2024.08.04.

Bianka

Felmerült bennem pár gondolat. Én szeretem írni a blogot, és önző leszek, nekem a ventillálásban sokat segít, így még egy jó darabig írni fogom, ha érdekel valakit, ha nem :) De azért néha elképzelem, ahogy majd a 18-20-30 éves gyerekeim ülnek és olvassák a napi szintű bejegyzéseket, hogy ma épp mi volt a vacsi. Azt gondolom, tizen-huszon év múlva ezek nem lesznek releváns infók, bár ki tudja?

Pont ebből kifolyólag merült fel bennem, hogy mi manapság mekkorákat borulunk egy-egy retro reklám kapcsán, vagy pl most időnként felmerül, hogy húúú, emlékszel, mikor még nem volt facebook, csak az iwiw? Hogy pl a mostani tik-tok trendek mennyire lesznek érdekesek 10-20 év múlva? A mostani sztárok, a mostani slágerek vajon feledésbe merülnek, vagy megmaradnak? A mostani mémek, hogy pl most indul be az AI, most tele van az internet velük, hova fog kifutni mindez pár év múlva? Szóval gondoltam beleírni a blogba néhány aktualitást is, amikre majd alkalomadtán rákérdezhetnek, hogy anya, mi a jó franc volt az a „Sékenespresso” és ki a hóhér az a Forstner Csenge? Vagy két Olimpia múlva majd lerendezik végre az élsportolók körében ezt a nemek harcát, vagy majd természetes lesz, hogy a ringben az interszexuálisok leverik a nőket? Mert épp ma ez van…

Na de visszakanyarodva. arra gondoltam, hogy szeptember 1-jén lesz kereken két éve annak, hogy a gyermekeinkkel megismerkedtünk! És ennek kapcsán új alapokra helyezném a blogot is. Mindenképp meg akarom tartani, mert úgy érzem, nagyon sok van még előttünk, majd erről is írok mindjárt. Szóval elhagyni tuti nem fogom, mert az izgi része még majd most jön. Még nem tárgyaltuk ki, hogy ki a biológiai anya, apa, hogy róluk van-e fénykép, megismerkedhetünk-e velük, stb.
Nem volt még igazi konfliktus, nézeteltérés sem abból, hogy a gyerekek romák, sem abból, hogy örökbefogadottak, még nem lettek haverjaik, akik rosszra csábítják őket és még előtte vagyunk annak is, hogy Julis a képembe vágja, hogy nem is vagy az anyám… :D Szóval lesz még sztori bőven. Tehát a blogot abbahagyni semmiképp nem szándékozom, de lehet, hogy kicsit lényegretörőbbnek kellene lennie, akkor érdekesebb lenne. De ilyen nagy lépések összegzések meg nincsenek minden nap.

Most viszont a jelenről:

Szombat van.
Pénteken délután Eszti mama elvitte a gyerekeket. Nekem ez nagyon jókor jött. Épp egy kicsit beteltem a gyerekekkel, mér megint azt éreztem, hogy nagyon törékeny a béke mostanság.
Bernát ma kicsit beszólva mondta, hogy igen, a fürdőben Jancsival jól elvoltam, a lányt meg nem fogadom el. Ez elgondolkodtatott, és nem is esett jól. Hirtelen a pszichológusnál képzeltem magam és elkezdtem elemezni a helyzetet.
Tényleg nem fogadom el a lányt? Nem, szó sincs erről! De biztos? Tuti tuti? És mi van, ha valamiért még sem fogadom el még mindig? Ha így van, az miért? Hogy kéne megoldani? Mi a jele a nem elfogadásnak?
Ha nem fogadom el, de azt erőltetem, hogy de elfogadom, csak azért is, akkor is… akkor attól jobb lesz? Nem, nem lesz jobb. A tagadás biztosan nem célravezető. A problémát – ha van, úgy kell megoldani, hogy kimondjuk a tényeket és szembenézünk a valósággal, és utána tudunk valamit tenni.
Oké, akkor nézzük, hogy viszonyulok Julishoz. Elfogadom? Nem? Szeretem? Nem szeretem?
Jöttek fel bennem a szituációk, vegyes érzelmekkel: a jók, pl mikor a fürdőben olyan lelkesen úszkált, amikor hozzám bújt, amikor a padon beszélgettünk, amikor valamit ügyesen csinál, amikor lefekvés előtt jön és idehajtja a fejét, hogy megpusziljam és aztán Ő is megpuszil.
És persze a rosszak is, amikor nem fogad szót, amikor baromkodik, amikor megy a csérogás, a színjáték, mikor nem figyel, mikor két mondat közt otthagy, mikor elvárja, hogy az Ő kívánságát teljesítsem, de Ő semmire és senkire nem figyel… ezek nem jók és ezek idegesítenek.
És igazából összegeztem, hogy én ezeket a viselkedéseket nem szeretem, nem pedig a gyereket magát utasítom el. És persze, szinte hallom, hogy de hát gyereeeek…. igen, Jancsi is gyerek, és most már azért erőteljes különbség van néha.
Ha azt kérem, hogy játszanak az ágyukon pár percet, akkor Jancsi megy, leveszi a dobozát, kivesz valamit és játszik, Julis még megy hat kört, még kijön kétszer, még felveszi Jancsi papucsát és abban baromkodik, és én közben már négyszer rászóltam, hogy menjen már az ágyára. Ezt nem szeretem és ilyenkor igen, elutasítom. A viselkedést. Nem a gyereket.
És így van ez a napi kétszázhuszonhét hülyeséggel, amit Julis megcsinál, Jancsi nem. Jancsival hetente kétszer kerülök összetűzésbe, igaz, hogy akkor az pár napra veri a biztosítékot…
Julis igyekszik egyébként. Szemére vetettem, hogy nem figyel nem vigyáz a dolgokra, ha baj van, ott ül, mozizik, végignézi, ahogy történnek a dolgok. Gyerek ésszel ez lehet, hogy érdekes, de ugyanakkor nekem az zavaró, hogy nem látja, nem érzi, nem tudja, hogy ezek baj, hogy megtörténnek, és nagyon gyorsan szólni kellene. És Ilyenkor Jancsi lélekszakadva szalad befelé, Julis meg végignézi…. És most az utóbbi pár napban volt, hogy Julis bejött, hogy baj van, és megkérdezte hogy ez volt az, hogy lélekszakadva jött be? Szóval igyekszik, csak nagyon sokszor nem sikerül neki. De tudom, hogy majd beérik idővel minden, ahogy a siklás is… Mikor a néni a fürdőben megjegyezte, hogy a lány nagyon ügyes… ránéztem Bernátra, hogy huhh…. hát nem kevés meló van ebben, de már jó, hogy így van. És most, hogy már megy a siklás, már nem fontos, hogy mit hogy küzdöttünk. Persze, előttem van, hányszor pukkadt, meg dobta el azt a siklós táblát… hányszor igazítottam meg a lábát, hányszor volt mérges rám és én is rá… otthagyott, hogy jóvan, akkor nem is akarok siklani! Én meg: Jó, akkor menj a dolgodra (mert mindjárt széttéplek!) :D De ez már a múlt… A lány siklik és ez a lényeg, már tökmindegy milyen úton jutottunk ide.

Na de a lényeg, hogy a gyerekkel egyébként nincs bajom s ha végre átlőnénk ezt a hülyeséget, és mondjuk csak kb fele ennyit vitáznánk, még jobb lenne az élet és a hangulat is.

Eszti mama azt mondta ma délben, hogy el van csodálkozva, hogy a gyerekek milyen jók. Le vannak nyugodva, együttműködők, szépen eljátszanak, nem kell ötpercenként rájuk szólni…. Ebben is reménykedem, hogy mindez a közös nyáriszünetünk eredménye. De az is benne van, hogy hétről hétre fejlődnek, okosodnak, egyre több mindent megértenek.

Ez a béke kb  késődélutánig tartott, amikor is mama kiment az udvarra kivinni egy zacskót, és addig Jancsi becsukta a bejárati ajtót és a kulccsal be is zárta… Julis volt a hős, aki ki tudta nyitni a bezárt ajtót, mindezt apának köszönhetjük, mert apa már nem egyszer megmutatta nekik, hogy ezt hogy kell.

Börnát

Hát izé, hol is kezdjem? Meglepetés, dolgozom, mint állat :)
Na hagyjuk a siránkozást, sok a meló, kell a pénz a kocsira, szombat-vasárnap is dolgozom!
Ez biztos rosszat tesz nekem, rosszat tesz Biankának, és gondolom, a gyerekeknek is.
Nem tudom, mit tehetnék, a pénzt elő kell teremteni valahogy, sajnos most megváltoztak a prioritások.
Munka közben, ha épp nem kabarét hallgatok, akkor vagy valami gyereknevelési előadást, hogy hogyan legyek jobb apa. Esetleg a családomra gondolva agyalok, hogy mivel teszek jót, hogy összezárt foggal dolgozom, vagy engedek az amúgy se nagy igényünkből és mondjuk lemondom a nyaralást.

A kölkök ma mamánál vannak, épp beszélgetek anyámmal telefonon, hogy mi újság, mikor mondja, hogy kizárta Jancsi a házból! Mondom neki, elméletben, ill. gyakorlatban gyakoroltuk már a kulcs használatát, mondja neki, hogy nyissa ki,… hát nem ment neki, anyám elküldte Julisért, és ő ki tudta nyitni az ajtót, aztán anyám Jancsi fejére csókot nyomott, és gyakorolták a fenéken való elpirulást, vezényszóra…
Elmondtam a gyerekeknek, igen tudni kell a kulcs használatát, de csak azért, hogy ha egy ajtó be van zárva, ki tudjanak jönni! Nem nyúlunk a kulcshoz, és nem zárogatjuk az ajtót!
Anyám meg volt lepődve, hogy tegnapi nap folyamán a gyerekek mennyire jól és szépen viselkedtek.
No ez mára elmúlt. :D
A héten, ha jó idő lesz, akkor a kölkök kint fognak aludni az udvaron, mert mi rossz, gonosz szülők a mostoha kölköket kicsapjuk éjszakára.
Tavaly az unokaöcsémékkel kint aludtak sátorban a ház előtt, és nagy buli volt. Idén sajnos öcsémék szartak a fejemre és nem adták ide a kölköket egy napra se, ezért ez a sátrazás mondhatni meghiúsúlt. De aztán lassan leesett, hogy azért, mert ők nem jöttek, még a mi gyerekeink kint alhatnak!
Ha lesz időm, csinálok nekik egy kincsvadászatos napot is, meg ugye, ha megyünk nyaralni a hegyekbe, akkor ott majd gyújtunk tüzet és faragunk botot. Veszek is nekik egy-egy bicskát!
Végül is az unokaöcsém és unokahúgom is ekkora volt, mikor bicskát vettem nekik. Nem a bicska a veszélyes, hanem az, aki nem tudja használni! Felügyelet mellett sokat gyakorolva, megtanulják, hogy mire való. Igen elvágják a kezüket, és te elvágtad a kezed? És élsz? Na akkor ez van, felelős bicskás kölkök lesznek! :)
Volt egy videó, hogy a gyerekek kizsákmányolása az, hogy dolgoztatjuk őket. Mondom, a mi gyerekeink dolgoznak, házi munkába segítenek, néha apával szerelnek, most már nyitják csukják a kaput…
Egy csomó dolguk van, de ez az élet, nem fogok mindent is megcsinálni helyettük. Igen is szokjanak bele, hogy az életben dolgozni kell. Persze nem küldöm őket Pécsre az urán bányába, de amit el tud végezni, azt segítsen, és csinálja meg.
És szerintem az a lényeg, hogy ezt ne munkának fogjuk fel, levegőt is kell venni, az nem munka, de ha nem teszem, akkor meghalok. Nekik is kell egy kis feladat, élvezik is, mondom, hogy büszke vagyok rád és el vannak olvadva. Az én gyerekeim nem lesznek tejbetökök!
Már látom, hogy jövő tavasszal indul a nyúl szezon, és augusztusra szép kövér nyuszik lesznek, amit a kisbicskával szépen lehet majd koncolni. Lehet, kegyetlennek tűnök, de a gyerekeim legyenek életre valóak, és oldják meg a problémáikat!

Ha sikerül a nagy trükk, akkor ezt a blogot a gyerekek kb. 17-18 évesen fogják olvasni. Azt tervezem, hogy nem mondom el nekik, hogy róluk szól, és majd mikor olvassák, szépen lassan esik le, hogy ezek ők. Na jó kb. az első oldalon rá fognak jönni, de bízok benne, hogy végig olvassák, hisz ez az ő életük és szeretném, ha látnák mennyit küzdünk velük, értük. Igazából várom majd a visszajelzést az ítéletet, hogy igen apa, jól csináltad, mert ott lesz majd a megmérettetés, amikor már ők is felnőttek lesznek.

Apám! Szó szerint Apámmal nem beszéltünk szinte semmit a gyerek nevelésről, nem kértem tanácsot, mert nem volt aktuális, és ő meg nem nagyon mesélt a problémáiról. Ez köszönhető annak, hogy mire öcsémnek gyereke lett, ő épp lerakta az alkoholt, és jó nagypapa lett. Nem tudom, öcsémmel beszélgettek-e ilyen dolgokról, az ő kapcsolatuk másabb volt, mint a miénk, én úgy érzem, én vagyok a család fekete seggűje, öcsém anyámmal is közelebb áll, meg faterral is közelebb voltak.
No lényeg, mire nekem gyerek problémáim, kérdéseim lettek, addigra Apám elment, és így nem nagyon tudtam tanácsot kérni senkitől…
És ez az élet egyik szeglete, amire az ember nem készül, mert hogyan is készülhetsz egy dologra, amiről fogalmad sincs!
Magányos szakma az apaság.

Bianka

Még egy kicsit a szombatról.

A reggel kicsit máshogy alakult, mint gondoltam. Pénteken is megadta egy tyúk  magát és szombaton is, szóval a szombat reggelem is ennek fényében telt, kis pakolás, rendezkedés a konyhában, felmosás, és tyúkfelpucolás. Sejtettem, hogy nem fogjuk megenni, mert egyébként is beteg, gubbasztós tyúkot nem szívesen készítek el, ki tudja, mi a baja…
Kész voltam, felvágtam, tiszta döbbenet volt a belseje… készítettem képet, videót róla, aztán most megpróbálok utána járni, hogy mi a fene ez….
Közben főztem is, a lényeg, hogy a délelőtt huss, elment. Egy fél percet nem foglalkoztam olyan dologgal, amivel szerettem volna, ami csalódottá tett. A tyúkot végül Bernát elásta, és mondtam is neki, hogy jobb lenne az ilyeneket eleve elásni, mert egy csomó értékes idő elmegy ezzel, hogy boncolgatom, és ingerültté tesz, hogy elpasszoljuk a gyerekeket, de így minek? Bernát dolgozik, én meg tyúkot boncolok és dolgozom itthon.

A minap nekem is eszembe jutott egyébként ez a visszajelzés kérdése… Az merült fel bennem, hogy mennyire vagyok jó anya? Ennyi vita, veszekedés mellett a gyerekek szeretnek-e eléggé? Érzik-e, tudják-e, hogy szeretjük őket és ha majd visszatekintenek, akkor képesek lesznek-e a jó emlékeket idézni, vagy csak a nagy veszekedéseket?
Az a durva, hogy minderre csak majd sokkal később kapunk választ, bármiféle visszajelzést. Majd amikor felnőnek, és képesek felnőttként gondolkodni, és felülről nézni a sajt gyereklétüket. Addig ez egy kérdés marad.

Bernát

Vasárnap reggel van, a magányos esténket most nem részletezném! :) Maradjunk annyiban, hogy reggel itt állt a szomszéd a kapuban, egy vájlinggal, hogy jött a vérért! :D
Hajnalban felkelek 9:00 :) és csinálok egy kávét, pakolászok a konyhában, pakolászok az étkezőben, tele a mosogató gép, ki kéne pakolni, nézem a szennyestartót, tele, mosni kéne.
Vasárnap van… tököm, én még szombaton is egyig dolgoztam, és utána még egy tonna téglát pakoltam.
Na erre mondom, hogy ha ez munka lenne, akkor vasárnap nem csinálnám, meg akkor fizetnének is érte! Ez meg itt még durmol, pedig vittem neki kávét.
Vasárnap lévén a fél literes pici bögrémet vettem elő, és mint egy jó író, korgyolgatom gépelés közben… Épp lengedezik a szél, a kutya az ágy lábánál szétrág egy diót, hogy kapná be. A macska mozdulatlanul alszik a párnán, tacsikám is csak egy pisi kiszaladást csinált, aztán kotort vissza az ágyba, hisz tacsitél van! A tacsitél kb. 22 fok körül áll be, és akkor neki már paplan kell, hogy meg ne fagyjon.
Tököm, ez még mindig nem kel! No romantikusan, szerelmesen, indítok egy szép zenét, hogy keljen már fel, és csináljon reggelit, ÉHES VAGYOKK!!!!!
No kapott mornig mood –ot. az a tavaszi felkelős izé. :)
Kedvencem, amikor alszik a pocok, és én el indítom Edit Piaf non Je ne regrete rien dalát az Inception -ból (bazdmeg mire ezeket kibetűzve át másoltam, volt vagy tíz perc!) és ebben erre a dalra ébrednek a mély alvásból. Na ezt is elindítottam és Nevet… :D mindig felnevet! :D

Pet palack, szösszenet, részlet…
Mostanában többet tekergetem ezeket a kurva palackokat, hogy van rajta ötvenes, vagy nincs! És már nem az a nehézség, hogy visszavigyük, és visszaváltsuk, hanem hogy működő visszaváltó gépet találjunk!! Tököm ebbe a kamu környezet védelembe. Édes kislányom, apa védi a környezetet, hogy te egy bolondok által vezetett, talán kevésbé rákos világban élj! Szívesen.