2024.08.05.
Bianka
Igazán örülnék, ha a csaknem egész napos békének ugyanolyan
intenzív nyoma lenne, mint egy kétperces veszekedésnek, mert nagyon nem tartom
fair-nek, hogy igyekszem a legjobb fej lenni, kedves, közvetlen, válaszkész,
vidám, még akkor is, ha egyébként fárasztanak és nem sok kedvem van ehhez, és az
egész nap tök jól telik, aztán van egy baromság, amiből vita lesz és Bernát ezt
érzékeli és az egész nap meg van bélyegezve, hogy szar volt, megint áll a bál,
pedig nem is.
Ma reggel kinyitottam a szemem, felültem az ágyon, és még
alig láttam ki a szemeimen, Julis jött, hogy anya!! a tegnapi mesét nem
indítottad el, pedig azt mondtad, hogy ma befejezzük! (Bernát indított nekik
valami animációs vackot, ami túl hosszú lett volna estére, szóval alkalmas
időpontban leállítottam, hogy majd ma befejezzük) de nem 20 másodperccel
azután, hogy felébredtem! Szóval kértem a lányt, hogy lehetne, hogy hagy
magamhoz térni és nem az első 5 másodpercben kezd el számonkérni? De egyébként
meg a papucs miért nincs a lábadon? – kérdeztem vissza, ami meg már nem
tetszett neki és nagy dobogásokkal kiment. Szép jó reggelt…. Ez volt az első két percünk.
„El vagyok havazva” – ezt mondja Jancsi. Nem tudom, ezt
kitől tanulta, de egy négyévestől elég viccesen hangzik.
Bernát nem annyira nagyon rohant, gyorsan sütöttem
tükörtojást Neki és Julisnak, Jancsi meg én körözöttes kenyeret ettünk.
Julisnak szét akartam vágni a tojást, de rám szólt, hogy ne, majd ő összevágja…
Odaadtam neki, szenvedett vele. Egy idő után belekérdezett a nagyvilágba, hogy
valaki összevágná a tojásomat? Mondtuk neki, hogy anya ezzel akarta kezdeni, Te
kérted, hogy ne vágja össze, most már oldd meg.
Reggeli után kérték a mesét. Mondtam nekik, hogy most kint nagyon szép,
kellemes idő van, nincs túl meleg, nincs is hideg, most kellene még kimenni,
aztán ha kánikula lesz, akkor bejönni mesézni.
Nem, az nem jó… most kell a mese. – Oké… - mondtam – de akkor majd a
kánikulában kell kint lennetek, akkor biciklizni, trambulinozni, szaladgálni,
az jó lesz? – Jó lesz… - Jó, de akkor nincs utána csérogás, hogy meleg van, meg
ilyenek…
Elindítottam a mesét, megnézték, jött az egyezkedés, hogy
kivinnék ezt, meg azt… kell a napszemüveg, mert a szemükbe süt a nap… kell a
mancsőrjáratos kis játék…
Jó, lehet kifelé menni… a napszemcsi nem kell kintre, az a kocsiban kell, a
játékot meg nem visszük ki, mert Zora elveszi, rosszabb esetben megeszi, köszi,
de nem kell most műtét…
Julis kimegy, sír… Hallom, ahogy mondja Jancsinak, hogy ő szereti a takaróját…
hm… itt valami más gond van, majd ki kell deríteni, micsoda.
Délelőtt többször is bejött, mindig valami kis hülyeségért, de ha elutasítást
kapott, pl, hogy nem vihet ki benti játékot, görbült lefelé a szája. Többször
kellett is neki ölelés, de nem tudtam kideríteni, mi a gond.
Az ebédig béke volt, nulla veszekedés, az ebédet úgy tolták
be, mint akik három hete nem ettek :D Tipikus gyerek-kedvenc volt, ropogós
bundás csirkemell, kukoricás rizs és barackbefőtt.
Apa meg akkorra ért haza, mikor már aludtak, kivételesen
minden oké volt.
Bernát
Mivel anyagilag annyira jól állunk, hogy csuhaj, vettem a
lánynak egy fehér fiókos tükrös szekrényt, gondoltam, egy hercegnőnek muszáj
egy ilyen! Há nem? De 1.
Elvittem magammal és együtt vettük meg, kicsit koszos, kicsit karcos, de pár
perc alatt rendbe lehet tenni. Anya majd fest rá pár szép rózsaszín mintát, meg
a fiókokon domború virág faragások vannak, azt is megpingálja. Csak hát fel
kéne vinni a gyerekszobába, ami még nincs kész. :(
A lány nagyon örült neki, pakolászott a fiókjaiba, nézegette magát a tükörben…
Délután együtt maradtunk, mert anya és Jancsi elmentek kutyázni, és mi addig
kicsit takarítottunk, meg pakoltunk. Felhívtuk anyámat, hogy eldicsekedjünk, de
anyám csak a hétvégi csúnya beszédről tudott beszélni és le se szarta, hogy a
gyerek kapott egy szép asztalt.
Kicsit érdekes beszélgetésünk volt a lánnyal a kocsiban, miközben jöttünk haza,
mondom, ez hogy van, hogy most kaptál egy szép asztalt, és mivel a házba ahova
mentünk ott volt egy fagyizó ki könyörgött egy csoki fagyit, pluszban. Mondom
ez így hogy? :) , de mindegy, megkapta… meg jövünk haza és kiszúr egy marék kagylót
az ablakban és kérdi, hogy azok a kincsek az övéi lehetnek? Mondom neki, hogy
még az is? Hát Jancsi semmit nem kap, se asztalt, se fagyit, se kagylót! Erre a
lány, jó akkor álljunk meg és keres pár kavicsot Jancsinak hogy örüljön. És
kérdem, hogy a kagylók akkor? Azok az enyémek lesznek, Jancsi kap kavicsot! :D
Bianka
Mikor az apa-lánya buli megvolt és hazaértek, lassan nekem
indulnom kellett az állatorvoshoz, ma vittem Zorát a kontrollra.
Jancsit sajnáltam kicsit, hogy itthon maradt, de ketten tényleg nem fértek
volna be. Kérdeztem tőle, hogy akar-e filmet nézni? Mondta, hogy igen, és elindítottam
neki a Sivatagi Show-t, ami nekem gyerekként az egyik kedvenc filmem volt.
Felnőtt fejjel azt mondom, hogy egy csomó tudást megalapozott, és a komolyzenei
ízlésemet is pályára tette azzal a sok zenei aláfestéssel. Örülnék, ha a mi
gyerekeinkre is hasonló hatása lenne. Mire a többiek hazaértek, még nem volt
vége a filmnek, de Jancsi örömmel újságolta, hogy megnéztük a sóóót!! A
zebrákkal! :D
Aztán Bernát pakolni kezdett a kocsiban, bennem meg
felmerült, hogy magammal vinném Jancsit, hogy kicsit a mérleg helyreálljon.
Kiszóltam az ablakon Bernátnak, de mivel a gyerekek körülötte sertepertéltek,
nem akarta nevesíteni, hogy magammal vinném Jancsit, így csak virágnyelven
megkérdeztem, hogy szerinte van-e esély arra, hogy rajta kívül legyen még két
hely a kocsiban? Visszakérdez: Három… nem? – Hát, - mondom – nem…. - Jaaa! Zorát
viszed, meg az egyik izét? – Igen, vinném az egyik izét – és szolidan Jancsira
mutattam :D Az egyik izét :D
Aztán az állatorvoshoz indultunk Jancsival. Teljesen felpörgött
ettől, hogy megyünk. Végig szövegelte az egészet. Folyamatosan ment, hogy Anyu,
anyu, anyu, és mondta és kérdezett…
Az állatorvosnál is nagyon pörgött, tetszett neki a hely, meg minden,
egyszerűen nem tudott szinte nyugton maradni és nem tudott csendes lenni. Kint
tisztáztuk a szabályokat. Kértem, hogy amikor a doktorbácsi vizsgálja Zorát,
akkor Ő figyel és csendben marad, nem hangoskodik és nem nyúl semmihez. Ez kb
sikerült is az első pár percben, aztán a zárójelentés kicsit uncsi kezdett
lenni neki, és mindent megmutatott, hogy mi hol van, és mindent meg kellett
kérdeznie.
Az úton oda és haza ilyen mondatok hangzottak el:
Első 5 percben… együnk, megyünk…
mondja, hogy neki itt az a feladata, hogy figyeljen. Apa mondta. – Igen,
ilyenkor aki elöl ül, annak feladata figyelni. – Hogy ne menj neki semminek? –
Igen – Akkor ha neki akarsz menni valaminek, szóljak? – Igen, légyszi – És sikítsak? - Hát ne… kicsit hamarabb szóljál, hogy ne
kelljen sikítani…
Rá két percre:
Anyu… ha ixelsz, akkor mehetsz a szakadtra… - (?????????????????????) Mi van???
Én ixelek? – Igen! – Most? – Igen. – De hát autót vezetek, most nem ixelek
semmit – erre jött egy utca keresztbe, ahonnan kijött egy autó, és mutatta, hogy
így! Mehetek arra, ha ixelek! – Ahhhaaaaa…. Indexelek? – Igen! – És akkor
mehetsz a szakadtra… (és mutat elénk az útra) – a szaggatott vonalra? – Igen!
Szóval érted… ha ixelsz, mehetsz a szakadtra.
Vacsoránál meg:
Mondja, hogy a szőlőn a barnákat meg lehet enni, az a bazsola. :D
Hát a bazsola meg a mazsola, de mikor vacsi közben mondta, mi fel röhögtünk! J
Este, lefekvés után kb 30 perccel…
Felkelt és indult el, és megjegyeztem, hogy na, kezdődik a műsor, erre Jancsi
tényszerűen és lemondóan: tudom…., csak „érzettem”, hogy pisilni kell!
Bernát
Egy kis munka…
Ma csak egy óráig dolgoztam aztán irány a bolt, és haza, majd a lányos csavargás.
Keresem a pénzt és imádkozom hogy a kocsi a nyaralásra elkészüljön!
Most meg nyomom egy kicsit, reggel korán kelés, írány a meló, sok munkám van.
Mondják a sok dumát, hogy szegénységtudat, meg minden, hát amikor nincs pénzem,
az nem tudat, hanem tény!
Ja, pénz… Tegnap kaptam a hétvégi öntöző rendszerért pénzt, amit szombat-vasárnap
csináltam. Haza hoztam, és másnap reggel a szivattyúm nem akart locsolni, feltöltöttem
vízzel, próbálkoztam, nem indult. Fasza… legalább 30 ezer a javítás ez a mocsok
megérezte, hogy jött pénz a házhoz! De aztán délbe meg minden mozgatás nélkül
elindult. No szaki, erre varrjál gombot.
Minden napra két meló, sakkozok az idővel, a nyaralásra is
kell a pénz, és a kocsira is, most ez az időszak van. Mondjuk kicsit fájó,
mikor a gyerek meg épp a szívemen tapos, amikor áll a kapuban és kiabál utánam,
hogy apa. miért mész el, ne menj el…. Baszki mormoltam magamban hogy kell a
pénz, ilyenkor nagyon szar, de most ez a helyes döntés…
No valami boldogságosat is. Hát őőő… nem tudok, nehéz úgy írni, hogy nem is
vagyok a gyerekekkel.
Sokat beszélgetünk, meg látta a régi ovit és kérdezgetett, én meg
válaszolgattam, és mondtam neki hogy ide már nem fognak járni. Végre attól a
gonosz banyától meg szabadultunk. Hú ez is vidám story, bocsi J
Esténkén (ez jó lesz) most már felmásznak a nagy ágyra mellém, és odajönnek,
megölelnek, puszit adnak, meg beszélgetünk egy kicsit, ez most ilyen új divat.
Eddig hosszú ideig csak anyával ölelkeztek, nekem se volt rá igényem, mert
időhúzásnak gondoltam. De ez most úgy alakult, hogy egy esti levezetésnek tűnik
nekem is, meg a kölköknek is.
Ja és na ki a fasza gyerek???
Jancsi már tizenhét fekvőt nyom, szikár, picit husi, ami azt jelenti hogy nincs
kint a bordája, de tiszta izom, tehát ha meg feszíti magát, ugranak elő a
kockák a hasán! J
Na jó ez nem az én érdemem, ő ilyen alkat, ebben is tökéletes… és akkor
bohóckodik a trambulinban, és mondom neki, hogy lefárasszam, nyomjál pár
fekvőtámaszt, és nyomott kettőt, mondom nyugodtan egy kezest is, azt úgy se
tudsz! Hallod!!! Hát ez a kis görcs nagyon pici híján megcsinált egy egykezes
fekvőtámaszt!!!!! Életembe nem tudtam megcsinálni! No most kicsit rá gyúrunk,
két hét múlva jönnek velünk nyaralni a Lujza keresztszülei és nagyon röhögnék,
ha mondanám a kölöknek hogy nyomjál már egy egykezes fekvőt. Szerintem az álla
leesne mindenkinek. Már a fekvő támasz se kutya, de az egykezes az igen!
Tudom, most azt gondolják, hogy na a pohos geci a gyereket egrecérozza, hogy
sportos legyen, és ne olyan, mint az apja, de nem. Jelezném, hogy Jancsinak jó
a formája tőlem függetlenül, és én csak bíztatom, és támogatom. Na jó néha
büntiből nyomatok vele tíz fekvőt, de ugye ez se jó, hogy a sport büntetés…
No lényeg hogy nagyon izmos a kölök, és szép izmos a válla is, és nem nem
fogjuk túlzásba vinni, és nem kérdeztem meg, csak hallottam, hogy nincs kondi
bérlet gyerekeknek. J
No Julisról is írni kéne valami jót J
hát ő kicsit jobban pufi, hál istennek nőt egy kicsit, és nem nagy a hasa, az a
cuki egy hurkás pocija van, meg vastag combja de szép arányos nem kövér, csak
pufi J
Biciklizni szeret és néha fut is egy kicsit, de nem igazán szereti a mozgásos
részeket, és itt jön a szülő, mert én szeretném, hogy mozogjon egy kicsit
többet, de nem akarom erőltetni, de azért egy kicsit kéne. Odafigyelünk az
evésére, nem kap sokat, vigyázunk, hogy ne szaladjon el vele a ló, és soha az
életbe ne keljen neki fogyóznia.
Apa drága szerelme!!!...
Annyi apa mondja el, hogy a nagy szerelem a lánya, és én most azt érzem, hogy
ez nem így van!
Nem tudom, hogy én nem értem még el ezt az érzelmi szintet, vagy eleve defektes
vagyok.
Nagyon szeretem a lányom, nem kérdés, hogy ő az én lányom. Nagyon szépnek is
tartom, de nem tudnám, és egyenesen rossz érzés nekem, hogy szerelmemnek hívjam,
érezzem.
Lehet, hogy ez egy költői túlzás, de én az imádáson kívül, ilyen szerelem izét
nem érzek, és nem is akarok. Valahogy olyan ez, mint amikor szülő és gyereke
haverok, barátok. Én nem a haverja, vagy barátja vagyok, én az apja vagyok! De
apa drága szerelme anya, és ennyi.
Mint ahogy nincs szájra puszi a gyerekekkel, nincs intim puszi sehová! És bár
simogatom őket, nincs intim helyre való tapizás. Leszámítva az orvosi
problémákat. Szerintem egy egészséges távolságtartás kell. Lehet hogy rosszul
gondolom, és két év múlva nyelves smacival csokolózok a lányommal, de most úgy
érzem, hogy ez nem lehetséges. A szüleimmel is volt egyféle távolságtartásom,
nem igazán puszizkodtunk, és nagy ölelkezések se voltak. Ennek ellenére én a
barátnőimet hát na, szóval volt minden. De különbséget érzek rokon, és szerető
közt. Remélem ez egészséges gondolat így, és nem valami lelki gyengeség
részemről.