsi segédkezik, mama nézd, mama, nézd azt, és egyéb, anyám jól viseli, próbál vele szót érteni, bevonni a gyomok világába, szedeti vele a kavicsokat. Itt jegyezném meg, hogy az a fényes kavics, ami puha, az a tyúkszar! Ha van itt egy-két városi olvasó!
És akkor miért is írom ezt a sok baromságot? Valamit csináltam, és egyszer csak Jancsi megdicsért! És én, jó apa módjára meg se hallottam, mentem tovább és csináltam a dolgom, el volt az agyam a problémák rendezésével. És anyám kérdezte meg, hogy Jancsi, te megdicsérted apát? És Jancsi mondta, hogy igen, mert ügyes!
No szóval itt tartunk, hogy a fiam dicsér, én meg alig. :( Szóval dicsérem én, csak nekünk, szülőknek nagyok az elvárásaink, azért, mert jövök és ő félre ugrik az útból, hogy apa ne ordítson, hogy menj már arrébb! Ezért ő ügyes, meg kéne, hogy dicsérjem, de néha fel se tűnik. És ő kérdi meg, hogy apa ügyes voltam? És ekkor már megdicséri a mafla fasz.

Bianka

Bocs, hogy beleszólok, de szerintem ez idővel letisztul. Amikor ezerrel elvagyunk a melóban, én is a konyhában, vagy Bernát valami nehezet visz, vagy veszélyeset csinál, akkor épp elég az, ha a gyerek arrébb ugrik és lehet, hogy a gyereknek egyébként akkor ott helyben lenne szüksége a dicséretre, de nem, a dicséretnek nem ott és nem akkor van a helye, és ezt majd szépen a gyerek megtanulja. Meg tudjuk beszélni a dolgokat utólag, nagyon emlékeznek mindenféle szarságra, ezekre is, és szerintem ha utólag emlegetjük fel, hogy akkor ott milyen ügyes volt, az legalább annyira betalál.

Bernát

Pill, pisi szünet, nem nekem, csak keltem a lányt, akin nincs pelus! –Már három hete!

Bianka

Bocs, ebbe is bele kell szóljak… itt a nagy vakációban igazából elmaradt egy aprócska szösszenet. Még ez nem az a nagy várva várt eredmény, ugyanis nem magától ébred, de az van, hogy legutóbb, mikor elfogyott a pelenka, úgy voltunk vele, hogy hazárdírozunk, nem veszünk pelenkát. Julis alá beterítettük négybe hajtva az egyik vastag takarót, abban a reményben, hogy az felfogja az esetleges pisit… Arra már korábban rájöttünk, hogy az első veszélyes időszak az elalvást követő egy-két óra. Ha akkor kimegy wc-re, jó eséllyel nem pisil már be. De ezek után még kiküldjük hajnalban, 3-4 óra körül is, és gyakorlatilag ezzel szinte teljesen kibiztosítjuk az éjszakát. A három hét alatt egyszer volt baleset. Éjjel…
Nappal meg kétszer, mert nem tudta tartani… de az más téma.
Szóval ez még nem az az eredmény… majd ha magától kimegy… De már ez is elég jó.

Bernát

No, ma sokat dolgoztunk, itthon anyám kapált, és gyerekezett, én fát vágtam, és kamera rendszert csináltam, a kedves erre kószáló szarháziak ellen. Bianka főzött, mosott, szárított, takarított, hajtogatott, puccba vágta a lakást. Hősök vagyunk!
Este 11 van, a kertvég szomszédom dübörögteti a zenét, a szembe szomszédom meg ordítva röhögcsél, én meg pihennék…

Ma a gyerekek rövid időre átmentek öcsémékhez, de nem tartott sokáig a buli, mert felállították a medencét, amibe elkezdték a vizet felengedni, de ebbe még nem lehet belemenni, viszont ezt a gyerekek nagyon nehezen értették meg, ezért öcsémék úgy döntöttek, inkább hazamennek. Így a mieink is kotortak hazafelé.

Most lesz a két gyereknek a keresztelője, és öcsém vett nekik egy-egy biciklit. Kicsit zsebbe nyúlós volt, így most nekünk is majd villantani kellene a közelgő szülinapra, névnapra.  Így, hogy folyamatosan olyan költségeink vannak, amik nagyon nem illenek a képbe, de muszáj kiadni, ez most nem annyira esik jól, de a gyerekek meg fontosak nekünk és a szülinapok elmúlnak, a gyerekek felnőnek és most vannak azok az alkalmak, amikor lehet villantani az ajándékokkal. Szóval megoldom a dolgot, majd többet dolgozom…
Próbálok a mai napból kiemelni valami fontosat, de nem igazán megy, ma keveset foglalkoztam a kölkökkel, mert ma dolgoztam itthon. Holnap lazább napot tervezek, de holnapra is rengeteg dolog van. Elő kell készülnöm hétfőre, három munka, megbeszélések, stb. Aztán keddtől egy új munka kezdődik, egy kutyatápos boltot szerelek, az is pénz.
Nem jut most más eszembe, megyek inkább alszok, jó éjt.