2024.07.12.
Csütörtök
Bianka
Az idegesítés, a hülyeség és a nemgondolkodás
csúcsrajáratása.
Juliska ezek megtestesítője.
Most az a legújabb, hogy nem akar szót fogadni, mert ő azt nem szereti, neki az
nem tetszik. Megbeszéltük a gyerekekkel már párszor, hogy miért kell,
szükséges, jó szót fogadni. Nem mindent tapasztaltak még meg, de a meséknél is
rendszeresen emlékeztetem őket, hogy ugye a mesehősök azért kerülnek bajba
sokszor, mert nem fogadnak szót, nem tartják be a szabályokat. És azt is
beszélgettük már párszor, hogy a szabályok kellenek, mert ha nem lennének káosz
lenne mindenhol.
És ma – kb huszadjára – megbeszéltük, hogy szót fogadni muszáj, és nem kell
szeretni, de akkor is meg kell tenni, mert az Ő érdekük – amit persze még nem
értenek. Szóval igen, Julisnak meg van a lehetősége arra, hogy ne szeressen
szót fogadni, de ez nem mentesíti őt az alól, hogy szót fogadjon.
Az élet tele van ilyen szar helyzetekkel, én még oviba sem szerettem járni, a
sulit egyenesen utáltam, annak ellenére, hogy jó tanuló voltam. De a felnőtt
életünk, a törvények, a közlekedési szabályok, de a polgári törvénykönyv, a
munka törvénykönyve és még millió egy szabály ott van, amiket kötelesek vagyunk
betartani, ha tetszik, ha nem.
Azt a részt sajnálom, hogy Julis már most ezzel szembesül, az viszont jó, hogy
ezt meg tudja fogalmazni, így tudunk róla beszélni.
Szóval mondtam neki, hogy amikor kérek valamit, az rendszerint az Ő érdekük, pl,
hogy ne betegedjenek meg, vagy valamiért szükséges. Nem szoktam feleslegesen
princeltetni őket, nem szívatom semmivel feleslegesen, és bármennyire is
kényelmes lenne ugráltatni őket és kiszolgáltatni magam, azt sem teszem, mert
Ők a gyerekeim és nem a szolgáim. És pont ezek miatt azt gondolom, hogy azt a
keveset meg, amit kérek, - a hétköznapjaink szabályai, mint pl ajtók becsukása,
villany lekapcsolása, wc lehúzása, - vagy az érdeküket szolgáló dolgok, mint pl
a medence hideg vizéből időben kijönni és a bugyikat szárazra cserélni – azokat
meg kell csinálni és pont. Nem kell, hogy ezek tetszenek, de ha nem csinálják
meg, akkor az gond.
Ezen megy a huzavona mostanában, mert mindig oda kötünk ki,
hogy Juliska nem fogad szót, mert nem akar. És abból meg ugye csak feszültség,
kiabálás, bünti van, ami senkinek nem jó.
Julis elkezdett szurtyogni. Én így hívom… A garatát kuttyogtatja,
mintha lenne a garatánál valami. De
nincs, mert az orra tiszta, ha kifújja, szelel rendesen, már át is mostam neki
orrmosóval, kiszívattam az orrszívóval, de semmi nem volt. És ha ideállítom
magam mellé, hogy halljam, mikor szurtyog, akkor képes egy órán keresztül normálisan
venni a levegőt… csak mikor belefeledkezik, akkor elkezd szurtyogni. – Műsor ez
is.
A gyerekek most élvezték a medencét, bár az első kör kút víz
nem melegedett fel másnapra, így délelőtt 10 körül még nem szívesen ültek bele,
Nem is engedtem őket sokáig pancsolni, kértem, hogy jöjjenek ki, kicsit
száradjanak, vegyenek fel száraz bugyit és ugrálgassanak a trambulinban…
Ahogy ugrálnak, kb 10 másodperce, kezdenek egyezkedni, hogy ők már
megszáradtak, mehetnek-e vissza? Mondom nekik, hogy még nem, kicsit még
melegedjenek. Mondják, hogy de már felmelegedtek. Mondom nekik, hogy de
szerintem a feneketek még hideg. Odanyúlnak, megállapítják, hogy hideg a
fenekük, erre ugrálnak tovább, és ezt mondogatják: Azért kell ugrálnunk, hogy
langyos legyen a fenekünk!
Na ez a tegnapban egy olyan pillanat volt, amikor őszintén nevettem, és
őszintén örültem, hogy átéltem.
Bernát
Ma volt egy kis anomália, eddig azt mondtam, hogy amelyik
lánnyal én vezetéket húztam, azt meg is du…. Eddig! Ma ugyanis a lányommal
húztunk vezetéket, közös munka volt, ő húzta, húzogatta én meg megszakadva toltam,
hogy haladjon valamit. Kicsit, dolgozgattam itthon, bár meleg volt, de azért
csináltam a kamerarendszer áram ellátását. Aztán a medencéből borítottam ki a
tegnapi vizet, mert saras volt és szutykos. Aztán az öntöző rendszert tartottam
karban, mert két helyen már nem igazán locsolt. a csirkéket is megetettem,
adtam nekik némi füvet, nem dzsangát, csak parét.
Fellocsoltam a térkövet, azért csak hűl valamennyit, ha áll rajta a víz. Az
utcát is fellocsoltam a por ellen, szóval kapott minden, meg mindenki.
Gondolkodom, hogy miket beszélgettem a kölkökkel, merthogy az itthoni munkából
kaptak ők is és közben beszélgettünk.
Jancsi állandóan kérdezgeti, hogy szeretem-e a „paók embőrt”, Julis meg általában
meg ismétli, amit én mondok, mint ha ő mondaná, hogy így ő okosat mondott.
Néha kijavítom (én a matek kegyelem kettes!) a gyerekek ragzását, meg félrebeszélését.
Igen, mi kijavítjuk, van aki azt mondja, hogy nem szabad, mert a gyerek ezt kioktatásnak
vagy csúfolódásnak veszi, és sérül a lelke. Én meg azt mondom, hogy én
jószándékból, nevelési célzattal kijavítom, és nem cikizem érte, később az
iskolában majd cikizik érte és akkor jobban meg fogja viselni. Ráadásul
szerintünk nem mindegy, hogy az ember ezt hogy teszi. Hogy rászól, hogy nem jó,
vagy csinál belőle egy közös mókát és együtt örülnek, mikor sikerül kimondani.
Nálunk az utóbbi van. Jancsi pl nagyon szereti, szerette kibogozni a nehezebb
szavakat, csak úgy csillogott a szeme, amikor Biankára figyelt.
Mindig mondjuk, hogy ezt a blogot a kölköknek írjuk, hogy
lássák, mit meg szenvedtünk velük, értük. (a büdös kölkeivel) De azért meglep
mikor néha nap Bianka közli, hogy hányan olvastok minket. Köszi! Remélem van
némi értelem legalább Bianka írásában. :)
No este tíz, megyek fürdök, és alvás, holnap enyém a délelőtt!
Péntek
Bianka
Ma egy kicsit szoros délelőttöm volt. Most már ezerrel
készülünk a vasárnapi keresztelőre.
Ma a fodrásznál kezdtem 7-kor, aztán be a városba Eszti mama munkahelyére, mert
hozott nekünk a gyümölcsleveshez fagyasztott gyümölcsöket. Aztán bolt,
fagyiért, aztán irány a hentesünk, ahol a zsírszalonnát vettem. Hazaér, elpakol,
de már 11 óra, készíteni kell az ebédet. Éppen, hogy feltettem, rohantam a
szomszédba kutyákat etetni, majd vissza haza, ebéd befejez, kölkök megetet,
alvás.
Közben Bernát pihent egy kicsit, én meg elutaltam az aktuális fizetnivalóinkat.
Elszörnyedtem, mennyi pénz ment ki egy kattintásra, de kicsit megnyugodott a
lelkem, hogy a szolgáltatók felé nem tartozunk.
Végül ahogy számoltuk, 21 vendég lesz vasárnap, kicsit
leamortizálódott a 30 fő. Mindegy, mi szeretettel hívtunk mindenkit, aki
akarta, megoldotta, senkivel nincs harag, ha nem jön. Már várom ezt az
alkalmat. Engem nagyon nagyon rég kereszteltek, azóta kétszer voltam
keresztszülő, de ez most megint egy új szerepkör, anyaként az Úr elé vinni a
gyermekeket, és megkereszteltetni őket, ezt nem is tudom megfogalmazni. Ez
olyan, mint a szentségi házasság, hogy amikor ott van az ember, az egy felemelő
és különleges alkalom.
Szóval lelkiekben is készülünk rá, de persze a vendégség
részére is.
Kicsit szándékosan túlszámolva, hogy legyen fagyasztanivaló is, 20 kg húsból
készül a bográcsos. Vettem egy rakat üdítőt, egy tálca normál és egy tálca
0%-os ízesített sört, mindent vegyesen, hogy mindenkinek meglegyen a kívánsága.
A fagyasztó alsó fiókjába kibontottam 8 doboz jégkrémet, meg egy nagy dobozzal
a kölköknek, ma kisütöttem 4 kg zsírszalonnát tepertőnek. Készül májpástétom (ezt
majd Eszti mama hozza) és hideg gyümölcsleves holnap. És megrendeltem egy nagy
tortát is :) Aznapra már csak a frissen sütött fornetti és a magvas sós rudak
maradnak elkészíteni, nomeg a köret, de az csak tészta és főtt krumpli, gyorsan
megvannak.
Azt hiszem, megadjuk a lehetőségét annak, hogy az
eszem-iszom része jó legyen :) Már csak jól kell éreznünk magunkat!
Holnap összekészítem a gyerekek ruháit, hogy vasárnap már ne kelljen ezzel
bajlódni. Nagyon várom a vasárnapot :)
De holnap még sok dolog van, amit csinálni kell a buliig,
szóval a holnapi napunk sem lesz egy sétagalopp.
Ma a fodrásznál beszélgettünk, a fodrászommal és a férjével.
Furcsa volt rádöbbenni, hogy már lassan két éve anya vagyok és olyan
tapasztalattal mondani dolgokat, amilyennel azelőtt nem rendelkeztem. Nekik
nincs még gyermekük, de a nevelés terén nagyon egyet értünk. Felmerült az a
kérdés, amit mi a gyerekek előtt gyakran megkaptunk, hogy mit okoskodsz, nincs
is gyereked! Mondta ezt ma magára a fodrászom párja is, amire azért
megnyugtattam, hogy ezt én is gyakran hallgattam azelőtt és azért az a helyzet,
hogy amiben én határozottan meg voltam győződve, az most is úgy van. Azt nem
mondom, hogy nem lettek árnyaltabbak a dolgok, de minden irányunk és alap
tézisünk megmaradt és mi úgy látjuk, be is válik.
Abban meggyeztünk, hogy azért nincs könnyű dolga most egy szülőnek, ezzel a sok
nevelési iránnyal, amiből a legtöbbről nincs még 20-30 éves tapasztalat, szóval
még nem nagyon lehet róla referálni, hogy azok a felnőttek, akik ebben a
szellemben nevelkedtek, mennyire lesznek kiegyensúlyozott, boldog, szorgos,
felelősségteljes felnőttek, férfiak, nők, férjek, feleségek, hogyan állják meg
a helyüket anyaként, apaként, dolgozóként, vezetőként, mennyire kell pszichológusnál
tölteniük a fél életüket, hogy valahogy irányba tegyék őket… Ezeket nem tudjuk,
lutri. Én tartok attól, hogy ez a nagyon liberális nevelési trend, ami most
van, egy csomó önző, kis egoista szarházit nevel ki, akiknek magukon kívül
semmi és senki nem lesz fontos, az elvárásaik nagyon magasak lesznek, de
felmutatni semmit nem tudnak. Én ezt gondolom. És nagyon nem szeretném, ha az én
gyerekeim majd ilyenek lennének. Szóval jól egyetértettünk a gyereknevelés
terén.
Ma hazafelé jövet gondolkodtam. A szünetünk egyébként
meglepően jól telik, jobban, mint azt vártam, persze azért vannak ilyen
toporzékolásos kis hisztikék, amikor Julis betorzul. Megkavarja magának a
szart, aztán nem tetszik neki az eredmény. Én meg nem szeretném bántani sem
emiatt, hiszen meg kell tanulnia, hogy a dolgoknak van következménye, de agyontutujgatni
sem fogom, viselje a következményeket, ha már megkavarni van esze. De annak
örülök, hogy ezek már messze nem azzal az amplitúdóval mennek, mint korábban.
Már nem kapom fel annyira nagyon a vizet. Persze ingesít, hogy vannak minden
nap visszatérő baromságok, amik miatt olyan szívesen osztogatnám a pofonokat,
mint Balu a Dzsungel könyvében, „hogy a fa adja a másikat” de büszke vagyok,
hogy nem teszem. Azt tapasztaltam, hogy nem lesz jobb a helyzet egy pofontól, de
tényleg rombolja a kapcsolatunkat.
Még mindig nem váltok elég gyorsan. A gyerekek félelmetesek ebben. Megcsinálja
a balhét, veszekszünk, leszidom, bünti, guggol, gondolkodik, idehívom, az
arcába mondom, hogy mi nem jó, aztán mondom, hogy mehetsz a dolgodra, és Ő fél
perc múlva jön, hogy szeretlek, anya.
Még nem váltok elég gyorsan, hogy érzelmileg is tudjam ezt követni, de már
legalább nem akarom távol tartani ilyenkor. Képes vagyok kimondani, hogy én is
szeretem és ezt őszintén mondom ilyenkor.
No mindegy, a lényeg, hogy most is van hülyeség bőven…. Csak
egy momentum… Esti fürdés…
Julis a papucsát keresi. De már bejöttek, már megvacsoráztunk, már átöltöztek…
mindezt papucs nélkül???????????? (Hogy vágnám nyakon…) Jó, mondom, akkor
menjél keresni a papucsodat, Jancsi jöhet fürödni… Jancsi dumál, hülyéskedik,
okoskodik, osztja az észt Julisnak… Mondom neki, haladjál… Erre belép a
tusolóba a gatyában. (Hogy vágnám nyakon) Julis közben megtalálja a papucsát,
jó, mondom,lehet jönni akkor befelé. Hajat mosunk, mondom, hajtsd hátra a fejed…
persze előrébb hajtja, mert ő okos. Belemegy a szájába a sampon, öblítsük ki.
Tartom neki a tust, belemegy a szájába a víz, habzik a szája… mondom, köpd már
ki a vizet, öblítsd ki a szádat, erre telibe rám köpi a vizet. Semmi
meglepődés, semmi bocsi, vagy valami, a legtermészetesebben áll ott, mintha ez
a világ legnormálisabb dolga lenne, hogy telibe leköp… (Hogy vágnám nyakon)
És mikor negyed óra alatt csak úgy sorakoznak a „vágnám nyakon” gondolatok,
akkor aztán különösen büszke vagyok magamra, mikor ezt persze nem teszem, sőt,
aztán még indítom a mesét, és aztán öleléssel, puszival búcsúzunk el, és
kívánunk jó éjszakát.
Aztán persze rendszeresen eljutunk oda, hogy na most már elég legyen, csukod a
szemed és alvás van! de a szándék azért megvan a jóra :D
Na most viszont én is megyek, még lezavarunk egy Star Trek
részt és alvás :)