2024.07.09.

Bianka

Egyelőre nincsenek jó hírek.
Úgy érzem, összecsapnak felettünk a hullámok.
A kocsit elvontatták a fiúk tegnap este, apám ajánlotta a szerelőjét, hogy jól dolgozik, korrekt. Ma beszéltünk, egyelőre nincsenek jó hírei.
Zora lába még mindig fáj. Hétfőn telefonáltam a dokinak, holnapra kaptunk időpontot, 11-re viszem. Bódításban kell megcsinálni a röntgent, szóval ott is kell hagynom, és majd másfél óra múlva mehetek érte. Nem izgulok… Ááá, dehogy. Szó szerint rettegek, hogy mi lesz a diagnózis. nagyon remélem, hogy nem kell műteni, mert jaj az most nagyon nem kellene még ezekre a költségekre. De jó is lesz már rajta túl lenni, mert ez a kis hülye emeli a lábát rendesen. Amikor áll, akkor szó szerint három lábon áll.

A gyerekekkel most sokat perlekedek miatta, mert szobafogság van. nem mehet ki, csak felügyelettel, mert egyébként meg ezerrel házat őriz és szalad, szalad, szalad, mindezt olyan vehemenciával, hogy rossz nézni. Szóval elbarikádoztunk a kutyaajtót, nincs ki-be járkálás, és a gyerekek is úgy mehetnek, hogy Zorát nem engedhetik ki. Na hát ebből azért vannak viták, mert a 4 és 5 éves agyuk nem érti meg, hogy Zora nem mehet ki, és ha mennek és Zora ott áll, akkor szóljanak nekem…. Nem… ez magas, ez bonyolult, ez nagyon nehéz feladat, nem értik, nem tartják be, amiért nagyon mérges vagyok.

Ezt leszámítva egyébként nem áll a bál. Néha azt érzem, hogy a hangerőt emelnem kell, mert nem értik, amit kérek. Viszont kaja közben – ugye van egy reggelink, egy ebédünk és egy uzsonnánk hármasban, - szoktunk beszélgetni a dolgokról. És egyik nap az volt a téma, hogy képzeljék el, vannak olyan gyerekek, akik legtöbbször szót fogadnak, ezért soha nem kell kiabálni velük! Nincs hangos szó, nincs guggolás, meg ágyon gondolkodás, és mindig jó a hangulat! Nagyra nyílt szemekkel hallgatták a mesét, és megbeszéltük, hogy érdemes lenne egy kicsit odafigyelni, kipróbálni, vajon mi lesz, ha szót fogadnak?

Egyébként hasznosan is töltjük az időt. Reggel például, amíg készülődök és előkészítem a reggelinek valót, addig kézügyességi játékokat csináltak pl ma. Délelőtt udvar, 11 körül bejönnek, kis játék még, aztán délben ebéd, alvás. Ébredés után még bent maradtunk, az a kánikula nagyon kellemetlen volt, így egy kis torna, a csecsemőreflexesből, majd megnéztük a Lilo és Stich-et. Délután 5 körül mentünk ki, ettünk egy-egy jégkrémet. Csirkéztünk, tojást szedtünk, aztán vacsit készítettem. Az altatás kb 10 perc volt, valamiben jól kifáradtak :)


Népszerű bejegyzések

2022.09.09.

Nyolcadik nap. Bernát: Van még egy kis idő. Bianka: akkor kikapcsoljam a gépet? Bernát: Dehogy! Kezdd el írni a mait… Bianka: Hű… b…meg… most??? (döbbent, mérges fej) Dél múlt kicsivel, a konyhában ülök, épp elzártam az ebéd alatt a tűzhelyet, pincepörköltet készítek. A szálláson vagyunk, kellett egy pihenőnap, mert nagyon intenzívek voltak a napjaink, a gyerekek is fáradtak, kell egy kis nyugi. Bernát kint a gyerekekkel, én meg bent vagyok, ami most jól is esik, mert dühös vagyok, reggel óta nem tudtam még nullára kerülni lelkileg. Gyakorlatilag Bernáton és Jancsin kívül dühös vagyok most mindenkire, még Juliskára is. Pedig tudom, hogy nem kellene, de ezek szerint az én lelkem is gyerek még valamilyen szinten. Ésszel még mindig ugyanazt gondolom, amit napokban írtam. Juliska egy csiszolatlan gyémánt, akit eddig nem nagyon csiszoltak. Játszani nem tud, a mesék nem érdeklik, egy pár perces mesét is kínszevedés megnéznie, bizonytalan, mindentől fél, a virágot kitapossa, az álla...
Read more »

Bevezető

Örökbefogadunk egy testvérpárt. Ez nem kevés intézkedéssel jár. Mindenki mindent megtesz azért, hogy a vége sikeres legyen, de hogy mi van a kezdő lépés és a happy end között, arról már kevesebben beszélnek. A siker a legtöbb családban ott lesz a végén, de a folyamat közben szabályos érzelmi hullámvasutak vannak, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy a jó és a rossz érzelmek szinte teljes arzenálját átéljük közben. Szabad ilyenkor nem boldognak lenni? Az ér, hogy nem csak mosolygok? Szabad ilyenkor a kíváncsiság, bizakodás, örömködés mellett félni, bizonytalannak lenni, netán sajnálni a szabadságunkat, amit most egy időre rendesen el fogunk veszíteni? Ezekről írunk ebben a blogban, a folyamatokról, melyek a felszínen és a felszín alatt folynak.   Tesszük mindezt a legnagyobb örömömre drága férjemmel együtt – akit most nevezzünk Bernátnak - , reménykedve abban, hogy másoknak is hasznára válik mindez.   Csak azt írjuk, ami velünk történt, nem vagyunk szakemberek, nem vagyu...
Read more »

2022.12.13

Bernát:  A segítőkész Juliska… Drága anyósom szülinapi tortájából maradt két szelet, persze a gyerekeknek. Ma délután ébredés után Jancsi nekiállt vigyorogni, kérdem, hát te mit vigyorogsz hülyegyerek :) (még mielőtt valaki azt gondolná, hogy így mondtam, nem, nem mondtam neki, hogy hülyegyerek…) mondja, hogy „van torta a hűtőbe”, mondom neki, nincs, „de van szülinap a hűtőbe”, mondom, biztos nincs, de már indultam is kifelé, nyitom a hűtőt, aminek a polc elején ott parkol a süti. Mondom neki, látod, hogy nincs itt torta? Ő meg már mutogatja, hogy ott van, ott van. Odaadtam nekik és beültem a szobába valamit nézni a gépen, egyszer csak Juliska noszogatja befelé Jancsit, hogy menjél ülj a bilire, Jancsi be is jön, zavartan ül le a bilire, nézem is, hogy most mért kell bekísérni, mint aki nem tudja, hova kell menni, és már Julis megy is kifelé vissza. Mondom híjjj az anyját ez neköm gyanus! Kinézek, hát Julis zabálja az öcse tortáját! Na kimentem és megbeszéltem vele, elvettem az ő...
Read more »