2024.07.17.

Bianka

Húúú, de sok minden történt már megint!

Vasárnap a tervek szerint keltünk és készülődtünk. Sikerült a gyerekeknek szépen tisztán, fehér ruhában eljutni a templomig. Juliska hófehérben, térdig érő csipkeruhában, fehér harisnyában, fehér cipőben volt. A haját megcsináltam szépre, felét feltűztem, fele leengedve maradt. Karika mama varrta meg a ruhát, kicsit átalakította, ahogy megbeszéltük, kapott a matt csipke ruha egy fényes szatén masnis övet. Hófehér cipő volt hozzá, a hajába pedig szintén Karika mama csinált fehér gyöngyös-virágos csatokat, amiket szépen beletűztem. 

Jancsi fekete nadrágban, fehér ingben és fekete kis csokornyakkendőben volt, hozzá vadiúj kopogós alkalmi cipőt kapott.
Nagyon szép, csinos volt mindkét gyermek, és igazi ünnepi hangulatban gyűlt össze a család a barátok. Egy nagyon kedves, közvetlen, jó hangulatú szertartás volt, kellően magasztos, de eléggé laza is ahhoz, hogy igazán emlékezetes lett a számomra. Nagyon vártam már, hiszen ez egy hitbeli lépés is, Isten elé vinni a gyermekeket. 
A pap, mikor átadta az emléklapot, ami a két gyereknek névreszólóan ki lett állítva, mondta nekünk, hogy ez egy bizonyító erejű dokumentum, amit később, elsőáldozáskor, bérmáláskor, vagy esküvőkor nyugodtan meg lehet, hogy mutatni, és ha kérdezik, hogy meg van-e keresztelve, akkor mondhassuk, hát hogyne! Még jó, hogy meg van keresztelve! :)

A buli kicsit húzósan indult, még jó, hogy előző nap mindent előkészítettem, mert még így is, mire hazaértünk, mindenkinek kellett valami. A ruhám csinos volt, de majd belegyulladtam, 9-kor már kánikula közeli állapot volt. Rohangáltam, mint pók a falon, a pörihez paprika, még egy kis hagyma, összekészítettem az ízesítőket, kanalakat, kistányért a kóstoláshoz, de közben vártak pálinkát inni, de már kellett a reggelit szervírozni, közben aki indult volna (mert sajnos Katiék nem tudtak maradni, mert a gyerekeik sorra dőltek ki,) és adták volna át az ajándékot, a gyerekek meg amiket megkaptak, lelkesen mutogatták volna, de közben a pörihez a húst át kell mosni, kell nagy edény, de víz is kell, de hol az asztal, ki kell tenni, hol a sátor, fel kell állítani, a reggelihez tányérok, tepertőhöz tartók, só, kenyér, hagymát szelni, májpástétomot kitenni tálcára, de kétfelé mindent, mert két asztal van.
Na…. fogalmazzunk úgy, hogy az első 40 percem úgy telt el, hogy huss, volt nincs… :D

Nem reggeliztem addig. Ellenben bevertem két pálinkát az erősebbikből :D Hát őőőő…. Anyámat leJuliskáztam, ott mondtuk, hogy egyelőre nem kéne többet hörpintgetni, mert baj lesz. 10 körül ülte le először, akkor reggeliztem, ami viszont olyan jól esett, hogy azzal nekem kb kész is volt a nap. Ezer éve voltam egy karácsonyi menüsor főzőiskolás napján, ahol volt egy nagyon finom máspástétom, formába öntve, pirított mandulaszeletekbe forgatva, balzsamecet krémmel. Azóta ez egy olyan joker menüelem, amit gyakran bevetek én is, és Eszti mama is a vendégségek alkalmával. Ilyet készített most is, és nagyon finom lett. Ez a balzsamecet krém (Lidl-ben is kapható) mindenkit meglep. Igazi ínyencség, ami nagyon feldobja a májpástétomos falatokat.

Ami megdöbbentett, hogy a frissen sült tepertőre kb mindenki rárepült :D Iazán jó ötlet volt. A 4 kg zsírszalonnából egy 4 literes doboznyi tepertő lett, na hát abból nem sok maradt :D

A pörkölt végül 15 kg húsból készült, Sógorom koordinálásában, és nagyon finom lett, mindenkinek nagyon tetszett, ahogy az uborka saláta is, amit meg Kati hozott.

Minden nagyon jól nézett ki, a gyümölcslevesbe direkt fagyasztottunk le külön levet, amit tálaláskor beletettünk az edény közepébe, ami így hidegen tartotta a levest.

Szerintem mindenki igényét kiszolgáltuk – nagyon remélem – az új szembe szomszédékat is áthívtuk egy kis pörköltezős ebédre.
A gyerekek is jól érezték magukat, délben még aludtak is egy kicsit Karika mama felvigyázása alatt. Volt utána torta is, meg jégkrém is, aki ezek mellett éhes maradt az magára vessen :D

Ami különösen tetszett, hogy Bernátnak vannak random ötletei, amikkel rendszeresen feldobja a bulit, ezeket nem szoktuk előre megbeszélni, csak amikor ott a helyzet, akkor Bernát gyorsan megoldja. Ilyen volt most például a hőségben a párakapu beindítása, és, hogy a két asztal két végéhez beállított egy-egy ventillátort, ami kicsit mozgatta a levegőt.

Az asztalok fölé napellenző sátrakat tettünk ki, amit ráadásul a fiúk rendszeresen tettek is arrébb, szóval mindig komfortos volt az alatta ülők számára.

Bernát nagyon sokat szaladgált egész nap. Én rendszerint úgy érzem, hogy az előkészületekben vagyok benne jobban,az elején van nagyon sok munkám, amikor pedig a buli tart, akkor meg Bernát rohangál többet, hozza-viszi a dolgokat, beszalad egy-egy kanálért, ha kell.

Az egész napra úgy tekintettem vissza, mikor lepihentünk, hogy nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült. Jó volt a hangulat, jókat nevettünk, beszélgettünk, mindenki mindenkivel szót értett, nem volt vita,, nem ment félre semmi. Nap közben folyamatosan mosogattunk, pakoltunk, így estére nem maradt már túl sok minden. Azt még elrendeztem és békében, nyugodtan indultunk aludni.

Kb eddig tartott a jó rész :D

Hamar feküdtünk le, nagyon elfáradtunk. 

Még éjfél sem volt, mikor az első alvásom után mosdóba mentem. Talán félálomban lehettem utána, mikor éjfél körül Julist hallottam kimenni.  Annyi behugyozott éjszaka után megnyugvás volt hallani, hogy önállóan felkel, villanyt kapcsol és megy a mosdóba. Végre! - gondoltam, ezt is megértük, hogy az én ügyes nagylányom magától megy pisilni!

Telik az idő, nem jön, már majdnem indultam utána, hogy nem kell egész éjjel ott ücsörögni... de hallom, lehúzza a wc-t, villanyt kapcsol és jön... Belép a szobába, de a villany fent maradt...mondom, villany... Ott áll, motyog valamit. Kérdem, mi az?  - motyog...  Mi az, Juliska?? - Kakis lett a fenekem... Jó, hát töröld meg! - A kezem is olyan lett... 

Jön be.... A hátáig szaros!!!!!!!!!!!!!!

Bekakáltál? - bólogat.... 

Phuuuuuuu ba........

Berakom a tusolóba, látom, hogy a szennyestartóról az utoljára odatett szennyesek a földön hevernek, - Hát ezek? - kérdezem - Ezeket nem szaroztam össze! - mondja fennhangon.... 

Azokat talán nem, de alatta a padlót, a tusolót, a mosógépet (!!!!), a papucsát... És de... A ruhákat is vastagon.... 

Bedobáltam hozzá azokat is, mondom, mosd ki belőle a szart, ne száradjon bele... Addig bejöttem, megnézni, vajon az ágyában mi fogad... 

A párnája megúszta...

A lepedő, a takaró, az alátét takaró, ami a pisi ellen védene, minden olyan. Leszedem, húzom újra az ágyat, érzem, hideg az alkarom egy foltban... Igen. Összekentem magam. De honnan? Hogy? Mivel???? Na ott fakadtam sírva, mentem lemosni a karomat, jövök vissza, hát a szekrény oldala is két helyen. Hogy csapnálak tarkón, komolyan.... 

Fárasztó napunk volt, kicsit nyugodtabb éjszakát képzeltem...

 

Másnap hímzőszakkört tartottam itthon magamnak, mert az egyik sátor, amit felállítottunk, volt rajta két kis lyuk. Nem akartuk úgy elcsomagolni, mert az aztán hasad mindenfelé, szóval szépen megvarrtam mindkettőt. Varrós csoportba azért nem tenném ki, de szerintem nem lett rossz.

A mai napon már visszatértünk a rendes kerékvágásba, a gyerekek az új biciklikkel hasítanak az udvaron, nagyon élik ezt az új életérzést, mennek bevásárolni mindig :D
Persze tanulni kell még az ilyeneket, hogy nem ott teszem le a bringát, ahol éppen eszembe jut, és nem elfektetem, hanem letámasztom, meg a kormány teljesen körbe tud fordulni és érdekes módon akkor befékez az eső fék és nem megy :D Szóval ezeket még tanuljuk, de minden rendben lesz :)

Bernát

Csá!
Na a változatosság kedvéért ma is dolgoztam, három címem volt és csak azért értem haza időben, mert ami boltba mennem kellett, az négykor bezárt és addig oda kellett érnem, aztán meg jöttem haza.
Haza érve még ráérő vállalkozóként, kipakoltam a kocsit, beraktam a holnapi anyagot, fúrót, vésőket. Aztán elvittem a gyerekeket a közeli versenypályára, ahol az öcsém által vásárolt új nagy biciklikkel mentek körbe körbe, amíg el nem fáradtak, és el nem kezdtek cikázni, meg forogni, meg baromkodni, meg ugye be is szartak, mert jöttek nagyobb gyerekek, nagyobb biciklivel, és hát fostak. Pedig azok semmi extrát nem csináltak. 
Egész jól bicikliznek, Julis kormánya magasabb, de szépen megy így is, Jancsinak a legalacsonyabbra van beállítva az ülés, de így is alig ér le a lába a földig. De a nagyobb biciklinek hála, gyorsabban is mennek, gondolom nagyobbat is fognak esni. J

Még mindig furán kavarodnak a munkáim, amit betervezek, azt lemondják, tolják arrébb, én meg fosok, mert biztos egy hétre fog torlódni a három négy munka, és nem fogom tudni csinálni.
De közbe jön pár új meló is, amit beiktatok, és így nem csúszok nagyot a munkában.

A mai nap margójára: ma találkoztam egy régi kollegámmal, akivel a napelemes cégnél dolgoztunk együtt. Egy hűtős boltban futottunk össze, kérdem tőle, hogy miben dolgozik, és meséli, hogy klímákat szerel, de hát te kőműves vagy??? Hát igen, de most ebben van a pénz, igaz nincs papírja…
Az építkezésen meg összefutottam a burkolóval, aki épp glettvassal négycenti vastagon vakolta a falat…
Borzalmas minőségű munka, szar az egész, ez a kend be sárral azt jóvan… Kérdem tőle, hogy te mi vagy? Ács? lakatos? Mert, hogy kőműves nem, de burkoló se! Mondja, hogy klímaszerelő!!! :)
Kérdem tőle, hogy miért nem szerel klímát, erre vigyorog, mint egy hülye gyerek.
Szóval az a klímaszerelő, aki a kánikula közepén nem talál munkát, az egy dilettáns barom! A szakmájához nem értő lúzer. Gondolom, a haverja elhívta segédmunkásnak, azt jóvan. Volt még ott egy kis picsa 17év körüli haszontalan jószág (Hadházi Ákos) aki próbált ott valamit csinálni, de hát nem sok sikerrel, de azért a végén beszólt hogy majd takarítsam fel a vezetékeimet, mert a villanyszerelők nem szokták! Ránéztem, gondolom, látszott rajtam, hogy ezt nem kéne, kis picsa! Aztán vigyorogtam egyet, hogy jól van hülyegyerek, válaszra se vagy méltó, nemhogy gondolkodni!

Bianka

A délutáni bringás kör meglepett, de jól esett egy kis csend.
Mostanában az alvásidőt szoktam kihasználni, élvezem a békét és a csendet, addig se csérognak.
Juliska mostanában kicsit szemtelen, ha beszélek hozzá, képes elszivárogni, nem figyel, nem válaszol. Ha újra kérdezek, akkor meg elég emelt hangon visszabeszél, hogy mondtam már huszonháromszor, hogy…. Én meg nézek, hogy figyeljél már kiscsillag, tudjad már, merre vagy arccal… Szóval ma, mikor megkaptam ezt a „mondtam már huszonháromszor, hogy….” kezdetű mondatot, akkor mondtam, hogy így nem beszélünk egy felnőttel, legyél szíves akkor éppen pont huszonháromat guggolni… De ő nem… jó, akkor harminc. - De neeem – 40 – De Ő nem akar – 50 – de neeeem – 60… Elkezded végre, vagy felmegyünk százig? Csak érdeklődöm, mert én ráérek…
Jancsi ma délután, mikor apával voltak, kiszaladt az útra. Apa mérges is volt miatta, de Jancsi megúszta a nagyobb fejmosást, mert túl nagy volt a nézőközönség. Na itthon megkérdeztem tőle, hogy mesélje már el, hogy ezt hogyan gondolta? – hát mert ő akart gyorsan szaladgálni.
Kérdeztem, hogy emlékeznek-e mit mondtam a könyvekről? (egyik nap megbeszéltük, hogy a könyvekre vigyázunk, nem gyűrjük, nem tépjük. Nincs olyan indok, magyarázat, semmi, ami miatt egy könyvet tépkedhetünk.) Fel is elevenítettük ezt… Na kb ugyanez van az úttesttel is, meg a szótfogadással. Főleg ilyen helyzetben semmi magyarázat nincs és nem lehet arra, hogy miért nem fogadunk szót. Erre Jancsi mondja, hogy mert elüt az autó és meghalok?Mondom igen, például… Vigyorog… Mondtam neki, hogy szerintem van ennél rosszabb, ha rosszul sérülsz meg és beteg maradsz az életed végéig… Vigyorog, nem érti….
Van a tiktokon egy faszi, az anyja teszegeti fel a videókat róla. Nyakon szúrták, majd stroke-ot kapott. Gondolom, a nyomás miatt megműtötték a fejét, kivették két oldalról a koponya csontot, konkrétan lötyög az agya, ahogy tornáztatják… Egy helyes csávó volt a baleset előtt, kis pici fél éveske gyerekkel… most meg fekszik az ágyon, izmai satnyák, semmilye nem mozog, szeme nem fókuszál, csak mered a nagyvilágba, tekintget erre-arra, de értelem nincs a szemében… Na ez jutott eszembe, ahogy Jancsi vigyorgott… Jól van ba…meg… kikerestem ezt a faszit… Na tessék, mondom…. megmutattam nekik még az eredeti rendes fotóját. Ez a bácsi kb annyi idős, mint apa… ott a kisbabája a kezében. Aztán ő is buta volt, kiszaladt az útra, elütötte egy autó… és tessék, most ilyen… Mutattam nekik videót róla. Ő nem futkorászik már, meg nem biciklizik… Nem beszél… nem ehet azt, amit akar, nem tud menni sehova… Megsérült nagyon. Most pelenkázzák, tornáztatják. Szeretnél ilyet? Szeretnéd, hogy így feküdj egy ágyban? – Mindkettő mondta, hogy nem… - Na akkor lesztek szívesek szót fogadni. És ha apa azt mondja, hogy nem mész ki az útra, akkor nem mész ki, mert az kutyafüle lesz, amit akkor apádtól kapsz, de ha még egyszer ilyet hallok, úgy megraklak, hogy azt megemlegeted….  

Egyébként ma sem volt veszekedés. Ez az egyetlen guggolásos eset volt, utána persze toporzékolt egy kicsit, de mondtam, hogy akkor menjen ki legyen szíves, itt én csendet szeretnék. Ha megnyugodott, bejöhet. Így is volt, rá két percre már valami más érdekes volt, Julis pedig jött ölelni, hogy szeret. Így kerek a világ :D
Egyébként ettünk finom ebédet, meg utána még a hétvégéről maradt brownie-t,szóval megvolt a boldogság. Estére meg olvasós mese volt az új szépséges könyvekből :)