2024.07.13.

Bianka

A mai nap a készülődés és az idegbaj napja volt.
Készülünk a holnapra.

A keresztelő délelőtt fél 9-kor lesz, 8:15-re oda kell érni. Nem mindenki jön a keresztelőre, Eszti mama és a Sógorom egyenesen hozzánk jönnek, kb a keresztelővel egy időben. Előtte beszereznek pár dolgot, hozzák az egyik mamát, és a bográcsot is. Ők aztán hozzánk mennek és előkészítik a főzéshez a dolgokat. Én ma a lakást rendeztem, a konyhában rendezkedtem, előkészítettem a dolgokat. Felkockáztam pár kiló hagymát, és a 20 kg húst, megfőztem a gyümölcslevest, meg ebédet is. Pakoltam kint, bent, mindenhol, amerre épp jártam, mondanom sem kell, hogy kicsit azért elfáradtam mostanra.

A gyerekek full nem érzékelik ezt a fajta pörgést, nem érzik, nem látják, hogy épp egyeztetésben vagyunk, épp agyalunk valamin, épp rohanunk valami ügyben. Ők a legrosszabbkor akarnak okosat mondani, amivel teljesen ki tudnak akasztani.

Julissal elindult reggel a szokásos kör, hogy ő azért megpróbál okosabb lenni nálam és ezt rendszeresen adja elő olyan olaszos kézmozdulatokkal, hogy hát nem érted, hogy mi van? De sikerült leszerelnem még eléggé idejében és így megegyeztünk, hogy egyikünk sem akar veszekedni, szóval összeszedi Ő is magát.
Apára viszont nem jól hatnak ezek a húzós napok, a meló is sok volt, ráadásul még a hulladékudvarban meg is szívatták, mert hát miért ne? Egyeduralom van megteheti… És akkor még ez a fülledt meleg is, párás kánikula, az ember alig kap szinte levegőt ebben a hőségben. Apának ez nem jó kombó, régebben sem volt az, de legalább én igyekeztem nem az agyára menni, mikor láttam, hogy eleve kész van. Na nem így a gyerekek, akik tényleg semmit nem érzékelnek ebből, aminek az az eredménye, hogy apa utolsó idegszálain táncikálnak egész nap.
Én így, hogy láttam, hogy apa mennyire nem vevő rájuk, próbáltam kicsit közvetlenebb lenni velük, jobban reagálni rájuk. Ebéd előtt elkezdtem a húst vágni, odaültek az asztalhoz, dumálgattunk, egész jól elvoltunk. Az egyik körére apa elvitte Jancsit, Julis meg nagyon nem találta magát mindenképp segíteni akart, de ebben a feszített tempóban most nagyon nem kellett egy ilyen fajta hátráltatás. Julis beszélgetni akart, szóval husi vágás közben azért alkalom nyílt erre is. Megbeszéltük azt is, hogy mikor a felnőtteknek ilyen sok a dolga, akkor az a legnagyobb segítség, ha kicsit önállóan feltalálja magát, és nem csinál bajt, hogy ne kelljen rászólni és ne kelljen veszekedni. Bekuckózott hát az ágyába, elővett valami könyvet és magyarázott, énekelgetett. Többször meg is dicsértem, hogy pontosan erre gondoltam, nagyon ügyes.
Adtam neki egy konyhás főzős valami promo füzetet, gondoltam, majd jót eljátszik vele… Helyette azzal is befeküdt az ágyába, és elkezdte tépkedni a lapjait. Vesztére… Mert apa ezt észrevette és nagyon dühös lett rá. Onnantól minden baj volt, nagyon nem egyeztek.
De tényleg sok volt a baromság, kiakasztóak voltak ma. Nem csak azért, mert sok volt a feladatunk, hanem valahogy ők is nagyon hülyék voltak. Így legtöbbször ingerült választ kaptak, de minimum az volt, hogy most hagyjanak már.
Ez eléggé meghasonulós érzés volt nekem ma többször is. Hogy a keresztelőre és az utána lévő bulira készülünk, de közben mennyi feszkó van.

Vacsinál beszélgettünk Bernáttal, még mindig ki volt akadva a gyerekekre, hogy mennyiszer kell nekik mondani valamit. És bár ez nem volt jó hangulat, arra azért jó volt, hogy mondtam Bernátnak, hogy látja, hogy hogy megy? És amikor elmegy dolgozni, ugyanezek a baromságok vannak. AZ ajtót nem csukja be, tönkretesz mindent, bejön full saras lábbal, valahogy különös érzékük van a legnagyobb baromságokra. És akkor Bernát a fárasztó napja után erre jön haza, amikor nekem már kicsit elegem van ezekből az apró hülyeségekből. És lehet, hogy egész nap nincs semmi kiugró, de ugye a sok kicsi sokra megy.

Estére azért kicsit sikerült szépíteni, beszélgettem kicsit Jancsival és most béke van.

Már nem sok van hátra.
Még el kell pakolnom a levest, ami egész nap hűlt, és el kell mosogatnom három edényt és megvagyunk mára. :)
Holnap elég korán kell kelni. Vasalnom kell, és Julis haját meg kell csinálnom.. De ezt is úgy kell szervezni, hogy a gyerekeknek se túl sok, se túl kevés idő ne legyen. Ha nagyon kevés az idő, akkor csak kapkodás, türelmetlenkedés van, de ha meg túl sok az idejük, akkor nekiállnak baromkodni, ami meg megint csak nem vezet jóra… Nem egyszerű az élet :D